72. r�sz. Elsz�l�sok est�je.

-        �n igaz�n nem szeretn�k belesz�lni a mag�n�letedbe, de �gy l�tom a legjobbnak, ha sz�lok.

-        Mir�l?

-        Bill nemsok�ra idej�n.

-        K�ssz Tom! – adtam egy puszit neki, �s az asztalunkhoz siettem, felkaptam a kab�tomat.

-        Hova m�sz? – Georg.

-        Bill idej�n. Nem akarok �sszefutni vele. Thomas, sajn�lom, de te sem hiszed, hogy k�zt�nk lehetne valami.

� erre egyet�rt�en �s kedvesen b�lintott. Nem fecs�reltem t�bb sz�t, m�r el is t�ntem.

Annyira v�gytam arra a percre, mikor Billt �jra l�thatom. De �gy nem. Hiszen �n �pp randizom.

Miel�tt �sszej�tt�nk, l�pten nyomon belebotlottam. M�g k�lf�ld�n is. Mi�ta megk�rt, ne keressem t�bb�, az�ta egyszer sem l�ttam. D�lut�nonk�nt n�ha ki�l�k az ablakba �s b�mulom a parkban kuty�t s�t�ltat� embereket, h�tha megpillantom �t is, amit a kis Scotty ut�n szalad. Nem tudtam, mit kezden�k, ha egyszer megl�tn�m, de eddig erre nem is ker�lt sor.

Ha Bill megl�tn�, randizom, az a csek�ly kis rem�nysug�r is szertefoszlana, ami eddig a megbocs�t�s lehet�s�g�vel kecsegtetett.

Thomas megv�rta m�g Clar is vissza�l az asztalhoz, azt�n eln�z�st k�rt �s magukra hagyta �ket.

-        H�t, akkor m�gis egy�tt maradtunk.

-        Viki j�l kital�lta, hogy l�pjen le. – Georg.

-        Szerintem ezt nem � tal�lta ki. Az �tterem tulaja, az a raszta pasi h�vta �t ki a mosd�b�l.

-        Akkor Bill t�nyleg idej�n.

-        Bill az a sr�c, akivel Viki j�rt?

-        Igen. �s � Tom, a tulaj �ccse.

-        Sz�val ti mind j�bar�tok vagytok?

-        Tom, Bill, Gustav �s �n egy�tt lakunk.

-        Ki Gustav?

-        Viki t�rsa. Most alap�tottak k�z�s c�get.

-        Teh�t te �s Viki bar�tok vagytok. Igazam van?

-        Na j�. Nem akarok hazudni. Vikit m�r r�gr�l ismerem. P�r h�napja lett�nk bar�tok. Mes�ltem neki arr�l, hogy fel�gyel�k j�nnek a sulimba, � pedig felaj�nlotta, hogy seg�t.

-        Nem is Vivien anyuk�ja, igaz?

-        � Vivien nagyn�nje.

-        Ez az eg�sz sz�nj�t�k volt?

-        Nem, dehogy!

-        Csak kihaszn�lt�l, hogy megkapd az �szt�nd�jat! – emelte fel Clar a hangj�t, majd fel�llt �s elviharzott, Georg pedig ut�na. Sikertelen�l.

K�s�bb Tom, Bill �s Gustav egy�tt hevertek egy-egy s�rrel a tv el�tt, mikor Georg meg�rkezett.

Csal�dott arckifejez�ssel csoszogott a konyh�ba, a kez�be vett egy �veg s�rt �s le�lt a fi�k k�z�.

-        Hell�. – k�sz�nt v�gre, �rtetlen�l b�mul� bar�taira.

-        Mi ez a bombaj� kedv? – Tom.

-        Hogy siker�lt a duplarandi? – Gustav.

-        Szerinted? – k�rdezett vissza g�nyosan Georg.

-        Dupla? – Bill.

Erre a 3 fi� tan�cstalanul n�zett egym�sra. Igaz�b�l ebb�l ketten cseppet sem voltak tan�cstalanok afel�l, mit �rdemelne ez�rt az elsz�l�s��rt Gustav.

-        Na most mi van? Kivel duplarandizt�l?

-        H�t Clarral. M�r mes�ltem r�la, tudod az a…

-        �s Vikivel. – v�gott k�zbe Bill. – Ugye? Ezt titkolta el�lem eg�sz este Tom. �s ez�rt mondta, hogy ne menjek m�gse be �rte az �tterembe. Viki �jra randizik.

-        Igaz�b�l ez sz�vess�grandi volt. – Georg.

-        Az milyen?

Georg az elej�t�l a mostani, meghittnek nem �ppen mondhat� besz�lget�sig elmes�lte a t�rt�nteket.

-        �rtem. De nem tartotta kiz�rtnak, mikor igent mondott, hogy esetleg komolyra fordulhat a dolog ezzel az osztr�k senkih�zival.

-        Nyugi. Egy�bk�nt meg pont ezt is akartam el�rni.

-        Mit?

-        Hogy v�gre neki is legyen es�lye t�ll�pni. Ugyanis � is a bar�tom �s mivel te nem szorulsz seg�ts�gre, neki ann�l ink�bb sz�ks�ge van most bar�tokra.

-        Mib�l gondolod, hogy �n t�ll�ptem?

-        El�sz�r is, nem besz�lsz m�r r�la. Ha sz�ba j�n, nem leszel ideges, meg se sz�lalsz. A hangpost�t megkaptad �s nem is reag�lt�l r� semmit.

-        Tudod, lehet, hogy nem besz�lek r�la, de nincs olyan �jjel, amit v�gig tudn�k aludni r�la �lmod�s n�lk�l. Mikor sz�ba j�n, megpr�b�lok teljesen kikapcsolni, k�l�nben meg�r�l�k. Eg�sz nap arra v�rok, hol futunk v�letlen egym�sba, mint az el�tt. Scotty soha �let�ben nem s�t�lt m�g ennyit, mint az ut�bbi egy h�napban a h�za el�tti parkban. A hangpost�t pedig nem hallgattam meg. M�g nem. De ha b�rmelyik�t�k megk�rdezte volna t�lem, hogy vagyok, tal�n tudt�tok volna. Am�gy meg nem csod�lom, hogy Clar becsapva �rzi mag�t, hiszen hazudtatok neki. M�gegy ember a sok k�z�l, akinek Viki hazudott. Mi�rt nem lep ez meg engem?

Bill nagyon d�h�s volt. Maga sem tudta igaz�b�l mi�rt. Tal�n mert randiztam. Tal�n mert m�g mindig szeret. Vagy az�rt, mert �gy �rezte, bar�tai ink�bb az �n �rz�seimmel t�r�dnek az �v�i helyett. Nem akart kiab�lni vel�k �s szemreh�ny�an besz�lni. Hiszen � tudatosan b�jtatta �rz�seit el�l�k. Mert tudta, ha besz�lnie kell ezekr�l, az nagyon f�jna.

-        Bocs fi�k, nem akarok veletek ilyen lenni. �n csak…

-        Tudjuk. – Gustav.

-        De akkor mi�rt nem b�k�lsz ki vele?

-        M�r tov�bbl�pett. �s �n sem akarok visszat�ncolni. Lassan m�r nem eml�kszem r� pontosan, hogy n�z ki. De az illata az el�ttem  van. Az mindig itt van az orromban �s nem hagy szabadulni. Tudom, hogy makacs vagyok �s szerintetek bolond, de �n nem tudom elfogadni azt, ami akkor t�rt�nt.

-        De h�nyszor mondjuk neked, hogy nem fek�dt le azzal a pasival?

-        Nem sz�m�t m�r. – mondta szomor�an �s felballagott a szob�j�ba.

-        Minta bar�tok vagyunk. – Georg.

-        Ki k�ne minket �ll�tani. – Tom.

-        Nem sz�ltatok, hogy nem tudhat a randir�l. – Gustav.

-        Nem gondoltuk, hogy err�l sz�lni kell. – Georg.

Az �gyamb�l n�ztem a t�v�t �s rem�ltem, hogy ez a nap sz�momra m�r v�get �rt. Na ez sosincs �gy, ha ezt rem�lem. Egy eddig ismeretlen telefonsz�m v�rt fogad�sra a mobilomon.

-        Tess�k, Viktoria Nolting.

-        Szia, Clar vagyok.

-        Szia. Minek k�sz�nhetem a h�v�sod?

-        Tudom, hogy nem vagy Vivien anyuk�ja, �s tudom, hogy Georg �s te m�r el�g r�g bar�tok vagytok. Csak azt nem tudom, hogy mi�rt hazudtatok. Georg csak kihaszn�lt, ugye?

-        Na ez �gy egyszerre sok.

-        �n r��rek.

-        Ok�, sz�val. Georg tot�l bep�nikolt az ellen�rz�s miatt. �n nagyon szerettem volna seg�teni �s kital�ltam azt a kis jelenetet a suliban. Georgot is megleptem vele. V�lem�nyem szerint Georg sulija akkor is megkapn� az �szt�nd�jat, ha nem pont bel�d szeretett volna. Ennyi. Nincs mit mondanom err�l. Bocs, hogy hazudtam, a bar�tom�rt tettem. �s hidd el, nagyobb probl�m�m is akad, mint veled elhitetni, hogy Georg odaad�, �szinte �s tisztess�ges. �gyhogy, ha nem haragszol, �n most elk�sz�n�k �s lefekszem aludni.

-        Ne, v�rj! Mit mondt�l?

-        Ugye nem akarod el�r�l?

-        Nem dehogy. Georg bel�m szeretett?

-        Ja igen. Ezt nem kellett volna.

-        Sz�val t�nyleg szeret?

-        Szerintem igen. Legal�bbis �n �gy l�tom.

-        K�sz�n�m.

-        De mit?

-        Hogy most �szinte volt�l.

-        Ugyan. N�ha szoktam az is lenni. – nevettem el magam.

-        �s kedves is vagy, ak�rmennyire az ellenkez�j�t szeretn�d elhitetni m�sokkal.

-        K�rlek, ezt ne. Van m�r egy pszichom�kusom. Te ink�bb h�vd fel a nagyokos Georgot �s besz�lj�tek ezt meg. Csak azt k�rn�m, hogy ne mond el neki az im�nti elsz�l�somat.

-        Teh�t most te �s �n hazudunk neki?

-        Ez ink�bb csak elhallgat�s.

-        Ok�, ha nem k�rdezi meg, hogy „H� sz�ps�gem, Viki el�rulta, hogy bel�destem?”, akkor �n nem mondom el neki magamt�l.

-        Ok�, de ha megk�rdezi, mond el.

-        Na j� �jt!

-        Neked is! Szia!

-        Szia!