35. r�sz. Mi ink�bb csak iszunk.

S�t�ltunk le a l�pcs�n, mikor Bill megfogta a kezemet �s maga fel� ford�tott.

-        Ez �letem legjobb sz�let�snapi aj�nd�ka. – �lelt �t. – K�sz�n�m.

-        Boldog sz�let�snapot. – mondtam neki halkan.

Sz� mi sz�, el�gg� meghat�dtam. Mikor Bill szem�be n�ztem, l�ttam, hogy k�nnyek k�sz�lnek elhagyni gy�ny�r� ig�z� szemeit.

-        Na, de nincs m�g v�ge. – tereltem a sz�t, mert az is zavarba ejtett, hogy a t�bbiek minket b�mulnak. – Most m�g n�gy szerencs�s l�nnyal tal�lkoztok az �lt�z�t�kben.

-        Nyertem. – s�gta oda Gustav Georgnak.

-        Nincs m�g v�ge az est�nek. – vigyorgott bar�tj�ra Georg.

Kittyvel elment�nk szemmel tartani, a hangszerek elpakol�s�t, am�g a fi�k fogadt�k a rajong�kat.

F�l 10-kor m�r csak p�r l�ny m�szk�lt a stadion k�rny�k�n, akik kitart�an v�rt�k a fi�k t�voz�s�t, hogy m�g utolj�ra l�thass�k kedvenceiket. A h�ts� kij�raton t�voztunk vel�k egy�tt. A kocsiban v�rtuk meg, m�g Georg �s Tom k�t �lelmes, a h�ts� parkol�ban dekkol� l�nnyal �llt le fl�rt�lni.

Mikor v�gre besz�lltak a kocsiba �s indul�sra k�szen voltunk a sr�cok el��lltak az este most kezd�d� r�sz�re vonatkoz� terv�kkel.

-        Meg is j�ttek. – sz�llt ki Tom a kocsib�l.

-        Kik? – Kitty.

-        Anyu! – sz�llt ut�na Bill, majd sorra a k�t m�sik sr�c is.

-        Anyu? – n�ztem k�rd�en Kittyre.

H�rom csinosan �lt�z�tt izgatott n� s�t�lt a parkol�ban a mi aut�nkat, vagyis a n�gy sr�cot megc�lozva. Bill �s Tom egyszerre �lelt�k �t a k�z�ps�k�nt s�t�l� gy�ny�r� sz�ke haj� h�lgyet, majd Georg �s Gustav is a m�sik kett� nyak�ba borult.

-        Az anyuk�juk. – mosolygott Kitty.

-        Nagyszer�, akkor mi menj�nk. – nem igaz�n v�gytam most erre a nagy tal�lkoz�sra.

-        L�nyok! – sz�lt be a kocsiba Georg. – Sz�lljatok m�r ki!

-        Azt hiszem, ez nek�nk sz�lt. – Kitty.

-        Rem�ltem, hogy nem ezt fogod mondani.

Kisz�lltunk mi is �s csatlakoztunk hozz�juk.

-        Anyu, � Kitty, � pedig Viki a t�rsam a c�gn�l. – mutatott be minket els�k�nt Gustav az anyuk�j�nak.

-        � pedig az �n anyuk�m. – mutatta be b�szk�n Georg a mellett izgatottan �ll� h�lgyet.

-        L�nyok ez az egyed�l�ll�an sz�p n�, a mi anyuk�nk, Simone. – mutatta be nek�nk anyujukat Tom.

-        J� est�t. Kitty Markus. – fogott kezet vele Kitty, de Simone ink�bb mag�hoz �lelte.

-        �r�l�k, �n Viktoria Nolting vagyok. – mutatkoztam be �n is, rem�lve, hogy nem kell �t�lelnem. De nem �sztam meg. Simone meg�lelt.

-        K�sz�n�m. – mondta halkan a f�lembe.

Nem igaz�n tudtam erre mit v�laszolni.

-        Mi�rt vagytok �gy meglepve? Gondolt�tok, hogy mi nem j�v�nk el? – Gustav anyuk�ja.

-        Nem igaz�n. – mondtam.

-        Csak nem sz�ltak err�l a fi�k nek�nk.

-        Mehet�nk? – Bill.

-        Hova is? – �n.

-        Hozz�nk. Anyu�k n�lunk t�ltik a ma est�t �s �nnepel�nk. – Tom.

�gy az utunk k�vetkez� �llom�sa a sr�cok h�za volt. Meg voltam illet�dve �s l�ttam, hogy Kitty is kiss� feszeng.

A b�szke anyuk�k t�sztokat mondtak, gratul�ltak, majd felk�sz�nt�tt�k Tomot �s Billt. Hatalmas tort�t hoztak el� a konyh�b�l p�r �veg pezsg� k�s�ret�ben. Ekkor sz�letett meg bennem az elhat�roz�s, hogy ma be kell r�gnom. Az elm�lt p�r nap alatt felgy�lemlett fesz�lts�get t�k�letesen oldja. �r�mmel l�ttam, hogy mikor Kitty kez�be ker�lt az els� poh�r pezsg�, koccint�s n�lk�l leh�zta annak tartalm�t szinte �szrev�tlen�l. Teh�t � is hasonl� terveket sz�tt mag�ban.

V�g�lis eg�sz j�l telt az este. A sr�cok k�l�n-k�l�n anyujukkal besz�lgettek, el�js�golva mik t�rt�ntek vel�k, mi�ta nem tal�lkoztak, mi pedig ketten a konyh�ban �llva t�lt�tt�k �jra �s �jra a poharainkat.

-        L�ttad milyen gy�ny�r� Simone? – k�rdeztem Kittyt. – Csod�lod, hogy k�t ilyen pasit hozott a vil�gra, hogy v�g�l az egyik�k tot�l elcsavarja a fejemet?

-        Gustav anyja meg�lelt. Csak �gy meg�lelt �s azt is mondta, hogy nagyon csinos vagyok.

-        Simone a f�lembe s�gta, hogy k�sz�n�m. �s k�zben �gy megszor�tott, hogy alig kaptam leveg�t.

-        Gustav t�ged �gy mutatott be, mint a t�rs�t, engem meg mint Kitty. Nem tette hozz�, hogy az asszisztensem, sem hogy a bar�tom, csak Kitty.

-        Bill majdnem elb�gte mag�t, �s azt mondta, ez �lete legszebb sz�linapi aj�nd�ka.

�gy soroltuk egym�snak �szrev�teleinket �s �rz�seinket, szinte nem is figyelve a m�sikra. A sok pezsg� megtette hat�s�t �s csak �gy d�lt bel�l�nk a sz�. A sokadik mondat ut�n csak egym�sra n�zt�nk is kit�rt bel�l�nk a r�h�g�s. Azt vett�k �szre, hogy egyszerre mindenki a konyh�ba gy�lt figyelve, mi lehet a nagy nevet�s t�rgya.

Nem j�tt�nk zavarba, hiszen ilyen �llapotban az ember csak m�snap �rzi milyen k�nos helyzetekbe keveredett.

Csak r�h�gt�nk tov�bb mit sem t�r�dve a kis k�z�ns�g v�lem�ny�vel.

K�s�bb feladt�k, �s magunkra hagytak benn�nket. Az anyuk�k egy�tt vonultak el v�gre haza, �s a fi�k visszaj�ttek hozz�nk.

-        Na �n azt hiszem, hazamegyek. – mondtam t�maszt�kot keresve a h�t� ajt�n.

-        Szerintem �gy nem k�ne hazamenned. – Tom.

-        Semmi bajom. Kicsit forog a vil�g k�r�l�ttem, de ez mindennapos dolog, nem?

-        Ha te minden nap ennyit iszol, akkor lehet. – Georg.

-        Kitty! – ugrott oda Gustav Kittyhez, mikor l�tta, hogy Kitty nem tal�lta meg a megfelel� t�maszt�kot a konyhapulton �s hajsz�l h�j�n elesett ott mindenki el�tt a r�h�g�st�l. – Fogta meg a kez�t �s bevezette a szob�j�ba.

-        J� �jt Viki. – k�sz�nt el Kitty.

-        Gyenge. – vontam le a k�vetkeztet�st �s le�ltem az eb�dl�asztaln�l l�v� egyik sz�kre. – Adjatok 10 percet, �s m�r itt sem vagyok.

-        Nem m�sz sehova. – Georg.

-        �gy van, itt maradsz. Nem �lhetsz kocsiba �gy. – Tom.

-        Csak p�r h�zt�mbnyire lakom. Gyalog �gy negyed �ra, tal�n 20 perc.

-        Ja, �gy kb 40 perc lenne. – Georg.

-        Nem tetszik �m, hogy g�nyol�dtok rajtam. Hol van Bill?

-        Felment az emeletre. – Tom.

-        Na j�, �n megyek. Ne agg�djatok. Holnap j�v�k a kocsim�rt. – �lltam fel nem t�l magabiztos mozdulatsor k�s�ret�ben.

-        Nem k�sz�nsz el Billt�l? – Tom.

-        De igen. T�nyleg. – mondtam �s felmentem az emeletre.

Kopogtam a szob�j�nak ajtaj�n, de nem j�tt v�lasz. Indultam volna lefel�, mikor l�ttam, hogy �g a villany a m�sik szob�ban. Bill saj�t kis szob�j�ban. Odas�t�ltam az ajt�hoz, amennyire tudtam, halkan. Bill szedegette le a posztereket a falr�l. Egy dobozba tette �ket gondosan �sszehajtogatva. Majd a kis szekr�nyr�l kezdte el egy m�sik dobozba rakosgatni a d�jakat.

-        Kop, kop. – mondtam.

-        Szia, gyere be. J�l vagy?

-        Persze. Soha jobban.

-        Nem �gy t�nsz.

-        Hagyjuk ezt. Te mit csin�lsz?

-        Elrakom ezeket.

-        Azt l�tom, de mi�rt?

-        Mert m�r nincs r�juk sz�ks�gem. V�ge ennek a korszaknak �s erre ma j�ttem r�. �j �letem van �s most 100%-osan csak arra fogok koncentr�lni. Tudod mire j�ttem r�?

-        Na mire?

-        Hogy igaz a mond�s, miszerint „Rossz �ton j�r az, aki �lmokb�l �p�t v�rat, �s k�zben elfelejt �lni.”. �j �lmokat akarok �s rem�lem te majd seg�tesz ebben. – l�pett k�zelebb hozz�m. – K�sz�n�m, hogy megmutattad nekem, hogyan kell tov�bbl�pni. �n most megteszem �s rem�lem ezen az �j �ton velem tartasz, mint a …

-        Basszus! – mondtam �s kirohantam a szob�b�l, �t a legk�zelebb es� f�rd�szob�ba.