59. r�sz. ’sejtettem, hogy ez lesz’

-        Tess�k? – n�ztem r� m�r k�nnybe l�badt szemekkel.

-        Szak�tsunk. Nek�nk ez nem megy. �gy n�z ki, nem azonosak a c�ljaink. �gy t�nik, nem a sors hozott minket �ssze, csak a v�letlen. Ne folytassuk ezt tov�bb, mert k�s�bb ann�l rosszabb lesz.

-        Bill, �n… - l�ptem ism�t k�zelebb. – …lemondom. Nem megyek el ma. Egy�tt maradunk �s elfelejtj�k ezt a butas�got.

-        Nem. Maradj a saj�t kis vil�godban ink�bb n�lk�lem. Nem akarok m�r tov�bb hadakozni. Belef�radtam. Menj el, �rezd j�l magad �s felejts el engem. – mondta elt�k�lten v�gig a szemembe n�zve, mit sem t�r�dve azzal, hogy az eny�im csurig teltek k�nnyel �s, a felesleg m�r az arcomon v�gigfolyva t�vozott is onnan. De l�ttam a tekintet�n, hogy f�j neki. Ezt akarja t�nyleg, de megszakad a sz�ve.

Egy �r�kk�val�s�gnak t�n� percen �t m�g n�zt�nk egym�s szem�be sz�tlanul, majd �jra megsz�lalt.

-        �g veled. – mondta, megfordult �s elment.

Kiment az ajt�mon �s h�tra se n�zett. Hallottam hogy leteszi a kulcsot a bej�rat mellett �ll� kis asztalra, majd halkan becsukja maga ut�n az ajt�t.

Nem tudtam s�rni. Nem is tudtam elhinni, hogy ez t�nyleg igaz. Elment. Szak�tott velem. Rezzen�stelen arccal b�cs�zott el �s kis�t�lt az �letemb�l m�r az els� pillanatt�l hatalmas �rt hagyva maga ut�n.

D�bbenten magam el� b�mulva �lltam percekig, majd feldolgozva a t�rt�nteket, megmostam az arcom, beleb�jtam a ruh�mba �s miut�n h�vtam egy taxit elindultam a b�rba a l�nyokhoz. Mostm�r ink�bb d�h�t �reztem. Mindkett�nk ir�nt. Egyr�szt magamra voltam m�rges, mert ezt most t�nyleg �n sz�rtam el. M�sr�szt Billben csal�dtam, hogy feladta.

Mikor bel�ptem a b�rba a csajok m�r az els� k�r�ket itt�k a b�rpultn�l.

-        Na v�gre! – �r�lt nekem Esther.

-        Hugi, azt hittem m�r nem j�ssz. – Niki.

-        Elh�z�dott a b�cs�? – mosolygott Dorah.

-        Bocs l�nyok. – �ltem le az egyik �resen v�rakoz� b�rsz�kre. – Mit iszunk?

-        Tequila! – emelt�k egyszerre poharaikat.

-        Helyes. 8 Tequila rendel! – mutattam az ujjaimon a legk�zelebb �ll� pultosnak. – Akkor kezdj�nk el inni.

Egyb�l h�rmat m�r magamba is d�nt�ttem.

-        Ezt csak magadnak rendelted? – nevetett Esther.

-        Ihattok, ha marad. – emeltem a negyediket.

-        Mi a baj? – Niki. – L�tom, hogy valami g�z van.

-        Ugyan. Nincs semmi. – ittam ki a poharam. – Ha az nem sz�mit g�znak, hogy Bill alig f�l �r�ja szak�tott velem.

-        Mi??? – csajok egyszerre d�bbenten.

-        Mit nem �rtetek? Szak�tott velem, kidobott, �g veled, Viktoria Nolting, nem kellesz!

-        �n �gy tudtam, az unoka�cs�m nem tud szak�tani. – Dorah.

-        Ki kell, hogy �br�nd�tsalak, nagyon is tud.

-        De mi�rt? – Niki.

-        Nem vagyok el�g j� neki. Nem felelek meg az elv�r�sainak. Igyunk arra, hogy nem vagyok k�pes kapcsolatban �lni! – markoltam bele a k�vetkez� alkohollal teli r�vides poh�rba.

-        Jaj, sz�vem sajn�lom. – �llt mell�m Esther �s �tkarolta a v�llamat. Ahogy belen�ztem a szem�be, l�ttam a sajn�latot. Az a ’sejtettem, hogy ez lesz’ n�z�s.

-        Annyira szeretem. – b�jtam hozz� �s s�rni kezdtem.

-        Hugi, hazamenj�nk ink�bb? – simogatta a fejemet Niki.

-        Nem. – szipogtam. – Ink�bb annyit akarok inni, hogy elfelejtsem. Ne is jusson eszembe legal�bb holnap d�lut�nig, mire valahogy kij�zanodom.

-        Ez a besz�d! – Dorah. – Igyunk! Pinc�r, k�r�nk m�g k�t k�r ilyet �s hozzon egy pezsg�t is.

-        K�szi csajok. T�nyleg. J�l leszek. Nem besz�l�nk err�l, csak bulizunk, ahogy azt eleve eltervezt�k. – egyenesedtem fel �s let�r�ltem a k�nnyeimet.

-        Biztos? – Niki.

-        Igen.

-        H�t te? – k�rdezte Georg az �pp a h�zba l�p� Billt.

-        Hazaj�ttem. Megyek veletek bulizni.

-        Hogyhogy? – Tom.

-        Viki m�gis elment a csajokkal? – Georg.

-        Nem tudom.

-        �csi, mond m�r mi van. – l�pett oda hozz�.

-        Szak�tottunk. Vagyis �n szak�tottam vele. De ne k�rdezz�tek mi�rt, mert �gyis tudj�tok. Mindenki tudja. Nem ment ez nek�nk �s k�sz. Most m�r �n is bel�ttam �s v�get is vetettem neki.

-        �s �? Mit mondott?

-        Megk�rt, hogy ne tegyem ezt. �s azt mondta, maradjunk egy�tt �s felejts�k el ezt a butas�got. Sz� szerint, azt hiszem.

-        �s te m�gis otthagytad? – Georg.

-        Mit tehettem volna? Folytatjuk tov�bb ezt a kapcsolatnak nevezett ak�rmit, amiben �n nem tudok boldog lenni?

-        Sajn�lom �csi. – veregette meg Tom a v�ll�t.

-        �n is. – felelte �szint�n �s teli f�jdalommal. – De ez is elm�lik majd egyszer, mint minden m�s ebben a szar �letben.

Tom �s Georg l�tta azt Billen, amit �n csak sejtettem. �k egy bel�l �sszet�rt Billt l�ttak maguk el�tt, akit tal�n hajsz�l v�laszt el att�l, hogy annyira elgyeng�lj�n, hogy k�t legjobb bar�tja el�tt kezdjen s�rni.

-        Ber�gjunk, vagy csak �lj�nk �s besz�lj�k ki bel�led ezt az eg�szet? – Georg.

-        Lehetne egyszerre?

-        Persze �csi. – �lelte meg �t Tom.

P�r �ra ut�n m�r kezdett old�dni a hangulat. T�ncoltunk, rengeteget ittunk, �s hab�r nem mondhatom, hogy maxim�lisan j�l �reztem magam, de a szomor�s�gomat halv�ny�totta az elfogyasztott alkohol mennyis�g, �s nagy r�sz�t haragg� alak�totta �t. �jabb �ra eltelt�vel a l�nyok m�r f�radni l�tszottak, de �n t�retlen�l uraltam a t�ncteret, mit sem t�r�dve m�sokkal. M�g nem egy pasi k�zel�tett meg engem �s t�ncolni kezdett szorosan m�g�ttem. Megfordultam �s tetszett a l�tv�ny. J�k�p� magas pasi volt. Sz�p szemek, er�teljes arcvon�sok, szimpatikus mosoly.

-        Hello! – k�sz�nt hangosan, hogy valahogy t�lki�ltsa a zen�t.

-        Hello!

-        Nate Robinson!

-        Tess�k?

-        Nate Robinson! Nem eml�kszel r�m?

-        K�ne?

-        P�r h�napja voltam n�lad �ll�sinterj�n! A t�rsad lehettem volna!

-        T�nyleg! Te j� �g!

-        Csajok tapad�s pasi. – mutatott fel�nk Dorah.

-        Ler�zzuk? – Esther.

-        Hagyj�tok, majd Viki ler�zza. Tud mag�ra vigy�zni. – Niki. – Most legal�bb j�l �rzi mag�t.

Miut�n a sr�ccal r�j�tt�nk, hogy a t�nct�r kell�s k�zep�n igen korl�tozottak a lehet�s�geink, ha besz�lgetni akarunk, a l�nyokt�l kicsit t�volabb a pultn�l foglaltunk helyet.

-        Megh�vhatlak valamire? – Nate.

-        Azt hiszem, nem nagyon k�ne m�r innom.

-        Az�rt egy poh�r pezsg�vel �nnepelhetn�nk a csod�s v�letlennek.

-        Ha ezt a sz�t mell�zz�k, akkor hajland� vagyok inni veled ak�rmennyit.

-        Nem vagy j� passzban, ugye?

-        Nem mondan�m.

-        Akarsz besz�lni r�la?

-        Nem. Nem igaz�n. Ink�bb besz�lj�nk r�lad.

-        Viki, egy pillanatra. – j�tt oda Esther �s arr�bb h�zott.

-        Mi van?

-        Tapad a pasi vagy j�l el vagy vele?

-        Elvagyunk. M�r tal�lkoztunk egyszer.

-        Figyelj, mi menn�nk haza, de nem akarunk itthagyni.

-        Menjetek nyugodtan. Elleszek Natettel.

-        De ne csin�lj semmi h�lyes�get, amit j�zanul sem tenn�l meg.

-        Esther, �des vagy, de most menjetek. K�szi ezt a klassz est�t, ha m�g ilyen szarul is kezd�d�tt, de j�l vagyok.

-        Biztos?

-        Tuti. Na szia. – pusziltam meg. Odaintettem a m�sik k�t l�nynak is �s vissza�ltem Nate mell�.

-        Agg�dnak, hogy nem tudsz ler�zni? – mosolygott.

-        Valami olyasmi. �s most magunkra hagytak.

-        Majd �n vigy�zok r�d. – kac�rkodott.