60. r�sz. Hallgass meg!

-        Sz�val azt v�gtad a fej�hez, hogy a saj�t kis vil�g�ban �l, amib�l t�ged kiz�r? – Georg.

-        Igen.

-        Na j�. �n k�rdezek valamit. Nem ismer�s neked ez a mondat? Neked nem v�gt�k m�g ezt a fejedhez?

-        Hogy �rted?

-        Mikor a band�nak v�ge lett, fogtad magad, elk�lt�zt�l t�l�nk messze, nem is h�vt�l m�g engem sem. Sosem �rt�l r� �s m�g telefonon sem nagyon akart�l besz�lni egyik�nkkel sem. – Tom.

-        Eml�kszem.

-        �s mi volt a legjobb �rz�s, mikor v�gre �szhez t�rt�l?

-        Hogy ti v�gig kitartottatok mellettem, b�rmilyen z�rk�zott �s �nfej� voltam.

-        Igen. – Georg. – Mert szeret�nk t�ged. Mi egy csapat vagyunk ak�r van Th, ak�r nincs. Egy csal�d, ha �gy tetszik.

-        �rtem mire akartok kilyukadni. De ti is l�tt�tok, hogy ez nem menne. Nem szeret � engem.

-        Dehogynem! – Tom. – M�r hogy ne szeretne? Csak m�s, mint te vagy. M�shogy mutatja ki, �s m�shogy �rt�keli a dolgokat �s �rzelmeket. Ett�l m�g a vak is l�tja, hogy az a l�ny tot�l bel�d van esve.

-        Azt mondtam neki, hogy nem veszem �szre, hogy szeret. Azt�n s�rt �s azt mondta, ink�bb lemondja a bulit �s bebizony�tja, hogy igenis szeret. �n csak n�ztem r�, m�lyen a szem�be.

-        Azt�n?

-        Azt�n azt mondtam, �g vele. Letettem a kulcsaimat �s kis�t�ltam.

-        Fak�pn�l hagytad egy ilyen dum�val, hogy �g vele? – Georg.

-        Igen. Nem tudtam ott maradni. Szak�tanom kellett, de f�ltem, ha m�g egy percig n�zem �t, meggondolom magam.

-        Szerintem ezt te sem gondoltad �t. Megs�rt�dt�l, ami�rt �gy d�nt�tt, ma a csajokkal megy el. Szereted �t nem? – Tom.

-        Eszm�letlen�l.

-        Akkor adj neki id�t.

-        � is ezt mondta. Azt mondta, tartsunk egy kis sz�netet, am�g �n r�j�v�k, hogy mit akarok. Mert � tudja, hogy engem akar �s k�zd is ez�rt.

-        �s te ezek ut�n k�pes volt�l… - Georg.

-        Igen! Szak�tani! Mondj�tok, hogy sz�vtelen d�g vagyok. De megb�ntott basszus! Ezerszer m�r mi�ta egy�tt vagyunk. Len�zi a munk�mat, az �letvitelemet, a felfog�somat. Mi k�z�s van benn�nk azon k�v�l, hogy szeretj�k egym�st? Semmi az �gvil�gon. �gy mi �rtelme?

-        Az, amit akkor mondt�l, mikor megismerted. Mikor el�sz�r voltatok kettesben. Mikor hazaj�tt�l vigyorogva, hogy az utc�n kaj�lt�l gyrost, mikor berontott�l a h�zba, hogy elmond, elkelt az �sszes jegy arra a koncertre, amit ez a l�ny puszta szeretetb�l hozott �ssze nek�nk. Azt mondtad, valami megfogott benne, �s kell neked. Hogy szereted �t �gy, ahogy van, mit sz�m�t a m�lt �s b�rmi m�s. Mi v�ltozott az�ta? Ahogy �sszej�ttetek, a hib�kat keresed benne. Ne haragudj, de �gy van. �n nem sz�lok bele az ilyen �gyekbe, de ez, amit ti ketten m�veltek kritik�n aluli. Tal�n csak ezt l�tta �t Viki is. Tal�n ez�rt volt neki megfelel�, ha csak egy h�ten p�rszor tal�lkoztatok. Mert az �gy el�g volt. Az �gy volt j�. �s neked is. Minden addig klappolt, am�g el nem kezdted a hisztidet. Tudom, mert mindig ezt csin�lod. Nulla tolerancia van benned, de te elv�rod, hogy veled szemben mindenkinek megfelel� m�rt�kben legyen. K�ny�rg�m haver! Ha szereted �t �s � is szeret t�ged, az mi�rt nem el�g? Mi�rt nem pr�b�ltok �gy �lni, mint a feln�tt emberek? Nem �gy, mint k�t gyerek. – kelt ki mag�b�l Georg.

Esze �g�ban sem volt megb�ntani bar�tj�t. Dehogy! Csak tudta, ez most kell. Kell Billnek a fejmos�s, mert amit ma este csin�lt, az h�lyes�g volt. H�lyes�g volt szak�tania, mert � is tudja, ebbe bele fog �r�lni. �let�ben m�sodszor szak�tott. �s most el�sz�r olyan l�nnyal, akit eddig mindenkin�l jobban szeretett.

-        Igazad van! Nem akarom ezt! Nem! Vele akarok lenni! – �llt fel �s ment a kab�tj��rt.

-        Hova m�sz? – �llt fel hozz� Tom.

-        H�t megkeresem �s elmondom, hogy szeretem, �s nem akarom elvesz�teni.

-        El�sz�r is be vagy r�gva. M�sodszor pedig val�sz�n�leg � is. Aludjatok r� egyet, �s reggel �tm�sz hozz�.

-        L�tni akarom!

-        Reggel l�tod. �csi mostm�r b�rd ki addig. J�zanul le�lt�k �s megbesz�litek.

-        Mi�rt vagytok ti ketten olyan baromi okosak �s tapasztaltak, amikor �n egy idi�ta l�zer vagyok?

-        Mert ilyenkor erre van sz�ks�ged. Gyere. – �lelte �jra �t �ccs�t.

-        K�ssz sr�cok.

Reggel iszony� d�b�g�sre keltem. Mintha valaki a dobh�rty�mon ugr�lna. Kinyitottam a szemem, amit gyorsan meg is b�ntam. A f�ny most hatalmas ellens�ge volt pupill�imnak. �jra d�b�g�st hallottam. Igen, ez kopog�s. Fel�ltem, hogy a k�nt�s�m ut�n n�zzek, mikor megl�ttam, hogy Nate fekszik az �gyban, mellettem.

-        Te…

-        J� reggelt. - mosolygott.

-        Te mit keresel itt?

-        Nem eml�kszel? – k�rdezte, mikor az ajt�n megint kopogtak.

-        Most ajt�t nyitok, te maradj itt. – mondtam �s felvettem a k�nt�s�m.

Kinyitottam az ajt�t �s Bill �llt a m�sik oldalon.

-        Szia. – k�sz�nt megb�n�an.

-        Szia.

-        Figyelj, �n… - kezdte mondand�j�t, de a szob�ba n�zve megakadt a szeme valamin. – Van itt valaki?

-        Nincs.

-        Ki� ez a cip�?

-        Bill �n meg tudom magyar�zni.

-        Ki van itt? – tolt arr�bb �s bej�tt a lak�sba.

A nappaliban k�r�ln�zett, majd a h�l�szob�ba indult.

-        Bill! – ki�ltottam.

-        Te meg ki a franc vagy? – kiab�lt.

-        Hell�. Nate vagyok. – kelt ki az �gyb�l.

Bill azzal a lend�lettel beh�zott neki egyet.

-        Most azonnal takarodj el innen, k�l�nben kapod a k�vetkez�t.

-        Bill, ne! – �lltam k�z�j�k. – Nate, menj el k�rlek.

Nate gyorsan megkereste a ruh�it �s m�r el is t�nt.

Amint az ajt� becsap�dott Bill m�r ment is a szekr�nyhez a b�r�ndj��rt �s a f�rd�szob�ba vitte. Hihetetlen sebess�ggel r�molta bele a holmij�t.

-        Bill, hallgass meg!

-        Eszem �g�ban sincs. De tudod mit? – �llt le egy percre. – Az�rt j�ttem, mert �gy �reztem, �letem legnagyobb hib�j�t k�vettem el, mikor szak�tottam veled tegnap este. Az�rt j�ttem, hogy elmondjam, szeretlek, �s nem akarlak elvesz�teni. De mostm�r l�tom, a hiba az volt, hogy megismertelek.

-        K�rlek, kicsim! Hallgass meg!

-        Ne h�vj kicsimnek! Sehogy se h�vj! Undorodom t�led! – kiab�lta �s folytatta a pakol�st.

Mikor a f�rd�ben v�gzett, a szerk�ny k�vetkezett. Kih�zta a fi�kot, amiben a ruh�i voltak �s �gy, ahogy volt a b�r�ndj�be bor�totta annak tartalm�t.

K�rleltem, szinte k�ny�r�gtem, hogy higgadjon le �s besz�lj�k meg. De nem tudtam mit mondani. Nem eml�keztem, mi t�rt�nt az �jszaka. �s most nem is tudtam koncentr�lni, eml�kek ut�n kutatni. Csak az j�rt a fejemben, hogy Billt itt tartsam. Mert ha most kimegy az ajt�mon, tudom, hogy t�bb� nem j�n vissza.

S�rni kezdtem. Nem tudtam abbahagyni, de tal�n nem is akartam. Rettegtem att�l, hogy most mi k�vetkezik. Nem szoktam f�lni. Mindig tudom, mikor mire sz�m�tsak. De ez most m�s. Itt nem �n uralkodom, most nem.

-        Bill, k�rlek!

-        Na j�! Ok�. Egy dologra v�laszolj, �s k�rlek l�gy �szinte, mert nincs �rtelme, hogy hazudj.

-        Rendben.

-        Lefek�dt�l vele?

-        Nem tudom. – feleltem, f�lve a reakci�t�l.

-        Mi az, hogy nem tudod?

-        Nem eml�kszem. Este a b�rban tal�lkoztam vele, most meg itt keltem mellette.

-        Teh�t igen.

-        �gy t�nik. De te szak�tott�l velem. Azt hittem v�ge.

-        �s szerinted, ez megbocs�that�v� teszi?

-        Nem. Persze, hogy nem. De k�rlek, pr�b�lj meg�rteni. Szeretlek.

-        Nem. Ha szeretsz, akkor nem sz�m�t, mi t�rt�nik, akkor sem fekszel le m�svalakivel.