82. r�sz. Mint a gyerekek.

Miut�n Esther elment, Kitty h�vott.

-        Igen?

-        Szia. Most besz�ltem Estherrel. Mondta, hogy nem vagy t�l j� hangulatban. Sz�ks�ged van t�rsas�gra?

-        Nem, k�szi. Aranyos vagy, de most ink�bb egyed�l lenn�k.

-        De tudod, hogy ak�rmikor h�vhatsz, ha kellek.

-        Igen tudom. �s nagyon sz�pen k�sz�n�m, de ti csak �rezz�tek j�l magatokat, �s verd el �ket bowlingban helyettem is.

-        �gy lesz, ne agg�dj.

-        M�g annyit megtenn�l, hogy holnap reggelig �tfaxolod a j�v�heti meghallgat�sok anyag�t?

-        H�t azt bent hagytam az irod�ban. Elmegyek �rte �s elviszem hozz�d, ha az �gy j� neked.

-        Dehogy. Hagyd csak. Majd �n elhozom k�s�bb.

-        H�t j� �s bocs, nem tudtam, hogy m�g h�tv�g�n kelleni fog.

-        Semmi baj. Csak gondoltam, holnap �tn�zem, �gysincs m�s dolgom �s legal�bb elfoglalom magam.

-        H�t j�. Na, ha meggondolod magad az est�vel kapcsolatban, h�vj fel.

-        Rendben. Puszillak.

-        �n is. Szia.

Fel�lt�ztem �s bementem az irod�ba.

-        Na �csi? J�ssz te is? – Tom.

-        Persze. – Bill.

-        Sziasztok. – l�pett be Esther a h�zba. Tomot megcs�kolta, Billnek pedig kiosztott k�t puszit.

-        Szia baba, mi a helyzet? Vikin�l volt�l?

-        Igen. De � nem j�n. J�l gondoltam, hogy rosszkedve van.

-        Mi baja? – Bill.

-        Brian. Nagyon hi�nyzik neki. Ez az els� t�l n�lk�le. Mikor leesett az els� nagyobb h�, mint ma, Brian els� dolga volt Vikihez menni �s ir�ny a legk�zelebbi park. �jszak�kba ny�l�an tudtak ott sz�rakozni. P�rszor �n is elmentem vel�k. Mint k�t gyerek.

-        H�t mi�rt nem megy�nk el vele? – Bill.

-        Szerintem ink�bb egyed�l maradna. – Esther.

-        Ha otthon �l �s b�mul ki az ablakon, att�l nem lesz jobb.

-        Tudom Bill.

-        Mi�rt nem m�sz �t hozz�? – Tom.

-        Megl�tj�tok, majd �n felvid�tom. – mondta, felkapta a kab�tj�t �s m�r ment is.

-        Tot�l oda van �rte m�g mindig. – Tom.

-        Akkor mi�rt ez a bar�tkoz�s? – Esther.

-        Georg szerint Bill f�lre�rtette Vikit. Azt hitte, m�r nem szereti �s ez�rt Bill is azt mondta, hogy nem szereti Vikit. Ez�rt v�gta r� a hi�nyzol sz�veg ut�n, hogy legyenek bar�tok.

-        Teh�t, ha j�l l�tom, Bill szereti Vikit, nagyon is, csak nem mer l�pni, mert f�l, hogy Viki m�r nem szereti �t?

-        Valahogy �gy.

-        Szerintem Viki is szereti �t.

-        Nekem ez m�r t�l bonyolult. Nem akarok belefolyni. Majd r�j�nnek magukt�l.

�sszeszedtem a pap�rokat az irod�ban, azt�n elindultam haza. Felmentem a lak�sba �s nekil�ttam a munk�nak. Egy hatalmas h�goly� csap�dott az ablakomnak. Nagyon megijedtem. Odamentem az ablakhoz �s kin�ztem, de sehol nem l�ttam az utc�n senkit. Kinyitottam az ablakot �s kin�ztem. Ez volt a hiba. A k�vetkez� h�goly� m�r rep�lt az arcomba, amint kidugtam a fejem. Egyb�l tudtam, hogy csak �s kiz�r�lag egy ember lehet.

-        Basszus! – hangzott el ugyanaz a kifejez�s, mint akkor.

-        Legal�bb nem k�. – ki�ltottam le neki.

-        Olyan b�szen gy�rtam a goly�t, hogy nem vettelek �szre. Ne haragudj!

-        Nem haragszom. – mondtam �s t�r�lgettem az arcomr�l a havat �s a vizet.

-        Lej�ssz?

-        Bocs, de most ink�bb nem.

-        Gyere m�r! Nem b�nod meg.

-        Bill, nincs valami j� napom. Ink�bb pihenn�k.

-        5 perc. Adj 5 percet!

K�v�ncsi voltam mit akar, �gyhogy felvettem a kab�tomat �s lementem.

-        Szia. – k�sz�nt, mikor le�rtem.

-        Szia.

-        F�jt? – simogatta meg a v�r�sl� nyomot az arcomon.

-        Nem, csak meglepett. – nyugtattam meg.

-        Gondoltam s�t�lhatn�nk egyet.

-        Bill, nincs erre sz�ks�g. Gondolom a csajok mondt�k, hogy rossz kedvem van.

-        Igen. De nem sajn�latb�l vagyok itt veled. Gyere, mutatok valamit.

Belementem �s elindultunk a park fel�. J� �rz�s volt a sz�z havon l�pkedni. �s l�ttam Bill l�bnyomait, amik azt igazolt�k, hogy m�r j�rt erre nemr�g. Miel�tt fejbedobott volna. P�r perc s�ta ut�n oda�rt�nk a c�lunkhoz.

-        Ezt te csin�ltad? – k�rdeztem egy k�zepes m�ret� �s eg�sz t�k�letesnek t�n� h�emberre mutatva.

-        Igen. Neked csin�ltam.

-        K�sz�n�m. – ny�gtem ki egy perc ut�n �s els�rtam magam.

-        De b�na vagyok. Ne haragudj. �n azt hittem, ez majd felvid�t. Nem hittem, hogy pont az ellenkez�j�t �rem el.

-        Semmi baj. Eddig b�rtam a napot s�r�s n�lk�l. – szipogtam. – K�sz�n�m. T�nyleg aranyos.

-        Gondoltam, ha m�r itt a h�, �lvezz�k ki. �s v�letlen�l megtudtam, hogy hasonl�k�pp gyermeklelk� vagy, mint �n, ha a havaz�sr�l van sz�.

-        Sz�val nem sz�nalom?

-        Egy�ltal�n nem. Na gyere ide. – t�rta sz�t a karjait.

Gondolkod�s n�lk�l b�jtam be k�z�j�k. � �tkarolt, �n pedig a mellkas�ra hajtottam a fejem.

-        Ezt leejtetted. – n�ztem le a f�ldre �s kib�jva az �lel�sb�l, lehajoltam.

-        Mit?

-        Ezt! – feleltem �s egy h�kupacot nyomtam a feje tetej�re.

Erre � is markolt egy j�kora adagot a f�ldr�l.

-        Ne! Ezt meg�rdemelted! Most vagyunk eg�lban! – kezdtem h�tr�lni.

-        Nos, ami a hajam t�nkret�tel�t illeti, nem ismerem azt a sz�t, hogy eg�l. – felelte �s k�zeledett fel�m.

Egy ideig siker�lt h�tr�lnom, hogy pont ne �rjen el. Az�rt csak egy ideig, mert miut�n tettem egy k�rt a mellett�nk �ll� fa k�r�l, sikeresen beleh�tr�ltam a Bill �ltal �p�tett h�emberbe �s �testem azon. Bill egyb�l a seg�ts�gemre sietett. Fel�m tartotta a kez�t, �n megfogtam �s hagytam, hogy felh�zzon. Amint felr�ntott, az arcunk �gy 10 centire ker�lt egym�shoz. �gy �reztem, most kell megtennem. Enn�l jobb pillanatot el sem tudn�k k�pzelni. � is a szemembe n�zett �s egy arcizma sem r�ndult. A sz�j�ra n�ztem, majd a szem�be �jra.

-        Bill… - kezdtem volna, mire � a m�g mindig megl�v� h� adagj�t a fejembe nyomta.

Meglep�dtem. Ha ez nem haveri gesztus volt, akkor semmi. Ha ebb�l nem vette le, hogy �n �pp szerelmet k�sz�l�k vallani, akkor semmib�l. �lltam megmerevedve a csal�dotts�gt�l, � pedig nevetett.

-        Na most vagyunk tal�n eg�lban.

-        Gratul�lok. – mondtam, egy j�l megj�tszott mosollyal az arcomon.

Most k�ne okosan megoldanom a szitu�ci�t. Vagy elk�sz�n�k �s lel�pek, vagy belemegyek a j�t�kba, �s tov�bb folytatjuk ezt az ak�rmit, ami itt folyik. Ha lel�pek, megk�rdezi, mi�rt. Erre nincs most megfelel� v�laszom. Ha belemegyek a j�t�kba, azzal er�s�tem a hit�ben, miszerint a bar�ts�g sz�momra is b�ven megfelel� kapcsolat.

-        Mi az? – Bill.

-        L�tom, el vagytok! – jelent meg Tom �s a kis csapat.

Micsoda id�z�t�s. Azt hiszem, sosem �r�ltem m�g annak ennyire, hogy megzavarnak Billt �s engem a kettesben l�tben.

-        Itt bizony h�csata folyik! – kapott fel egy h�kupacot Gustav, �s kezdet�t vette egy fi�k a l�nyok elleni, szinte az eg�sz park ter�let�t mag�ba foglal� csata.

T�nyleg, mint a gyerekek. Nappal �k, �jszaka mi uraljuk ezt a ter�letet, �s mi �rezz�k �jra magunkat az � hely�kbe. Tal�n ez az a dolog, ami el tudja feledtetni b�natunkat �s s�relmeinket. �jra gyermekek vagyunk �s nem a gondterhelt feln�ttek, akik csak magukra vannak utalva.