36. r�sz. M�sra nem eml�kszel?

-        Hozzak valamit? Egy poh�r vizet, vagy ak�rmit? – k�rdezte agg�dva Bill a csukott f�rd�szoba ajt�n kereszt�l.

-        Nem k�szi. – sz�ltam ki.

-        Jobban vagy?

-        Azt nem mondan�m.

-        Bemehetek?

-        Gyere. – mondtam, �s m�r az arcomat mostam.

-        Figyelj, zuhanyozz le �s aludj itt. A szob�mban alhatsz, �n meg lek�lt�z�k a kanap�ra megint.

-        Nem akarlak kit�rni.

-        Ugyan, gyere. – mondta �s megfogta a kezemet.

Bevezetett a szob�j�ba, �s am�g �n eld�ltem, � el�vett egy m�sik �gynem�garnit�r�t mag�nak.

Reggel sz�rnyen �reztem magam. A szoba m�g mindig forgott k�r�l�ttem, a fejembe elviselhetetlen f�jdalom has�tott �s er�teljesen ki voltam sz�radva.

-        Sz�val? Mi volt? Mi k�ldt�k fel hozz�d �s tudjuk, hogy nem ment haza. – kacsintott Tom az �ccs�re.

-        Mond m�r Bill! Milyen volt az �jszaka?

-        Felj�tt hozz�m �s �n �pp dobozoltam az erekly�imet �s a banda eml�keit. Mondtam neki, hogy lez�rult az a korszak az �letemben �s �jat szeretn�k kezdeni. �pp kezdtem volna valahogy a tudt�ra adni, hogy ebben az �j korszakomban jelent�s szerepet kapna, mikor rosszul lett. V�g�l felaj�nlottam, hogy aludjon itt. Be�jult az �gyba �n meg mellette aludtam. Ennyi.

Ekkor cs�r�gni kezdett Bill telefonja.

-        Igen? --- Szia. --- Bocs, nem volt id�m. Pr�b�ltunk �jjel nappal. --- K�szi, nagyon j� volt. --- Rendben, mikor? --- Ok�, v�rlak, szia.

-        Ki volt? – Tom.

-        Elfelejtettem szak�tani Mandyvel. Szeg�ny bel�m szeretett. �gy k�sz�nt el, hogy szeret.

-        H�t akkor itt az ideje, hogy szak�ts vele.

-        Most idej�n. De �n nem tudok szak�tani vele. Nagyon megb�ntan�m.

-        �reztem, hogy ezt fogod mondani. – Georg. – Sosem tudt�l szak�tani.

-        Most mit tegyek? Viki fent van, Mandy meg mindj�rt ide�r.

-        Sz�lj Mandynek, hogy ne ide j�jj�n.

-        De m�r �ton van. Valahol a k�rny�ken van, az�rt h�vott. Mit fog sz�lni Viki, ha megtudja, hogy mik�zben �n azokat mondtam neki tegnap, bar�tn�m van. M�ltkor mondtam neki, hogy Mandy nem a bar�tn�m, csak tetsz�nk egym�snak �s ennyi.

-        �cs�m, de b�na vagy.

-        K�szi, sokat seg�tesz most ezzel.

-        J� reggelt. – j�tt ki Kitty a szob�b�l.

-        Szia. – k�sz�nt�tt�k a fi�k.

-        Ahogy n�ztek r�m, arra v�lek k�vetkeztetni, hogy cikin viselkedtem az este.

-        Viki is, �gyhogy ne v�llald magadra. – vigyorgott Tom.

-        Gustav?

-        Elment v�s�rolni. Majd j�n.

-        �s Viki?

-        Be�jult Bill �gy�ba este. Gondolom m�g alszik. – Georg.

-        M�r nem. – j�ttem le egy �sv�nyvizes palackkal az emeletr�l.

-        Hogy vagy? – Bill.

-        Szarul. De �letment� volt, hogy odatetted ezt nekem.

-        Gondoltam, hogy szomjas leszel.

-        Na ki vele? Siker�lt h�ly�t csin�lni magunkb�l? – k�rdeztem.

-        Nem eml�kszel? – Bill.

-        Nem sok mindenre.

-        A b�szke anyuk�kkal voltunk, azt�n mit Kittyvel dum�ltunk k�l�n. Azt�n Kittyt elvitte Gustav aludni. Most meg az �gyadban keltem.

-        M�sra nem eml�kszel? – Tom.

-        K�ne?

-        Na j�, ez most el�g ciki. �n szerintem hazamegyek, kicsit kik�r�lom magam. – Kitty.

-        J� terv. �n is megyek haza.

Kopogtak. Bill nyitott ajt�t, Mandy a nyak�ba vetette mag�t �s megcs�kolta.

-        Szia. – k�sz�nt Bill kicsit inger�lten.

-        Azt hittem m�r sosem l�tom az �n Bill bab�mat. Milyen volt a koncert? Mes�lj el mindent. Sajnos nem tudtam elmenni, mert M�nchenben voltam p�r napot. – hadarta puszioszt�s k�zepette.

-        Na akkor, sziasztok fi�k. – k�sz�nt�nk el Kittyvel �s hazament�nk.

-        V�rj, nem �gy volt, hogy ezek ketten nem j�rnak? – k�rdezett Kitty, mikor kil�pt�nk az ajt�n.

-        Nekem azt mondta Bill a m�ltkor. De h�t most nagyon �gy t�nik.

-        �s volt valami este?

-        Vel�nk? Az � �gy�ban keltem, de ha j�l eml�kszem az�rt, mert rosszul lettem. Azt mondta, ne menjek �gy haza.

-        Valahogy �gy voltam �n is. Egyb�l �gyba d�ltem. Gustav m�g dum�lt valamit, de nem igaz�n �rtettem.

-        H�t, j�l ber�gtunk.

-        Annyira ciki.

-        Ez�rt is �r�l�k, hogy nem eml�kszem semmire. – nevettem.

-        Igen, ez engem is nyugtat.

-        Na szia. H�tf�n tal�lkozunk az irod�ban.

-        Igen, az utols� hetem. – mondta kicsit elszomorodva.

-        Majd j�v� ny�ron �jra elj�hetsz, ha gondolod.

-        Az j� lenne.

-        Na majd megbesz�lj�k.

-        Ok�, szia.

-        Szia.

Elk�sz�nt�nk �s kocsiba sz�lltunk mindketten, hogy v�gre a saj�t lak�sainkban pihenhess�k ki a m�g�tt�nk l�v� heteket �s a tegnap est�t.

A vas�rnapot kineveztem csendes pihen�nek. Sz� szerint. Olvasgattam, f�ztem �s eg�sz nap a t�v� el�tt �ltem. Kor�n �gyba b�jtam, hogy �jult er�vel kezdhessek �jra munk�ba. Nem mintha ki�lveztem volna a szabads�gomat.

Reggel bementem dolgozni �s m�r Kitty is bent volt. A szok�sos napi tervet egyeztett�k, mikor m�r Gustav is meg�rkezett.

K�s�bb az irod�nkban n�zt�k �t az el�tt�nk �ll� h�t fontosabb elint�znival�it.

-        Nem is volt alkalmam megk�rdezni, mit sz�lsz, hogy Bill megszabadul a szob�t�l?

-        T�nyleg! Eml�kszem! Felmentem hozz� �s �pp dobozokba pakolt mindent. Azt�n lettem rosszul. – mosolyogtam. – �r�l�k neki, hogy siker�lt �tjutnia ezen a kiss� depresszi�s korszakon.

-        �s ezt nagyr�szt neked k�sz�nheti. �vekig n�zt�k, hogy k�nozza mag�t azzal a buta szob�val �s most p�r h�t alatt eljuttattad �t arra szintre, hogy megszabaduljon t�le.

-        �n? Dehogy. Csakis a saj�t elhat�roz�sa volt. �n csak �szt�n�ztem, hogy �ljen v�gre teljes �letet, a r�gi eml�keit h�trahagyva. – mondtam, �s a v�g�n elhallgattam.

-        Mi van?

-        Semmi. Csak eszembe jutott valami. – n�ztem magam el�. Derengeni kezdett, hogy miket mondott Bill az este. Az �j �letr�l, „Rossz �ton j�r az, aki �lmokb�l �p�t v�rat, �s k�zben elfelejt �lni.”. �s, hogy tartsak vele ezen az �ton.

-        Mi jutott eszedbe?

-        Amit este Bill mondott nekem. Nem eml�kszem pontosan, csak r�szletekre. Arra k�rt tartsak vele. Ezt hogy �rtette?

-        H�t…

-        Mint mi? Mint a bar�tja? Vagy, mint…

-        A bar�tn�je. – fejezte be a mondatomat Gustav.

-        �s Mandy? � �s Bill baba j�rnak, nem? – k�rdeztem az utols� szavakat Mandy, �ltalam ideges�t� vinnyog�snak v�lt hangnem�t ut�nozva.

-        Ez el�g bonyolult dolog.

-        Na j�, hagyjuk.

-        Figyelj. Nem mondom el Billnek �s ha akarod senki m�snak, de meg kell k�rdeznem. Ha Bill be tudta volna fejezni azt a mondatot? Ha megk�rt volna, hogy legy�l a bar�tn�je, mit mondt�l volna?

-        Akkor? Tal�n azt mondtam volna, hogy semmit sem tenn�k sz�vesebben. De most m�r azt mondom, r�szeg voltam, neki meg ott van a modellcic�ja.

-        �s mi lenne, ha f�lretenn�d ezt a modellcic�s dolgot? Bill nem szereti �t. Nem v�letlen mondta neked azokat akkor este. Nem szokott a leveg�be besz�lni. Ha ezeket mondta, akkor mindenn�l komolyabban gondolta. Mandy nem jelent neki semmit, csak nem b�r szak�tani vele. Sosem tudott senkivel szak�tani. Volt, hogy Tom szak�tott helyette, volt hogy sms-ben int�zte el. De m�g olyan is volt, hogy egyszer�en kiharcolta, hogy a l�ny szak�tson vele.

-        �s szerinted most mit k�ne tennem?