Tom allergi�s.

El�g titokzatos �s furcsa volt ez a besz�lget�s, de azt gondoltam, tal�n dr. Klaus �ltal kapok valami f�le seg�ts�get. K�rh�zak mag�nszem�ly sz�m�ra nem tudnak ilyen m�szereket beszerezni, �gyhogy biztos � tal�lt ki sz�momra egy nem t�l leg�lis seg�ts�get. Hab�r nem ilyennek ismerem �t, nagy bizalommal v�rtam h�t a k�s� d�lut�ni tal�lk�t.

10 perccel �rtem oda hamarabb a megbesz�ltn�l, de nem rendeltem semmit partnerem �rkez�s�ig, aki nem v�ratott mag�ra sok�ig.

Egy l�tsz�lag negyvenes �vei elej�n l�v�, �polt megjelen�s�, csinos n� mosolygott r�m, mikor az asztalomhoz �rt. Fel�llva k�sz�nt�ttem �s kezet ny�jtottam.

-         Viktoria Klein.

-         Simone Tr�mper.

-         Honnan tudta, hogy �n vagyok az?

-         Hasonl�tasz �desany�dra.

-         Ismerte az �desany�mat?

-         Tegezz nyugodtan.

-         K�sz�n�m.

-         Biztosan nem eml�kszel, hisz lassan 20 �ve m�r, de k�t �vik egy oszt�lyba j�rt�l a fiaimmal. Egy�tt kezdt�tek az �ltal�nos iskol�t.

-         H�t az val�ban r�g volt m�r.

-         De tal�n most hasznod is sz�rmazik bel�le.

-         Hogy �rted?

-         A fiam, Tom h�vott fel �s k�rt t�lem seg�ts�get.

-         Tom? Kaulitz?

-         Tr�mper. – tette hozz� ugyanazzal a halv�ny mosollyal az arc�n, ahogyan azt Tom is tette. – � az egyik nagyfiam. � mes�lt r�lad �s a h�godr�l.

-         �n azt hittem, dr. Klaus.

-         Az a v�n marha? Dehogy. �s nem is k�ne tudnia r�la, hogy �n seg�tek neked.

-         �s te pontosan hogy tudsz nekem seg�teni?

-         A megyei k�rh�zban dolgoztam �vekig, majd a fiaim anyagi t�mogat�s�val l�trehoztam egy alap�tv�nyt. �s �n vezetem azt a mag�nklinik�t is, ahov� a testv�redet dr. Klaus beutaln�. Most biztos arra gondolsz, mi�rt nem kamp�nyolok akkor a klinika mellett.

-         Bevallom, megfordult a fejemben.

-         Egyet�rtek azzal, hogy ha az �pol�sra szorul� otthoni k�r�lm�nyei engedik, akkor ne egy klinik�n kelljen �lnie, sz�m�ra idegenek k�z�tt. Ritka sajnos az olyan csal�d, aki ennyi p�nzt hajland� �ldozni erre, �gy ink�bb elhozz�k hozz�m. Persze nem azt mondom, hogy n�lunk ne lenne 100%-osan megfelel� az ell�t�s �s a k�rnyezet, de pszichol�giai szempontb�l m�gis a megszokott otthoni k�r�lm�nyek a legmegfelel�bbek.

Simon�b�l �radt egyfajta pozit�v energia. Ittam a szavait, elvesztem kedves mosoly�ban �s teljesen megnyugtatott. Most tal�lkoztam vele el�sz�r – legal�bbis amire eml�kszem – de m�gis megb�ztam benne �s megkedveltem. J� volt �rezni, hogy valaki mellettem �ll.

Rendelt�nk egy-egy k�v�t �s s�tem�nyt �s hosszan elbesz�lgett�nk. A balesett�l kezdve mindent elmes�ltem neki. �ml�ttek bel�lem a szavak �s tal�n most el�sz�r tudtam ilyen nyugodtan �s felszabadultan besz�lni a t�rt�ntekr�l. �s � nem csak hallgatott zavartan, ahogy m�sok szokt�k, mikor megtudj�k mi t�rt�nt a csal�dommal. Mes�lt � is hasonl� esetekr�l �s dics�rt a kitart�som�rt.

V�g�l abban maradtunk, hogy elk�ld�m neki a list�t, amit dr. Klaust�l kaptam, �s � megtesz minden t�le telhet�t, hogy min�l el�bb minden rendben legyen.

-         �r�ltem. – �llt fel.

-         H�t m�g �n. Nagyon sz�pen k�sz�n�m.

-         Nagyon sz�vesen, de nem csak engem illet a k�sz�net, hanem Tomot is. Ha � nem h�v fel, hogy anyu nagy seg�ts�g kell, min�l el�bb, akkor ma nem tal�lkoztunk volna.

-         Megh�vom majd egy nagy t�l sushira. �gy n�z ki, ugyanaz a kedvenc hely�nk, ha alg�ba tekert nyers halr�l van sz�.

-         Sushi?

-         Igen.

-         Tom allergi�s a sushira.

-         Allergi�s?

-         Pontosabban egy kis hozz�val�ra, m�r nem is tudom mi az, de �vekkel ezel�tt, mikor egy k�nai vend�gl�ben tartottuk a sz�let�snapomat, Tom a vacsora v�g�n a s�rg�ss�gin k�t�tt ki. �ll�t�lag nagyon ritka az eff�le allergia, de n�la jelen van.

-         �rtem. Akkor lehet, hogy nem is �t l�ttam.

Elb�cs�ztunk egym�st�l �s hazamentem.

Persze, hogy biztos voltam abban, Tomot l�ttam. De mit keresett ott, ha enni nem ehetett ott? El�g. Megint rajta j�r az eszem. Ezerszer komolyabb dolgokkal k�ne foglalkoznom, nem k�thet le engem egy pasi, egy esetleges fut� kaland.

Simone �s �n tartottuk a kapcsolatot napi szinten �s �gy t�nt, sz�p lassan, de egyre biztosabban minden meglesz, m�g miel�tt dr. Klaus beutaln� Emm�t.

Tommal valahogy siker�lt elker�ln�nk egym�st, hab�r meg kell valljam ennek �r�l�k is. Hiszen pont ez�rt mondtam le a pesztr�l�s�r�l. Nem is igaz�n tudom azt sem, mi van k�zte �s Noi k�z�tt, de sejtem milyen tartalmas kapcsolat lehet az �v�k.

�jra elj�tt az �n sushi napom �s �n �jra le�ltem a szok�sos asztalomhoz. Ez�ttal m�g meg sem rendeltem a men�met, mikor megl�ttam Noit �s Tomot bel�pni az �tterem ajtaj�n.

Nem igaz�n tudtam mire v�lni bar�tn�m meglepett arckifejez�s�t, hisz � az, aki a legjobban tudja, melyik nap hol k�lt�m el a sz�ks�ges �tkez�seimet.

Direkt j�tt volna ide, hogy az orrom al� d�rg�lje milyen j� pasija van? Csin�lt m�r ilyent r�gen, de mi�ta tudja, hogy direkt mag�nyba burkol�zom, nem tette.

-         Szia! – k�sz�nt, mikor odal�ptek az asztalomhoz.

-         Szia. – mosolygott Tom is.

-         Sziasztok.

-         Rendelt�l m�r?

-         �pp most fogok.

-         Nagyszer�. Csatlakozhatunk?

-         Noi, szerintem egyed�l szeretne ink�bb enni. – lepett meg ezzel Tom.

-         K�szi. – jegyeztem meg halkan.

-         Ugyan m�r. – �lt le Noi.

-         H�t akkor foglaljatok helyet.

Noi nagyon belej�tt, m�g egy �veg pezsg�t is rendelt. Ismerem �t, valami nincs rendben vele �s ezzel a v�letlen tal�lkoz�ssal.

M�g miel�tt megrendelt�k a vacsor�inkat, cs�rg�tt is a telefonja.

-         Ne haragudjatok, de el kell mennem. – �llt fel hirtelen.

-         Baj van? – k�rdeztem.

-         Ink�bb csak egy fontos elint�znival�.

-         Elvigyelek? – Tom.

-         Nem k�szi. Maradj csak.

Tom k�rd�en n�zett r�m, �n mit sz�ln�k hozz�.

-         Persze, maradj. Vacsor�zni mindenkinek kell.

Noi sz�lsebesen lel�pett �s mi kettesben maradtunk. Sok dolgon j�rt az eszem. Mi az a halaszthatatlan dolga, ami miatt itthagy engem a p�rj�val? Mi�rt ide j�ttek enni, ha ugye Tom �gysem eszi az itten kosztot?

V�g�l �gy d�nt�ttem, adok egy es�lyt ennek az est�nek, hiszem �gyis k�sz�nettel tartozom Tomnak.

-         Sz�val mi oszt�lyt�rsak voltunk. – mosolyodtam el magam.

-         �ll�t�lag m�g b�rtuk is egym�st.

-         K�sz�n�m Tom.

-         Nem kell. �n csak telefon�ltam.

-         De ha nem teszed, nem kapok seg�ts�get.

-         Ez igaz.

-         Mivel h�l�lhatn�m meg?

-         Semmivel. Lenne valami, de ha azt elmondan�m, nagyon val�sz�n�, hogy fak�pn�l hagyn�l egy pofon k�s�ret�ben.

-         Akkor rendelj�nk ink�bb. A vend�gem vagy.

-         �n annyira nem is vagyok �hes. – pr�b�lta menteni mag�t.

-         Ne s�rts meg. Rendelek egy k�tszem�lyes t�lat.

-         H�t j�. – s�hajtott