44. r�sz. M�ghogy ez nem szerelem!

-        Akkor mes�lj, mondjuk arr�l a sr�cr�l, akivel most j�rsz. Eml�kszem r�. Vagyis r�juk. Az a magdeburgi tinibanda, akikkel volt egy k�nos �gyed.

-        Igen. �k azok.

-        Tudtam, hogy baromi ismer�sek, de nem mertem r�k�rdezni el�tt�k. �s hogyhogy j�ban vagytok?

-        H�t ez hossz� t�rt�net, de az �letem az ut�bbi id�ben fat�lis v�letlenek sorozata. M�g mindig ann�l a c�gn�l dolgozok �s Gustav bej�tt egy �ll�sinterj�ra. Innent�l kezdve j�tt minden, mint egy lavina. Egyes�vel futottam �ssze a m�sik h�rom sr�ccal. Billel egy igaz�n k�nos szitu�ci�ban r�ad�sul. Azt�n �n el�j�k �lltam �s elmondtam, ki vagyok. Bill kiv�tel�vel egyb�l f�tylat bor�tottak a m�ltra. � m�g egy ideig m�rgel�d�tt, de k�s�bb megismert�k egym�st �s h�t �gy alakult, hogy eg�szen �sszeill�nk. M�lt p�nteken jutottunk el egy r�hejes huza-vona ut�n od�ig, hogy most egy�tt j�runk.

-        Na ezt az�rt egyszer majd fejtsd ki b�vebben.

-        Mondtam. Hossz� t�rt�net.

-        �s a l�ny? Kitty, ha j�l tudom.

-        Ja igen. � az asszisztensem. �s szint�n p�ntek �ta Gustavval alkotnak egy szerelmes, �s �gy n�z ki boldog p�rt. Rendes l�ny, majd megismered.

-        Ezt �gy �rted, hogy megpr�b�ljuk helyrehozni kett�nk k�zt, ami elromlott?

-        Megpr�b�lhatjuk, ha te is akarod.

-        Szeretn�m.

-        Akkor mes�lj te is. Mi t�rt�nt veled az ut�bbi h�napokban.

-        H�t Brian hal�la ut�n kiss� elhanyagoltam magam. Kir�gtak a munkahelyemr�l �s valahogy a bar�taim is elfogyatkoztak id�vel. Ny�rra siker�lt valamilyen szinten helyre�ll�tanom az �letem. �j munk�m van. Pszichol�gusk�nt dolgozok egy k�z�piskol�ban. Egyr�szt p�lyav�laszt�si tan�csad�ssal foglalkozom, m�sr�szt a probl�m�kkal k�zd� di�kokon �s sz�leiken pr�b�lok seg�teni.

-        Mindig azt akartad.

-        Igen. J�l �rzem magam. Sokat seg�tett ebben ez az �j �ll�s. Senkim nem volt az�ta. Van p�r bar�tn�m �s bar�tom a tan�ri karb�l, de p�rkapcsolatom nincs.

-        �n szerettem volna ker�lni ezt a t�m�t, de meg szeretn�m k�rdezni, mit gondolsz Tomr�l?

-        Helyes sr�c. J�k�p�, kedves, vicces, k�zvetlen. Igaz, m�g csak k�tszer tal�lkoztunk, de mindk�tszer siker�lt j�t besz�lgetn�nk. Nem akart levenni a l�bamr�l, csak megismerni. Legal�bbis �n �gy �reztem. �s munk�mb�l ad�d�an, szerintem j�l is �rzem.

-        �rtem.

-        Nem �r�lsz ennek, ugye?

-        T�ged a b�ty�m oldal�n ismertelek meg �s valahogy sosem gondoltam r�, hogy m�ssal j�rsz majd. Tudom, ez gyerekes felfog�s, de ez van.

-        Musz�j tov�bbl�pnem. Nem �lhetek �letem v�g�ig egyed�l, egy volt szerelmet siratva. �letem v�g�gi szeretni fogom Briant, de � m�r nincs, �s ezt el kell fogadnom. Nem tal�ltam m�g senkit, akivel ha besz�lgetek, ne � jutna eszembe. Valahogy Tommal most m�s volt. Nem fedtem fel a m�ltamat, �s nem is �reztem �gy, hogy fel k�ne. Csak r� koncentr�ltam �s megkedveltem.

-        Igen. �des sr�c. Egy pillanat alatt k�pes levenni a l�badr�l, �gy hogy �szre sem veszed.

-        Bill is ilyen?

-        Bill? Neki el�g, ha csak a szemembe n�z. Ott m�r v�gem van. Emell� t�rsul a gy�ny�r� lelkivil�ga, az �rzelmes �s hatalmas sz�ve. Egyszer�en im�dnival�.

-        Szereted?

-        Szeretem, de ez m�g nem szerelem. Vagyis nem tudom. Mikor megl�tom a sz�vem a torkomban dobog, mikor kil�p az ajt�mon m�ris hi�nyzik. Mikor megcs�kol, azt akarom, soha ne m�ljon el az a perc. �s akkor ne is besz�lj�nk arr�l, milyen mikor szeretkez�nk. Hab�r m�g csak egyszer csin�ltuk, de h�!

-        M�ghogy ez nem szerelem! Kisl�ny, te f�lig szerelmes vagy.

-        Nem tudom. M�r nagyon r�g voltam szerelmes. Vagy tal�n �gy igaz�n sosem voltam.

-        Sosem volt�l k�pes bevallani magadnak, mit �rzel.

-        Ez �gy van. �s m�snak m�g nehezebb. El� �llni �s azt mondani, szerelmes vagyok bel�. F�lelmetes. Hiszen lehet, hogy � azt mondja, m�g nem szerelmes. Az fel�r egy hatalmas pofonnal. �s erre �n tudom, mit l�pn�k. Elmenek�ln�k a kapcsolatb�l abban a pillanatban, mert �gy �rezn�m becsapott, �s �n csak lej�rattam magam.

-        L�tom, felk�sz�lt�l minden eshet�s�gre. – mosolygott.

-        Fel. Azt hiszem vele most j� lesz. Hossz� id�re tervezek �s szeretn�k biztosra menni.

-        Szerintem nem j�, ha �t is �gy kezeled, mint egy projektet. Az �rzelmeket nem lehet kisz�m�tani �s el�re tervezni. Nem alakulhat minden �gy, mint ahogy meg�lmodtad pontr�l pontra.

-        Lehetne hogy most ne pszicho Esther, hanem csak Esther legy�l? – k�rtem, de nem rosszindulat�an.

-        Persze bocsi. Munkahelyi �rtalom.

-        �n is mindig hazahozom a munk�mat. – nevettem.

-        Hi�nyozt�l. – vette komolyra a hangnem�t.

-        Te is nekem. – �leltem �jra �t.

Na ez m�r olyan volt, mint r�gen. Nem telt el sok id�, hisz nem r�g �ta van itt. De tal�n ez el�g volt ahhoz, hogy megint �gy �rezz�k magunkat egy�tt, mint akkor.

-        Nincs kedved elmenni, kaj�lni? – k�rdeztem.

-        J� �tlet.

-        Tudok egy nagyon j� �ttermet. Hab�r apu m�r be akarta z�ratni, de megmentettem. �gyhogy a tulaj, j�n egy vacsival.

-        Klassz.

-        Akkor �t�lt�z�m, �s mehet�nk.

Bementem a szob�mba �t�lt�zni. K�zben el�vettem a telefonom �s �rtam egy sms-t:

„K�sz�n�m! Minden rendben, csak te hi�nyzol eszm�letlen�l! Siess haza, v�rlak! Cs�k!”

Fel�lt�ztem, kocsiba �lt�nk �s elvittem Esthert Tom �tterm�be.

-        Ez t�nyleg j�l n�z ki.

-        H�t m�g a tulaj. – mosolyogtam, �s le�lt�nk egy asztalhoz.

Megrendelt�k a vacsor�nkat �s v�rtunk. K�zben j�tt a v�lasz:

„�r�l�k, hogy rendben vagy. Sietek haza. Holnap 5 k�r�l �rkezek. J� l�gy!”

-        Rossz h�r? – k�rdezte Esther az arcomat l�tva.

-        Nem tudom. Ink�bb csak nem erre sz�m�tottam. �rtam Billnek az el�bb, hogy hi�nyzik, �s nagyon v�rom m�r haza. �s hogy k�zted �s k�ztem minden rendben. Ezt a v�laszt kaptam. – adtam oda neki a telefonom.

-        Hmm…

-        Ennyi?

-        Ez a sr�c vagy taktik�zik �s � is f�l bevallani, mit �rez. Vagy t�nyleg nem id�szer� m�g, hogy te bevalld neki.

-        K�ssz. De �n sem �rtam, hogy szeretem. Csak azt, hogy eszm�letlen�l hi�nyzik. Sz� szerint ezt �rtam. Annyit az�rt vissza�rhatott volna, hogy �n is neki. Hogy lehet azt �rni a v�g�re, hogy j� l�gy? Nem az ap�m! Legal�bb egy puszi vagy valami.

-        �dv�zl�m a k�t gy�ny�r� h�lgyet. – l�pett mosolyogva Tom az asztalunkhoz.

-        Szia. – �lltam fel �s megpusziltam.

-        Szia. – k�sz�nt neki meglepetten Esther is.

-        Hogyhogy itt?

-        Gondoltam megmutatom Esthernek az �ttermedet.

-        Ez a te �ttermed? – n�zett Tomra.

-        Igen. Az �n b�szkes�gem. Sz�val Viki idecsalt.

-        Mondhatjuk. – �n.

-        Egy perc �s hozz�k is a vacsor�tokat. Addig itt egy palack a legfinomabb borunkb�l. – �nt�tt nek�nk egy-egy poh�rral.

-        K�sz�nj�k. – Esther.

-        Nekem mennem kell, kord�ban kell tartanom az alkalmazottakat. K�s�bb lehet, csatlakozom, ha nem b�nj�tok.

-        Dehogy. Gyere csak. – �n.

-        Na akkor addig is �rezz�tek j�l magatokat! – mondta �s elment.

-        Figyelj, ne v�rd el Billt�l, hogy egyb�l bel�d szeressen, �s �mleng� �zeneteket k�ldj�n. – folytatta egyb�l Esther az el�z� t�m�t.

-        De ha �n megteszem, akkor legal�bb meger�ltethetn� mag�t.

-        Ugyanolyan �nfej� �s sz�kl�t�k�r� vagy, mint r�gen.

-        Tudom, de ez eddig sosem volt probl�ma. Nem v�rom el, hogy bel�m szeressen, csak ne �gessen be. Ink�bb semmit ne �rt volna. M�g az is jobb lett volna enn�l a sablon szarn�l. – mondtam �s ezzel le is z�rtam a t�m�t a magam szabatos st�lus�ban.