70. r�sz. A hangposta.

-        Vivien most testnevel�s �r�n van. De �n sz�vesen �tadom neki az uzsonn�j�t. – Georg.

-        Gondoltam. Tudj�k, el�g elfoglalt vagyok, �s n�ha kimegy ez-az a fejemb�l. Georgn�l jobb tan�rt keresve sem tal�ln�k.

-        Pont ez�rt vagyunk itt. – Clar.

-        Az urak �s a h�lgy Ausztri�b�l j�ttek hozz�nk, hogy elb�r�ljanak egy �szt�nd�j p�ly�zatot. – adott magyar�zatot Georg.

-        Az igen.

-        Tudn� nek�nk p�r mondattal jellemezni az itt zajl� oktat�st? – Alan.

-        Term�szetesen, �r�mmel. Rendk�v�l j�l felszerelt iskola, szakk�pzett �s megb�zhat� tan�ri karral. Ha az �n kisl�nyom nem ide j�rna, mag�ntanul� lenne. Tudj�k, azt szeretem, ha k�l�n van vele is foglalkozva, mert �gy jobban fejl�dik. �s itt ez adva van ak�r 30 gyerekkel is. Mindenkire k�l�n-k�l�n figyelmet ford�tanak, id�t �s energi�t nem k�m�lve. J�tszva tanulnak �s lelkesek, szorgalmasak. Az �n kis Vivienem minden este csak mes�l �s mes�l, hogy milyen j�l �rezte itt mag�t, milyen j� fej az � oszt�lyf�n�ke, �s hogy v�rja m�r a m�snapot. �s szerintem ezzel a gyerekek t�lnyom� r�sze �gy van. Georg Listing egy kiv�telesen j� tan�r. De most, ha nem haragszanak, mennem kell dolgozni. Akkor Georg, lenne sz�ves odaadni ezt Viviennek?

-        Term�szetesen. Ha itt v�geztem, szem�lyesen viszem el hozz�.

-        K�sz�n�m. Uraim, h�lgyem, �r�ltem. – ny�jtottam ism�t kezet nekik. – �s ha b�rmiben a seg�ts�g�kre lehetek, itt a n�vjegyem. – adtam egyet-egyet a kez�kbe.

-        Eln�z�st. �n nem ismer egy bizonyos Charles Noltingot? – Clar.

-        � az �desap�m.

-        Akkor az �desap�ink j� bar�tok. Legal�bbis egykor egy�tt j�rtak iskol�ba.

-        T�nyleg?

-        Igen. Micsoda v�letlen.

-        Vagy a sors. – mosolyogtam, majd kis�t�ltam a tanteremb�l.

B�szke voltam magamra. Arattam. Hal�lra f�nyeztem Georgot �s az eg�sz sulit. R�ad�sul minden �gy zajlott, ahogy elterveztem. Ezek az osztr�k miniszteri ak�rkik… Rem�lem sokat seg�tettem Georgnak.

Innen egyb�l dolgozni mentem �s el�js�goltam Gustavnak is mai j�cselekedetemet. Persze nem v�rtam �n nagy h�l�lkod�st, vagy hogy szobrot �ll�tsanak r�lam. Csup�n j� volt �r�met okozni. Tal�n ezzel is egy picit n�hetek Bill szem�ben. A rem�ny m�r halv�nyodik, ahogy telnek a hetek, de sosem alszik ki. Persze most ez �gy hangzik, hogy az�rt seg�tettem Georgnak, h�tha Bill megbocs�t. De nem �gy van. Ez eddig eszembe sem jutott. S�t az igazat megvallva a megbocs�t�s t�nye m�r hetek �ta nem is jutott eszembe. Csak a hi�nya. Nem l�ttam az�ta, mi�ta azt mondta, nem szeret. �s m�gis l�tom magam el�tt n�ha, mikor �jszaka lehunyom a szemem.

Esther �s Tom a h�t els� k�t napj�t Magdeburgban t�lt�tt�k. Tom bemutatta az otthoniaknak �j bar�tn�j�t. Esther nagyon izgult, de �r�lt is ennek, mert ebb�l �rzete, ez most komoly.

Szerda reggel j�tt meg Tom.

-        �csi!! – ki�ltott.

-        Mi van? – j�tt le �lmosan a l�pcs�n Bill.

-        Mi a fene van a telefonoddal?

-        Aludtam, olyankor ki van kapcsolva.

-        Tudom. Ismerlek m�r egy p�r �ve. De akartam �zenetet hagyni �s a k�zpontos azt mondja, a szolg�ltat�s nem �zemel.

-        Klassz. Ki tudja mi�ta szar? Ki tudja, h�ny mel�r�l maradtam le emiatt?

-        Javaslom, min�l el�bb jav�ttasd meg.

-        Egy�bk�nt mi�rt hagyt�l �zenetet?

-        Apu �jra n�s�l.

-        Mi?

-        Igen. Tegnap este tal�lkoztam vele �s el�js�golta.

-        Fantasztikus h�r. – �llap�totta meg cinikusan.

-        Gondolhatod �n is hogy reag�ltam. Ott volt velem Esther is. Mikor apu elmondta, gratul�ltam �s elj�tt�nk.

-        Nem is ismerj�k azt a n�t.

-        Ez apunak sosem volt gond.

-        Az igaz. Iszunk egy k�v�t?

-        �n nem, k�szi. Esther kint v�r, csak az�rt ugrottam be, hogy megn�zzem, mi van veled.

-        K�ssz b�ty�.

D�lut�n Gustav is haza�rt.

-        Hell�.

-        Szia.

-        Mi az? – k�rdezte, mert Bill egyed�l �lt az asztaln�l a telefonj�t b�mulva.

-        Kider�lt, hogy a hangpost�m fogadja ugyan az �zenetek nagy r�sz�t v�letlen szer�en, de ugyanolyan v�letlenszer�en kapom is meg �ket k�s�bb. Err�l Tom vil�gos�tott fel. �n pedig reggel felh�vtam a k�zpontot, ahol azt mondt�k, m�g ma jav�tj�k a probl�m�t �s elk�ldik a visszamaradt �zeneteimet.

-        �s?

-        Kaptam egy �zenetet Vikit�l, vagyis kett�t.

-        Mikor?

-        Aznap, mikor szak�tottunk.

-        �s mit �zent?

-        Nem tudom m�g. Nem hallgattam meg. De ez az � sz�ma.

-        �n azt hittem, tudod, hogy hagyott neked egy �zenetet. S�t � is azt hiszi, hogy tudod.

-        Nem tudtam.

-        �s sz�m�t ez? M�rmint v�ltoztat a helyzeten az �zenet tartalma?

-        Nem tudom. Annak m�r majdnem egy h�napja. Tal�n meg sem k�ne hallgatnom.

-        Akkor arra gondoln�l, hogy meg kellett volna.

-        Meghallgatn�d? Azt�n eld�nt�d, hogy �rdemes-e meghallgatnom.

-        Nem Bill. Ez nem r�m tartozik. D�ntsd el, mit teszel az �zenettel, de �n ebben nem seg�thetek. Viki a bar�tom �s el�g megal�z� lenne r� n�zve, ha �n is hallan�m. Nem tudom, mit mondhatott, de sejtem. �s szerintem te is.

-        Nem csalt meg, igaz?

-        � m�r elmondta ezt neked.

-        Nem. Akkor sem. Nem akarom �jra ezt. Nem hallgatom meg. Ennek m�r v�ge. Egy h�nap eltelt, ennyi volt.

-        Te tudod.

Este Georg kopogtatott a lak�som ajtaj�n.

-        Szia, gyere be.

-        Szia. – adott egy nagy puszit �s egy csokor vir�got nyomott a kezembe.

-        Minek k�sz�nhetem a l�togat�st? – mosolyogtam.

-        Fantasztikus volt�l h�tf�n.

-        Ugyan. �n csak az igazat mondtam. Lesz�m�tva p�r kis hazugs�got.

-        K�sz�n�m.

-        Legal�bb ti kapj�tok az �szt�nd�jat?

-        Azt m�g nem tudom.

-        Akkor mi�rt vagy ilyen boldog?

-        Miut�n elment�l, Clart v�gigvezettem a sulin. Megittunk egy k�v�t �s megismerkedt�nk. Fantasztikus n�. Elhivatott a gyerekek �s az oktat�s ir�nt, ahogy �n. Mindemellett, okos, gy�ny�r� �s vicces.

-        Valaki belez�gott az osztr�k csajba.

-        H�t igen. Sajnos osztr�k. Tal�lkoztam vele tegnap is �s most is t�le j�v�k. Eszm�letlen n�. Komolyan mondom. De nem lehet�nk egy�tt, mert az ellent mondana az etik�nak. Ha �sszej�v�nk, a sulim nem nyerheti el az �szt�nd�jat, mert azt hinn�k bunda volt.

-        Akkor okosan tal�lkozgass vele.

-        Ebb�l ad�dna egy hatalmas k�r�s fel�d.

-        Na mi?

-        Az egyik�k, Alan m�r hazautazott. Thomas �s Clar maradtak itt. Holnap egy�tt tudn�nk vacsor�zni, de nem tudjuk akkor Thomas mit kezdjen mag�val, hogy ne tudja meg, mi egy�tt vagyunk.

-        Ugye most nem arra k�rsz…

-        Csak egy este. Csak egy vacsora. Clar szerint �gyis tetszett�l neki. �s ki tudja, lehet megtetszik neked is �s tal�n…

-        Kiveri a fejemb�l Billt. Tal�n igazad van. De mivan ha �n nem akarom kiverni a fejemb�l �t? Mivan ha �n �lvezem, hogy egy h�napja nem �rt hozz�m senki, hogy nem cs�kol�ztam �s f�k�pp nem… tudod mi?! Mivan ha…

-        Mivan ha elm�sz ezzel a pasival, egy�tt vacsor�ztok, ezzel egy hatalmas sz�vess�get teszel velem, �s es�lyt adsz magadnak is a tov�bbl�p�sre.

-        Ez�rt hoztad a vir�got? – mosolyogtam.

-        A vir�got az�rt hoztam, mert ha ezt visszautas�tod, m�g akkor is k�sz�nettel tartozom neked.

-        Most beh�zelged magad?

-        Pr�b�lom.

-        J�l van. Legyen! Elmegyek azzal az aktakukaccal. De csak egy vacsora, semmi t�bb. �s int�zd el, hogy � h�vjon, mert �n nem fogom �t randira h�vni. Lehet, hogy k�ts�gbe vagyok esve, de az�rt ennyire nem.

-        K�sz�n�m. Im�dlak! – �lelt �t.