-         Menj be, és ne feledd, 2 nap, 3 lehetőség.

Nem tudtam reagálni már el is tűnt.

„Menj már!” – hallatszott a hangja.

Beléptem és minden máshogy nézett ki. Minden túl színes és túl csicsás. A fal telis tele fotókkal, ami nekem nem szokásom. A hálóba lépve az első, ami elkapta a tekintetem, egy óriási kép volt az ágy felett. Meghitt pillanatot ábrázolt. Gyönyörű esküvői ruhában állok az oltár előtt egy nálam magasabb, hosszú fekete hajú fiúval kéz a kézben, egymás szemébe nézve.

Egy giccses album várt az ágyon a következő felirattal:

„Mia és Bill 2008. július 10.”

-         Leila! – kiáltottam. – Leila!

„Mi az?” – kérdezte valahonnan.

-         Nem létezik, hogy ehhez a pasihoz mentem hozzá. Ehhez a nyálas metroszexuális énekeshez? És Mia? Nem vagyok már gyerek.

„Két lehetőség még Mia.” – figyelmeztetett és már nem szólalt meg.

-         És felvettem a nevét is? Ez komoly?

Tovább lapozgattam az albumot nyelve egy nagyot. A képeken ott volt az egész családom és az esküvőm szinte minden mozzanata. Könnybe lábadt szemmel lépdeltem az oltár elé és Bill mosolyogva várt ott rám. Boldognak tűntem. Furcsa érzés kapott el. Mintha olyan boldognak láttam volna magam, mint amilyen még sosem voltam.

A következő pillanatban lecsukódtak a szemeim és lepörögtek előttem az események.

Lelépett elém az útra… elütöttem… kórházba vittem és virrasztottam mellette… felkelt és rámmosolygott… ismeretlen érzés fogott el, beleszerettem… randik, romantikus együtt létek… letérdel és megkéri a kezem… zokogva mondok igent…

-         Kicsim! Megjöttem! – hallottam meg a hangját és már ott állt a szoba ajtajában.

Gyönyörű igéző szemeivel nézett rám, beleborzongtam. Odalépett hozzám és megcsókolt. Elgyengültem finom puha ajkainak érintésétől, a lábaim remegni kezdtek, a szívem ezerrel tombolt a mellkasomban.

-         Szia. – mosolygott édesen.

-         Szia. – feleltem halkan.

-         Hiányoztatok. – simogatta meg a hasam.

Abban a pillanatban hányinger fogott el, kizökkentem az idillből és berohantam a fürdőbe.

-         Leila!

-         Nem hívhatsz 5 percenként! – ült hirtelen mellettem a kád szélén.

-         Terhes vagyok?

-         Szerelemgyerek. Jól kitaláltam?

-         Mit vársz tőlem?

-         Nézd meg, milyen lenne így élni. Hagyni, hogy ő tartson el, nőként élni, nem mint egy gép. Szeretni és mással is törődni magadon kívül.

-         És mi lesz két nap múlva?

-         Péntek reggel van. Ha vasárnapig úgy érzed, így boldogabb lennél, így maradhattok. Ha nem vagy hajlandó erre, visszaviszlek és feladom. Többé nem látod őt.

-         Teljesen változzak meg? Két nap alatt? Ezt mégis hogy gondolod? Adjak fel mindent, amit elértem ebben a férfiközpontú világban nőként egy srác kedvéért, aki ráadásul pont olyan külsőleg, amit én nem tudok tolerálni?

-         Külsőleg… - felelte és eltűnt a szemem elől. – 1 lehetőség még.

-         Jól vagy? – kopogott be Bill.

-         Már igen. – válaszoltam és megmostam az arcomat.

-         Bejöhetek?

-         Persze.

-         Pihenj le, én készítek ebédet. – ölelt magához.

Finom illata volt, mélyet szippantottam belőle.

-         Jól van. – indultam az ágy felé.

-         Az albumot nézegetted?

-         Igen.

-         Életünk legszebb napja. – puszilta meg a homlokomat. – És a java még hátra van. – mosolygott. – Ugye?

-         Igen. – feleltem.

-         Baj van?

-         Dehogy. Csak a terhesség, tudod. Fáradt és nyűgös vagyok.

-         Feküdj le. Mire felkelsz, ebéddel várlak.

-         Rendben, köszönöm. – bújtam az ágyba.

-         Szeretlek. – takart be és megpuszilt.

Nem feleltem. Nem tudtam kimondani, hisz nem ismertem őt, nem szerethetem…

Soha nem törődött ennyire velem senki. Sosem főztek rám, sosem tartottak el. Egyszer sem nézett így rám férfi, sosem csókolt így senki.

Én nem vagyok az a lelkizős típus, nehezen nyílok meg. A romantika és a gyengéd érzékiség sem az én területem. Olyan helyzetbe kerültem, ami számomra teljesen idegen és feszengek. Nem találom a helyem, de valahogy mégis úgy érzem ő könnyen segít majd ezen.

Bevallom ez a hétvége volt életem legboldogabb két napja. Bill szeretett engem, úgy ahogy vagyok. Társasoztunk, filmeket néztünk, feküdtünk egymás mellett és olvastunk, alvás előtt hosszú órákat beszélgettünk és ez nekem egyáltalán nem volt megerőltető. Megmostuk egymás haját, sőt még ki is sminkeltem, mikor szombat délután egy fotózásra kellett mennie. Nem emlékszem mikor nevettem ennyit, mint vele.

Szombat éjjel, miután elaludt, én csak feküdtem és néztem őt. Jó volt nézni. Nem érdekelt már a hosszú haj, a lakkozott köröm, a smink. Nem érdekelt az sem, hogy modell és énekes. Egyszerűen ő volt Bill, akivel szerettem együtt lenni, aki megdobogtatta a szívem. És holnap vége…

Nem tudom feladni az igazi életem, a saját énem. Én nem vagyok kész a házasságra, egy gyerekre. Nem dobhatom el magamtól, amit elértem. Nem változhatok meg teljesen, ez nem várhatják el tőlem.

-         Feladod? – hallottam Leila hangját.

-         Nem tudom. – néztem újra Billre majd a pocakomra.

-         Döntsd el most. – jelent meg az ágy végén.

-         De még van egy napom. Még egy napot vele lehetek.

-         Azt mondtam vasárnapig. Éjfél múlt.

-         Feladom. – feleltem.

-         A régi életed választod?

-         A régit. – sóhajtottam egy nagyot és lenyeltem a szemeimet könnybe lábasztó gombócot a torkomban. – A régit.

-         Akkor menjünk. – nyújtotta felém a kezét.

-         Már nem is beszélhetek vele?

-         Nem. Mit akarsz neki mondani?

-         Hogy sze… hagyjuk. – fogtam meg Leila kezét.

Az ébresztő órámra keltem fél hétkor. A szobám újra a régi és én újra egyedül vagyok. Bill nélkül.

Vissza akartam feküdni és egész nap ki sem kelni az ágyból, de nem tehetem. Dolgoznom kell.

Elkészültem, bepattantam a kocsimba és elindultam.

-         Jó reggelt Emília kisasszony. – köszönt rám a portás.

Tovább sétáltam, ahogy szoktam. A liftnél megtorpantam és visszamentem hozzá.

-         Önnek is… - pillantottam a névtáblájára. - … Ed.

-         Jó reggelt. Beszélni szeretnék veled. – várt a titkárnőm a helyén ülve.

-         Szia. Én is veled, gyere be légy szíves.

Mikor bementünk az irodába, megláttam a kezében a felmondó papírját.

-         Nem tudtam, hogy 2 gyereked van. Őszintén szólva nem értek hozzájuk, de azt tudom, hogy rád van szükségük. Mit szólnál egy pár hét fizetett szabadsághoz és egy gyermek napközihez az épületben?

-         Tényleg?

-         Persze.

Nagyon megleptem őt, de magamat talán mégjobban. Később felhívtam édesanyámat is és megkérdeztem, mit szólna, ha a hétvégét együtt töltenénk bepótolva az elhalasztott találkozásokat. Nem tudom mikor örült nekem ennyire.

Úgy éreztem, ha Billt nem is választottam, meg kell változnom néhány dologban. Kedvesebbnek és önzetlenebbnek kell lennem.

De leszek még olyan boldog, mint a múlt éjszaka, abban a tökéletesnek tűnő alternatív életben?

Ezekkel a gondolatokkal indultam el hazafelé. Beszálltam az autómba és miután elindultam és kifordultam a parkolóházból, Leila jelent meg mellettem.

-         Hát te? Elég bátor vagy angyal létedre.

-         Csak te látsz engem. Úgyhogy téged néznek őrültnek, ha felém fordulva beszélsz.

-         Mit akarsz még tőlem?

-         Sikeresen vizsgáztál és én is.

-         Hogyhogy?

-         Megváltoztál és ez volt a lényeg. Sikerült neked is és nekem is. Angyal lettem, teljes jogú angyal.

-         Gratulálok. De én nem lettem boldogabb, sőt.

-         Segítek neked. Már megtehetem és meg is teszem. Kelletek egymásnak, csak egyre kérlek. Ne szúrd el. – mondta és eltűnt.

-         De mit? – kérdeztem és a következő pillanatban nekimentem valaminek.

Az emberek körülöttem rémült arccal néztek a kocsim elé. Kikapcsoltam a biztonsági övemet és kiszálltam. Félve lépdeltem arra, de mikor megláttam Billt az aszfalton heverni, odarohantam és letérdeltem mellé. A fejét az ölembe vettem, mire ő kinyitotta a szemét.

-         Te vagy az? – nyöszörögte halkan és gyenge mosoly jelent meg az arcán.

-         Szeretlek. – mondtam ki végre és megcsókoltam.

---

A nevem Mia. Mia Kaulitz. 27 éves vagyok, és úgy érzem elértem mindent, amit akartam. Megtaláltam a tökéletes férfit és rátaláltam az igazi énemre. Boldog házasságban élek immár egy éve és Billel nevelgetjük életünk értelmét, szerelmünk gyümölcsét, a gyermekünket. Leila a neve.