63. r�sz. Na el�g az �nsajn�latb�l!

Kitty besz�molt Peternek mindenr�l. Hogy mi�rt nem j�ttem be dolgozni, �s mi�rt nem lehet el�rni engem telefonon.

-        Ilyenkor hagyni kell �t. Feldolgozza mag�ban �s megl�tod hamarosan egy meg�jult Viktoria Nolting s�t�l majd be az irod�ba, mint ha semmi sem t�rt�nt volna.

-        Rem�lem, igazad lesz.

-        L�ttam �n m�r �t mag�ba fordulni. L�ttam szenvedni �s k�ts�gbe esni. Azzal nem seg�tesz rajta, ha �sszeveszel Gustavval. S�t, ha ez Viki f�l�be jut, m�g azt is a maga hib�j�nak fogja betudni. B�k�ljetek ki sz�pen �s hagyj�tok, hogy ezt Viki �s Bill ketten oldj�k meg.

-        Nem tudom. Gustav �gy viselkedett, mint egy igazi seggfej. Lekurv�zta Vikit, pedig m�g azt sem tudja, mi t�rt�nt k�zte �s Nate k�z�tt.

-        Nate?

-        Igen. Nate Robinson.

-        Ismer�s nekem ez a n�v.

-        Igen. Viki mondta, hogy az a sr�c elj�tt �ll�sinterj�ra, de ti Gustavot vett�tek fel helyette.

-        Az a Nate! Helyes pasi. – mosolygott elismer�en Peter.

-        Helyes �s el�rhetetlen.

-        Hogy �rted?

-        Vikinek besz�lnie k�ne vele, de mikor Bill megl�tta �t az �gyban, ki�t�tte �s kidobta a lak�sb�l.

-        H�t mi�rt nem h�vja fel?

-        Nincs meg a sz�ma.

-        Jellemz�. Egy�jszak�s pasi. Na mindegy. �n most felmegyek Samhez �s sz�lok neki, hogy Viki kivett p�r nap szabit. M�g miel�tt felh�vja Charlest �s besz�mol neki err�l. Te meg menj, �s b�k�lj ki a bar�toddal.

-        Eszem �g�ban sincs. Majd ha bel�tja, hogy nincs igaza, �s bocs�natot k�r.

-        Jaj, ti n�k!

Teltek a napok �s hamar elj�tt a p�ntek. A napjaim nem voltak t�l v�ltozatosak. Mikor volt kedvem, kikeltem az �gyamb�l �s ettem valamit. Azt�n zuhany vagy forr� f�rd� �s vissza az �gyba.

Ezalatt Kitty �s Gustav m�r sz�ba sem �llt egym�ssal. Peter el�adott egy kamu betegs�get, ami miatt �n nem tudok dolgozni j�nni. A telefonom el�rhetetlens�g�t pedig azzal magyar�zta, hogy szervizben van. Persze Sam sem teljesen h�lye. �s nem egy hete dolgozik velem. Tudja j�l, ha �n valami miatt nem megyek dolgozni az nem egy piti betegs�g. �s mikor beteg vagyok, akkor is otthon, de dolgozom.

Bill kezdte elk�nyvelni mag�ban, hogy v�ge van. Szomor� volt �s volt n�h�ny pillanata, mikor �gy d�nt�tt �tj�n hozz�m �s elfelejtj�k ezt az eg�szet. De hamar lebesz�lte mag�t. L�tni sem b�rt, pedig hi�nyoztam neki.

P�ntek este Tom, Esther, Georg �s Bill egy�tt �ltek a nappaliban, mikor Gustav meg�rkezett az irod�b�l. M�r mind tudt�k, hogy nem a legjobb �tlet Kittyr�l k�rdezni, �gy csak a sablon dum�k k�vetkeztek. Milyen napod volt? Mi �js�g az irod�ban? ...

-        Viki? – k�rdezte meggondolatlanul Esther.

-        M�g mindig nem hajland� munk�ba �llni. Nem j�n be, nem telefon�l, s�t �t sem lehet el�rni. Sam lej�tt ma �s megk�rdezte, hogy van. �n mondtam neki, hogy fogalmam sincs, de nem is �rdekel. Kider�lt, hogy Peter azt kamuzta, Viki beteg �s az�rt nem j�tt be eg�sz h�ten. Mostm�r persze Sam is tudja az igazat. �gy t�nik, lassan �j t�rsat kell keresnem magam mell�.

-        Na j�. Ebb�l el�g. – �llt fel Esther.

-        Baba, hova m�sz? – Tom.

-        Vikihez. Nem hagyom, hogy t�nkretegye mag�t. Ha senki nem r�ngatja ki onnan, majd �n megteszem.

-        Ha m�r ott vagy, elhozn�d a cuccaimat? Meg�g�rte, de h�t ugye enyh�n sz�lva megb�zhatatlan. – Bill.

-        Haver! – sz�lt r� Georg.

Hamarosan Esther csengetett.

-        J�v�k. – sz�ltam kedvtelen�l. – Szia. – lep�dtem meg, mikor megl�ttam.

-        Na el�g az �nsajn�latb�l! Lehet, hogy ezt elsz�rtad �s Billt elvesz�tetted, de lassan a munk�dat is elvesz�ted. N�zz magadra! Teljesen elhagyod magad! Mire j� ez? Ett�l Bill nem fog visszaj�nni.

-        Akkor sem fog, ha visszamegyek dolgozni.

-        Mi van veled? Eddig a munka volt az �leted. Egyfolyt�ban dolgozt�l. Most meg le se szarod, hogy tal�n Sam ki is r�g t�ged? Szerinted Brian mit sz�lna, ha �gy l�tna?

-        Ez nem volt sz�p!

-        De c�lravezet�. Ha senkire nem hallgatsz, gondolj mondjuk r�. Idej�nne, bedugn� a fejed a csap al�. Kapn�l egy adag hidegvizet a tark�dra, majd berugdosna az irod�ba.

-        Igen, ezt tenn�. – mosolyogtam el magam.

-        Figyelj nagyl�ny. Nem m�sz ezzel semmire. Ez nem hozza helyre a dolgokat. Szedd �ssze magad �s mutasd meg, hogy ki vagy te val�j�ban.

-        Bill gy�l�l, ugye?

-        Fontos ez?

-        Teh�t igen.

-        Nem hinn�m, hogy gy�l�l. De nem is fog idej�nni �s megbocs�tani.

-        Tudod eszembe jutott valami arr�l az est�r�l.

-        �s mi?

-        Miut�n Nate megcs�kolt �n eltoltam magamt�l, mert eszembe jutott Bill. Ki�nt�ttem a lelkemet Natenek, � pedig kitart�an hallgatott. Teh�t, ha �n akkor eltoltam magamt�l, mekkora az es�ly, hogy k�s�bb m�g is lefek�dtem vele?

-        Ezen agyalsz az�ta?

-        Eg�sz nap. El kell �rnem valahogy azt a pasit �s megk�rdezni mi t�rt�nt. Akkora idi�t�nak �rzem magam, hogy el sem tudod k�pzelni. Hogy lehet ennyire ber�gni? Hogy nem eml�kszem egy ilyen dologra?

-        Hogy tudn�d el�rni?

-        Azt m�g nem tudom.

-        Azt mondtad, ismerted m�r �t.

-        Igen. Elj�tt �ll�sinterj�ra hozz�nk.

-        Akkor az anyag�ban…

-        … ott lesz a telefonsz�ma! – fejeztem be a mondatot. – Most azonnal bemegyek az irod�ba. – kaptam fel a kocsikulcsomat.

-        �gy? – n�zett v�gig rajtam. – Nem. Most lezuhanyzol, �n f�z�k egy k�v�t. Azt�n egy�tt bemegy�nk az irod�ba. Azon az egy �r�n m�r nem m�lik semmi.

-        Rendben. De k�v�t nem k�rek.

Esther bevitt az irod�ba. Felh�vtam �tk�zben Kittyt.

-        Na v�gre! – vette fel. – Mi van? Hogy vagy?

-        R�j�ttem hogy tal�lom meg Natet. Az �ll�sinterj�ra hozott anyag�ban benne kell lennie a telefonsz�m�nak.

-        Hogy nem jutott ez eddig esz�nkbe?

-        H�t igen. De ezen m�r k�s� keseregni. Hol vannak azok az anyagok?

-        H�t azok Samn�l.

-        Basszus! M�r mindj�rt ott vagyok az irod�ban. Meg kell szereznem.

-        Ilyenkor nem z�rja, mert a takar�t�k p�ntek este dolgoznak.

-        Te egy kincs vagy! K�sz�n�m!

-        Azonnal h�vj, ha tudsz m�r valamit

-        Persze, h�vlak!

-        Szia.

-        Szia.

�s igaza volt. Sam irod�j�nak ajtaja nyitva volt. Bementem, �tkutattam az �sszes iratot. F�l �ra alatt r� is bukkantam Nate Robinson akt�j�ra.

-        Itt van!

-        Benne van a sz�ma?

-        Pillanat. Igen! Itt van. – mondtam �s m�r h�vtam is. – Szia, Viki vagyok. --- H�ly�n fog hangzani, de tal�lkoznunk k�ne. --- Ez nem telefon t�ma. --- Ok�, holnap d�lut�n a h�zam el�tti parkban. --- J�, akkor 4-kor. --- Szia.

-        Na, ez megold�dott.

-        Mostm�r csak azon agg�dom, mit fog mondani.

-        Ennyire nem lehet ber�gni, �gyhogy, ha nem eml�kszel az aktusra, meg sem t�rt�nt.

-        De vajon Bill el fogja ezt hinni nekem? Vagy egy�ltal�n sz�ba �ll velem? Mi van, ha meg sem hallgat? – p�nikoltam be �jra.

-        �llj le! El�sz�r besz�lj ezzel a sr�ccal. Azt�n r��rsz Billel foglalkozni.

-        Esther, mond el �szint�n. Hogy van Bill �s mit gondol most r�lam?