55. r�sz. Te itt?

Visszamentem az irod�ba.

-        Na? Mit sz�lt Sam?

-        Azt mondta, megn�zi az anyagot, �s majd visszasz�l. De addig foglalkozzunk a r�gi band�kkal. Szerz�d�sek �jramegk�t�se �s hasonl�k.

-        J�l van. De most felh�vom Billt. – mondtam, �s m�r t�rcs�ztam is.

-        Igen?

-        Szia.

-        Szia.

-        R�m�rsz egy p�r percre?

-        Persze.

-        Tudod m�r, hogy meddig maradsz R�m�ban?

-        Igen. P�ntekig. P�ran m�g ittmaradunk addig.

-        T�nyleg?

-        Igen. Mi�rt?

-        Ja semmi. Csak k�v�ncsi voltam, mikor l�tlak v�gre. Azt hittem, mivel fontos dolgokat k�ne megbesz�ln�nk, hazaj�ssz holnap.

-        H�tv�g�ig �gy sem fogsz r��rni, addig �n is lefoglalom magam.

-        H�t j�l van. Akkor p�nteken v�rlak.

-        Ok�.

-        �s Bill.

-        Igen?

-        Nagyon szeretlek, �s baromira hi�nyzol.

-        Te is nekem.

-        Akkor van r� lehet�s�g, hogy megbocs�tasz, �s el�r�l, kezdj�k?

-        Megbesz�lj�k. De mostm�r mennem kell.

-        Ok�, menj csak. Szia!

-        Szia.

-        Na mi van? – Gustav.

-        Semmi. Megyek M�nchenbe szerd�n. P�nteken j�v�k. Bill is p�ntekig marad R�m�ban.

-        Minek marad addig?

-        Mert meg akarja n�zni a v�rost kicsit jobban.

-        Ez h�lye! Ahelyett hogy veled lenne.

-        H�t igen. �n sem �rtem, de ink�bb hagyom, mert nem igaz�n vagyok abban a helyzetben, hogy riny�ljak. De most �gy �n is el tudok menni M�nchenbe �gy, hogy nem lesz s�rt�d�s.

-        H�t j�. Ez a ti dolgotok.

-        Na j�. �n sz�lok Peternek, azt�n nekil�tunk a szerz�d�seknek. Az eltart majd egy p�r napig. De megoldj�tok majd n�lk�lem, ugye?

-        Persze. R�df�r egy p�r nap kicsit m�s k�rnyezetben.

-        K�szi.

-        �s rem�lem tudod, hogy �n melletted �llok. Majd besz�lek Bill fej�vel.

-        Ez nagyon j�l esik, de nem sz�ks�ges. Megoldjuk majd valahogy.

Sz�ltam Peternek, hogy mehet�nk, azt�n nekil�ttunk a munk�nak.

Kedden estig bent voltunk mind a h�rman. Kitty, Gustav �s �n is. Marha �desen dolgoznak ezek egy�tt. K�l�n-k�l�n mondjuk hat�konyabbak, de a mostani lelki�llapotomnak j�t tesz, hogy egy boldog p�rocsk�val t�lt�m a d�lut�nomat.

K�s� este �s baromi f�radtan �rtem haza. M�g j�, hogy m�r reggel bepakoltam a b�r�nd�met, mert mostm�r csak be kell d�ln�m az �gyamba. Mikor ford�tottam a kulcsot a z�rba, �szrevettem, hogy az ajt� nincs bez�rva. Benyitottam �s Bill �llt velem szemben.

-        Te itt? De h�t… hogyan… �s mikor… mi�rt

-        Pssztt…- tapasztotta be a sz�mat egy eszm�letlen�l finom �s id�t meg�ll�t� cs�kkal.

-        Adj m�g egy ilyet. – h�ztam vissza magamhoz.

P�r perc cs�k�l�z�s ut�n boldogan vigyorogtunk egym�sra.

-        Hazaj�ttem.

-        Igen azt l�tom.

-        Meg akartalak lepni. Eszem �g�ban sem volt R�m�ban maradni, mikor te itt v�rsz r�m.

-        Bill, �n…

-        Mi van?

-        �n azt hittem, hogy t�nyleg ott maradsz.

-        �s? Nem �r�lsz nekem?

-        Dehogynem. Nagyon is. Csak mivel te p�ntekig nem lett�l volna itthon, lebesz�ltem egy koncertsorozatot holnapt�l. M�nchenbe utazok reggel, �s p�nteken j�v�k haza.

-        J�. �rtem. �n is vicceltem, most te is.

-        Nem viccelek.

-        Komolyan elutazol h�rom napra, mikor v�gre egy�tt lehet�nk?

-        Azt hittem, hogy nem lehet�nk egy�tt.

-        Akkor mond le!

-        Nem mondhatom le. Ez nem �gy m�k�dik.

-        Ja de a kapcsolatunk az �gy m�k�dik?

-        Bill! Ne felejtsd el, hogy �n csak �gy mentem bele ebbe a h�rom napba, hogy el�tte megk�rdeztelek itthon leszel-e. Ha akkor megmondod, hogy te ma hazaj�ssz, nem v�llalom az utat.

-        De itt vagyok.

-        Az�rt ne engem hib�ztass, mert rosszul s�lt el a kis tr�f�d! Ez �gy alakult. V�letlen volt, nem sz�nd�kos!

-        Na j�, �n most elmegyek.

-        Ne menj el! Besz�lj�k meg. Ez most nem az �n hib�m, bel�thatod. De nem mondhatom le.

-        Ha akarn�d, lemondhatn�d.

-        Honnan tudod, hogy m�k�dik ez? Ez a munk�m Bill! Te sem mondhatsz le csak �gy egy fell�p�st, bemutat�t vagy fot�z�st, mert olyan kedved van.

-        �n �rted lemondan�m. F�leg ha el�tte hetekig nem lehett�nk egy�tt, �s most itt lenne a lehet�s�g.

-        �s most h�tv�g�n? Kor�bban hazaj�ttem, vacsor�t k�sz�tettem �s az eg�sz h�tv�ge el�tt�nk �llt. Te pedig elutazt�l.

-        Az m�s. Az utols� pillanatban hogy mondhattam volna le? Ki �llt volna a helyemre a kifut�n?

-        �n sem mondhatom kedd este le a szerda reggeli utat.

-        Mi�rt nem megy Gustav? Vagy valaki m�s? Annyian dolgoztok azon a rohadt munkahelyen. Mi�rt pont te?

-        Nem fogok magyar�zkodni neked. Ez a dolgom �s nekem el kell mennem.

-        Akkor most nekem is el kell mennem. – mondta �s m�r ki is ment az ajt�n.

M�r mentem is ut�na.

-        Tudod mit? Ok�, lemondom! Tess�k. – mondtam �s m�r vettem is el� a telefonom. – Szia, �n vagyok.---Nem tudok menni holnap.---Vidd el Noaht. �rt a szakm�hoz, �s legal�bb j�l elvagytok.---Nem fogja megtudni. Nem megyek be dolgozni, majd azt hiszi, �n mentem veled.---Mert musz�j.---Igen �.---Ne most Peter, k�rlek!---Rendben, h�vj�l. Szia, �s �rezz�tek j�l magatokat.

-        Ezt mi�rt csin�ltad? – Bill.

-        Hogy l�sd, igenis sz�m�tasz! �s igenis szeretlek, csak �t kell szerveznem az �letemet. �n k�pes vagyok alkalmazkodni kett�nk �rdek�ben. Csak te is t�gy meg valamit. Ne v�gj olyat a fejemhez, amit te sem teszel meg. �s ne hagyj m�g egyszer fak�pn�l, mert t�bbsz�r nem j�v�k ut�nad. Most pedig lefekszem. Holnap felh�vlak. – hadartam el idegesen �s visszamentem a lak�somba, becsapva magam ut�n az ajt�t.

Nem hiszem el, hogy ezt csin�ltam. Nem ismerek magamra. Lemondtam, pedig nagyon akartam menni �s ott lenne a helyem.

-        Bill,te… - n�zett meglepetten Gustav Billre, mikor az bel�pett a h�zuk ajtaj�n.

-        Igen, itthon vagyok. Csak meg akartam lepni �t �s ez�rt tal�ltam ki, hogy R�m�ban maradok.

-        De �…

-        Tudom. Akkora idi�ta vagyok. Ezt most �n sz�rtam el, m�gis a fej�hez v�gtam. R�ad�sul t�k igaza volt, mert azt mondtam, ha velem akarna lenni, lemondan� a m�ncheni utat. Pedig �n sem mondtam le a r�mait miatta.

-        �s most?

-        Most �n szok�somhoz h�en elviharzottam volna, mikor ut�nam j�tt �s ott el�ttem mondta le az utat, azt�n helyrerakott �s bev�gta maga ut�n az ajt�t.

-        Igen. Ezt most t�nyleg te sz�rtad el, haver. Tudod, mennyire ki volt Viki, hogy mindent rosszul csin�l? Hogy mennyire szeret t�ged? Csak �gy v�llalta ezt a koncertez�st, hogy azt hitte, te nem leszel itthon. Most mondott le el�sz�r ilyet. Bill, mi van veled? Nyavalyogsz, hogy te mennyi mindent megteszel ez�rt a kapcsolat�rt, de n�zz m�r magadra! Mit tett�l te pontosan? Semmit. Nem kellett lemondanod semmir�l, semmi kompromisszumot nem kellett k�tn�d, semmin nem kellett v�ltoztatnod a kedv��rt. Mert neki �gy kellesz, ahogy vagy. Pedig egy ismeretlen modell liba vette fel k�tszer is a telefonod, mikor Viki keresett. Ezt megeml�tette? Nem. Mert ahogy elmondtad, mi a helyzet, � meg�rtette �s ennyi. Ha t�nyleg szereted �t, akkor hagyod, hogy fokozatosan j�jj�n bele a felel�ss�gteljes bar�tn� szerep�be. Tal�n ha most v�lasztania k�ne a munka helyett t�ged v�lasztana, de ha �gy viselkedsz vele, akkor f�l�, hogy elvesz�ted �t.