38. r�sz. Az els� majdnem cs�k.

A fest�st �gy kezdt�k, hogy a szoba k�t v�g�b�l indultunk egyre k�zelebb haladva egym�shoz. M�r majdnem k�z�pen j�rtunk, mikor r�n�ztem Billre, �s csak nevetni tudtam.

-        Mi olyan vicces? - n�zett mag�n v�gig.

-        Semmi. – majd meg pukkadtam a nevet�st�l.

-        Fest�kes az arcom?

-        Az orrod. – mondtam �s az ujjammal meg�rintettem az orr�t, mint�t v�ve bizony�t�sk�ppen.

-        Ez vicces? – k�rdezte �s az ecset�t a v�d�rbe m�rtotta.

-        Azt nem fogod csin�lni. Ugye nem fogod?

-        Mit? Ezt? – egy laza mozdulattal lefr�csk�lt.

-        H���!! – ki�ltottam �s nekil�ttunk egym�st �sszefest�kezni.

M�r k�r�l�tt�nk is minden tiszta k�k fest�k volt, nem besz�lve r�lunk.

-        �llj, �llj! Hagyjuk abba. – mondtam feltartva mindk�t kezem.

-        J�l �ll ez a sz�n. – mosolygott.

-        A hajad is tiszta k�k. Itt el�l. – mutattam egy fest�kpac�ra a haj�ban. – Na gyere. – el�vettem egy rongyot �s k�zelebb l�ptem, hogy let�r�ljem. – Tudom, hogy a hajadra allergi�s vagy.

-        Ink�bb csak k�l�nleges b�n�sm�dban szeretem r�szes�teni. – helyesb�tett.

Ekkor m�r egym�s szem�be n�zt�nk �s az utols� szavakat egyre halkabban, �s lassabban mondta. Mintha m�r � sem arra figyelt volna, mit mond. Let�r�ltem a haj�ba ker�lt pac�t �s mikor elvettem onnan a kezem, megfogta azt. Tudtam, hogy most mi fog k�vetkezni. Az els� cs�k. Szinte beleborzongtam. Nagyon akartam azt a cs�kot, de csak n�zt�nk egym�s szem�be t�tlen�l. Egyszerre kezdt�nk mosolyogni ezen a helyzeten �s �n er�t v�ve magamon, k�zeledni kezdtem fel�.

-        F�l�ton tal�lkozunk. – suttogtam, mire az � cs�kra szomjaz� sz�ja is mosolyogva k�zeledni kezdett fel�m.

Lassan, de biztosan �rtek �ssze ajkaink. Forr� volt �s m�gis j�ghideg. Puha, de valahogy m�gis massz�v �s biztos pont, ha a f�ld megindulna alattunk. Mert ezt �reztem. Elvesztem a talajt a l�bam al�l �s forog velem a vil�g.

-        Bi… - l�pett be ekkor Mandy.

-        Mandy, �n… - kapta el a fej�t Bill �s elindult a l�ny fel�, de Mandy m�r szaladt le a l�pcs�n, ki a h�zb�l. – Ut�na kell mennem. – mondta nekem Bill.

-        Persze, meg�rtem. Menj csak. – feleltem �s � m�r ment is.

Bementem a f�rd�be �s �tvettem a saj�t ruh�m. Lementem a nappaliba, ahol m�r Georg �s Gustav v�rt.

-        Mi volt ez? – Georg.

-        Semmi. Elfelejtettem gondolkodni, miel�tt cselekedtem. �s akkor j�tt Bill bar�tn�je. – v�zoltam fel a helyzetet, az utols� sz�t kihangs�lyozva.

-        �s most elm�sz? – Gustav.

-        Igen. Ezt meg kell besz�lni�k. Nem az �n dolgom. Egy�bk�nt is k�s� van �s holnap sok dolgunk lesz Gustav.

-        H�t j�. �zensz valamit Billnek? – Gustav.

-        Nem. Vagyis, hogy elmentem, majd h�vom.

Ek�zben az utc�n Bill utol�rte a m�r zokog� Mandyt.

-        V�rj m�r meg, k�rlek.

-        Hagyj b�k�n!

-        Nem hagylak. – kapta el a karj�t �s maga fel� ford�totta a l�nyt. – Hagy magyar�zzam el, ami t�rt�nt.

-        Mit akarsz ezen magyar�zni? Megcs�koltad azt a l�nyt! A saj�t szememmel l�ttam! Nagyon romantikus volt, gratul�lok nektek. Csak azt felejted el, hogy ez a l�ny m�r egyszer t�nkretette az �leted. Ki garant�lja, hogy m�g egyszer nem teszi meg?

-        Nem tudom. Semmi. De ha vele vagyok, nem is �rdekel mi volt r�gen, �s mi lesz k�s�bb. �n sajn�lom Mandy, de m�r r�g el akartam mondani. Tetszel nekem �s aranyos l�ny vagy, de ennyi. Megkedveltem �t �s t�bbet szeretn�k t�le, mint bar�ts�got. Sajn�lom �s tudom, hogy most gy�l�lni fogsz, de ha t�nyleg szeretsz, hagyd, hogy boldog legyek. Nem akarok tov�bb hazudni neked. Nem vagyok szerelmes bel�, de tudom, hogy nem v�laszt el sok ett�l az �rz�st�l. Nem tudok bel�dszeretni. Nem akartalak megcsalni, �s nem akartalak b�ntani sem. De megt�rt�nt.

-        De akkor ezt te m�r r�g tudod. Mi�rt nem sz�lt�l el�bb? Mi�rt hagytad, hogy bel�d szeressek, mik�zben te m�s ut�n epekedsz?

-        �n nem tudok szak�tani. Nem megy. Nem terveztem most megcs�kolni �t, de �gy j�tt ki. Hidd el, hogy nem akartam �rtani neked.

-        Azt hittem ez k�zt�nk sok�ig fog tartani. Olyan vak voltam, �szre sem vettem, hogy te k�zben v�gig szak�tani akart�l velem. A sok ’�lj�nk le egy picit besz�lgetni’, vagy az ’�n nem �rdemlem meg, hogy aj�nd�kot vegy�l nekem’. Ebb�l tudnom kellett volna.

-        Sajn�lom.

-        J�l van. �rtem. De most hagyj magamra. Egyed�l akarok lenni. – mondta �s els�t�lt.

Bill m�g n�zett ut�na egy darabig. Lelkiismeretfurdal�sa volt. Rossz volt l�tni ezt a szeg�ny l�nyt �gy.

-        Szar alak vagyok! – csapta be maga ut�n a bej�rati ajt�t.

-        Besz�lt�l vele? – Georg.

-        Nem. Hobbib�l m�szk�lok ilyen szerel�sben az utc�n. Gondoltam s�t�lok egyet. �s ha m�r arra j�rtam, szak�tottam Mandyvel. – felelte g�nyosan.

-        Nagyon ki volt? – Gustav.

-        Szeg�ny, nagyon megb�ntottam. De egyszer�en nem gondolkodtam. Meg akartam cs�kolni… te j� �g! Viki! – jutottam esz�be hirtelen �s elindult gyorsan felfel� a l�pcs�n.

-        Elment. – sz�lt ut�na Gustav.

-        Hazament, azt �zeni majd h�v.

-        Elsz�rtam? – fordult fel�j�k.

-        H�t azt nem tudom. �n mondtam, hogy balh� lesz. Mondtam, hogy szak�ts vele, miel�tt b�rmit teszel.

-        Tudom, �gy volt, hogy Mandy 7 k�r�l �tj�n. Hogy el�tte h�v.

-        Ezen a telefonon? – vette el az asztalr�l Georg Bill telefonj�t. – �s ha az �r�dra n�zel, l�tod, hogy most van f�l 8.

-        Ez marha j�! Sms-t �rt, hogy mindj�rt itt van. – n�zte meg Bill a mobilj�t.

-        Most m�r mindegy. – Georg.

-        �s Vikivel mit csin�ljak? Megcs�koltuk egym�st. Igaz, csak a sz�nk �rt �ssze �s semmi t�bb, de ha nem j�n k�zbe Mandy, akkor egy hihetetlen�l t�k�letes els� cs�k lett volna. Most meg nem csak az els� cs�kot sz�rtam el, �sszet�rtem egy �des l�ny sz�v�t �s Vikit is siker�lt elijesztenem.

-        V�r meg, m�g felh�v. Tudod, hogy �t az zavarta csak, hogy neked bar�tn�d van.

-        Na j�. Befejezem a szob�t. – mondta let�rten �s fels�t�lt a l�pcs�n.

Hazamentem �s csak n�ztem ki a fejemb�l. Szem�tnek �reztem magam, ami�rt ezt csin�ltuk, mik�zben szeg�ny Mandy… De mindemellett nagyon j� �rz�s volt �rezni Bill ajkait az eny�men. Nem cs�kol�ztunk, de m�r ez, hogy �reztem, mindketten akarjuk, fantasztikus volt. De most vajon mi lesz? Bill szak�t Mandyvel? Nem tudom, mert nekem azt mondta Bill, hogy nem j�r Mandyvel, azt�n kider�lt, hogy m�gis. De m�gsem �t k�rte meg, hogy seg�tsen neki az �j szob�t �talak�tani, hanem engem. �s tudom, hogy ez nem v�letlen.

V�g�l �gy d�nt�ttem f�lreteszem ezt a probl�m�t. Hiszen holnap p�ntek. Kitty utols� napja a c�gn�l. Nem akarom, hogy elmenjen, mert nagyon megszerettem. Nem csak az�rt mert bev�lt, mint munkaer�, hanem mert j�, hogy az ember a munkahely�n bar�tokkal van k�r�lv�ve.

Reggel m�r kor�n bementem dolgozni. Kitty �s Gustav is bent volt m�r. L�ttam rajtuk, hogy annyira nem szomorkodnak. Ez engem is jobb kedvre der�tett.

Eg�sz nap az �j lehets�ges band�kat n�zegett�k, akiket majd felkarolhatunk. Most t�bb tehets�ges jelentkez�t is tal�ltunk. K�s�bb felmentem a f�n�kh�z, mert valamit meg akartam besz�lni vele. Addig Gustav �s Kitty kettesben maradtak az irod�ban.

-        H�t utols� nap. – Gustav.

-        Igen. Holnapt�l m�r nem lesz�nk munkat�rsak.

-        Elj�ssz velem holnap vacsor�zni? Valami klassz �tteremben, finom vacsi �s bor mellett meg�nnepelj�k ezt a p�r h�napot.

-        Nagyon sz�vesen elmegyek veled. – mosolygott Kitty.

J�kedv�en l�ptem az irod�mba.

-        Mi ez a sejtelmes vigyor? – Gustav.

-        Valamit elint�ztem, ami m�r el�bb is eszembe juthatott volna. �gyhogy mit sz�ln�tok, ha ma n�lam �nnepeln�nk meg.

-        De mit?

-        H�t azt majd elmondom akkor.

-        J� �tlet. – Kitty.

-        Igen. Benne vagyok. – Gustav. – Csak mi h�rman, vagy lesz m�g ott valaki? – puhatol�zott Gustav, h�tha kider�ti, mit gondolok most arr�l, amit tegnap Bill �s k�ztem t�rt�nt.

-        Ha arra gondolsz, hogy a h�rom j�bar�tod is hivatalos-e. R�szemr�l ez term�szetes. �gyhogy sz�lj nekik, hogy 7 k�r�l v�rok szeretettel mindenkit a lak�somon.