77. r�sz. Mi olyan vicces?

-        Na �lljatok le! – l�pett k�zbe Esther is. – Viki! Bill!

-        Ti meg l�gy sz�ves menjetek el. M�ra m�r eleget kavartatok. – k�s�rte az ajt� fel� Tom Ann�t �s Martint.

A k�t rendbont� lel�pett. Mikor az �ra hangosan �jf�lt �t�tt a p�rok megcs�kolt�k egym�st. Mi �lltunk egym�ssal szemben m�g mindig idegesen. Bill a l�nyra �n a fi�ra. Nem az�rt voltam r� m�rges, mert nem sz�lt hogy van bar�tn�je, hanem az�rt mert �gy besz�lt Billel. Ehhez nem volt joga. �gy d�nt�ttem kimegyek a cs�kol�z� t�megb�l. Az �tterem bej�rata el�tti l�pcs�re �ltem le egy bontott �veg pezsg�t magamhoz v�ve. Egy perc m�lva m�r ny�lt is az ajt� a h�tam m�g�tt �s Bill j�tt ki rajta.

-        Csatlakozhatok? – k�rdezte.

-        Persze, csak kicsit hideg van.

Erre � sz� n�lk�l levette mag�r�l a feh�r �lt�nykab�tot, �s a h�tamra ter�tette.

-        K�sz�n�m.

-        Cser�be k�rek a pezsg�b�l. – mosolygott, �s le�lt mell�m.

-        J� csere.

-        Te elhiszed, hogy ezek ketten pont minket sz�rtak ki maguknak? Sz�rakozni akartak kicsit egym�s n�lk�l, erre a sok p�r helyett minket szemelnek ki.

-        Tudod az a sz�, amit ut�lok, mi�ta ismerlek.

-        Igen, valahogy �rtem mi�rt nem a kedvenced.

-        Egy�bk�nt baromi j� Michael Jackson vagy.

-        �s m�g nem l�ttad a mozg�somat hozz�. – h�zta ki mag�t b�szk�n, amivel megnevettetett. – Gy�ny�r�sz�p Marilyn vagy.

-        Csak ez maradt. M�r minden z�rva volt, vagy �resek a boltok. A volt c�gemn�l l�v� stylistemet h�vtam fel, hogy seg�tsen.

-        �rti a dolg�t az a pasi.

-        �szrevetted, hogy besz�lget�nk?

-        �s k�zben iszom a pezsg�det. – ny�jtotta vissza az �veget.

-        K�szi.

-        Nagy �tlet volt, hogy ideh�vtad Clart.

-        Tegnap este jutott eszembe. Ma buli van. Itt vannak a p�rok, legal�bbis t�bbnyire, �k kedvelik egym�st, itt a h�tv�ge. Felh�vtam Clart �s � egyb�l igent mondott.

-        Georgot boldogg� tetted nagyon.

-        Van, akit boldogg� tudok tenni. – mondtam kicsit halkabban.

-        Sajn�lom azt a tegnapi szitut. El kellett volna mondanom, hogy Nikivel szoktam n�ha tal�lkozni, de nem volt r� alkalmam.

-        Tudom. De az�rt Niki elmondhatta volna.

-        Megk�rtem, hogy ne sz�ljon. Nem tudtam, hogy reag�ln�l r�.

-        Biztos jobban, mint �gy.

-        Bocs.

-        Meg van bocs�tva. Egy�bk�nt Vivien im�d t�ged Bill b�csi.

-        T�nd�ri kisl�ny.

-        H�t igen. Viszont �n f�zom �s ez a buli is v�get �rt sz�momra. Azt hiszem, hazamegyek. – �lltam fel.

Visszaadtam Billnek a kab�tj�t �s elindultam befel�. Ott megkerestem a saj�t kab�tomat �s odamentem a t�bbiekhez elk�sz�nni.

-        Merre j�rt�l? – Esther.

-        Kint besz�lgett�nk Billel. De most �n megyek haza.

-        �sszebalh�ztatok? – Gustav.

-        Dehogy. J�t dum�ltunk. Csak valahogy ez a buli nekem v�get �rt. Nektek viszont tov�bbi j� sz�rakoz�st. – kezdtem puszioszt�sba.

-        Figyelj kish�lgy. – Georg. – K�sz�n�m. – �lelt mag�hoz.

-        Ugyan, semmis�g. – mosolyogtam.

-        J�v�k egyel.

-        Na j� �jszak�t sr�cok! Bill, �r�ltem. – k�sz�ntem el t�le is, mert ekkor j�tt oda hozz�nk.

-        Mir�l dum�ltatok? – Tom.

-        Viki v�rj! – j�tt ut�nam fak�pn�l hagyva a t�rsas�got.

-        Tess�k?

-        Nincs kedved enni valamit?

-        V�g�l is. Mi�rt ne?

-        Ezek m�g �r�kig itt lesznek �s val�sz�n�leg csak Georg fog hazaj�nni Clarral. Nem megy�nk hozz�nk? Tele a h�t� kaj�val.

-        A l�nyeg, hogy meleg legyen �s lemoshassam az arcomr�l ezt a sz�ps�gp�tty�t.

-        Az a furcsa! – kapott a fej�hez Bill. – Eg�sz este azon gondolkodom, mi olyan furcsa az arcodon.

-        Ez kellett az �sszhanghoz.

Be�lt�nk k�l�n-k�l�n a saj�t aut�nkba �s Bill�k h�z�hoz hajtottunk.

-        Jaj, mennyivel jobb itt.

-        Ennyire f�zt�l?

-        Nagyon. Ez a ruha baromi v�kony.

-        Eld�ntj�k, mit akarunk enni �s kapsz egy pokr�cot.

-        Kanap�n ev�s t�v�n�z�s priv�t buli? – vigyorogtam.

-        Ha megfelel.

-        Meg h�t.

Kivett�nk k�t mirelit pizz�t a h�t�b�l, �s am�g s�ltek, �nt�tt�nk magunknak egy-egy poh�r bort, �n megmosakodtam, Bill pedig hozott egy pokr�cot.

-        Mi�rt j�v�nk ki most ilyen j�l? – k�rdeztem Billt, mikor m�r a kanap�n �lve eszegett�k a k�s�i vacsinkat.

-        Tal�n mert nincs k�t�tts�g. �gy �rtem, most bar�tkozunk, nincs veszteni val�nk, f�ggetlenek vagyunk.

-        Teh�t bar�toknak ilyen j�k lenn�nk?

-        Nem tudom. Nem tudok nem arra gondolni, hogy mi egy�tt voltunk. Sosem lesz�nk szerintem olyan bar�tok, mint te lett�l, mondjuk Georgal vagy Gustavval.

-        Most ez olyan j�. M�rmint itt �lni veled �s besz�lgetni. Nem feszengek, �s nem �rzem rosszul magam. J� lett volna, ha ezt mindig �gy tudtuk volna csin�lni.

-        Nincs �rtelme azon keseregni, hogy mit rontottunk el.

-        Te sokat tal�lkozol mostan�ban pszicho Estherrel, ugye? – nevettem.

-        Ami azt illeti el�g sokat. – mosolygott, mint akit lelepleztek.

A vacsor�nk utols� 5 perc�t ink�bb t�pl�lkoz�ssal t�lt�tt�k, mint besz�lget�ssel. Mikor befejezt�k, Bill elvette a t�ny�rt �s kivitte a mosogat�g�pbe. Hallottam, hogy sz�szm�t�l, valami forr, kanalak cs�r�gnek b�gr�ben, majd megjelent k�t hatalmas b�gre k�v�val a kez�ben. Megmondom �szint�n nagyon j� illata volt, �s nagyon sz�vesen megittam volna, de amit egyszer megfogadtam, azt szeretem betartani. De nem akartam elmondani neki, hogy miatta nem iszom k�v�t. Mert aznap mikor szak�tottunk fogadtam meg, hogy ezt megteszem �rte, mert agg�dott �rtem. Eddig is el�g szokatlan �s furcsa volt ez a besz�lget�s kett�nk k�zt, de ha ezt m�g el�rulom, akkor lesz itt hangulat.

-        Pont, ahogy szereted. – ny�jtotta a kezembe.

-        K�sz�n�m, de nem k�rek.

-        Hogyhogy? Te a k�v�f�gg� nem kapsz az alkalmon, mikor pont �n csin�lok neked k�v�t �s r�ad�sul olyat, amilyet szeretsz?

-        �s te hogyhogy k�v�t iszol ilyenkor?

-        Be kell valljak valamit.

-        Na gyer�nk.

-        �gy egy h�napja r�szoktam a rendszeres k�v�fogyaszt�sra. Nem iszom annyit, mint te, de az�rt n�ha kezdek r�d eml�keztetni.

Erre kit�rt bel�lem a nevet�s. Annyira hi�nyzik az a rohadt k�v�, mint m�g semmi ilyen kis kieg�sz�t� az �letemb�l. Bill mindig is ellenezte, mondv�n mennyire eg�szs�gtelen �s t�nkreteszi a szervezetet. Hogy ahelyett ink�bb igyak te�t. Erre ahogy sz�tmegy�nk �n le�llok a k�v�r�l, � pedig r�kattan. Ironikus.

-        Mi az? Mi olyan vicces?

-        Att�l a perct�l, mikor fak�pn�l hagyt�l a fordul�nk napj�n, egy korty k�v�t nem ittam.

Egy pillanatig r�fagyott az eddigi mosoly az arc�ra, azt�n � is nevet�sben t�rt ki.

A mi 3 p�runk egyszerre egy bandak�nt l�pett be az ajt�n �s meg is �lltak l�tv�n, hogy kit�r� lelkesed�ssel nevet�nk egym�son.

-        Mi a r�h�g�s t�rgya? – Tom.

-        H�t ti? – Bill.

-        Bez�rtam a baz�rt, azt�n hazaj�tt�nk folytatni egy kicsit �s beb�jni az �gyainkba.

-        H�t sr�cok, �n megyek. Azt hiszem r�m is r�m f�r, hogy beb�jjak az �gyamba.

-        Miattunk ne menj el. – Esther.

-        Dehogy. Nem miattatok. Am�gy sem maradtam volna sok�ig. T�nyleg.

-        Biztos nem maradsz m�g egy kicsit? – Georg.

-        Nem. K�sz mindent Bill.

-        �n is.

-        Szia. – adtam az arc�ra egy puszit �s elmentem.