93. rész. Az esküvő.

Az út további részét egymás cikis múltbéli sztoriján való röhögéssel töltöttük. Kiderült, hogy Tom egyszer egy parkban hozott össze egy kellemes légyottot az aktuális partnerével. Nem elég, hogy mindkettőjüket szétcsípték a bogarak, a parkőr is rajta kapta őket és az este hátralévő részét hűvösebb helyen töltötték.

Esther élete első párjával készült romantikus keretek között elveszíteni szüzességét és annyira izgult, hogy elhányta magát az aktus előtt. Így az este további részét a srác szobájának takarításával töltötték és másnap a kapcsolat meg is szakadt.

És Billről is kiszivárgott egy újabb dolog, ami egy részt nem rá vall, másrészt hülyére röhögte magát Tom, miközben mesélte. Történt ugyanis, hogy egy bárban voltak és csúnyán berúgtak. Bill megismerkedett egy szép szőke lánnyal, számot cseréltek és egy sokat sejtető szájrapuszival váltak el. Következő hétvégén is találkoztak ugyanott, de már józanul, így Bill jobban szemügyre véve a lányt rá jött, hogy az a lány egy pasi.

Hamarosan megérkeztünk Billék apujának a házába. Elég nagy volt a felfordulás. A srácok nagymamája megkínált minket egy itallal, amíg Bill és Tom felmentek köszönni apjuknak.

-        Kicsim. Ő itt az édesapám. – mutatta be indulás előtt nekem az idősebbik Kaulitzot.

-        Üdv, Viktoria Nolting. – nyújtottam kezet.

-        Jörg Kaulitz. És ne játszunk kézfogósdit. – mondta és átölelt. – És te vagy Esther. – fordult Esther felé.

-        Helló, Esther Morgenstern.

-        Jörg vagyok és veled is ugorjuk át a formalitásokat. Tegezzetek nyugodtan. – ölelte meg őt is.

-        Gratulálok fiaim. Szép lányok. – kacsintott Billre és Tomra.

-        Fiam. Mehetünk? – nagyi.

-        Igen. El kéne indulnunk.

-        Mi van apu? Izgulsz? – Tom.

-        Dehogy! Na jó, talán egy kicsit.

Kocsikba ültünk és elindultunk a templomba. Esther és én helyet foglaltunk, Tom és Bill pedig apjuk mellé álltak az oltárhoz. A ceremónia nagyon meghitt volt. Mikor belépett az ara, csend lett az egész épületben. Csodaszép nő volt, habár látszólag fiatalabb Jörgnél. Estherrel csak egymásra néztünk és tudtuk, mit gondol a másik. Belépni egy helységbe, makulátlan fehér ruhakölteményben és az összes szem rám szegeződik. Halk sóhajok hallatják a csodálkozást és suttogások szerte a sorok között. Mindenki rám figyel és tudom, ez az én napom.

Ez normális esetben egy nő életében egyszer jön el. Azt hiszem, most először fordult elő, hogy a házasság járt a fejemben. Esther egy picit idősebb nálam és tudom, hogy egy évvel ezelőtt jegyben járt a bátyámmal. Ha minden máshogy alakul, talán ma az ő esküvőjükön lennék. Mikor múlik ez az érzés el? Mikor beszélgetünk majd úgy egymással, hogy ne jutna eszünkbe hatalmas veszteségünk?

Megfogtuk egymás kezét, és egymásra mosolyogtunk.

Bill és Tom büszkén álltak apjuk mellett. A ceremónia nem tartott sokáig, de tényleg nagyon szép volt.

Megcsókolták egymást és mi felállva tapsoltunk, míg kisétáltak a templom elé. Kint fogadták a gratulációkat és egy pár fotó is készült. Billék nagyija ránk erőltetett egy családi fotót, melyen nekünk kettőnknek is feltétlen szerepelnünk kellett.

Ezután hatalmas konvojban haladtunk ütemes dudálásokkal kísérve az alkalomra kibérelt szórakozóhelyre.

Mi négyen egy saját asztalt kaptunk és nekiláttunk a többiekkel együtt a háromfogásos ebédnek. Koccintottunk közben pár pohár pezsgővel.

Az étkezés után a tulaj, Stephan állt ki a nagyérdemű elé egy mikrofonnal a kezében, hogy köszöntőt mondjon frissen nősült legjobb barátjának.

Tudtam, mikor elindultunk, hogy találkoznom kell vele, és csak reménykedtem benne, hogy nem fog felismerni. És persze abban is, hogy egyik drága asztalpartneremnek sem jut eszébe, hogy esetleg emlékeztesse őt kilétemre.

A torta felvágása után kicsit oldódott a buli és beindult az ivászat, ezt elősegítő zenével együtt.

Billel épp a bárpultnál vártunk az italunkra, mikor odajött hozzánk Jörg, Stephan társaságában.

-        Fiam, nézd ki van itt.

-        Stephan! – ölelték át egymást.

-        Nahát Bill, ezer éve nem láttalak. Mi újság?

-        Hagy mutassam be a barátnőmet… - fordult felém, de én ügyesen és észrevétlenül elslisszoltam onnan. – az előbb még itt volt.

-        Semmi baj, majd legközelebb. Bátyád merre van? – Stephan.

-        Ő is a barátnőjével valahol. Szerintem táncolnak.

Még egy pár percig beszélgettek az egymástól távol lévő időszakról.

-        Ha megbocsátotok egy percre. – kapott a kezébe két pohár pezsgőt Stephan és magukra hagyta őket. – Viki? – jött oda hozzám.

-        Nahát Stephan. Micsoda meglepetés.

-        De hát enyém ez a hely.

-        Emlékszem.

-        Gondoltam koccinthatnánk egyet a régi szép emlékekre. Úgy eltűntél a szemem elől azután az este után. – nyomta a kezembe az egyik poharat.

-        Most is legszívesebben eltűnnék. – húztam le a pohár teljes tartalmát.

-        Fiam, Stephan a barátnőddel iszogat. – mutatott felénk Jörg.

-        Szegénykém. – indult meg felénk.

-        … nem fogjuk megismételni. – mondtam kicsit ingerülten, mikor odaért hozzánk.

-        Mi a helyzet? – karolta át a derekamat Bill épp jókor érkezve.

-        Ti ismeritek egymást? – Stephan.

-        Ő a barátnőm.

-        Ti együtt jártok?

-        Igen.

-        Bocs, akkor sztornó az előbbi téma. – kacsintott rám és elment.

-        Mit mondott? – Bill.

-        Hogy jól eltűntem és hogy szívesen megismételné a dolgot, ha van kedvem.

-        Nem gondoljátok, hogy a buli kicsit lapos és öreges? – Tom.

-        A számból vetted ki a szót. – Bill.

-        Lépjünk meg.

-        Srácok, ez mégis apátok esküvője. – Esther.

-        Ez igaz, de a lelépést én is célszerűnek tartom. – én.

-        Beszélünk apuval és mehetünk is. – Tom.

-        Oké és hova? – Esther.

-        Hozzám? – ajánlottam fel.

-        Hozzád? – Bill.

-        Igen. Apu úgyis meg akar ismerni már téged. És anyu is örülne.

-        Nem hiszem, hogy apu örülne, ha lelépnénk. Nem akarom megsérteni.

-        Öcsém te betojtál! – röhögte ki öccsét Tom.

-        Nem, dehogy.

-        De igen.

-        Oké, hagyjuk. Rossz ötlet volt. Inkább maradjunk még egy kicsit, aztán menjünk haza. – zártam le a témát.

-        De ki vezet hazáig? – Esther.

-        Taxi.

-        Aludjunk anyuéknál. – Bill.

-        Jó ötlet. – Tom. – Baba? Mit szólsz?

-        Jó.

-        Kicsim? – Bill.

-        Felőlem.

Így még egy pár órát iszogattunk. Bill és Tom javarészt az apjukkal töltötte az időt. Mi Estherrel beszélgettünk inkább.

-        Mérges vagy?

-        Csalódott inkább.

-        Jogosan.

-        Köszönöm.

-        Te elmentél a fotózására és ott töltötted a fél napodat szinte egyedül, elmentél az anyjához úgy, hogy nem is szólt előre. Most itt vagy az apja esküvőjén, de ő nem képes találkozni a szüleiddel.

-        Belém látsz. Csak tedd még hozzá, hogy a szexuális életünk egyenlő a nullával. Én tényleg komolyan örülök, hogy neki tervei vannak, de nekem nem lehetnek? Azt csináljuk szó nélkül, amit ő akar?

-        Beszélj vele erről.

-        Az lesz. De még adok egy esélyt neki előtte.

-        Mehetünk? – Tom.

-        Még szép! – Esther.

-        Kicsim?

-        Felőlem. – vontam meg a vállam és elindultunk.