58. rész. A szomszéd lány szerep.

-         Hallo. – szólt bele a telefonjába Kitty.

-         Szia. Itthon vagy?

-         Most fogok hazaérni, ha minden igaz. Miért?

-         Te ittál?

-         Csak egy egész keveset.

-         Viki nincs itthon, nem jössz át?

-         Nem tudom, hogy jó ötlet-e.

-         Ezt hogy érted?

-         Na jó megyek. Sofőr, vigyen a… ja úgyis oda mennénk. Vigyen majd a szomszédba.

Kitty nagyjából 10 perc múlva meg is érkezett. Nem volt úgy nagyon berúgva, de azért elég jól érezte magát és a mozgás koordinációja sem volt maximálisan magabiztos. Max beengedte és leültek a kanapéra a Max által már megkezdett pezsgő mellé.

-         Bulizni voltál?

-         Fogjuk rá.

-         És hogyhogy pasi nélkül jöttél haza?

-         Mert a pasi, aki tetszik, nem jön velem haza.

-         Értem.

-         Na és te miért vagy egyedül?

-         Viki elutazott. Hogyhogy nem tudod?

-         Nem vagyunk olyan jóban mostanában.

-         Miért?

-         Hosszú történet. A lényeg, hogy te jobbat érdemelnél.

-         Mi van? Kitty mi van veled?

-         Az alkohol őszintévé tesz. Sajnálom. Megyek is, mert nem akarok zűrt. – állt fel.

-         Dehogy. Maradj csak. Hogy érted, hogy jobbat érdemlek? Mi van Vikivel?

-         Semmi. Igazából semmi. Én csak meguntam már a szerepem.

-         Mi a szereped?

-         A szomszéd lány. Idejöttél 2 évvel ezelőtt. Viki szakított veled és te magadba zuhanva ücsörögtél. Én vigasztaltalak, miután hagytad, hogy megismerjük egymást. Láttam, hogy szenvedsz és akármennyire is beléd voltam esve, azt tanácsoltam, ne mondj le róla, menj, keresd meg. Hát megtaláltad. És elhoztad ide. Gondoltam, ha te boldog vagy Vikivel, akkor attól majd én is boldog leszek. Megismertem őt is. És tényleg megszerettem, nem csak kényszerből. De ő bánt téged, bizonytalan és te nem vagy boldog. Ettől viszont én baromira nem vagyok boldog, mert te nem ezt érdemled.

-         Én téged érdemelnélek?

-         Én sosem bántanálak, sosem csalnálak meg. Ha egyszer az enyém lehetnél, soha többé nem engednélek el.

-         Kitty te…

-         Igen. Szeretlek, mióta először ültünk le beszélgetni a teraszodon. Ennek már lassan két éve és szánalmas vagyok. Úgyhogy megyek és lefekszem, remélve, hogy reggel mikor felkelek, rájövök, hogy nem mondtam ezeket el neked, és minden marad a régiben. – kivette Max kezéből a pezsgős üveget, meghúzta, majd visszaadta, felállt és távozott.

Max tehetetlenül csak figyelte a kis jelenetet. Két éve vonzza őt is Kitty, de sosem foglalkozott ezzel a ténnyel, hisz azzal volt elfoglalva, hogy visszaszerezzen engem. Nem volt más cél a szeme előtt, csak ez. Sosem tudta, a szomszéd lány mit érez iránta, sosem gondolta, hogy barátságnál több is lehet a mosolyok, a törődés, a rendszeres telefonbeszélgetések mögött. Egy szerelmi vallomást kapott ma este, amilyet már rég. Kitty a legmélyebb érzéseit tárta elé, ahogy már rég senki sem tette. Hiányzott neki ez a fajta törődés, ez az érzelem kinyilvánítás. Én nem tettem ilyet, mióta ideköltöztem és az utóbbi egy hónapban szinte semmilyet.

Többet nem gondolkodott. Felállt, kiment a teraszra, lesétált a homokba, át a szomszéd teraszára, majd ott kopogtatott. Felgyúlt a lámpa és Kitty állt vele szemben. Az üveg választotta csak el őket, de Kitty egy pillanatig habozott kinyitni az ajtót, megszüntetve az egyetlen akadályt. De ahogy Max a szemébe nézett és elmosolyodta magát, Kitty azonnal elhúzta az ajtót, és szerelme karjaiba vetette magát, hogy szenvedélyesen megcsókolva mutassa ki érzéseit azon nyomban.

-         Szia! – fogadott Noi az irodában. – Mi van? Elég szarul nézel ki.

-         Én is szeretlek. Hoznál egy pohár vizet?

-         Persze. Itt van. Mi baj?

-         Semmi, csak tegnap rosszat ettünk. Gondolom Max sincs a topon.

-         Mikor lesz a tárgyalás?

-         Két óra múlva.

-         Menj haza, tusolj le és pihenj egy órát. Jót fog tenni.

-         Jól van.

-         Maradsz holnapig?

-         Igen.

-         Akkor együtt vacsorázunk ma?

-         Most ne beszéljünk semmilyen kajálásról, ha lehet.

-         Bocsi.

Hazamentem és úgy tettem, ahogy Noi javasolta. Egy kivételével. Felhívtam Kittyt.

-         Tessék?

-         Szia.

-         Szia. Mi az?

-         Egy hónapja akarok megkérdezni tőled valamit, és most megteszem.

-         Oké.

-         Miért? Miért árultad el Tomnak, hogy férjhez megyek?

-         Gondoltam tudnia kell.

-         Miért?

-         Szerinted fair az, hogy megcsalod vele a vőlegényed és még csak nem is tudja, hogy férjhez fogsz menni? Két pasi szerelmes beléd, de te mindkettőt bántod csak.

-         És te majd mindkettőt megvéded?

-         Engem Tom nem érdekel. Gondoltam, ha megtudja, le akar lépni, és te megakadályozod. Ezzel végre békén hagyva Maxot.

-         De nem így lett.

-         Hát nem. Úgyhogy nagyon remélem, hogy mostmár mindent megteszel, hogy boldog legyen melletted. Ő jó ember, a legjobb, akit ismerek. És nem ezt érdemli.

-         Hidd el, tudom jól.

-         Végre választottál.

-         Igazad van.

-         Én nem akartam veled kicseszni, hisz barátok vagyunk. Csak nem bírtam már nézni ezt az egészet.

-         Értem. Gyűlölöm, ha beleavatkoznak a dolgaimba, így kérlek, többé ne tedd. Elveszítettem miattad Tomot, aminek egyáltalán nem örülök, mert nem adtál esélyt rá, hogy én mondjam el neki. Mindegy. Téma lezárva. Csak meg akartam végre beszélni.

-         Rendben.

-         És most lefekszem, mert nemsokára tárgyalásom lesz.

-         Én is lepihenek, mert este bulizni megyek a csajokkal. Gondolom, nem jössz.

-         Hát nem igazán.

Nem mondtam el neki, hogy eljöttem Kielből. Nem tartottam fontosnak. Csak tudni akartam, miért árult el. És van egy olyan érzésem, hogy a szomszéd lány kicsit több szerepet tulajdonít magának, mint a simán szomszéd lány. Beleavatkozik az életünkbe, védi Max pici lelkét, és azt akarja, hogy Tommal legyek. Ha jobban belegondolok, ezt már észrevehettem volna rég. Hisz… te jó ég. Kitty bele van esve Maxba?