94. rész. Költözzünk össze!

Bill átöltözött és adott nekem is egy pólót, majd bebújtunk az ágyba tévézni.

Kicsit sem érdekelt, mi zajlik abban a vacakban, inkább közelebb húzódtam Billhez, és puszilgatni kezdtem a nyakát.

-        Kicsim, ne itt. – puszilt meg.

-        Hogyhogy ne itt?

-        Ne anyuméknál csináljuk.

-        Gondolom viccelsz.

-        Nem. Én itt nem szeretném. Nem érezném úgy magam. Nem tudnék teljesen rád koncentrálni, ahogy azt megérdemelnéd.

-        Süket duma. – ültem fel.

-        Tessék?

-        Ki vele. Mi bajod? Te valaki mással fekszel le, vagy nem szeretsz, vagy velem van a baj?

-        Dehogy. Egyik sem. Nagyon szeretlek, senkim nincs rajtad kívül és veled az égvilágon semmi baj.

-        Akkor miért nem akarod megismerni a szüleimet? És miért tolsz el magadtól?

Bill válasza előtt csörögni kezdett a telefonom. Kimentem a fürdőbe és ott vettem fel.

Idő közben otthon Georg és Clar már meghitt kis vacsorájukat költötték. Egy üveg bor társaságában ültek le a nappaliba folytatni az estét.

-        Annyira hiányoztál. – csókolta meg őt Clar.

-        Te is nekem.

-        Nehéz ez így, hogy ilyen ritkán látjuk egymást.

-        Igen, és azt hiszem tökéletes megoldást találtam ki erre.

-        Kíváncsian hallgatlak. – felelte Clar és lassan egyesével kezdte kigombolni Georg ingét.

Georg tudta, hogy nem szabad eltérnie a témától, de jelen pillanatban nem találja a szavakat. Így két szót bökött ki hirtelen.

-        Költözzünk össze.

-        Tessék? – pattant fel Clar.

-        Költözzünk össze. Nem kéne ide-oda ingázni a két ország között. Itt is el tudsz helyezkedni a te végzettségeddel bárhol.

-        Én költözzek ide? Te már mindent megterveztél?

-        Már házat is néztem itt a közelben. Amíg nem találsz munkát, addig az én pénzemből élünk. Én bármire hajlandó vagyok, csak ne kelljen tőled távol élnem. Én szeretlek.

-        Én…nekem most…mennem kell. – Clar felkapta a kabátját és kiment a házból.

Georg nem ment utána. Leblokkolta a visszautasítás. Számára ez csak egyet jelenthet, Clar nem szereti őt.

-        Tessék? – vettem fel a telefont.

-        Szia. Clar vagyok.

-        Szia. Hát te? Mi történt?

-        Nem tudtam, kit hívhatnék. Georg megkért, költözzek ide, én meg faképnél hagytam szó nélkül. Nem tudtam, mit mondani, eljöttem. – hadarta el-el csukló hangon.

-        Na várj. Lassabban. Tehát megkért, hogy költözz hozzá, te pedig válasz nélkül otthagytad?

-        Igen.

-        Basszus.

-        Hát igen.

-        Én most Magdeburgban vagyok, de reggel indulok haza. Van hol aludnod?

-        Nincs. Úgy készültem, hogy Georgnál alszom.

-        Na figyelj ide. Én felhívom a szomszédomat, neki mindig adok egy kulcsot, ha nem töltöm otthon az éjszakát. Te menj oda és kérd el tőle. Aludj nálam nyugodtan, reggel korán hazamegyek.

-        Én nem akarok alkalmatlankodni.

-        Semmi gond. Tényleg. Gondolom, azért engem hívtál, mert mást nem tudtál. Aludnod sincs hol, úgyhogy használd ki a helyzetet.

-        Köszönöm. És kérlek…

-        Nem szólok Georgnak. – folytattam megértően.

Lediktáltam a címemet és felhívtam a szomszédom, hogy számítson az érkezésére és adja át neki a lakásom kulcsait. Amint ezt megtettem újra csörögni kezdett a telefonom. Georg.

-        Szia. Mi a helyzet? – szóltam bele közönyösen.

-        Szia. Nem vált be a tanácsod.

-        Hogy érted?

-        Én megkérdeztem, nem bútorozunk-e össze, azt mondtam, szeretem, erre ő azt mondta, mennie kell és elhajtott.

-        Sajnálom.

-        Ennyi? Basszus Viki, miért mondtad, hogy tegyem meg, nincs mit vesztenem?

-        Figyelj. Értem, hogy feldúlt vagy, de ne engem hibáztass. Clar majd lenyugszik és leültök megbeszélni. Talán kicsit megrémült, meglepődött.

-        Gondolod?

-        Tuti.

-        Nem beszélnél vele?

-        Meglátom. De ma már biztos nem. Majd felhívom holnap.

-        És most azt sem tudom, hol lehet.

-        Nyugi. Clar nagylány. Biztos megoldja. Nem kell őt félteni. Te meg nyugodj meg. Most nem tehetsz úgy sem mást, csak vársz.

-        Rendben. És bocs, hogy bunkó voltam.

-        Semmi gond. Érthető.

-        Köszönöm. És kérlek, ne szólj erről a srácoknak.

-        Nem szólok, ígérem.

-        Köszi szia.

-        Szia.

Na mára már csak ez hiányzott. Ahogy most áll a dolog Billel, akár most is hazamehetnék, de nincs már kedvem semmihez. Így visszamentem a szobába.

-        Ki volt az? Baj van?

-        Csak egy ügyfél.

-        Ilyenkor?

-        Igen. Valami nem stimmelt egy e-maillel, reggel korábban megyek haza és elintézem.

-        Aha.

-        Figyelj, hagyjuk az előző beszélgetést. Most inkább aludjunk.

-        De…

-        Nem, tényleg. Jó éjt. – befeküdtem az ágyba, és elfordultam.

Reggel a ház még csendes volt, mikor felkeltem. Felöltöztem, megmosakodtam és lementem a nappaliba.

-        Jó reggelt. Ilyen korán? – Gordon.

-        Igen. Közbejött valami, úgyhogy haza kell mennem. Már hívtam egy taxit.

-        Az elég drága lesz.

-        Nem számít ez most. Megmondanád a többieknek, hogy dolgom volt és később találkozunk?

-        Persze. De nem iszol egy kávét gyorsan?

-        Tudod mit? De. Kérek egy kávét.

Gyorsan megittuk a kávénkat. Megmondom őszintén nagyon jól esett. De nem nagyon volt időm kiélvezni, mert a taxi már meg is érkezett. Elköszöntem Gordontól és mentem is.

10 előtt értem haza. Clar még aludt a vendégszobában. Becsuktam a szoba ajtaját, és eresztettem magamnak fürdővizet.

Clar délig aludt.

-        Jó reggelt. – jött ki a szobából.

-        Szia. jól aludtál?

-        Hát idegen ágyban, egyedül. Sokáig csak forgolódtam. Régóta vagy itthon?

-        Két órája kb. Sajnos reggelivel nem tudok szolgálni, hacsak el nem megyünk vásárolni.

-        Nem futhatunk össze Georgal?

-        Nem hiszem. Gustav vagy Bill szokott nekik vásárolni.

-        Akkor menjünk. Éhen halok.

-        Jó reggelt. Nem láttátok Vikit? – jött le a lépcsőn Bill.

-        Veled aludt, ha jól tudom. – Tom.

-        Igen, de most nincs ott. Azt hittem itt van.

-        Vikit keresed? – csatlakozott a fürdőből épp kijőve Gordon. – Korán reggel, úgy 8 körül elment. Elég ideges volt. Azt mondta, dolga van és mondjam meg, majd később beszéltek. Ittunk egy kávét és már jött is a taxi érte.

-        Kávét? – Bill.

-        Igen. Miért?

-        Semmi.

-        Összevesztetek? – Esther.

-        Hát épp egy vitába keveredtünk, mikor csörgött a telefonja és kiment a szobából, hogy felvegye. Elég sok ideig ott volt, aztán mikor visszajött azt mondta, valami ügyfél volt. Elfordult és már aludt is.