2 nap alatt megváltozhat egy élet.

A nevem Emília. 25 éves lettem idén és úgy érzem, elértem mindent, amit akartam. Egy PR céget vezetek, amit önerőből 3 és fél év alatt a csúcsra vittem. Ez a munka elszántságot, fokozott precizitást és keménységet követel. Sokmindent feláldoztam ezért. Átlagosnak tartom magam, és nem igazán tudom tolerálni az átlagostól eltérő embereket. De ezt nem érzem negatív tulajdonságomnak, csak a tökéletesre törekszem. Nem vagyok az a kimondott barátkozós parti arc. Randizni szoktam, de nem mondanám ezeket a kapcsolatokat túl tartósnak.

----

Ez voltam én azelőtt a különös éjszaka előtt, ami megváltoztatta az életem…

----

-         Jó éjt Sam. – köszöntem el egyetlen lakótársamtól, a 2 éves sharpei-től és lefeküdtem.

Sosem alszom el egyből, amíg a szemeim le nem csukódnak, az időt a munkámra szánom és ettől a szokásomtól még egyetlen hálótársam sem tudott eltéríteni.

Iszonyú ugatásra keltem. Felpattantam és kimentem a szobámból. Az ajtó előtt a kutyám ugrált és ugatott, mint aki betörőt látott. Felkapcsoltam hát a lámpákat és körbenéztem 150nm-es, galériás lakásom minden zeg-zugában.

-         Beszari kutya. Hagyj aludni. – simogattam meg a fejét és visszaindultam a szobámba.

Vakító fény szűrődött ki onnan és egy tompa puffanás hallatszott. Összegyűjtöttem a bátorságom és Sammel a lábam mögött benyitottam.

Elképesztő látvány fogadott, de valahogy mégis megnyugvással töltött el.

-         Ki vagy te? – kérdeztem a fény forrásától, egy fenékig érő szőke göndör fürtös emberi lényt, hatalmas szárnyakkal a hátán. A puffanást valószínűleg szintén ő idézte elő, épp rendbe rakta külsejét, mikor rányitottam.

-         A landoláson még csiszolnom kéne. – mosolygott.

-         Ki vagy te és mit csinálsz itt?

-         Szerinted ki vagyok.

-         Egy foszforeszkáló őrült betörő?

-         Nem is rossz. Leila vagyok. Angyal. Vagyis inkább gyakornok.

-         Nagyszerű. Mégcsak igazi angyal sem vagy.

-         Tudtam, hogy ezt fogod mondani. Figyellek már egy ideje.

-         Mit akarsz? És mikor ébredek végre fel?

-         Ez nem álom. Segíteni jöttem.

-         Heh, nekem mit tudnál segíteni? – kérdeztem cinikusan.

-         Tudom, hogy magányos vagy és akármennyire is elnyomod, szenvedsz ettől.

-         Tévedés. Nagyon jól megvagyok egyedül.

-         Engem nem tudsz átverni. Mindent tudok, látok és érzek, ami veled kapcsolatos. Te vagy a vizsga feladatom.

-         Egy feladat vagyok?

-         Jó ember lennél, ha lenne valaki, aki megtanítaná, hogyan is kell.

-         És te leszel az?

-         Dehogy.

-         Én jó ember vagyok. Sok munkahelyet teremtek, és sok cégnek segítek. – háborodtam fel.

-         Sok barátod van?

-         Persze.

-         Ne feledd, hogy figyellek téged.

-         Jó, talán barátom nincs, de ez nem az én hibám. Az alkalmazottaim viszont szeretnek. És a családom is.

-         Hagy mutassak valamit. – nyújtotta felém a kezét. – Add a kezed.

-         Mire készülsz?

-         Bízz bennem. Megmutatom neked, mit látok én.

-         Hát legyen. – sóhajtottam, elöntött a bizakodás és teljesen nyugodt lettem.

Egy vakító villanás után az irodaházban álltunk a recepciónál.

-         Figyelj. – mutatott Leila az ajtó felé.

Én léptem be rajta.

-         Jó reggel Emília kisasszony. – köszönt rám a portás, de én válaszra sem méltatva mentem tovább a liftig.

-         Minek köszönsz neki minden reggel, mikor észre sem vesz? – kérdezte őt a takarító lány.

-         Ez a munkám. – felelte csalódottan.

Újabb villanás következett. Az irodám előtt voltunk, épp kiléptem a liftből.

-         Jó reggelt. – köszönt rám a titkárnőm és a másik cég igazgatójának asszisztense.

-         Mennyi az idő? – kérdeztem.

-         8 óra pontosan.

-         Akkor az már munkaidő. Ez nem egy klub vagy egy pletyka egylet, ugye? – mentem el mellettük egyenesen be az irodámba.

-         Mindig ilyen? – kérdezte az asszisztens.

-         Igen. Ha lenne pasija, tuti rendesebb lenne. De most olyan mintha ő lenne egy zsarnok pasi. Vagy még rosszabb.

-         Hogy bírod elviselni?

-         Sokszor gondoltam már, hogy felmondok, de két picit kell eltartanom. Luxus lenne emiatt kilépni, nagyon jól keresek.

Még egy villanás. Otthon vagyunk a szüleim házában. Együtt az egész család. Nagyszüleim, anyu, apu, a bátyám a feleségével, a húgom a vőlegényével. Az étkezőasztal körül ülnek és vacsoráznak.

-         Drágám. – állt fel apu. – Eljött ez a nap is. Boldog 50. születésnapot.

-         Boldog szülinapot anyu. – adtak testvéreim két oldalról puszit anyunak.

-         Bár a testvéretek is itt lenne. – kívánta hangosan anyu és elfújta a tortáján lángoló 50 darab gyertyát.

-         Nehogy már Emília megint elrontsa a kedved! – háborodott fel bátyám.

-         Ez az. Nem ért rá itt lenni ma, akkor az legyen az ő baja. – csatlakozott húgom is.

-         Elég! – szóltam Leilának, aki megfogta a kezem és újra a hálószobám közepén álltunk. – Ezért nem állnak szóba velem a testvéreim. – ért a felismerés.

-         És ezért adja be a felmondását holnap reggel a titkárnőd. Inkább nyomorog a 2 gyermekével, mint hogy neked dolgozzon.

-         Oké, páran nem kedvelnek, de ez az ő problémájuk. Én keményen megdolgoztam mindenért, amim van és erre büszke vagyok…

-         És beképzelt. – vágott közbe.

-         Nem vagyok beképzelt.

-         Nézzük az exeket.

-         Minek?

-         Hogy lásd.

-         Kössz, de nekem ez egyáltalán nem tetszett eddig sem.

-         Furcsa is lenne, ha tetszett volna. Na figyelj. – mutatott elénk a levegőbe, ahol a 3 legutóbbi párom fényképe lebegett.

-         Ő itt Ted. 2 hétig voltatok együtt.

-         Sok is volt.

-         Mi is volt a baj vele? Úgy gondoltad túlságosan elállnak a fülei.

-         De nézz már rá.

-         Ő itt Jürgen. 3 hét, rekord. – folytatta. – Hosszú a haja.

-         Mint egy nőnek. – védekeztem.

-         És a legutóbbi, Nick. Másfél hét.

-         Vele külsőleg nem is volt bajom.

-         Az volt a bajod, hogy zenész és az szerinted komolytalan munka. Ezért szakítottál vele. És ez csak a legutóbbi 3 kapcsolatod.

-         A többit hagyjuk is.

-         Nos az én dolgom a következő. Változtatni a hozzáállásodon, mert ismerem a jövődet és hidd el, nem leszel boldog. Na jó, ezt nem szabadott volna elmondanom, de motiválnom kell téged valamivel. Mutatok neked egy másik alternatívát. Egy másik életbe csöppensz 2 napra. 3 lehetőséged van elszúrni, de nem szeretném.

-         Hogy érted, hogy másik életbe?

-         Fogd a kezem. – kapta el jobb kezem és a már ismert villanás következett.

A házam előtt voltunk. Külsőre nem változott semmi csak a postaládán lévő felirat: Bill és Emília Kaulitz.