.23. r�sz. Nem n�zel vissza.

Az eg�sz st�b, a statiszt�k �s ti is bementetek a hatalmas tornaterembe. �ri�s plak�tokon „Gratul�lunk sr�cok!” felirat d�szelgett. Kis szendvicsek, de abb�l rengeteg, italok hatalmas v�laszt�ka �s egy j� nev� dj v�rt odabent. Georg nagyon j�l elvolt a statiszta l�nyokkal, Tom hasonl�k�pp. Bill Nicknek adta el� �tleteit egy k�vetkez� klipphez. Te pedig Gustavval �lt�l egy asztaln�l �s iszogattatok.

-        Mikor besz�lsz a fi�kkal?

-        �pp er�t gy�jt�k.

-        Bill nem fog �r�lni.

-        Ezt hogy �rted?

-        Tudod j�l.

-        Nem tudom mit k�ne tennem.

-        Majd tudni fogod.

-        Na megyek Georghoz. – fel�llt�l �s megkerested. Tommal �s p�r l�nnyal �lt egy asztaln�l.

-        Georg, bocs a zavar�s�rt, de valamit szeretn�k megbesz�lni veled.

-        Gyere, �lj le.

-        Nem. Ink�bb n�gyszemk�zt. Ez mag�n�gy. – mondtad, amire meglep�d�tt, de m�r �llt is fel. Tom m�gjobban meglep�d�tt, de pr�b�lt �gy tenni mintha nem �rdekeln�. Georggal kicsit arr�bb mentetek.

-        Gyors leszek, �s m�r mehetsz is csajozni. Csak elk�sz�nn�k. Ma este hazamegyek. Rem�lem l�tjuk m�g egym�st.

-        De m�gcsak p�ntek van.

-        Tudom, de nem b�rok itt lenni. �rts meg.

-        H�t j�, de n�ha eressz meg egy e-mailt vagy ak�rmit.

-        Rendben, de te is.

-        Na gyere ide. – t�rta sz�t karjait �s meg�lelt.

-        Menj vissza, m�r v�rnak. Ja �s k�rlek…

-        Tomnak ne sz�ljak. – folytatta.

-        Ne. Am�g itt vagyok, semmik�pp.

-        Igenis!

-        Szia!

Visszament az asztalukhoz.

-        Mi dolgotok volt n�gyszemk�zt? – faggatta egyb�l Tom.

-        Csak volt egy kis megbesz�lni val�nk. Na l�nyok, igyunk. – terelte a sz�t.

Te visszament�l Gustavhoz.

-        Na, Georggal besz�ltem, t�led is elk�sz�ntem. M�r csak Bill van. – s�hajtott�l.

-        Aki itt j�n.

-        Ez a csodasz�p h�lgy t�ncol velem, ha m�r �gyis alkalomhoz vagyunk �lt�zve? – tartotta kez�t fel�d.

-        �r�mmel. – fel�llt�l �s a t�ncparkettre mentetek. Lass�zni kezdtetek.

-        Tudom, hogy m�r sokszor megbesz�lt�k, hogy k�zt�nk nem lehet semmi, de ott az �gyban az nem olyan megj�tszott valami volt.

-        Komolyan akartam �n is. El is felejtettem egy percre, hogy nem csak ketten vagyunk.

-        �r�l�k, hogy ezt kimondhattuk. Rossz volt magamban tartani.

-        Ami azt illeti van valami, amit �n sem szeretn�k magamban tartani.

-        �s mi az?

-        El kell b�cs�znunk. A 10 �r�si g�ppel hazarep�l�k ma este. Nem szeretn�m, ha le akarn�l besz�lni.

-        Meg�rtelek. Sejtettem, hogy ez lesz.

-        Mi�rt �rtesz meg mindig egyb�l?

-        Hi�nyozni fogsz.

-        Te is nekem, nagyon. B�r minden m�sk�pp alakult volna.

-        Bar�tok maradunk? H�vsz �s majd �n is h�vhatlak?

-        Persze. �s rem�lem tal�lkozni is tudunk majd.

-        Nem akarom, hogy elmenj.

-        �n sem, de nem akarok Tom k�zel�ben maradni. Nem b�rom ezt. D�lut�n sim�n lemondott r�lam, mert tetszem neked �s �n csak egy l�ny vagyok, aki nem �llhat k�z�tek.

-        Ez nem norm�lis.

-        De az, csak m�r nem szeret. Vagy tal�n nem is szeretett. De �n sajnos nagyon-nagyon szeretem �t. – s�rtad el magad.

-        Odamegyek. – Tom Georgnak, mikor l�tta, hogy Bill lek�s�r az asztalhoz �s s�rsz.

-        Ne. Att�l nem lesz jobb.

-        Nem b�rom ezt n�zni. Nem akartam b�ntani.

-        De megt�rt�nt. Nincs mit tenni.

Ek�zben vissza�ltetek Gustavhoz. K�nnyezt�l m�g, de a s�r�st m�r abbahagytad.

-        �n most elindulok. A nagysz�leim m�r kivitt�k a cuccaimat a rept�rre.

-        Elvigyelek? – aj�nlotta fel Bill.

-        Nem, k�szi. Egyed�l jobb lesz. �gy is neh�z elk�sz�nni. – mondtad �s fel�llt�l.

-        Akkor h�vok egy taxit, 5 perc �s itt is lesz. – Gustav.

-        K�szi, az j� lenne.

Adt�l egy hatalmas puszit Gustavnak �s elk�sz�nt�l. Majd Billt�l is.

-        Jelentkezz, amint haza�rsz.

-        Rendben.

-        Gyere, �lelj meg utolj�ra.

-        Rem�lem nem utolj�ra. – �t�lelted �s percekig �gy �lltatok. - Na j�, mostm�r t�nyleg el kell indulnom. – mondtad �s �tn�zt�l Tom asztal�hoz. � eddig titeket n�zett, �gy a pillant�sotok �sszetal�lkozott. Csak n�zt�l a szem�be �s � is a tiedbe. Halkan azt mondtad, szeretlek. K�sz�lt fel�llni, erre te megfordult�l �s kiment�l az ajt�n. A taxid m�r ott volt. Besz�llt�l �s elindult�l. Tom odament Bill�khez.

-        Hova megy? – k�rdezte, de nem kapott v�laszt. – Mi�rt h�vott f�lre mindenkit? – a fi�k csak n�ztek r�. – Elk�sz�nt, igaz? Elment! Haza!

-        Igen. – Bill.

-        De nem engedhett�tek el!

-        De igen. – Gustav.

-        De h�t azt mondta, szeret. �s �n is szeretem �t.

-        Mi�rt mindig akkor j�ssz r�, mikor m�r elment? Mikor itt van mi�rt nem j�?

-        El kell mondanom neki. Itt kell maradnia velem. Hova ment?

-        A rept�rre. 10kor indul a g�pe.

-        Az m�g f�l �ra. A rept�r 20 percre van innen. El�rem. Hol a sof�r?

-        A suli el�tt. Menj m�r! Indulj! – Bill.

Tom kiment, besz�llt a kocsiba �s megmondta a sof�rnek, hogy amilyen gyorsan tud, hajtson a rept�rre.

Te ki�rt�l, a nagyid�k m�r ott v�rtak a csomagjaiddal.

-        Na szia kicsim. 10 perced van. Menj, sz�llj fel gyorsan.

-        K�sz�n�m, mama! – megpusziltad.

-        Ha haza�rsz, h�vj�l. – pap�d.

-        Rendben. – neki is adt�l egy puszit �s elindult�l becsekkolni.

-        Baba v�rj! – ki�ltott er�tlen�l Tom, aki kifulladva szaladt oda mam�d�khoz. De te m�r nem hallottad. Bement�l, �t az �vegajt�n �s vissza se n�zt�l.

-        N�zz ide! – k�rte, mert � oda nem mehetett be. – K�rlek! �n is szeretlek. – mondta halkan, mikor te elt�nt�l a l�t�k�r�b�l.

-        Jobb ez �gy fiam. – tette v�ll�t Tom kez�re a pap�d.

-        Szeretem �t!

-        Akkor el kell engedned. Az lesz neki a legjobb, ha nem tudja ezt.

-        �s azt sem, hogy itt volt�l. – tette hozz� a mam�d.

-        De tudnia kell.

-        Nem fiam. Ha t�nyleg szereted, akkor hagyd, hogy legyen es�lye boldognak lenni.

-        De �n azz� tenn�m.

-        Megvolt az es�lyed. Semmi bajom veled, ne �rtsd f�lre, de ezt elsz�rtad. �s �sszet�rted a sz�v�t.

-        Mivel garant�lod, hogy ez nem t�rt�nik meg m�gegyszer? – mam�d.

-        Nem tudom.

-        Akkor most menj haza �s felejtsd el �t. Sajn�ljuk.

-        �n is.

Egy �ra m�lva Bill h�vta.

-        Mondd.

-        Szia, hol vagytok?

-        Elment! – mondta �s hallani lehetett a hangj�n, hogy most nagyon k�ts�gbe van esve.

-        Hol vagy?

-        A parton. N�lunk.

-        Megyek oda. – letett�k. Bill egyb�l kocsiba �lt �s odament. Tom ott �lt a parton �s egy �veg whisky volt a kez�ben. Bill le�lt mell�.

-        Elment. V�gign�ztem, ahogy elmegy �s nem n�zett vissza.

-        �s mit mondott?

-        Semmit. – mondta �s megh�zta az �veget. Bill most l�tta, hogy m�r a fele b�ven hi�nyzik.

-        Ett�l nem lesz jobb.

-        Semmit�l nem lesz az. Mi�rt vagyok ekkora barom? Annyira szeretem. Mi�rt baszom el a dolgot, amikor itt van velem? Mi�rt ijedek meg, mikor komolyabb dolog alakulhat ki?

-        Mert nem volt�l m�g szerelmes. Nem tudod kezelni ezt �s a csajoz�s �nedet egyszerre. V�lasztanod kell.

-        Szeg�ny. Mennyire megb�ntottam. T�bbsz�r is. A nagysz�lei azt mondt�k, ha szeretem �t, akkor b�k�n hagyom.

-        Szerintem is. �gy n�z ki nem illetek �ssze.

-        Te tartod vele a kapcsolatot majd?

-        Igen. Nagyon megszerettem.

-        Azt hittem van k�ztetek valami.

-        Ha nem t�ged szeretne �s nem a tes�m lenn�l, tal�n. De bar�tok lett�nk �s szeretn�m, ha azok is maradn�nk.

-        �g�rd meg, hogy mindig elmondod nekem, hogy van!

-        Meg�g�rem. Sms-t kaptam. – vette el� a telefonj�t �s elolvasta.

-        � �rt?

-        Igen. Lesz�llt a g�pe �s m�r hazafel� tart.