92. rész. Georg parázik.

Nicknek megköszöntem a munkáját és odaadtam neki a megígért pénz másik felét, aztán a többit Gustavra bíztam és Kittyvel megindultunk Esthert felvéve a plázába.

Jobban el tudtam volna képzelni egy esküvőt, ha az nem decemberben van. Talán ruhát is könnyebb lett volna választani. Sebaj, nem kell félteni bennünket, megoldottuk. Kabátot is vettünk.

Elégedetten próbáltam fel magamra újra az összeállítást otthon, mikor csörgött a telefonom.

-        Tessék?

-        Szia, én vagyok. – Georg.

-        Szia, na mi a helyzet?

-        Hát még mindig te vagy az egyetlen, aki tud a tervemről, így gondoltam felhívlak. Holnap reggel érkezik Clar. Vasárnap estig marad. Úgy gondoltam főzök valamit, és vacsi közben rukkolok elő az ötletemmel.

-        Ez jól hangzik. Mi a probléma?

-        Probléma?

-        Hallom a hangodon.

-        Kicsit izgulok. A múltkori beszélgetésünk után átgondoltam és félek Clar reakciójától. Én komolyan elhatároztam, már házat is nézegetek a környéken, de mi van, ha ő ezt még korainak tartja?

-        Figyelj, ő az első nő az életedben, akivel el tudod képzelni a jövődet. Tök mindegy, hogy még csak pár hete ismered. Nem hagyhatod ki ezt a lehetőséget. Ha azt mondja, ez korai, akkor ez van. Attól még nem kell szakítani, csak időt adni neki és meglátod, bele fog menni. Ki az a barom, aki ne költözne össze egy ilyen pasival, mint te vagy?

-        Kössz. Na ezért hívtalak. Tudtam, hogy önbizalmat öntesz belém.

-        Igyekszem. Szóval ne parázz. Azzal ráérsz, ha nemet mond. De, szerintem nem fog.

-        Remélem.

-        Tuti.

-        Na jó, én kiöntöttem a szívemet, szóval, ha esetleg neked is van valami, szívesen meghallgatlak.

-        Hát akad, ha már így megjegyezted.

-        Ki vele. Gondolom Bill.

-        Igen. Nem akar lefeküdni velem. Mondott nektek erről valamit?

-        Nem akarja elkapkodni. Ami szerény véleményem szerint baromság, mivel ezelőtt már jártatok, sőt feltételezem, le is feküdtetek egymással.

-        Pont ezt mondtam én is.

-        De hidd el, Bill tudja, mit csinál. Ő ilyen. Érzelmes, bolondos, néha kiszámíthatatlan, de nála jobb embert nem ismerek. Ha annyira zavar a dolog, akkor beszéld meg vele.

-        Próbáltam, de nem jutottunk előrébb. Én most várok és ennyi. Mást nem tehetek. Ha ő úgy gondolja, hogy így jó lesz, akkor én hiszek neki.

-        Helyes.

-        De neki nem hiányzik a szex? Ő sem volt senkivel több, mint egy hónapig.

-        Nála ez szerintem többször előfordult már, mint veled. És ezzel nem téged akarlak könnyűvérűnek beállítani, csak neki olyan nem nagyon van, hogy szex. Nála szeretkezés, szerelmeskedés van. Sokat gúnyoltuk ezzel még régen, de őt így kell elfogadni.

-        Tehát, ha ő nem akar velem lefeküdni, az azt jelenti, hogy nem szeret?

-        Jaj, ne forgasd ki a szavaimat.

-        Na jó, hagyjuk is. Nincs gond, várok és bízom benne.

-        Jól van.

-        De most leteszem, anyum hív közben.

-        Oké és köszi.

-        Semmiség. És hívj fel, hogy mi volt.

-        Te leszel az első.

-        Jó éjt.

-        Neked is.

Letettem és már kapcsoltam is a másik vonalra.

-        Szia anyu.

-        Szia szívem, hogy vagy?

-        Jól, köszi. És ti?

-        Mi is. Mikor látogatsz meg minket? Nikiék itt voltak a múlt hétvégén.

-        Nem tudom anyu. Most hétvégén megyünk oda, Bill apjának az esküvőjére.

-        Nem ugrotok be?

-        Nem hiszem. Délben kezdődik, utána gondolom estig bulizunk. Olyankor későn meg nem állítunk be.

-        Pedig bemutathatnád már Billt. Niki mesélt már pár dolgot.

-        Sosem bírja ki, hogy ne dumáljon ki a hátam mögött.

-        Semmi rosszat nem mondott. De apádnak is jót tenne, ha bemutatnád Billt. Tudod milyen.

-        Tudom. – sóhajtottam. – Tudod mit? Következő hétvégén elmegyünk.

-        Rendben, de tényleg, mert akkor úgy készülök.

-        Megbeszélem Billel és felhívlak valamelyik nap. Aput meg puhítsd, hogy ne nagyon adja önmagát.

-        Jól van szívem. Na le is teszem, lefekszem.

-        Oké. Puszilom aput. Jó éjszakát.

-        Neked is.

Most először tartottam jó ötletnek az aktuális páromat bemutatni az apámnak. Főleg, amiért Bill már meglepetés szerűen elvitt Simonéhez és holnap az apjához is. Ha én égtem Simone előtt, mit fog kapni Bill aputól. Ha ezt kiállja, akkor tuti, hogy ő az igazi.

Levettem a ruháimat és egy zuhany után lefeküdtem aludni. Reggel 8-kor Bill keltett telefonon. Gondolta korán hív, hogy legyen másfél órám elkészülni. Milyen kedves…

Fél 10-kor dudált a ház előtt. Még utoljára lecsekkoltam kinézetemet és már mentem is.

-        Jó reggelt. – köszöntött egy mosollyal és egy hosszú csókkal.

-        Jobb nem is lehetne. – csókoltam vissza.

-        Na, gyerekek! Vagy szobára, vagy induljunk! – szólt ki Tom a kocsiból.

-        A bátyád a fejembe lát.

-        Akkor induljunk. – mosolygott rám Bill és beszálltunk a kocsiba.

-        Sziasztok! Hű Tom, te öltönyben? – lepődtem meg.

-        Hagyjuk. – nézett Estherre sértődötten.

-        Tudod, mennyit könyörögtem, mire felvette? – Esther.

-        Megzsarolt.

-        Gondolom, mivel, úgyhogy részleteket nem akarok megtudni.

Rövid autókázás után Tom felhívta édesapját, hogy tudassa, úton vagyunk.

-        Srácok! Tudjátok, hol lesz a buli? – kérdezte, miután letette.

-        Hol? – Bill.

-        Az M’ Rooms-ban. Emlékszel a helyre öcsi? – veregette vállon Billt.

-        Igen, és ennyi elég is.

-        Az az M’ Rooms? A régi moziépület? – Esther.

-        Igen Esther és ezennel túl is tárgyaltuk a dolgot. – fordultam hátra, hogy pillantásommal nyomatékosítsam szavaimat.

-        Ti jártatok oda? – Tom.

-        De még mennyit! És mennyi emlék fűződik hozzá, ugye Viki? – Esther, mit sem törődve az előbbi megjegyzésemmel.

-        Esther!

-        Viki? Hogy is volt? Hetekig fogod emlegetni a beégésemet? – mosolygott gonoszan.

-        Tudom. – Bill.

-        Igen. Bill tud mindent, úgyhogy téma lezárva.

-        De én nem! – Tom.

-        Viki ott vesztette el a szüzességét.

-        És?

-        A tulajjal. – pontosított Esther.

-        Az a pasi legalább…

-        15 évvel idősebb. – Esther.

Percekig röhögtek rajtam és végül Bill is beszállt. Nem bírta, pedig láttam rajta, hogy igyekezett.

-        Te is kinevetsz?

-        Bocs, de ez röhej.

-        Nyugi, Bill megdugott egy fiatlanak jóindulattal sem mondható táncosnőt ugyanott. Csak ők az egyik különteremben. – Tom.

-        Hogy? – Esther.

-        Tom!! Kezdjem el sorolni a ciki sztorikat rólad? – Bill.

-        Sorold csak! – Esther.

-        Srácok, szerintem mind a négyünknek vannak hasonló sztorijai. Úgyhogy hagyjuk az egymáson röhögést. – próbáltam újra lezártnak tekinteni a témát.

-        Legalább nem fogunk unatkozni Magdeburgig. – Tom.