.27. r�sz. Mindketten titkol�ztok.

Becsuktad a szemed �s pr�b�lt�l elaludni. �rezted, hogy n�z. �rezted a tekintet�t magadon. Remegett a szemh�jad, annyira csukva akartad tartani. Szerencs�re ezt nem vette �szre. Levette r�lad a tekintet�t. Figyelted �t. Zen�t hallgatott, izgett mozgott. Nem tudott egy p�zban �lni 2 percn�l tov�bb. Azt�n a telefonj�t nyomkodta, ami egy perc m�lva megcs�rrent. � gyorsan felvette, hogy ne kelj fel r� �s megn�zte alszol-e. Lecsuktad a szemed.

-        Mi�rt h�vt�l?---Nem, alszik.---J� volt. Besz�lgett�nk, semmi baj nem volt.---Igen, azt is megbesz�lt�k, azt mondta nem haragszik m�r.---Szerinte pr�b�ljuk meg, tudunk e bar�tok lenni.---H�t azt, hogy benne vagyok. Mit mondhattam volna?---H�t, volt egy pillanat. A szemembe n�zett �s annyira meg akartam cs�kolni, mint m�g soha.

Erre te k�h�gt�l egyet. Tom megijedt.

-        Figyelj, haver 1 �ra m�lva lesz�llunk, majd besz�l�nk, ha oda�rt�nk a hotelbe. Szia! – mondta �s letette a telefont.

R�d n�zett, hogy felkelt�l-e, de siker�lt elhitetned vele, hogy ez a k�hint�s �lmodban t�rt�nt.

1 �ra m�lva Tom felkeltett. Lesz�lltatok a g�pr�l, be egy taxiba �s a sz�llod�ba mentetek. Georg ott v�rt az aul�ban.

-        V�gre! – mondta.

-        Megyek is, kipakolok �s megmosakszom. Gustav �s Bill? – k�rdezted.

-        Fent vannak a szob�jukban.

-        Ok. – felment�l te is.

-        Na mivan? Olyan hirtelen letetted. – kezdte faggatni Georg Tomot.

-        Igen, mert azt hittem felkelt.

-        Megcs�koltad? – k�rdezte.

-        Nem. De k�zel voltam hozz�. Ott �lt�nk egym�s mellett �s csak n�zt�nk egym�s szem�be. K�sz�ltem megcs�kolni, mert nem tudtam ellen�llni. Erre � fel�llt �s kiment a mosd�ba. – csal�dottan.

-        Nyugi, lesz m�g lehet�s�ged.

-        Nem tudom, haver. Annyira m�shogy viszonyul hozz�m. Nem szeret m�r. Nem l�tom azt a t�zet a szem�ben.

-        Hidd el, egy h�nap alatt ez nem m�lik el nyomtalanul. Biztos szeret m�g. K�t lehet�s�g van. Vagy szeret, de m�r kev�sb�. Vagy, ugyan�gy szeret, de �gy tesz, mintha m�r egy�ltal�n nem �rezne semmit.

-        Na j�, de vajon melyik az igaz?

-        Van egy tippem, ki tudhatja.

-        Milyen igazad van. Ki is faggatom Billt, ha lesz r� alkalom.

-        De most menj, te is pakolj ki, azt�n nyakunkba vessz�k a v�rost.

-        Ok.

F�l �ra m�lva mindenki lement az aul�ba.

-        Merre menj�nk? – k�rdezted.

-        A Big Ben-t �s a London Eye-t mindenk�pp n�zz�k meg. – Gustav.

-        Ok, azt�n a Buckingham palota. – Georg.

-        �s v�s�roljunk is! – aggodalmaskodott Bill.

-        Nyugi, nem hagyjuk ki. – mosolyogt�l r�.

Eg�sz nap v�rost n�ztetek. Szinte minden helyi l�tv�nyoss�ghoz ell�togattatok. Rengeteg f�nyk�pet k�sz�tettetek, sok kis eml�kt�rgyat v�s�roltatok. Tom persze vett egy sapit is, de megk�rt, hogy te v�laszd ki neki. Azt�n vettetek fagyit �s le�ltetek a Temze partj�ra. Egyszercsak egy sr�c l�pett oda hozz�tok. N�met�l besz�lt.

-        Szia. Bocs, de nem t�ged l�ttalak tegnap a t�v�ben? – n�zett r�d.

-        Engem?

-        A Viv�n volt egy interj�. Nem te vagy a l�ny, annak a band�nak az �j klippj�ben?

-        Tokio Hotel. – mondta Bill.

-        Ja igen. Hell� sr�cok. Sz�val te vagy?

-        Igen, �n. – mondtad megszeppenve. – De miben seg�thetek?

-        Kicsit most zavarba j�ttem, de hagy mutatkozzak be. – ny�jtott kezet. Te fel�llt�l �s kezet fogt�l vele. – Brian vagyok.

-        �n pedig …(neved).

-        �s kedves …(neved), van kedven inni velem valamit?

-        H�t nem vagyok egyed�l, mint l�tod. �gyhogy tal�n m�skor.

-        Ok, bocs csak pr�b�lkoztam. – nevetett zavartan.

-        Semmi baj.

-        Esetleg m�skor iszol velem valamit?

-        Esetleg. – kac�rkodt�l vele.

-        �s esetleg megadod a sz�mod, hogy esetleg felh�vjalak, �s esetleg elj�ssz velem egy italra? – mosolygott.

-        Esetleg. – mondtad �s megadtad a sz�mod.

-        Akkor jelentkezek. – �g�rte �s elment, te pedig vissza�lt�l a fi�k mell�.

-        H�res lett�l? – Bill.

-        Ne g�nyol�dj! – morcosan.

-        �s elm�sz vele? – Tom.

-        Tal�n. De hagyjuk ezt. Itt j�nnek hozz�tok is. – mutatt�l egy csapat tinil�nyra, akik fel�tek k�zeledtek. Vagy 10 l�ny j�tt oda �s a szok�sos al��r�s, felk�n�lkoz�s, j�pofiz�s eltartott vagy 20 percig. Marh�ra untad az eg�szet. Cs�rg�tt a telefonod.

-        Igen?

-        Brian vagyok. Eml�kszel?

-        Nem volt id�m elfelejteni.

-        Azt mondtad, felh�vhatlak.

-        Azt mondtam esetleg.

-        �s azt is, hogy randizol velem

-        Egy italr�l volt sz�.

-        �s azt az egy italt elfogyaszthatn�nk, mondjuk most?

-        Hol?

-        Itt vagyok 20 m�terre t�led. N�zz egy kicsit balra. Egy felt�n�en j�k�p� sr�c �l ott egy asztaln�l. Integet neked.

-        Igen, m�r l�tlak.

-        Nos?

-        Na j�, egy ital. – mondtad �s letetted. A fi�k m�g a l�nyokkal voltak elfoglalva �s id� k�zben m�g vagy 15 �j is csatlakozott.

-        Georg, ott leszek. – mondtad �s a fi� asztal�ra mutatt�l.

Odament�l �s le�lt�l hozz�.

-        Nagyon r�men�s vagy.

-        Musz�j, n�ha. Baj?

-        Dehogy. De nem s�rt�dsz meg, ha el�re lesz�gezem, nem lesz ebb�l t�bb egy italn�l?

-        Nem.

-        Akkor j�.

-        �gyis meggondolod magad. – mondta bek�pzelt mosollyal az arc�n. Eml�keztetett valakire, aki szint�n ilyen magabiztosan cs�b�tott el. Igen, Tom. Tal�n emiatt, tal�n nem, megtetszett neked a sr�c. Megittatok egy-egy italt, �s besz�lgetni kezdtetek. N�metorsz�gban sz�letett, de Londonban lakik egy �ve egyed�l. 21 �ves �s itt j�r f�sulira. Kedves volt, k�zvetlen �s nagyon meg akart ismerni t�ged. Mes�lt�l magadr�l, azt�n elk�sz�nt�l mert l�ttad, hogy a fi�k m�r v�gre magukra maradtak.

-        Most megyek. K�szi az italt.

-        �n k�sz�n�m. Sz�m�thatok esetleg egy m�sodik italra valamikor?

-        Nem hiszem. Tudod, kikapcsol�dni j�tt�nk a sr�cokkal �s �gy tervezt�k, hogy egy�tt t�ltj�k az eg�sz h�tv�g�t.

-        Egy p�r �ra sem f�r bele?

-        Egy h�napja v�rjuk ezt. Bocs. �r�l�k, hogy megismertelek.

-        �n is. �s fenntartom az aj�nlatom, ha esetleg meggondoln�d magad. A sz�momat tudod.

-        Ok. Szia.

-        Szia.

Visszament�l a fi�khoz.

-        Mit csin�junk most? – Gustav.

-        Van kedve valakinek ber�gni? Meg�nnepelni a turn�t, �s hogy itt vagyunk. – gy�zk�d�tt.

-        Fel�lem! – egyezt�l bele.

-        Nan�! – v�gta r� Tom is.

-        Hol? Nem akarok b�rba menni. – Bill.

-        Akkor a szob�nkban! – Georg lelkesen. – Menj�nk vegy�nk pi�t, meg r�gcs�lni val�t �s ir�ny a sz�lloda. Legal�bb nem kell majd r�szegen hazatal�lni.

-        Ok, menj�nk. – egyezett bele a hallgat�s�g.

�gyh�t elmentetek egy boltba. Ahol Tom �s Georg �gy d�nt�ttek �k ketten sz�tv�lnak t�letek, mert valamit meg kell besz�lni�k. H�rman maradtatok.

-        Na, mi volt ezzel a sr�ccal? – Bill.

-        Semmi. Aranyos, j�k�p�, p�nzes pasi. De nem kell nekem most senki se.

-        �s mi volt a rept�ren Tommal? – Gustav.

Elmes�lted nekik, amir�l besz�lgettetek, ami majdnem t�rt�nt, �s amit hallott�l a rep�l�n.

-        Erre nem tudok semmi okosat mondani. – Bill.

-        Most sajnos �n sem. – Gustav.

-        H�t k�szi, veletek is csak t�bben vagyunk. – g�nyol�dt�l.

-        �s mit akarsz kezdeni ezzel? – Gustav.

-        Nem lehet k�zt�nk semmi. Nem. Belet�r�dtem, hogy nincs es�ly�nk egy kapcsolatra. �s ez m�r �gy is marad. Csak f�jna megint.

-        Nagyon elt�k�lt vagy.

-        Musz�j annak lennem. De nagyon neh�z. Annyira szeretem �t.

Ek�zben Tom �s Gustav.

-        Na, mostm�r l�tod? Nem kellett Bill, ahhoz hogy megtudjuk mi a helyzet! Sim�n megadta a sz�m�t egy idegen sr�cnak.

-        Te f�lt�keny vagy!

-        M�g j�! � az eny�m!

-        Ne felejtsd el, hogy ezt � m�r nem �gy gondolja. �s lehet le k�ne tenned err�l. Kivitelezhetetlennek t�nik k�ztetek egy rendes kapcsolat.

-        Nem tudom. Hogy tettessem, hogy csak bar�tk�nt gondolok r�. F�leg ez a fasza �tleted, hogy igyunk.

-        Erre nem gondoltam.

-        Sejtettem. De mostm�r nem gondolhatjuk meg magunkat. Az felt�nne. Bill�k se h�ly�k.