45. r�sz. Szeretlek!

Megvacsor�ztunk �s mikor Tom csatlakozott az asztalunkhoz, illedelmesen, mint aki nem �gy tervezte, �lmoss�gra hivatkozva lel�ptem. M�g mindig nem szerettem volna, hogy �sszej�jjenek, de most ezzel nem akartam foglalkozni. Az � mag�n�let�kkel r��rek majd akkor foglalkozni, ha az eny�met rendbe tettem. Nem mintha most olyan egetver� nagy baj t�rt�nt volna, csak a bar�tom nem szerelmes bel�m. �s nincs tekintettel r�m. �s most �g az arcom, hogy milyen tartalommal b�r� �zenetet k�ldtem neki. De m�gis. Ez sz�momra igenis egetver� nagy baj. �s ha holnap hazaj�n, �n el� �llok ezzel. Akkor majd megmondom, hogy szeretem �s akkor � majd tal�n azt mondja, hogy � nem szeretett m�g bel�m. Na akkor az m�g rosszabb. Nem akarom elvesz�teni �t. Ink�bb megv�rom, m�g mag�t�l r�j�n, hogy ez nekem szarul esett.

Mire v�gre kikusz�l�dtam a gondolataim kavalk�dj�b�l, haza�rtem. Bed�ltem az �gyamba �s m�r aludtam is.

Reggel 11-re j�tt �rtem Gustav �s ment�nk az egyik egy�tteshez megn�zni �ket szem�lyesen is.

Elment�nk a pr�baterm�kbe, meghallgattuk �ket �l�ben, �s nem csal�dtunk. Helyes 17, 18 �ves fi�k voltak. 3 fiatal �s kit�rni v�gy� sr�c. Izgatottak voltak, hogy �ket v�lasztottuk. H�t m�g a menedzser�k. Tapasztalt v�n r�ka. Ismertem �t. M�r volt dolgom vele. Kedves id�s pasi, aki �ltal�ban rosszba m�g nem ny�lt. �gy m�gjobban b�ztam ebben a h�rom sr�cban. Ha ez a pasi a menedzser�k, rosszul nem s�lhet el a dolog.

Onnan Gustav hazament, �n pedig vissza az irod�ba.

-        Szia. – lepett meg Kitty.

-        Szia. H�t te? Ilyen kor�n?

-        Keddenk�nt kor�bban el tudok j�nni. �s te? Azt hittem ma m�r nem j�tt�k vissza.

-        K�s�bb j�n haza Bill �s addig el akarom foglalni magam. egy�bk�nt ez az �j banda, The Comets, �gy �rzem sokat fogunk keresni rajtuk. �g�retesek.

-        A n�v a ti kre�ci�tok?

-        Nem. Ez most a saj�tjuk. Megtartj�k, mert frapp�ns �s l�nyegre t�r�. Az �st�k�s�k.

-        T�nyleg az. De t�rj�nk vissza arra, hogy el akarod foglalni magad. Gond van Billel?

-        Gyere be. Ne itt besz�lj�nk.

Bement�nk a szob�ba �s elmes�ltem neki a tegnapi �zenetes szitut. Nem nagyon tudod � se m�st mondani, mint hogy ne csin�ljak ebb�l �gyet.

-        Bill nem egy h�lyegyerek. Biztos � is �rzi a k�l�nbs�get a k�t �zenet mondanival�ja k�z�tt.

-        Majd megl�tjuk.

-        �s mi volt Estherrel?

-        Megbesz�lt�k, kib�k�lt�nk �s �gy n�z ki, helyre hozzuk a r�gi bar�ts�gunkat.

-        Rendes csajnak l�tszik.

-        Az is. Majd megismeritek egym�st.

-        Na nekem m�g van beg�pelni val�m �s k�s�bb Gustav �tj�n hozz�m. �gyhogy sietek.

-        Rendben. Dolgozz csak. – mosolyogtam. – �n is teszek m�g ezt-azt, azt�n megyek haza �n is.

N�gy k�r�l �rtem haza. Mivel Bill 5-re m�g nem �rt hozz�m, nem v�rtam t�tlen�l tov�bb. Nekil�ttam vacsor�t k�sz�teni �s odaraktam egy adag mos�st. 6 ut�n nem sokkal kopogtatott az ajt�mon.

-        Szia. – puszilt meg.

-        Szia. Azt mondtad, 5 k�r�l �rsz majd haza.

-        Tudom, de m�g otthon lepakoltam a cuccaim.

-        J�l van. De gyere be. �pp f�z�k. �hes vagy?

-        Nagyon.

-        Akkor �lj le. Egy perc �s ehet�nk is.

Le�lt�nk az asztalhoz �s nekil�ttunk a vacsor�nak.

-        �s mi volt Estherrel?

-        Besz�lgett�nk, j�l kij�tt�nk egym�ssal. Azt�n elment�nk vacsor�zni. De �rtam, hogy minden rendben. – pr�b�ltam b�n�n a t�rgyra t�rni.

-        Igen, csak gondoltam b�vebben is elmondod.

-        Nincs mit elmondanom. Mag�n jelleg� dolgokr�l besz�lgett�nk, ennyi. �s neked, siker�lt mindent elint�zni?

-        Igen. November 15-�n M�nchenben lesz az aukci�. A holmik odasz�ll�t�s�t �n int�zem, a t�bbit �k. A bev�telb�l k�rnek 5%-ot, plusz m�g az alapd�jat ki kell fizetni, de az nem v�szes. A bev�tel r�m es� r�sze pedig j�t�kony c�lra megy. Tal�ltam egy alap�tv�nyt, ami beteg gyermekek zenei oktat�s�ra gy�jt. Nekik fogom �tutalni az �sszeget. S�t, val�sz�n�leg az alap�tv�nyuk tagja is leszek. Seg�tek majd nekik, ahogy tudok. Az els� l�p�s majd ez a p�nz lesz. Mit sz�lsz hozz�?

-        Aha.

-        Nem is figyelt�l r�m?

-        De.

-        Most komolyan. Mi az isten bajod van? Mi�ta megj�ttem, alig sz�lsz hozz�m. �n elmondom neked az �j terveimet, te pedig annyit mondasz, aha.

-        Neh�z lett volna, ha bej�ssz az ajt�n, meg�lelsz vagy legal�bb egy apr� jel�t mutatod annak, hogy hi�nyoztam neked?

-        Te sem nagyon ugrott�l a nyakamba �r�m�dben.

-        Tal�n mert fogalmam sincs mit �rzel ir�ntam! Azt sem tudom, mit tegyek, vagy mit mondjak. Esetleg mit �rjak neked, hogy ne �rezzem, mekkora l�zer vagyok.

-        Mir�l besz�lsz?

-        Az sms-edr�l. A j� l�gy, �s majd j�v�k. Bla-bla-bla!

-        Nem vagy megel�gedve azzal, amit �rtam, ez�rt ink�bb le se szarod a fejem? Micsoda megold�s! Az fel sem mer�lt benned, hogy nem volt alkalmas a pillanat, hogy megfelel� v�laszt �rjak a te �zenetedre? �pp t�rgyaltam. Eml�kszel? Az�rt utaztam el.

-        T�k mindegy. Akkor ink�bb k�s�bb �rsz, mikor van id�d.

-        Most komolyan azon veszeksz�nk, hogy ki mit �rt a m�siknak?

-        Nem csak azon, amit te �rt�l. Nem hiszem, hogy neked rosszul esett, amit �n �rtam neked.

-        Nem. Nagyon is j�l esett. J� volt tudni, hogy hi�nyzom neked, �s hogy itthon v�rsz. – �lt �t a mell�m l�v� sz�kre. – �n csak… Basszus, �n csak nem tudtam, mit �rjak! Nem akartam azt �rni, hogy szeretlek �s minden v�gyam, hogy ott legy�l velem. Pedig legsz�vesebben ezt �rtam volna. Csak f�ltem a reakci�dt�l. Tudom, gyerekes. De f�ltem, hogy megijesztelek az �rzelmeimmel �s gondoltam, ink�bb lassabban haladok. Ne haragudj. Tiszta h�lye vagyok.

-        �n vagyok a h�lye. Megpr�b�ltam tudtodra adni, mit �rzek annak ellen�re, hogy sejtettem, csal�dni fogok. – fel�lltam �s elkezdtem �sszeszedni a t�ny�rokat. – egy pillanatra megtorpantam �s meghallottam a fejemben az el�bb elhangzottakat. – Azt mondtad, szeretsz? – fordultam fel�.

-        Igen. Szeretlek! – �llt fel.

-        Szeretlek! – cs�koltam meg szenved�lyesen.

Miut�n elv�ltak egym�st�l ajkaink, egym�sra n�zt�nk, �s nevetni kezdt�nk. K�t idi�ta. Ha ezzel kezdj�k eleve, akkor elker�lhett�k volna az el�bbi felesleges vit�t. Semmi �rtelme nem volt �s csak felideges�tett�k saj�t magunkat.

-        Szeretlek! – mondtam �jra.

-        Az�rt jobb ez �gy, mint sms-ben, nem?

-        Igaz. Most ezzel kimentetted magad.

-        Annyira hi�nyozt�l. – �lelt �t.

-        Te is nekem. Rem�lem j� ideig nem utazol most el.

-        A j�v� h�ten el kell mennem majd R�m�ba. Most j�nnek a t�li kollekci�k, �s sok bemutat�ra leszek hivatalos.

-        Akkor ezt most nem is hallottam �s folytassuk ott, ahol az el�bb abbahagytuk. – cs�koltam �jra meg.

Kellemesen elt�lt�tt�k az est�t, de reggel kor�n kelt�nk, mert nekem be kellet mennem ugye dolgozni.

Kitty a h�t h�tral�v� r�sz�re beteget jelentett, �gy Gustavval ketten dolgoztunk �t szinte eg�sz �ll� napokat. Ilyenkor szeptember elej�n nem tudom, milyen aprop�b�l egyre t�bben szeretn�nek berobbanni a zeneiparba.

�gyhogy el�g sok dolgunk volt. Rengeteg pap�rmunka, rengeteg szervezked�s, megbesz�l�sek, tal�lkoz�k.

�ltal�ban este 7 k�r�l �rtem haza. Szerda este �tmentem megl�togatni Kittyt. H�t szeg�ny t�nyleg nem festett t�l j�l. L�zas volt, f�jt a torka �s ehhez hasonl�k. Nem maradtam sok�ig, mert nem kaphattam most el t�le. Gustav persze ezzel mit sem t�r�dve nyugodtan n�la t�lt�tte az �jszak�k nagy r�sz�t, mondv�n, hogy er�s az immunredszere �s nem fog ki rajta egy ilyen betegs�g.

Est�nk�nt forr� f�rd�n �s valami gyors kaj�n k�v�l nem v�gytam m�sra. P�ntekre persze Gustav lebetegedett, �gy �t �n parancsoltam haza az irod�b�l, hogy fert�zze ink�bb az otthoniakat.

Aznap m�g k�s�bb siker�lt haza�rnem �s le is kellett mondanom az Estherrel val� tal�lkoz�st, mert szeg�ny Billt eg�sz h�ten alig l�ttam, �s j�v� h�ten ugye el is utazik.