3. Tom Kaulitz Trümper
2008.12.07. 18:55
3. rész. Tom Kaulitz Trümper.
- Ne haragudj Bill, de el kell intéznem valamit gyorsan.
- Persze.
- Fran, hívd fel légy szíves az otthoni számomat és mond meg Marthanak, hogy ha megoldható, maradjon a hétvégére is.
- Oké. Még két perc van adásig.
- Köszi.
- Helyetted mindig a nővérem telefonál? – Gus.
- Nem. Noi az én asszisztensem, de ő most nyaral. Így két hétre megkaptam a nővéredet. És utálok telefonálni. Jobban szeretem azt a kommunikációt, amikor látom a másik fél szemét közben.
- Egy perc. – szólt ránk az operatőr.
A srácok második dalával indítottuk ezt a blokkot. Persze full playback volt, de máshogy nem tudtuk most megoldani.
Sikeresen egymásra hangolódtunk, és jól elbeszélgettünk. A többi vendéggel is jól kijöttek.
Mire letelt a két órás műsoridő Billt és Gustavot egészen megkedveltem. Elhívtak magukkal a műsor után egy késői ebédnek vagy korai vacsorának titulált közös étkezésre.
- Beszéltél Marthával? – kérdeztem Franziskát, miközben épp szabadította meg a srácokat a microport-jaiktól.
- Ja igen. Azt mondja, nem ér rá a hétvégén.
- Nem ér rá? Tudod mennyit fizetek neki azért, hogy bármikor ráérjen, amikor csak kell? Hol a mobilom?
- Tessék. – nyomta a kezembe, én pedig már nyomtam is rá a 2-es gyorshívó gombra. – Halló --- Szia Martha, én vagyok. Nem érsz rá a hétvégén? --- Szólhattál volna előbb. --- Erre mindig számítanod kéne. Dolgoznom kell, csak 3 óra az egész. Nem tudom ki vigyáz addig Emmára. --- Hagy jegyezzem meg, hogy azért fizetek neked ennyit, hogy mindig ráérj, ha kellenél. --- Visszamehetsz egy rendes munkahelyre negyed ennyiért, ha gondolod, de előre szólj. --- Na jó. Én most lerakom, dolgom van. Otthon találkozunk. --- Szia.
Nem tagadom, baromi ideges lettem, de tudom, hogy Martha hatalmas segítség a számomra. Fél éve viszi helyettem a háztartást és ápolja Emmát.
- Menjetek nyugodtan. Nekem még találnom kell egy műsorvezetőt.
- Ne várjunk meg? – Bill.
- Köszi, de eltarthat egy ideig. Majd bepótoljuk, a számod megvan. – feleltem félig udvariasságból, félig mert tényleg szívesen ebédeltem volna velük.
- Hát jó.
- Maradjak? – Fran.
- Dehogy. Menj csak.
Felmentem az irodámba és számbavettem a lehetséges jelölteket. Felhívtam Clarkot és Timet is, akad-e ötletük. Közösen jutottak arra a döntésre, hogy ha beleegyezem, ideje lenne felvenni egy új műsorvezetőt. Egy új arcot a csatornához.
Nagyjából 5 hónapja került hozzánk Rob. Az akkor jelentkezők között akadt pár említésre méltó.
Épp ezen fiatalok papírjait, adatait nézegettem, mikor kopogtak az irodám ajtaján.
- Gyere be! – szóltam ki, mire nem kis meglepődöttséget kiváltva belőlem Tom Kaulitz lépett be hozzám.
- Szia.
- Hát te? – kérdeztem leplezetlen ellenszenvvel.
- Szívesen átvenném a műsort. – jelentette ki a tőle megszokott magabiztossággal.
- Milyen műsort? – mosolyodtam el magam, ezzel is nyíltan alábecsülve hozzáértését.
- Figyelj, nem indítottam túl jól…
- Ne kérj bocsánatot.
- Oké. Nem is áll szándékomban.
- Szóval a műsorvezetés az, ami a nagy Tom Kaulitzot érdekelné?
- Trümper.
- Tessék?
- Tom Kaulitz Trümper a teljes nevem.
- Az enyémet tudod? – kérdeztem, és láttam az arcán, hogy megleptem.
Nem számított visszavágóra, amiben esetleg alul maradhatna. – Én is így gondoltam.
- Szóval a válaszod, nem?
- Azt hittem egyértelmű. Figyelj, szerintem ez nem neked való. És valljuk be, nem férkőztél a szívembe, ami hátrány, mert ha tetszik, ha nem, ez a csatorna az enyém. És ha nem haragszol, most dolgozom, úgyhogy ha nincs más mondanivalód, akkor légy szíves. – mutattam finoman, de egyértelműen az ajtó irányába.
Tom válaszra sem méltatva hagyta el a szobámat.
Magamban még mindig mosolyogtam Tommal szemben aratott győzelmemen.
Nem is tudom miért dobott így fel. Talán tudat alatt revansot vettem apu miatt. Tudom, azt mondtam Billnek, hogy nem haragszom, de a mai nap szépen mondva és elég szar meglepetéseket tartogatott számomra és le kellett vezetnem valakin. Tom pedig olyan ember, aki egyszerűen kiharcolja magának, hogy unszimpatikus legyen.
Csörgött a telefonom.
- Tessék, Viktoria Klein.
- Szia. Tom vagyok. Jutottál már valamire?
- Nem, de nem hiszed el, ki tipegett be arany cipellőiben hozzám, hogy kegyesen felajánlja szolgálatait.
- Ki?
- Tom Kaulitz.
- És?
- Természetesen nemet mondtam.
- Pedig nem is rossz ötlet.
- Tessék?
- Tom Európa egyik legnépszerűbb tinibandájának a gitárosa, ha elfelejtetted volna.
- Nem lehet elfelejteni. A srácról süt az önelégültség.
- Nem véletlen ők voltak a mai műsorod vendégei, ne feledd. Igaz, egy éve felhagytak a turnézással és albumot sem dobtak azóta piacra, de a műsorok, amikben ők a vendégek, a mai napig nézettségi rekordokat döntögetnek.
- Azt akarod mondani, hogy szerinted őt kéne felvenni Rob helyére állandóra?
- Azt mondom, megfontolandó.
- Na mit mondott? – kérdezte Fran a hozzájuk visszaérkező Tomot.
- Ennek a csajnak karót dugtak a seggébe?
- Mi van? – Bill.
- Ennyire elkényeztetett, beképzelt, fellengzős tyúkot még nem láttam! Finoman szólva elhajtott a búsba.
- Ugyan, csak rossz napja van. Rob is lelépett, otthon is gondja van.
- Leszarom! Ha nem tudja megoldani hova rakja a kölykét, akkor ne csináltatta volna fel magát!
- Tom… - szólt volna rá Bill.
- Nem Tom! Gyűlölöm az ilyen apuci vagyonát eltapsoló felsőbbrendű picsákat!
- Oké, én csak azt akartam mondani, hogy nem a gyereke, akire vigyázni kell, hanem a beteg húga.
- Tényleg. Az ő húga… - esett le Gusnak is.
- Mi van a húgával?
- Abban a balesetben, amiben Viki szülei meghaltak, a 16 éves húga lebénult. Fél éve vette magához, mert folyamatosan leépül. Gépek tartják életben, és azt szerette volna, hogy legalább a saját szobájában élje le azt az időt, ami még hátra van. És habár erről senkinek nem beszél, mindenki tiszteli őt érte, és mindenki látja, mennyire összeroppant.
- Na jó. Ez is megint olyan dolog, amit rajtam kívül mindenki tudott?
- Igen. – felelték a srácok szinte egyszerre.
- Igazán klassz. A csaj nem hogy alapból utál, még be is bizonyosodik, hogy abszolút érzéketlen és totál figyelmetlen is vagyok.
- Nem vagy az bátyó. Te csak egyszerűen te vagy. – vigyorgott Bill testvérére, kicsit oldva ezzel a benne tobzódó feszültséget.
|