64. r�sz. Esther rendet tesz.

-        Szarul van. Persze, hogy szarul. �s ha megcsaltad azt nem tudja megbocs�tani. De te sem tudn�d az � hely�ben. �s �szinte leszek. Mikor mondtam nekik, hogy elj�v�k hozz�d, Bill megk�rt, hozzam v�gre el a cuccait, mert te �g�reted ellen�re, nem juttattad el hozz�.

-        Sz�val szerinted szeret, de igyekszik ezt az �rz�st ki�lni mag�b�l.

-        Valahogy �gy.

-        Teh�t, nincs es�lyem.

-        Azt nem mondtam. Te mindig el�red, amit akarsz.

-        De vele valahogy m�gsem. Vele mindent elsz�rok. Amit eltervezek, tuti nem �gy j�n �ssze. A magabiztoss�gom egy szempillant�s alatt odav�sz, ha vele vagyok. Csak azt tudom, hogy szeretem �t, de valahogy f�lek is ett�l. Csak most tudom igaz�n, mit jelent nekem, mikor m�r elvesz�tettem.

-        Georg, Tom, Kitty �s �n, melletted �llunk. Seg�t�nk nektek, ha erre van sz�ks�g, de �n ismerlek. V�gre �sszeszeded magad, �s helyrehozod a dolgokat.

-        Gustav nagyon ut�l?

-        Most erre mit mondjak? �gy �rzi, ha Billt b�ntod, �t is b�ntod. Mag�ra vette, f�leg mert Kitty a v�gletekig t�ged v�d. H�tf� �ta nem is besz�lnek egym�ssal. Mindketten arra v�rnak, hogy a m�sik mikor k�r bocs�natot �s l�tja be, hogy nincs igaza. De hagyd most Gustavot. Az nem a te probl�m�d. �k majd megoldj�k ezt ketten. Kider�l, hogy nem csaltad meg Billt, Gustav bel�tja, hogy elhamarkodottan �t�lkezett, bocs�natot k�r Kittyt�l, �s �jra minden a r�gi.

-        Vagy m�gsem minden.

-        L�gy m�r �jra az optimista Viktoria Nolting! Ez a pesszimista magadba fordul�s st�lus nem illik hozz�d. Ha Charles ezt megtudja…

-        Nem is merek belegondolni, mit fog sz�lni ehhez apu. Megint j�n majd az, � el�re megmondta dum�j�val.

V�g�l valahogy Esther sikeresen lenyugtatott. Hi�ba, � pszichol�gus. Tudja, mikor mit kell mondani. Nem foglal �ll�st, nem ad igazat egyik f�lnek sem. P�rtatlanul, k�v�l�ll�k�nt szeml�lteti a dolgokat �s ilyenkor ez a legc�lravezet�bb. Ezut�n m�ra m�r csak egy dolgom volt. Megk�rtem Esthert, hogy vigyen el Kittyhez.

-        Szia. – �lelt mag�hoz, mikor ajt�t nyitott.

-        Szia.

-        Szarul n�zel ki. – mondta k�nnyes szemekkel.

-        Te se panaszkodhatsz. – feleltem hasonl�k�ppen.

-        Valahogy mi egyszerre vagyunk boldogok �s egyszerre boldogtalanok.

-        Mert belefutottunk egy legjobb bar�t p�rosba. – mosolyogtam.

-        H�t ja. – s�hajtott.

-        Hi�nyzik?

-        Eszm�letlen�l.

El�vett�nk egy-egy j�gkr�mes dobozt, k�t kiskanalat �s le�lt�nk a kanap�ra. Valahogy p�rban jobb sajn�ltatni magam. �gy egym�st is sajn�ljuk, �s a mi probl�m�nk elhalv�nyul egy picit. Csak �lt�nk, kanalaztuk a fagyinkat �s besz�lgett�nk. Ki�nt�tt�k a sz�v�nket egym�snak. Kitty nem t�ntor�tott. � nem fog bocs�natot k�rni Gustavt�l legfeljebb a pofon miatt. �n h�l�s voltam neki, ami�rt engem v�d, de az�rt kifejeztem nem tetsz�semet az � szak�t�sukr�l.

Eljutottunk az irodai dolgokra is. Elmondta, hogy mi�ta �n nem j�rok be, � Peter irod�j�ban dolgozik. S�t azt is, hogy Sam m�r tudja, mi�rt nem mentem be dolgozni egy eg�sz h�ten �t. Nekem annyi. Ha nem r�g ki, akkor eszm�letlen m�kom van. De m�g akkor is ott a fejmos�s �s hatalmas vita apuval. Ha kir�g, akkor nem tudom, mit teszek. �s most d�bbentem r� arra, amit eddig nem gondoltam v�gig �s nem mondtam ki. Bill elvesz�t�se sokkal rosszabb, mintha az �ll�somat vesz�ten�m el. Bill sokkal fontosabb a munk�mn�l. Bill mindenn�l fontosabb. Ha Sam kir�g, �llok el�be. Csak �s kiz�r�lag az �rdekel, hogy Bill hajland� lesz-e visszafogadni. K�pes lesz-e �jra b�zni bennem �s hagyni, hogy bebizony�tsam el�bbi felismer�semet. Hajnalig besz�lgett�nk. V�g�l �gy d�nt�ttem, ott is alszom n�la.

Esther miut�n kitett Kittyn�l, visszament a sr�cok h�z�ba.

-        Na, hogy van? – Tom.

-        H�t ne most besz�lj�k ezt meg. – felelte Billre c�lozva.

-        Figyelj, az el�bb bunk� voltam. De hidd el, �n is k�v�ncsi vagyok, hogy van. Az�rt agg�dom �rte �n is. – mondta szomor�an.

-        Rendben. �gy n�z ki, mint aki eg�sz h�ten nem evett. Nem is mozdult ki a h�l�szob�b�l legfeljebb egy nap egy �r�ra. Kupi van, a leveg� nem t�l friss. � pedig tot�l elhagyta mag�t. Ki van borulva. Semmi nem foglalkoztatja csak az, hogy… - na ezt ink�bb nem fejezte be.

-        Hogy visszakapja az �cs�met. – folytatta Tom.

-        Igen.

-        Ne n�zzetek �gy r�m. Sajn�lom �t �s iszony� szar ezt hallani. Legsz�vesebben �tmenn�k �s meg�lelgetn�m. De nem tudom megtenni. Nem b�rok r�n�zni, hozz��rni meg pl�ne. Megcsalt. Lefek�dt egy m�sik pasival. �n ezt nem b�rom megbocs�tani.

-        �s ha nem fek�dt le vele? – Georg.

-        T�nyleg! Mi van, ha kider�l, hogy nem t�rt�nt k�z�tt�k semmi? – Tom.

-        Hagyj�tok m�r abba! M�g a v�g�n Vikit sajn�ljuk �s Billt t�madjuk? J� hogy nem azt mondj�tok m�g Bill k�rjen bocs�natot. – Gustav.

-        Te meg j� lenne, ha a saj�t bar�tn�ddel t�r�dn�l. Hozd helyre a saj�t mag�n�leted, azt�n foglalkozz m�s�val. – Tom.

-        Haver!

-        Nem! El�g ebb�l. Egyfolyt�ban Vikit szapulod, bek�p�d �t a f�n�k�nek, mikor neki k�sz�nheted �leted eddigi legjobb �ll�s�t, s�t m�g a szerelmedet is �ltala ismerted meg. Adod Bill al� a lovat, mikor a saj�t bar�tn�det sem tudod megtartani.

-        Na j�! Nincs sz�ks�g r�, hogy ti is �sszevesszetek sr�cok! – sz�lt k�zbe Esther. – Mindenki t�r�dj�n a saj�t dolg�val. Gustav, te ne sz�lj bele Bill �s Viki kapcsolat�ba, Tom te meg ne sz�lj bele Gustav �s Kitty dolg�ba.

-        Igazad van. – Tom.

-        Igen, bocs. – Gustav.

-        K�ssz Esther! – Georg. – Ez m�r t�nyleg kicsit t�lz�s volt, amit ezek m�veltek.

-        Az �n psziho bab�m rendet tesz. – mosolygott b�szk�n Tom.

M�snap reggel a kanap�n kelt�nk egym�s mellett.

-        J� reggelt. – ny�jt�zkodott Kitty.

-        Neked is. �u!

-        Mi az. �u! A torkom.

-        Nekem is.

-        Nem csoda. Benyakaltunk k�t teli doboz j�gkr�met. – mutatott az �res dobozokra.

Egym�sra n�zt�nk �s nevett�nk. Tal�n most el�sz�r ezen a h�ten. Elj�tt a szombat reggel �s egym�son nevett�nk. Kibesz�lt�k minden apr� �rz�s�nket �s most valahogy m�r �szint�n mosolyogtunk. Optimist�bban kelt�nk fel mindketten, mint ahogy lefek�dt�nk. Megreggelizt�nk, azt�n hazamentem. V�rtam a 4 �r�t. Iszony� lassan j�tt el. F�l 4 k�r�l m�r le is mentem a parkba �s le�ltem egy padra, ahol j�l l�that� vagyok. 4 ut�n egy picivel Nate foglalt helyet mellettem.

-        Szia.

-        Szia. – k�sz�ntem vissza zavartan. – Ez most nagyon ciki.

-        Nekem mondod? A piszkafa l�b� csontkollekci� modell p�rod ki�t�tt. – mutatott a szem alatt sz�nesen pomp�z� monoklira.

-        ����… sajn�lom.

-        Sebaj. Meg�rdemeltem. Te az � bar�tn�je vagy, engem meg ott tal�lt az �gyadban.

-        H�t igen.

-        Gondolom nem b�k�ltetek ki. K�l�nben nem hiszem, hogy felh�vt�l volna.

-        Egy hete gondolkodom rajta, hogy ker�thetn�lek el�. Szeretn�k besz�lni veled arr�l az �jszak�r�l.

-        Nem eml�kszel semmire. – esett le neki.

-        Ez nekem kimondhatatlanul kellemetlen. Tudnod kell, hogy ilyen nem igaz�n fordult m�g el� velem. Szoktam inni �s ber�gni is, de semmi esetre sem viszek fel senkit a lak�somra, ha annyira r�szeg vagyok, hogy nem vagyok ura �nmagamnak.

-        Nem te h�vt�l fel engem. De honnan nem eml�kszel?

-        Halv�ny foltok vannak. A b�rban a l�nyok otthagytak minket. Mi m�g ittunk �s besz�lgett�nk. Azt�n m�r n�lam voltunk. Te megcs�kolt�l. �n Billr�l besz�ltem egyfolyt�ban. A t�bbit, amire eml�kszem m�r te is tudod.

-        H�t ilyet m�g �n sem csin�ltam. – mosolygott egy�tt �rz�en. – R�gtam m�r be cs�ny�n �s volt, hogy nem eml�keztem semmire. Volt olyan is hogy egy eg�sz este kiesett. De sosem mentem az illet� szem�lyek ut�n, hogy friss�ts�k fel a mem�ri�m.

-        Nekem musz�j. Tudnom kell, mi t�rt�nt. Addig nem ker�lhetek Bill szeme el�, am�g nem tudom.

-        H�t �gy n�z ki, ez nem fog �sszej�nni. – biccentett a fej�vel a h�tam m�g�.