89. Egymás sötét múltja.
2009.02.07. 13:17
90. rész. Egymás ’sötét múltja’.
- Na jó. Szóval itt vesztettem el a szüzességem.
- Komolyan?
- Igen.
- De hol? A vécében? A tánctéren? A bárpulton? – nevetett.
- Bill, ne röhögj már rajtam annyit! A tulaj volt az. Az irodájában történt.
- Stephan, a tulaj?
- Ebből arra következtetek, hogy ismered.
- Apám egyik legjobb barátja. Az a pasi minimum 10 évvel idősebb nálad.
- 15. – feleltem közönyösen.
- És te mennyi voltál?
- 18.
- 18 évesen lefeküdtél egy…
- 33 éves pasival. – folytattam.
- Miket tudok meg rólad. – bólogatott „ez igen” arckifejezéssel.
- Nagyon ciki, ugye?
- Nem az. Én ugyanazzal a lánnyal csókolóztam először, mint Tom.
- Egyszerre?
- Dehogy! Fúj!
- Szerintem hagyjuk a múltban vájkálást.
- Szerintem ne. Szeretnék még megtudni rólad pár dolgot.
- De én nem feltétlen szeretném, ha mindent megtudnál rólam.
- Tudod mit? Bemegyünk végre, mert kezdek megfagyni. Bent pedig én is elmesélek pár cikis dolgot. Úgy jó?
- Csak nem? Megtudok valami piszkos dolgot Bill Kaulitz makulátlan előéletéből?
Bementünk és leültünk egy asztalhoz.
- Szóval te azért nem jártál ide többet, mert lefeküdtél a tulajjal?
- Igen. Csak Brian és Esther tudtak a dologról. Stephan és én többet nem is láttuk egymást.
- Majd most az esküvőn.
- Ezt nem mondod??
- Mondtam, hogy apu egyik nagyon jó barátja.
- Istenem, mikor veled vagyok, egyfolytában égek, és kellemetlen szitukba keveredem.
- Legalább nem unatkozom melletted.
- Bill? Bill Kaulitz? – jött oda hozzánk egy táncosnő.
Elég furcsa fazon volt. Idősebb nálunk picit, és szerintem már kinőtt ebből a szexi táncosnő szerepből.
- Pam. – ismerte fel a nőt Bill.
- Te vagy az? A kis Bill Kaulitz? – ölelte meg páromat.
- Szia Pam. Ő itt a barátnőm Viki.
- Üdvözlöm. – köszöntem.
- Ugyan, tegezz nyugodtan. Hozok nektek valamit inni. Bill te nem változtál. Ugyanaz a cukifiú maradtál. – simogatta meg Bill vöröslő arcát és elment.
- Ez ki volt?
- Itt dolgozik már mióta ez a hely megnyitott.
- Úgy érzem, itt egy olyan sztori van eltitkolva, amit nekem tudnom kell.
- Nem kell.
- Te lefeküdtél vele! – esett le a felismerés Bill tekintetét látva.
- Kiabálj csak, a club másik végében még nem hallották.
- Te lefeküdtél vele? – kérdeztem halkabban.
- Igen.
- És te nevettél rajtam Stephan miatt? Ez a nő…
- Hagyd abba légy szíves, jön.
- Itt is van. Egy üveg pezsgő. Koccintsunk az újbóli találkozásra. Nem is tudom, mikor láttalak utoljára. Talán 3-4 éve.
- Körülbelül.
Pamnek be sem állt a szája. Arrébb tolva Billt leült mellé és nekiállt történeteket, emlékeket felidézni nagyhangon, közben folyamatosan öntötte nekünk a pezsgőt. Élvezetes volt Bill arcát nézni. Csendben döntötte magába az italt, én pedig hallgattam hátha valami olyat is megtudok, amit felhasználhatok szerelmem ellen a későbbiek folyamán.
- Na most már mennem kell. Vár a munka. Örülök, hogy megismertelek. – jött oda és megpuszilt. – Bill, drágám! Puszilom az édes öcsédet is.
- Bátyám.
- Nekem mindegy. Sziasztok! – mondta és elment.
- Na végre. – Bill.
- Ki vele!
- Jó de egyszer mondom el, és többet hallani sem akarok róla.
- Rendben.
- Volt egy barátnőm, tök mindegy hogy hívták. Szóval elég hosszú ideje jártunk már, mikor megtudtam, hogy egész idő alatt csalt valakivel. Jött a szokásos Tomos vigasztalás. Berúgtunk, de nem egyszerűen. És Tom kifizette nekem Pamet.
- Ez a nő kurva?
- Halkabban! – csitított.
- Te lefeküdtél egy kurvával? – vettem hangerőmet ismét halkabbra.
- Nem kurva. Táncosnő, csak Tom gondolta pénzt ad neki. Végül ingyen történt meg az aktus és jó lenne, ha végighallgatnál.
- Ne haragudj, de ez a nő sem egy mai darab. És te röhögtél rajtam Stephan miatt?
- Most már te is tudod, én is tudom, úgyhogy zárjuk le.
- Hihetetlen. – ámuldoztam.
- Mi?
- Én rólad sosem gondoltam volna. Néztelek az újságok címlapján, a várod a szerelmet süket dumáddal. Hogy évekig még csak nem is csókolóztál. Tehát tényleg kamu volt. Arra gondoltam, na erre a srácra ráférne egy egészséges és vad szexuális élmény, különben végleg nővé válik.
- Kösz kicsim. Tök jól esik, amiket mondasz.
- Ne már! Csak őszinte vagyok. Mindig is tetszettél, de sokáig kételkedtem a nemi hovatartozásodat illetően.
- Egyre jobb. – mondta sértődötten.
- Esküszöl, hogy soha nem volt semmilyen kapcsolatod más pasival? Mostmár bevallhatod. – nevettem rajta. Jól esett végre nem rajtam röhögni.
- Ki kérem magamnak! Dehogy!
- De a nem csókolóztam 3 éve lánnyal szöveged, az nem volt igaz, ugye?
- De.
- Kivéve ezt a nőt.
- Kivéve. De nem hanyagoljuk a témát?
- Nem hiszem. – nevettem.
- Úgyis visszakapod. Összefutottunk az én sötét múltammal, szombaton viszont együtt bulizunk a tiéddel.
- Ha egy szót is szólsz neki, megbánod.
- Gondolod, hogy nem fog felismerni?
- Remélem. És te nem fogod eszébe juttatni.
- Meglátom. – mosolygott zsarnokként.
Még iszogattunk és kitárgyaltuk sok régi múltbéli emlékeinket. Nagyon jól éreztük magunkat. Tényleg jó ötlet volt Billtől, hogy itt aludjunk. Egyrészt vezetni nem igazán tudtunk volna így, másrészt jó volt egy kicsit más közegben lenni. De ami a legjobb az egészben, hogy megint együtt alszunk.
Hazasétáltunk, lábujjhegyen belopóztunk a lakásba és felmentünk az emeletre. Lezuhanyoztunk felváltva, habár nem értettem, hogy miért nem együtt. Aztán fogat mostunk és bebújtunk az ágyba.
- Jó újra veled aludni. – bújtam hozzá.
- Én is nagyon örülök. – kinyújtotta a karját, és felemelte a takaróját, hogy beinvitáljon alá. – Jó éjt kicsim. – mondta és lekapcsolta a villanyt.
Egy puszit nyomott a homlokomra és számára véget ért az este. Ezzel eléggé meglepett. Délután hagyta, hogy csókolgassam a nyakát, és konkrét ajánlatot tegyek neki, egész este kacérkodtam vele és a gondolattal, hogy milyen fantasztikus éjszakát fogunk együtt tölteni. Erre ő ad egy puszit a homlokomra és elalszik. Nem tudtam, mire véljem ezt a dolgot, de eléggé fáradt voltam már ahhoz, hogy belemenjek. Gondoltam, ez is hozzá tartozik az ő építkezéséhez. Behunytam a szemem és elaludtam.
Mikor reggel felkeltem, Bill épp zuhanyzott. Hasogatott a fejem, így lementem a konyhába inni egy teát.
- Jó reggelt. – köszöntem Gordonéknak.
- Jó reggelt.
- Szívem, meddig maradtok? Itt reggeliztek? – Simone.
- Nem hiszem. Innék egy teát, és már megyünk is. Sok az elintézni valóm.
- Hát jó, de legközelebb, ha erre jártok, tovább maradjatok.
|