65. r�sz. Nem t�rt�nt k�zt�nk semmi?

Amint megfordultam, r�j�ttem, hogy nem kellett volna. Bill egy r�pke pillanatig megdermedve �llt m�g�ttem �s le�rhatatlan kifejez�s �lt ki az arc�ra.

-        Bill! – �lltam fel, de � megfordult �s elment. – A rohadt �letbe!

-        Azt mondtad ciki volt ideh�vni engem? Na ez volt igaz�n ciki.

-        K�ssz.

-        De mit keresett itt?

-        L�ttad. Kuty�t s�t�ltatott.

-        Itt szokta s�t�ltatni a kuty�j�t, �s te ideh�vt�l engem?

-        Nem akartalak a lak�somra felvinni.

-        Mi�rt? Arra mekkora es�ly lett volna, hogy be�ll�t?

-        Mekkora idi�ta vagyok! – temettem az arcom a tenyerembe.

-        Na j�. Nem ez�rt j�ttem. Tiszt�zzuk a helyzetet, azt�n besz�lj ezzel a sr�ccal min�l el�bb.

-        Gondolhatod, hogy �n is ezt terveztem. De most cs�kkentek az es�lyeim. Enyh�n sz�lva.

Egy p�r percig m�g szidtam magam azt�n lehiggadtam, �s �jra belekezdt�nk a besz�lget�sbe.

-        Sz�val. A b�rban el�gg� el�zt�l, �gyhogy hazahoztalak. Nem �gy t�nt�l, mint aki fel tud egyed�l m�szni azon a l�pcs�n, �gyhogy eg�sz a lak�sig k�s�rtelek. Te beh�vt�l egy k�v�ra. Le�lt�nk a kanap�ra �s neked a k�v�r�l eszedbe jutott Bill. Valami olyasmit kezdt�l el magyar�zni, hogy � nem szereti, ha k�v�t iszol. �s hogy ebben milyen igaza van. Hogy ebb�l is l�tszik, mennyire gondoskod�. �szint�n sz�lva addig azt hittem lehet n�lad valami es�lyem �s gondoltam egy cs�kkal el is feledtetem veled ezt a modellgyereket. De te eltolt�l magadt�l, m�g vissza se cs�kolt�l. Ism�t j�tt a Billr�l val� �radoz�s. Azt�n �gy d�nt�tt�l, felh�vod.

-        T�nyleg! �s fel is h�vtam! Hagytam �zenetet! – jutott eszembe.

-        Igen. K�t r�szletben is, mert id� k�zben megszakadt. Azt�n k�ts�gbeest�l, hogy mi�rt nem vette fel neked a telefont �s mi�rt nem h�v vissza, miut�n te azt az �zenetet hagytad neki. Valamikor ezut�n lett�l rosszul. �n levettem a ruh�dat �s bedugtalak az �gyba.

-        Teh�t nem t�rt�nt k�zt�nk semmi?

-        Kik�rem magamnak! Nem haszn�lok ki �ntudatlan �llapotban l�v� n�ket!

-        Bocs. De mi�rt fek�dt�l mellettem reggel ruha n�lk�l?

-        A ruh�m nagy r�sze csupa v�z lett, mikor az arcodat seg�tettem lemosni. Megv�rtam, m�g elalszol �s �n is lefek�dtem. Azt�n elaludtam. A t�bbit m�r tudod.

-        Akkor mi nem is csin�ltunk semmit! Ez fantasztikus! – �r�ltem.

-        H�t ennyire l�ny m�g nem �r�lt annak, hogy nem fek�dt le velem.

-        Ne haragudj. Eszm�letlen j� pasi vagy, de…

-        Ne is folytasd. De az�rt ha Billel nem j�n �ssze a dolog, h�vj fel. – mosolygott.

-        K�sz�n�m. – meg�leltem �s hazamentem.

Egyb�l Kittyt h�vtam, mert meg�g�rtem neki.

-        Na szia!

-        Nem fek�dt�nk le! S�t, semmi nem t�rt�nt!

-        �n megmondtam! Akkor most ir�ny Bill �s addig le se sz�llj r�la, m�g meg nem hallgat.

-        Az a gond, hogy most azt hiszem rontottam a helyzeten.

-        Mi�rt?

-        A parkban egyszercsak megjelent, mikor Natetel besz�lgett�nk.

-        Ezt nem mondod?!

-        De. �s l�ttad volna az arc�t.

-        De mi a fen�t keresett ott?

-        Scottyt s�t�ltatta.

-        H�t mond el neki, hogy mi�rt tal�lkozt�l vele.

-        Gondolod, hogy ezek ut�n meghallgat?

-        H�t, ha most velem akarsz err�l hosszasan besz�lgetni, sosem tudjuk meg.

-        Igazad van. Rendbehozom magam �s megyek is �t hozz�.

Lezuhanyoztam, fel�lt�ztem �s m�r hajtottam is �t hozz�juk.

-        Szia. Bill? – k�rdeztem, miut�n Gustav ajt�t nyitott.

-        Nincs itthon.

-        Scotty itt rohang�l m�g�tted.

-        Neked nincs itthon.

-        Ne csin�ld m�r Gustav! Besz�lnem kell vele.

-        Nem hinn�m!

-        Ezt nem te fogod eld�nteni, ugye tudod?

-        Na j�. Ha megk�rdezem, �s azt mondja, nem akar l�tni, akkor elm�sz?

-        Hagyd, itt vagyok. – j�tt oda az ajt�hoz Bill.

Gustav egyb�l le is l�pett. Bill kij�tt a h�zb�l �s becsukta az ajt�t.

-        Meghallgatsz? – k�rdeztem.

-        Nem. Csak azt akarom elmondani, hogy ne keress. Ne gyere ide t�bbet �s hagyj b�k�n. Menj vissza az �j bar�todhoz.

-        � nem a bar�tom. Nem t�rt�nt k�zt�nk semmi.

-        Ne kezdj�k ezt el�r�l. Nem akarok m�r veszekedni. V�ljunk el csendben �s v�gleg.

-        Nem. Ord�ts velem, �v�lt�zz, mondj el b�rminek. Csak hallgass meg!

-        Ha meghallgatlak, elm�sz?

-        Teh�t b�rmit mondok, akkor sem v�ltoztat a d�nt�seden?

-        Nem.

-        Akkor feleslegesen j�ttem ide.

-        Igen.

-        Akkor csak egy k�rd�s. Szeretsz m�g?

-        Ha most azt mondom, igen, att�l m�g jobban f�j majd.

-        Nagyon szeretlek! Nem akarlak elvesz�teni! – l�ptem k�zelebb hozz�.

-        Ne csin�ld ezt. – mondta, �s nem n�zett a szemembe. �tn�zett a fejem felett, mert �gy �rezte, ha most egy pillanatra is elgyeng�l, egyb�l megcs�kol �s el sem enged innen.

-        Bill �n megal�zkodom. Szinte k�ny�rg�m neked. De nem �rdekel. B�rmit hajland� vagyok megtenni, csak hogy visszakapjalak. – fogtam meg a kez�t. – Szeretlek! Szeretlek! – ford�tottam m�sik kezemmel az arc�t fel�m.

-        �n m�r nem szeretlek. – mondta ki, ezzel �sszet�rve mindent bennem.

Elengedtem a kez�t �s levettem az arc�r�l a kezemet.

-        Nem csaltalak meg.

-        Nem �rdekel.

-        Bill, ha most elmegyek, nem j�v�k vissza t�bbet.

-        �gy lesz a legjobb mindkett�nknek. – felelte h�v�sen.

-        Ezt akarod?

-        Ezt. – v�gta r� gondolkod�s n�lk�l.

Besz�lltam a kocsimba �s otthagytam. Bill bement a h�zba, becsukta maga ut�n az ajt�t �s nekid�lt.

-        J�l meggondoltad? – Tom.

-        Nem tudom.

-        De hallottad, nem csalt meg.

-        Ha megcsalt volna, elmondan�?

-        Majdnem biztos vagyok benne, hogy igen.

-        Nekem mennem kell. – kapta fel Gustav a kab�tj�t �s m�r el is viharzott.

B� 20 perc ut�n kopogtatott Kitty lak�s�nak ajtaj�n.

-        J�v�k! – nyitott ajt�t Kitty �s megt�ntorodott, mikor megl�tta ki �ll a k�sz�b m�sik fel�n.

-        Bej�hetek?

-        Gyere. Ott van a holmid a szob�ban, egy t�sk�ban. – mondta Kitty �s elfoglalta eddigi poz�ci�j�t a kanap�n.

Gustav odament hozz�. Let�rdelt a l�bai el� �s v�rta, hogy Kitty a szem�be n�zzen. T�relmesen �s sz�tlanul t�rdelt �s v�rt. Kitty k�nnyeivel harcot v�vva pr�b�lta ker�lni Gustav tekintet�t de �get� v�gyat �rzett, hogy r�tal�ljon. Belen�zett h�t v�gre szerelme szemeibe.

-        Sajn�lom. Seggfej voltam. Nem akarlak elvesz�teni. Szeretlek! – sorolta egym�s ut�n ezeket a mondatokat.

-        T�nyleg az volt�l. – felelte Kitty, de k�nnyeinek m�r nem tudott parancsolni. Ezt a csat�t elvesz�tette.

-        Szeretlek! – ism�telte Gustav.

-        Akkor mi�rt nem cs�kolsz m�r meg v�gre? – k�rdezte elmosolyodva egy f�l perc n�ma csend ut�n.

Gustav egy pillanatig sem habozott. Megcs�kolta szerelm�t. Heves cs�kol�z�sba kezdtek, mint akik m�r ezer �s ezer �ve �heznek egym�s sz�j�nak �rint�s�re. Ez az egy h�t egym�s k�zels�ge n�lk�l sz�mukra t�nyleg legal�bb ezer �vnek t�nt. Gustav v�gigd�nt�tte Kittyt a kanap�n, �s egy pillanatra sem mondtak le egym�s ajk�r�l. Szenved�lyesen szerelmeskedtek ott �s azonnal. Egy sz� hangzott csak el Kitty sz�j�b�l, miut�n kimer�lten �s boldogs�gt�l megr�szeg�lten b�jt Gustav karjaiba. – Szeretlek!