40. r�sz. Tedd le azt a poharat!

-        V�rj. – �lt fel Bill.

-        Igen?

-        Most mi mit csin�lunk?

-        Cs�kol�zunk, �s ha a t�bbiek lel�pnek, ak�r itt is alhatn�l.

-        J� de mi lesz vel�nk? M�rmint most egy p�r lesz�nk, vagy egy alkalommal t�l megy�nk a bar�ts�g hat�r�n.?

-        Ezt a hat�rt olyan messzire el akarom hagyni, ahonnan m�r nem is l�tszik. – h�ztam vissza magamra.

-        De most komolyan. Ha te csak egy �jszak�ra tervezel, �n nem megyek abba bele.

-        Na j�. – �ltem fel �n is. – Figyelj Bill. Tetszel nekem, �s jelenleg annyira k�v�nlak, hogy egy�ltal�n nem �rdekel mi lesz holnap vagy azut�n, vagy b�rmikor mostant�l. Sz�val mi lenne, ha ezt nem most besz�ln�nk meg. – cs�koltam meg.

-        Bocs. �n csak nem akarom elkapkodni.

-        Akkor most fejezz�k ezt be. �n csak lej�ratom magam, te pedig most igaz�n kezdesz ideges�teni. Elment az ihlet. �gyhogy most akkor dum�ljunk, tess�k.

-        Ne haragudj. Nagyon j� ez, ami most t�rt�nik �s �n is akarom, de nem szeretem elkapkodni a dolgokat. Nem szoktam csak �gy lefek�dni ak�rkivel.

-        Szeretn�m, ha egy p�r lenn�nk. Szeretn�k veled j�rni �s rengeteg id�t veled t�lteni. Szeretn�k �lland�an veled cs�kol�zni, �s n�ha egy�ttaludni. Szeretn�lek jobban megismerni �s ezt �gy, hogy k�zben k�z a k�zben s�t�lunk ak�r a tengerparton, ak�r m�shol.

-        Ezt komolyan gondolod? Menne nek�nk? �sszeill�nk?

-        �n nem tudom mi lesz, de pr�b�ljuk meg. Meg akarom pr�b�lni.

-        �n is. �n is akarom.

-        Akkor ennek �r�m�re �n most kimegyek �s megpr�b�lom lecsillap�tani magam egy poh�r itallal. – �lltam fel.

-        Ha most kimegy�nk a szob�b�l, mindenki cikizni fog minket.

-        Csak t�ged Bill. Te nem akart�l velem lefek�dni. – mosolyogtam r�. Adtam egy puszit a sz�j�ra �s kimentem.

Persze, hogy mindenki egyszerre r�m n�zett. K�v�ncsian, vigyorogva.

-        Mi van? – k�rdeztem.

-        Semmi. – Tom.

-        Gustav�k?

-        Elmentek Kittyhez. – Georg.

Bill is kij�tt a szob�b�l �s h�tulr�l �tkarolt.

-        Mi is menj�nk? – n�zett nagyot Tom.

-        Maradjatok nyugodtan, ugyanis mi nem szexel�nk. – feleltem g�nyosan �s bementem a konyh�ba poh�r�rt.

-        Mi az, hogy ti nem szexeltek? – Georg.

-        H�t nem akarom elkapkodni.

-        Te h�lye vagy! – Tom.

-        K�ssz.

-        De most akkor egy p�r vagytok?

-        Igen.

-        �s nem fekszel le vele? – Georg.

-        Nem �gy akartam. Csak elsz�rtam.

-        Te nem is az �n �cs�m vagy. – Tom. – Tudod mit? Mi elh�zunk, te meg kezdj valamit magaddal, mert ez �gy el�g… �rted.

-        J�l van.

-        Szia! – ki�ltottak be a konyh�ba �s elmentek.

-        Hova mentek?

-        Kettesben hagytak minket.

-        Minek?

-        Jaj ne sz�vass m�r. �n nem �gy akartam. �n el�bb meg akartam besz�lni, mik a terveink egym�ssal �s ut�na sz�pen haladni tov�bb. Nem akartam elvenni az ihleted, ahogy te mondtad.

-        �s majd az els� �vfordul�nkon fogjuk �tl�pni ezt a hat�rt, vagy kicsit az�rt el�bb is lehets�ges? – nevettem.

-        Tedd le azt a poharat!

Meglep�dtem az �ltala haszn�lt hangnemen �s letettem a poharam az asztalra. � odal�pett hozz�m, az �l�be kapott �s bevitt a h�l�mba.

Ahogy letett az �gyra, cs�kol�zni kezdt�nk �s szavak n�lk�l, csak k�vett�k az �rz�seinket. Teljesen passzoltunk egym�shoz. Meg�rte ennyit v�rni erre, mert egyszer�en t�k�letes �jszak�t t�lt�tt�nk egy�tt.

V�g�l �sszeb�jva aludtunk el egy hossz� j� �jt cs�kkal b�cs�zva egym�st�l.

Reggel kinyitottam a szemem �s megl�ttam a magam mellett m�lyen alv� Billt. Csak n�ztem, ahogy alszik.

Hamarosan kinyitotta a szem�t �s r�mn�zett. Egym�sra mosolyogtunk.

-        J� reggelt. – mondta.

-        J� reggelt.

-        Mi�ta vagy fent?

-        �gy 20 perce tal�n. Mondt�k m�r, hogy �desen alszol?

-        H�t m�r r�g nem aludtam valakivel egy�tt.

-        Nagyon j� volt az este veled.

-        Ezt �n is elmondhatom.

-        Ez most olyan furcsa. Mostant�l egy p�r vagyunk. K�z�sen tervezz�k a napjainkat �s …

-        A j�v�nket. – folytatta mosolyogva a mondatomat.

Ett�l �n egy kicsit megr�m�ltem. Ez a sz�, hogy k�z�s j�v�. R�g gondoltam m�r erre a sz�ra egy m�sik szem�llyel kapcsolatban. De j� �rz�s volt.

Kikelt�nk az �gyb�l �s egy�tt csin�ltunk reggelit. Ezt egy k�z�s zuhany k�vette.

-        Van m�r terved ma est�re? – k�rdezte, mikor egy-egy t�r�lk�z�ben �lt�nk a kanap�mon egym�s mellett.

-        M�g nincs. De Kitty�kkel j� lenne tal�lkozni.

-        Biztos �k is k�v�ncsiak, mi van vel�nk.

-        Az biztos.

K�s�bb Bill hazament, mert m�r zavarta, hogy a tegnapi ruh�j�ban van. Ahogy kil�pett az ajt�n felh�vtam Petert.

-        Igen?

-        Szia. Na kivel t�lt�ttem az �jszak�t?

-        Csak nem?

-        De. Bill �s �n tegnap este �ta egy p�r vagyunk. Eszm�letlen j�t szeretkezt�nk �s most ment el. M�rmint haza. – nevettem.

-        El�sz�r is azt k�rdezn�m j�l hallottam t�led azt a sz�t, hogy szeretkez�s?

-        Igen. �gy �rzem nem sok kell, hogy bel�szeressek. R�g �reztem valakivel ilyen j�l magam. �s mostan�ig egy�tt voltunk. Csak �gy voltunk, igaz�b�l semmit nem csin�ltunk, csak egy�tt t�lt�tt�k az id�t.

-        Gratul�lok!

-        K�szi. De most megyek is. Mosnom kell �s egy kis rendet raknom a tegnapi �sszej�vetel ut�n. Hab�r el�g r�vidre sikeredett.

-        Hogyhogy? Kitty mit sz�lt a szerz�d�shez?

-        Ja igen. Azt mondta, hogy nem �rja al�. Mert beleszeretett Gustavba �s a helyzet az, hogy cseppet sem viszonzatlanul.

-        K�r. M�rmint j�, hogy egym�sra tal�ltak, de k�r, hogy nem fog itt dolgozni.

-        De itt fog. Megmondtam, hogy bizonyos kompromisszumok betart�s�nak fej�ben �n benne vagyok, hogy ennek ellen�re is egy�tt dolgozzunk.

-        Te vagy az? Viktoria Nolting?

-        Ne g�nyol�dj.

-        T�ged kicser�ltek. Vagy legal�bbis ez a Bill nagyon is j� hat�ssal van r�d.

-        Szerintem is.

Bill is haza�rt. Georg �s Tom m�r t�k�n �lve v�rt�k.

-        Na? – Tom.

-        Mi volt? – Georg.

-        Nektek is sz�p napot. – vigyorgott.

-        Lefek�dtetek? – Tom.

-        Mi az hogy?! Azt hiszem, nem kell sok, �s ez a l�ny visszaford�thatatlanul elcsavarja a fejemet. Annyira j� volt vele az �jszaka, �s ez az eg�sz nap.

-        Gratul�lok �csi. – veregette v�llon Tom.

-        A b�ty�d is aratott tegnap este. – Georg.

-        Hogyhogy?

-        Miut�n elment�nk t�letek, leugrottunk egy b�rba. A pultn�l �lt egy gy�ny�r� csaj. Lesz�l�tottam �s ittunk egy p�r poh�rk�val. J� fej, kedves �s bomb�z�.

-        �s mikor ment el?

-        Nem aludt itt. Nem t�rt�nt semmi. Sz�mot cser�lt�nk �s ma este is tal�lkozunk ugyanott.

-        Ez nem r�d vall. Vagy a csaj nem adta olyan k�nnyen mag�t?

-        Nem is akartam lefektetni. Csak besz�lgett�nk.

-        Akkor ma menj�nk el egy�tt oda. Kitty, Gustav, Viki �s mi. – Bill.

-        J� �tlet. Csapunk egy j� kis bulit. – Georg.