20. rész. Kedvelem ezt a lányt.

Siettem haza, hogy a szokásos időben maradjak. Egyik pillanatról a másikra nem boríthatom fel a megszokott rendet. Em számít arra, hogy foglalkozom vele, és eszem ágában sincs elhanyagolni őt.

Nem kérdezett a randimról és én sem meséltem neki róla. Úgy teszünk, mintha meg sem történt volna, és el sem várom Emmától, hogy ez máshogy legyen.

Viszont miután elaludt és egy gyors zuhany után én is beestem az ágyba, másra nem is tudtam gondolni, mint Tomra. Nagyon jól éreztem magam és sajnáltam, hogy ilyen rövidre sikeredett a randink. Jól esett vele lenni, nagyon is.

Másnap eszembe jutott az ígéretem, miszerint legközelebb én főzök neki. Ez két szempontból is elhamarkodottnak tűnik. Az egyik a helyszín. Egyértelmű, hogy nem ülhetek és vacsorázhatok odakint Tommal, miközben Emma bent fekszik egyedül és próbál elaludni. A másik pedig a főzési tudásom. Vagyis épp a nem tudásom.

Régen voltak próbálkozásaim, habár Max sosem várta el. Olyankor, ha rámjött, hogy meglepjem, felhívtam anyut és ő próbált nekem elmagyarázni egy receptet. Az alapanyagok vásárlásán kívül még nem nagyon jutottam tovább.

Épp a stúdióból értem vissza, mikor megláttam Simonét az ajtóm előtt Noival.

-         Szia. – köszöntem.

-         Szia. – üdvözölt egy puszit mellékelve kedvesen.

-         Hát te?

-         Tomért jöttem. Együtt vacsorázunk. Még van valami dolga, gondoltam addig meglátogatlak téged is.

-         Ez kedves, gyere be. – invitáltam és ő bejött utánam a szobámba.

-         Tom mesélte, hogy randevúztok.

-         Igen. Most is ezen jár az agyam.

Elmondtam neki a problémámat a beígért vacsorával kapcsolatban. Meglepődött, mikor hallotta, hogy teljes ellenkezője vagyok a házitündér típusnak és megértette, hogy Em miatt nem szeretném, ha nálam vacsiznánk.

-         Ahogy a fiamat ismerem, nem egy korán fekvő típus, úgyhogy a vacsorát megtarthatnátok, miután a húgod elaludt. Persze ez csak egy ötlet. És ha elfogadod a segítségem, és nem veszed tolakodásnak, édesanyád helyett én is szívesen segítenék neked.

-         Tényleg? Nem szeretnék programot csinálni neked, biztos van jobb dolgod is ennél.

-         Ugyan. Szívesen segítek és Gordonnak holnap úgyis fellépése van a klubbjában, úgyhogy ráérek.

-         Ez esetben köszönöm szépen.

-         Akkor én most megyek is. Hívj fel holnap, elmegyünk bevásárolni és megfőzzük, amit kitalálunk.

-         Nagyon szépen köszönöm.

-         Nagyon szívesen. Jó hatással vagy a fiamra, ez a minimum.

Miután elment, nagyon örültem. Simone annyira kedves és nagyon jól esett mikor azt mondta, anyu helyett segít nekem.

Izgatottan vártam a másnap esti randinkat. Nálam leszünk, ahol felszabadultabb tudok lenni és mivel Em már aludni fog, mikor Tom megjön, tovább is tarthat az együtt lét, mint az előző.

Kicsit hülyén éreztem magam, miközben Simonéval vásároltunk. Én ugyanis ruhákon, ékszereken és cipőkön kívül nem szoktam vásárolni. Martha tölti fel a hűtőt hétköznap, nagyiék pedig hétvégén. A tisztálkodó szereket, dezodorokat, parfümöket neten rendelem. Én így szoktam meg. Szerencsére Simone nem nézett le emiatt, tudta, hogy így nőttem fel és nem volt szükségem vásárlásra supermarketben.

Kitalálta, hogy rakott sonkás tésztát készítsek Tomnak és italnak a legmegfelelőbb Tom kedvenc koktélja lenne, ami Bacardi, Cola, jég, menta és lime keveréke. Finoman hangzik és az otthoni bárpultban minden meg is van hozzá, már csak kólát kell vennem.

Még egy jó van abban, hogy Simone segít. Ő tudja, mit szeret az ő fiacskája, így mégjobb eséllyel indulok, hogy levegyem Tomot a lábáról.

Egy kapcsolat kezdő szakasza szinte csak erről szól. A legjobb oldalad mutatod és bedobsz mindent, hogy úgy érezze te vagy a tökéletes nő számára. Ehhez még mélyebb érzelmek vagy a kár szerelem sem szükséges. Az egész a megfelelni akarásról szól, és ahogy tudd überelni a másikat, hogy a randi végeztével arra gondoljon, ez a nő kitett magáért.

Hamar haza is értünk és mind a ketten bementünk Emmához. Már vele is hajlandó volt kommunikálni, viszont hamar elaludt.

Mielőtt Martha elment, elmondta, hogy Em egyre gyengébb és megint emelni kell a gyógyszer adagját, amitől sokkal fáradékonyabb lesz és a hirtelen hangulatingadozás sem elkerülhető.

Ettől természetesen rossz kedvem lett.

-         Jól vagy? – kérdezte Simone, miközben egy lábost kerestünk, amiben a tésztát főzhetjük.

-         Félek.

-         Megértelek.

-         Tudom, hogy én vállaltam ezt. Minden nap látom, hogy romlik az állapota és fel vagyok készülve arra is, hogy meg fog halni, de…

-         Erre sosem lehet kész az ember. Nagy dolog, hogy vállaltad, de ne okold magad az állapota miatt. Te mindent megteszel érte. Meggyógyítani nem tudod.

-         Na jó, hagyjuk. – itt a lábos. – találtam végre rá.

-         Biztos nem mondod le a vacsorát?

-         Dehogy. Jó lesz a társaság.

-         Akkor lássunk is neki, ha nem akarjuk, hogy Tom előbb érjen ide, mint én elmegyek.

-         Nem akarom azt hazudni, hogy egyedül csináltam.

-         Ez rendes tőled.

Miközben sült a tészta a sütőben, megterítettünk a hátsókertben lévő szaletlibe. A megfelelő világítással és a mellette csobogó kis szökőkúttal ez az egyik legromantikusabb hely a telken.

Simone csak szolidan nevetett, mikor nem találtam a tányérokat és a szalvétát, de tudta, hogy anyuék mindig is házvezető nőt tartottak, nekem pedig nem volt még eddig szükségem ezekre.

-         Szia. Pontos voltál. – nyitottam ajtót Tomnak, aki egy szál rózsával és egy üveg borral állt az ajtóban.

-         Igyekeztem.

-         Gyere be, én még nem vagyok kész, mint látod. – mutattam végig magamon, vagyis a szósszal lefröcskölt otthoni „játszós” ruhámon. – Addig beszélgess anyuddal.

-         Anyuval?

-         Szia. – jött ki Simone a konyhából.

-         Sietek. – mentem fel a lépcsőn.

-         Hát te?

-         Átjöttem segíteni.

-         Te főztél?

-         Csak segítettem bevásárolni és egy kicsit besegítettem a vacsorádba is.

-         Köszi. – puszilta meg édesanyját.

-         Kedvelem ezt a lányt.

-         Én is.

-         Ennek nagyon örülök. Egyszer átjöhetnétek hozzánk. Gordon is kedvelné.

-         Korai az még.

-         Ti tudjátok. Na én megyek is. Kellemes estét, Viki igazán ki tett magáét.

-         Kössz anyu. Holnap hívlak.

-         Kész is vagyok. – jöttem le a lépcsőn pár perc múlva. – Simone?

-         Elment. Gyönyörű vagy. – jött a lépcső aljához, mire odaértem.

-         Ezt a ruhát a mai randinkra vettem.

-         Tehát nekem. – karolta át a derekam.

-         Igen. – feleltem és átöleltem a nyakát.

-         Akkor jogom van le is venni rólad. – puszilt bele a nyakamba.

-         Vacsi után, legfeljebb. Kihűl.

-         Majd megmelegítjük. – mosolygott lehengerlően és megcsókolt.

-         Láttad már a szobámat? – kérdeztem és visszacsókoltam.

-         Azonnal mutasd meg.

Nem is kellett több, levett a lábamról. Imádtam, hogy ennyire tetszem neki, hogy ennyire felizgattam. Kellettem neki és hazudnék, ha azt mondanám, ellent tudtam volna állni heves, szenvedélyes csókjainak és annak az élménynek, hogy lefekszem vele.