42. r�sz. T�l kell l�pni.

�ssze voltam zavarodva. Egyr�szt j�l esett �t �jra l�tni, mert r�gen nagyon j�ban voltunk. Szerettem �t, mert boldogg� tette a b�ty�mat, �s velem is j� kapcsolatba ker�lt. Sokat l�gtunk egy�tt �s a csal�di h�tv�g�kre is mindig elj�tt vel�nk.

Mindemellett d�h�s is voltam. Sok�ig hittem, hogy � hib�s a testv�rem hal�l��rt. Ha nem is � vezette az aut�t, ami belehajtott, de k�zvetve. M�sr�szt d�h�tett, hogy m�s pasival l�tom. Nem sz�m�t, hogy Tommal vagy ak�rkivel. Nem felejtheti el a b�ty�mat. Brian sosem hagyta volna �t cserben.

Hossz� id� �ta most �reztem el�sz�r, hogy ha probl�m�m van, l�tezik egy szem�ly az �letemben, akihez odab�jhatok. Aki �t�lel �s �rezteti velem, hogy nem vagyok egyed�l. Ez a gondolatsor futott v�gig az agyamon �s felh�vtam Billt, hogy j�jj�n �t. Hamar oda is �rt.

-        Rem�ltem, hogy fel fogsz h�vni. – �lelt �t.

-        J� �rz�s, hogy felh�vhatlak.

-        Na mes�lj.

-        �lj�nk le. – h�ztam a kez�n�l fogva a kanap�ra. – Sz�val � Brian volt bar�tn�je. Mikor a bulira v�rtam akkor Briant, nagyon �sszevesztek valamin. Nem tudom min, mert az nem igaz�n �rdekelt. Sz�val nagyon �sszevesztek �s Brian m�gis �gy d�nt�tt, hogy elj�n hozz�m, mert meg�g�rte �s nem akart cserben hagyni.

-        �s te Esthert hib�ztattad?

-        Igen.

-        De nem � tehet a balesetr�l.

-        De tal�n ha nem vesznek akkor �ssze, Brian nem olyan figyelmetlen �s kisz�rja azt a keresztez�d�sbe besz�guld� aut�t, ami belehajtott. A temet�sen megmondtam neki, hogy szerintem az � hib�ja, ami t�rt�nt. Anyu�k a v�delm�re keltek �s Esther pedig azt mondta, ennyi er�vel az �n hib�m is lehet, mert ha Brian nem akar annyira elj�nni abba a h�lye buliba, akkor nem t�rt�nt volna a baleset. Mert miattam j�tt oda. Mert nem akart az �g�rete ellen cselekedni. – s�rtam el magam.

Bill mag�hoz h�zott �s �t�lelt.

-        Egyik�t�k sem tehet err�l.

-        Vagy ink�bb mindketten.

-        Dehogy! Ne besz�lj ilyen butas�gokat. Err�l nem tehet senki, azon az emberen k�v�l, aki belehajtott a b�ty�d aut�j�ba. Esthert�l pedig nem v�rhatod el, hogy meg�lljon az �lete. Neki is meg kell pr�b�lnia boldognak lenni m�ssal. Te mondtad nekem, hogy nem ragadhatok le a m�ltam sirat�s�n, mert soha nem lehet �gy j�v�m.

-        Tudom, de el�g dolog van, ami a b�ty�mra eml�keztet, nem kell m�g Esther is az �letembe. �s ha �sszej�nnek Tommal, sokat fogok vele tal�lkozni.

-        A b�ty�d volt bar�tn�je az �n b�ty�mmal. �rtem, de �n meg azzal a n�vel j�rok, akire azel�tt csak �gy tudtam gondolni, hogy az ember, aki t�nkretette az �letem. Most meg m�r csak �gy gondolok r�d, mint a bar�tn�m, aki egy �des, kedves, okos �s ellen�llhatatlan n�.

-        M�r nem haragszol r�m? – emeltem fel a fejem.

-        Nem. Megkedveltelek �s megismertem az igazi Viktoria Noltingot. Seg�tett�l t�ll�pni nekem azon, amin �vekig egyed�l nem tudtam. Most pedig neked kell t�ll�pned. Tudom, hogy teljesen m�s a k�t dolog, de a l�nyege ugyanaz. T�l kell l�pni rajta, mert m�r nem lehet visszacsin�lni. El kell fogadni �s �gy boldogulni.

-        �n pr�b�lok n�lk�le boldogulni �s az els� l�p�s te vagy. Az els� f�rfi, akit ennyire k�zel engedek magamhoz. Pr�b�lok v�ltozni, de meg kell �rtened, hogy ez csak fokozatosan megy.

-        Figyelj, az sem biztos, hogy Esther �s Tom �sszej�nnek. Tal�n egy �jszak�n�l nem is lesz t�bb k�zt�k. De ha igen, ismerem annyira a b�ty�mat, hogy tekintettel lenne r�d. Majd sz�pen fokozatosan hozz�szoksz, hogy neki is el kell engednie a r�gi eml�keket, k�l�nben csak fel�rli.

-        M�g mindig biztos vagy benne, hogy egy ilyen labilis lelki�llapot�, hisztis csajjal akarsz j�rni?

-        Nem futamodok meg ilyen egyszer�en. – simogatta meg az arcomat.

J�l esett az �rint�se. Megnyugtatott �s �szinte volt. Nem csak az�rt f�radozott jobbkedvre der�t�semmel, mert le akart m�r fektetni. Nem. Az�rt f�radozott, hogy mosolyogni l�sson.

-        Na mit mondasz? Felh�vod Esthert �s megpr�b�lj�tok megbesz�lni a dolgokat?

-        Azt hiszem, igen. Igazad van.

-        Na ugye.

-        K�sz�n�m. J�, hogy ilyen vagy, amilyen.

-        Veled csak ilyen tudok lenni. Nem szeretn�lek szomor�nak l�tni. Hab�r gy�ny�r� vagy s�r�s ut�n is. – t�r�lgette le az arcomon v�gigfolyt k�nnyeimet.

-        Tudod mi j� abban, hogy j�rsz valakivel?

-        Na mi?

-        Hogy ak�rmikor megcs�kolhatod. Amikor csak akarod. – mondtam �s megcs�koltam. Hosszan �s minden �rzelmemet beleadva.

-        Szerintetek most mi lesz? – Tom.

-        Hogy �rted? – Gustav.

-        H�t nekem tetszik ez a l�ny. De ha � �s Viki nem tudj�k megt�rni egym�st, akkor hogy j�rjunk? Hiszen Bill a testv�rem.

-        Szerintem, ha megbesz�lik a dolgaikat a l�nyok egym�s k�zt, akkor nincs akad�lya. – Gustav.

-        Az�rt el�bb v�rd meg mi lesz vel�k, miel�tt b�rmit l�pn�l Esther fel�. – Kitty.

-        De most komolyan? Ki neked Viki, hogy megszabja, kivel j�rhatsz �s kivel nem? – Georg.

-        A b�ty�m bar�tn�je.

-        Ok�, persze. De szerinted Bill szak�tana Vikivel, ford�tott esetben? Otthagyn� �t, mert a bar�tn�itek nem b�rj�k egym�st?

-        Persze. Mi egym�snak fontosabbak vagyunk, mint b�rmelyik l�ny a f�ld�n.

-        �rtem, de legfeljebb �gy csin�lj�tok a dolgaitokat, hogy a k�t l�nynak ne kelljen tal�lkozni. Vagy ha szeretnek titeket, elviselik egym�st a kedvetek�rt.

-        Az�rt a szerelemt�l m�g mind a n�gyen messze �llunk. – Tom.

-        H�t Bill �s Viki m�r igencsak k�zel. – Kitty.

-        Pl�ne plusz pont a javukra. Nagyobb es�ly�k van, hogy szerelmesek legyenek �s boldogok, mint nekem �s ennek a l�nynak. Hisz mi m�g alig ismerj�k egym�st. Kedvelem, de ez m�g nem olyan kedvel�s, hogy b�rmi fontosan jelentsen.

-        Figyelj, haver. �n azt mondom, v�rj, m�g kialakulnak a dolgok. Addig ne dobd a csajt, mert ahogy �n l�tom, lehetne es�lyetek valami komolyabbra. Mikor volt utolj�ra olyan l�ny, akit nem akart�l m�r az els� este �gyba vinni? – Georg.

-        K�ne m�r neked egy n�. – Gustav.

-        Most komolyan engem kell sz�vatni? �n csak pr�b�lok veletek ellent�tben, feln�ttesen gondolkodni. M�r nem vagyunk tizen�vesek, akiknek nem kell a j�v�re gondolniuk.

-        Igazad van. – Tom.

Az �jszak�t egy�tt t�lt�tt�k. �n mes�ltem a r�gi eml�keimr�l, Bill pedig hallgatott. J� hallgat�s�gnak bizonyult. Mikor kicsit elszomorodtam, mag�hoz �lelt, vagy csak kedvesen r�m mosolygott. Hajnal t�j�k�n b�jtunk �gyba, de a cs�kol�z�st alig b�rtuk abbahagyni. Ilyenek a friss p�rok. Min�l t�bb id�t egym�s sz�j�n cs�ng�ssel t�lteni, egym�st megismerni �s kitapasztalni mi a j� a m�siknak.

Reggel, ahogy felkeltem Bill m�r nyomta a kezembe a telefonomat.

-        J� reggelt. Ezzel mit akarsz? – n�ztem r� k�rd�en.

-        H�vd fel �t.

-        Majd felh�vom.

-        Este elutazok egy p�r napra. Ha nem leszek itt, �s nem unszollak, tuti nem fogod felh�vni. �gyhogy most kell megtenned, hogy itt vagyok �s l�tom.

-        Most annyira nem b�rlak. – vettem el t�le durc�san a telefont.

-        Majd ut�na fogsz. – felelte magabiztosan �s kiment a szob�mb�l.

Kikerestem Esther sz�m�t �s felh�vtam. Sokadik cseng�sre vette fel a telefont.

-        Szia. – sz�lt bele.

-        Szia. M�r majdnem letettem.

-        Igen. Gondoltam. �n sem voltam biztos benne, hogy fel akarom venni.

-        Az�rt h�vlak, mert �gy gondolom, besz�ln�nk k�ne.

-        Ezt mondtam neked �n is.

-        Tudom, de most ink�bb hagyjuk ezt az �n megmondtam dum�t. Ha m�g mindig �gy �rzed, tal�lkozzuk �s besz�lj�nk.

-        Mikor �s hol?

-        H�tf�n 5 k�r�l j� neked?

-        Azt hiszem, igen. Hol?

-        Itt n�lam. Gyere ide mondjuk akkor 5-re.

-        J�l van, ott leszek.