91. rész. Hetekig emlegetni fogom.

Mire megittam a teámat, Bill már felöltözve jött le az emeletről.

-        Jó reggelt. – puszilta meg édesanyját.

-        Szia kicsim. – csókolt meg.

-        Szia. Én is elkészülök, és mehetünk is. Dél lesz így is, mire odaérünk.

-        Rendben, addig én eszem valamit.

Felmentem és nekiláttam készülődni.

-        Na? – Bill

-        Mi na? – Simone.

-        Arra céloz, mit szólunk Vikihez. – Gordon.

-        Köszi. Szóval?

-        Kedveljük. – Simone.

-        Akkor jó, mert én nagyon szeretem.

-        Azt látom rajtad. – mosolygott Simone.

-        És bocs, a tegnapi miatt.

-        Felejtsük el. És mond meg apádnak, hogy gratulálok. És nem kell titkolóznia. Örülök, ha boldog.

Bill megreggelizett, én elkészültem. Simone, mikor elköszöntem, egy szendvicset és egy üdítőt nyomott a kezembe és átölelt.

-        Nagyon örültem.

-        Én is. – feleltem megilletődve.

Bill is elköszönt és elindultunk.

-        Anyu szeret.

-        Szívemnek szólított.

-        Mondom, hogy szeret. Nem tudtál annyira beégni, hogy ne így legyen.

-        Úgy tervezed, hogy ma is rajtam fogunk röhögni?

-        Nem, de olyan édes voltál. Láttad volna magad, mikor mondtam, hogy anyuhoz jövünk. Aztán, mikor kettesben hagytalak vele. És most, mikor átölelt.

-        Te élvezed, hogy kínos helyzetbe kerülök?

-        Kicsim, anyum szeret, Gordon is. Tommal nagyon jóban vagytok. Semmi sem lehet kínos a családommal. A lényeg, hogy minden újra rendben van köztünk.

-        Minden?

-        Hogy érted?

-        Hát este én úgy gondoltam, hogy ha már majdnem egy hete újra együtt vagyunk, időszerű lett volna levezetni a szexuális feszültséget is.

-        Megbeszéltük, hogy lassan haladunk.

-        Ezt értem, és tetszik is. De mi már voltunk együtt, nem is egyszer feküdtünk már le egymással. Másrészről egészséges felnőtt nő vagyok, teli szexuális igénnyel. Több mint egy hónapja nem volt alkalmam…

-        Kicsim. Én ezt tudom. De. Semmit nem akarok úgy csinálni, mint akkor. Megérted?

-        Meg. De meddig akarod még ezt húzni?

-        Én nem akarom húzni, csak én ezt most komolyan veszem.

-        Én is. És rendben van. Nem foglak megerőszakolni, nyugi.

Hazáig már csak pár szót váltottunk. Megettem a szendvicset, amit Simone csomagolt, aztán Bill kitett az iroda előtt.

-        Köszönöm, nagyon jól éreztem magam.

-        Örülök, mert én is.

-        Mikor látlak?

-        Szombat reggel megyünk az esküvőre. Délben kezd, úgyhogy fél 10 körül indulunk. – vázolta az időbeosztást.

-        Oké főnök. – fontam át karjaimat a nyakán.

-        Nagyon szeretlek. – mondta és megcsókolt.

-        Akkor holnap reggel látlak.

-        Igen. Majd hívlak még előtte.

-        Rendben.

Nagynehezen elbúcsúztunk. Mikor megcsókolt és elindult én megfogtam a kezét és visszahúztam, mondván, hogy egy csókkal nem érem be egy egész napig. 10 percbe telt, mire el tudtunk szakadni egymástól és teli szájjal vigyorogva léptem az irodámba.

-        Sziasztok! – köszöntem Kittynek és Gustavnak.

-        Szia! – Gustav.

-        Meg sem kérdezem, milyen volt. Csak rád kell nézni. – Kitty.

-        Ez a tipikus egész éjjel szeretkeztem ábrázat. – Gustav.

-        Tévedtek. Nem volt semmiféle szeretkezés. Egyszerűen csak boldog vagyok. Nagyon jól éreztem magam. Simone és Gordon fantasztikusak. És kettesben töltöttük az egész estét az M’ Rooms-ban.

-        Ezer éve nem voltam ott. – Gustav.

-        Ugyan úgy néz ki, mint régen. Semmi nem változott. Még a táncosnők is ugyanazok. – vigyorogtam, visszagondolva a tegnapi szitura.

Később mind a hárman elmentünk a forgatásra. Jól álltak és Nick tényleg az elvárásoknak megfelelően végezte a munkáját. Violet is már sokkal felszabadultabb volt, élvezte, hogy mindenki vele foglalkozik. Nick megígérte, hogy 4-re szalagon lesz a kész klip. Így nekünk már nem nagyon volt más dolgunk, mint lefutni az utolsó köröket és megtárgyalni a hétfői premiert.

Végre elmondhatom magamról, hogy a munkámban és a magánéletemben is klappol minden. De ezt én inkább megtartom magamnak, mert habár nem vagyok babonás, de nem szeretem elszólni a dolgokat.

-        Kitty nincs kedved eljönni velem és Estherrel ruhát venni a holnapi esküvőre?

-        Viccelsz? Vásárlás, ruhák? Még szép!

-        Ti akárhova mentek, vesztek új göncöket? – Gustav.

-        Nem szeretek két társadalmi összejövetelen ugyanabban a ruhában mutatkozni. És holnap debütálok Bill apjánál. Remélem nála sikeresebben rajtolok.

-        Tényleg, nem is mesélted. Nagyon ciki volt a múltkori kis ivászatunk miatt? – Kitty.

-        Ó azon most túlléptem. Épp Bill füle volt a számban, mikor Simone jelezte egy köhintéssel, hogy ott áll mögöttem.

-        Ííí… - húzta a száját Kitty.

Gustav pedig csak nevetett.

-        De Esther lekörözött.

-        Hogyhogy?

-        Tényleg, fel is hívom. – vettem elő leggonoszabb mosolyomat és már kaptam is elő a telefonom.

-        Na szia. – vette fel Esther.

-        Szia.

-        Újra itthon?

-        Igen.

-        És milyen volt?

-        Megtudtam ezt azt.

-        És mit?

-        Amit te elfelejtettél közölni.

-        Ugye nem?

-        De igen. Szóval Simone rátok nyitott aktus közben a kádjukban?

-        Igen, de légyszi ne mond el senkinek.

-        Dehogynem! Ezt nem gondolod komolyan, hogy nem fogom még hetekig emlegetni. – nevettem ki.

-        Reméltem, hogy elfelejti. Mondtam Tomnak, hogy nem fogok lefeküdni vele az anyja házában. De ő azt mondta, attól csak izgalmasabb. Én hülye, azt hittem, hogy legalább az ajtót bezárja, de úgy látszik, ő komolyan élvezi az ilyen izgalmakat. Totál ciki volt. Ki sem jöttem a fürdőből, amíg Simone le nem feküdt.

-        És Simone megemlítette másnap?

-        Inkább csak célzott rá. Gordon viszont megveregette Tom hátát a reggeli közben. Azt hittem menten elsüllyedek.

-        Hát én viszont köszönöm. Feldobta a hangulatomat, mikor megtudtam.

-        Örülök. De itt zárjuk is le ezt a témát.

-        Rendben. Figyelj, ma gondolom elmegyünk venni valami alkalomhoz illő ruhát.

-        Ez természetes.

-        Rendben. 4 körül végzek ma a munkával, úgyhogy utána érted megyünk Kittyvel.

-        Oké, én Tomnál leszek.

-        Fél 5 körül ott leszünk.

-        Várlak, szia.

-        Szia.

Miután letettem, már pletykáltam is el, milyen kellemetlen szituba került Esther. Megállapították ők is, hogy ez valóban nagyobb égés, mint az én apró fülrágásom az ajtó előtt.