1. r�sz. Egyed�l maradtam.

�

P�r h�t h�j�n egy �ve volt �letem legnagyobb fordul�pontja, ami mindent megv�ltoztatott.

Gazdag csal�dban n�ttem fel egy hatalmas h�zban, M�nchen kertv�ros�ban. 23 �ves koromban, ahogy lediplom�ztam saj�t lak�st kaptam, �s ott �ltem a p�rommal Maxszal.

A szok�sos h�sv�t h�tf�i l�togat�sra voltunk hivatalosak a nagysz�leimhez Dortmundba. A sz�leim �s a h�gom, Emma, k�l�n kocsival v�gtak neki, mert nekem m�g forgatnom kellett.

�desap�m� volt N�metorsz�g egyik legn�pszer�bb zenei tv csatorn�ja. Ott volt egy saj�t interakt�v m�sorom.

Nem a megszokott naps�t�ses h�sv�t h�tf� volt. M�r kor�n reggel szakadni kezdett az es�, mintha d�zs�b�l �nt�tt�k volna.

A meggyeng�lt l�t�sviszonyok, a cs�sz�s �t �s a v�tkes sof�r alkoholos befoly�solts�ga egy olyan front�lis �tk�z�shez vezetett, amiben sz�leim a helysz�nen �let�ket vesz�tett�k, az akkor 16 �ves h�gom pedig k�m�ba esett.

Hirtelen minden a feje tetej�re �llt. Egyed�l maradtam 25 �vesen. Meg�r�k�ltem a vagyont, a hatalmas h�zat �s a csatorn�t is.

Egyed�l int�ztem a sz�leimnek egy meghitt temet�st, k�z�s nyughellyel a v�rosi temet�ben. Minden nap j�rtam be a k�rh�zba, hogy a kish�gom mellett lehessek, aki egy �gynevezett �ber k�m�ba esett.

A legjobb orvosokat fogadtam mell�, de az �llapota stagn�lt, nem mutatott javul�st.

K�zel f�l �ve hazak�lt�ztem �s �t is hazahozattam. Abban b�ztam, ha majd otthon lehet a saj�t szob�j�ban a saj�t eml�kei k�z�tt, tal�n seg�t rajta.

A csatorn�n�l sok seg�ts�gem volt, de nem hagyhattam kics�szni a kezemb�l a dolgokat. Helyt kellett �llnom, mert ez maradt apuk�m �lete munk�j�b�l.

Az�ta a napjaim nagyj�b�l ugyan�gy telnek. Reggel dolgozni megyek, majd levezetem a kora d�lut�ni m�sorom. Megeb�delek valahol �s megyek haza Emm�hoz. �pol�n�t fogadtam mell�, aki kora reggelt�l az �rkez�semig vele van. F�rdeti, eteti, �s minden dolgot ell�t, ami sz�ks�ges.

A bar�tok… nos Max �s �n m�r a baleset ut�n szak�tottunk. � mellettem akart lenni a bajban, de �n begub�ztam, �s t�bb� nem engedtem k�zel magamhoz. Mindenkit elvesz�tettem egy pillanat alatt, aki fontos volt nekem �s valami�rt azt az „elvet” vallom az�ta, hogy ha nem engedek magamhoz senkit annyira k�zel, akkor nincs meg az es�lye egy �jabb hatalmas vesztes�gnek.

Viszonylag sok bar�tom van, de egy igaz bar�t sem akad k�zt�k. Eleinte elj�rtam p�rral vacsor�zni, moziba, k�l�nb�z� programokra, de olyankor lelkifurdal�s gy�t�rt amiatt, hogy m�g �n j�l �rzem magam, Emma otthon fekszik magatehetetlen�l.

-�������� Hell�! – k�sz�ntem, mikor bel�ptem a h�zba.

-�������� Szia. – j�tt el�m Martha, az �pol�n�.

-�������� Emma?

-�������� Alszik. F�jdalmai voltak d�lel�tt.

-�������� Mi�rt nem h�vt�l?

-�������� Tudod, hogy ez mostan�ban gyakran el�fordul. Megemeltem a gy�gyszeradagj�t, az majd enyh�ti.

-�������� J�l van. K�sz�n�m.

-�������� Viszont velem m�g mindig nem hajland� kommunik�lni, �s ez megnehez�ti a dolgomat.

-�������� Tudom. De nem er�ltethetem.

-�������� Rendben. Akkor �n megyek is. Reggel tal�lkozunk.

-�������� Rendben, szia. – k�s�rtem az ajt�hoz.

-�������� Szia.

Becsuktam m�g�tte az ajt�t �s bementem Emm�hoz. �gy t�nt m�lyen alszik.

Magamhoz vettem a laptopom, a jegyzeteim, a szok�sos esti nagy b�gre forr� csokimat �s bef�szkeltem magam az �gya melletti dolgoz� sarkomba.

Fel kell k�sz�ln�m a holnapi m�soromra. J�t�kony c�lra gy�jt�nk a p�nteki �s a h�tv�gi ad�sokban egy gyermekklinika sz�m�ra. �gy a holnapi k�t �r�s interakt�vban, egy m�lt�n n�pszer� �s a honlapunkon elv�gzett k�zv�lem�ny-kutat�s egy�rtelm� gy�ztes�nek mondhat� banda, a Tokio Hotel lesz a vend�gem.

Nem igaz�n ismerem �ket. Emma nagy rajong�juk volt. Ha k�rben�zek a szob�ban telis tele a r�luk k�sz�lt k�pekkel, poszterekkel. A legkisebbt�l a hatalmas megaposzterekig.

M�g most is mosolyra fakaszt, ha eszembe jut, anyu mennyit k�zd�tt Emm�val ezek ellen. Persze csek�lyke eredm�nnyel.

K�zel k�t �r�n �t b�jtam a jegyzeteimet �s a k�l�nf�le netes port�lokat felv�ltva, �s �ssze�rtam a holnapi besz�lget�s v�zlat�t.

Arra is siker�lt r�j�nn�m, hogy a dobos Gustav Sch�fer n�v�re Franziska n�lam dolgozik. Ez a vezet�kn�v nem t�l gyakori �s mikor megl�ttam, hogy �gy h�vj�k a dobos sr�cot, ut�nan�ztem. Fran sokat seg�t nekem a m�sorok felv�tele sor�n, forgat�sok k�zben � az �n asszisztensem. Hivatalosan pedig � az igazgat� helyettes titk�rn�je.

Elmer�ltem egy nem kis m�ret� k�pen Emma �gya felett, amin a raszta haj� sr�c, Tom arca volt. Valahogy az �sszhat�s t�k�letesen el volt tal�lva. Feh�r h�tt�r, Tomon feh�r sapka, feh�r fels� �s a feje f�lig elfordulva, lefel� n�zve, mintha b�natosan merengene. Mintha a k�v�lr�l abszol�t t�k�letesnek t�n� �lete, m�gsem lenne oly makul�tlan �s ezt a k�pet v�letlen kapt�k el, nem be�ll�tott. Nem tudom, hogy ez a fot�s, vagy Tom �rdeme-e.

Pittyegni kezdett Emma g�pe.

Amerik�b�l hozattam p�r h�napja. Egy szerkezet van er�s�tve a jobb kez�re, aminek haszn�lat�val tud kommunik�lni. Mintha egy klaviat�r�val p�ty�gn� be a bet�ket, amik egy monitoron jelennek meg pittyog� hanggal k�s�rve. M�g nem tudja t�k�letesen haszn�lni, azt mondt�k hossz� h�napokra van sz�ks�g m�g elsaj�t�tja, de viszonylag m�r le tudja �rni a gondolatait �gy, ahogy azok a fej�ben megsz�letnek.

Csak velem hajland� kommunik�lni. Egyszer megk�rdeztem t�le, mi�rt �s azt v�laszolta, az�rt, mert sz�gyelli, hogy csak ennyire k�pes. El sem tudom k�pzelni mennyire rossz lehet ez neki. Nem is nagyon akarta haszn�lni, de �n r�er�ltettem. R�mes volt, hogy sosem tudtam, mit gondol, mit �rez, de l�ttam rajta, hogy tudatni szeretn�.

-�������� Szia hugi. – �ltem az �gy�ra.

„Szia” – jelent meg a monitoron.

-�������� Hogy �rzed magad?

„Reggel fejem f�jt.”

-�������� Tudom sz�vem. De Martha m�r megemelte a f�jdalomcsillap�t�d adagj�t, �gyhogy hamar elm�lik.

„Holnap nagy nap.”

-�������� Nagy nap? Ja igen. – mosolyodtam el magam. – A Tokio Hotel. Pont most olvastam ut�nuk a neten. Tudtad, hogy k�zel egy �ve m�r nem l�pnek fel csak kisebb esem�nyeken?

„Nem.”

De h�lye vagyok. Szeg�nyk�m honnan is tudhatn�.

„Aut�gramm Tom.”

-�������� K�rjek neked Tomt�l al��r�st? Persze. Meg�g�rem. Helyes sr�c ez a Tom. Megl�tod, fel�p�lsz, �s olyan koncertet szervezek neked, amilyet m�g soha senki nem l�tott.

„Szeretlek.”

-�������� �n is t�ged. Viszont most lefekszem. Kell valami neked?

„Nem.”

-�������� H�t akkor j� �jt hugic�m. Sz�p �lmokat. – megigaz�tottam a p�rn�t a feje alatt, leszedtem a kez�r�l a k�sz�l�ket, eltoltam a monitort �s adtam a homlok�ra egy puszit.

Ezt teszem h�napok �ta minden este, de m�g mindig ugyan olyan rossz �rz�s. Itthagyni �t tehetetlen�l. Nem tud jelezni, ha valami baja van, ha valami kell neki. Sosem fordult m�g el�, hogy �jjel valami t�rt�nt volna, de sosem lehet tudni, �s �n agg�d�s vagyok vele kapcsolatban. Sosem fogom megszokni �s azt sem, hogy ilyen �llapotban van. Sokszor vannak ilyen buta elsz�l�saim, idi�ta k�rd�seim, amik miatt lelkifurdal�som szokott lenni.

Tudom, hogy a h�tam m�g�tt sokan azt besz�lik, nem k�ne ilyen fiatalon ekkora terhet cipelnem a v�llamon, �s jobb kezekben lenne Emma a k�rh�zban a t�bbi hozz� hasonl� ember k�z�tt. Hogy a saj�t �letemet rontom el ezzel, �s egyszer�en begub�zom, nem �lem meg a saj�t fiatals�gom. De k�rdem �n, ezek k�z�l melyikkel t�rt�nt meg ez az eg�sz? Kinek maradt meg egy idi�ta baleset miatt csak a h�ga a csal�dj�b�l? Ki lenne k�pes �gy �lni boldogan, hogy a saj�t testv�re egy k�rh�zban �li az �let�t, mikor itthon is lehetne, ahol boldogabb lehet, ha m�r m�s nem is?

�