95. rész. Clar titka.

-        És min vesztetek össze? – Tom.

-        Én nem tudom. Eleve rossz kedve volt. Aztán kicsit megenyhült és le akart feküdni velem. De én nem akartam itt, anyuéknál. Erre totál berágott rám, de mielőtt reagálni tudtam volna, hívta őt ez az akárki.

-        Jól hallom a hangodon, hogy nem hiszel neki?

-        Hát őszintén? Sosem szokott kimenni a szobából, ha hívja őt valaki. Aztán ez a duma, hogy egy partner hívta és nincs rendben egy e-mail. Ráadásul szombaton, késő este?

-        Ugye nem hiszed, hogy van valakije? – Esther.

-        Nem. Vagyis nem tudom. De utána már egyáltalán nem akart velem beszélgetni. Most meg kávét iszik és lelép szó nélkül.

-        Még mindig nem értem a kávé dolgot. – Gordon.

-        Hosszú. – Bill.

-        Szerintem paranoiás vagy. – Esther. – Viki tuti nem csal meg, mert szeret téged. És hogy mi baja veled? Hát megmondom én neked. Ő mióta összejöttetek, mindent megtesz, amit kérsz, mindenhova elmegy veled. Ő annyit kért tegnap, hogy menjetek el a szüleihez, akik már meg szeretnék ismerni azt a férfit, akiért Viki ennyire oda van. Neked meg eszed ágában sincs elmenni vele.

-        Nyugi baba. – Tom.

-        Nem nyugi. Miért kell mindig Vikiben keresni a hibát? Te csak tökéletes lehetsz Bill?

-        Nem, de ne feledd, hogy egyszer már megtette.

-        Basszus, nem csalt meg azzal a pasival, ezt te is tudod. Csak csókolóztak, de akkor nem is jártatok.

-        Csókolóztak? – Bill.

-        Ezt nem tudtad? – Esther.

-        Hát nem. Ezt valahogy elfelejtette említeni.

-        De nem mindegy már öcsi? Túlléptetek azon a csúnya szakításon, és most újra együtt vagytok. Próbálj meg bízni benne és tényleg kicsit te is alkalmazkodhatnál hozzá. Amúgy meg tudod az én véleményem.

-        Miszerint?

-        Miszerint nem valami okos dolog nem lefeküdni vele. Gyerekes vagy és csak rontod a helyzetet. Azt hiheti, hogy vele van valami baj.

-        Azt is hiszi. De én elterveztem, hogy fog megtörténni.

-        De ebben a kapcsolatban csak a te ötleteid számítanak? – Esther.

-        Baba! Ne húzd fel magad. – csitította Tom.

-        Nyugodtan. Hagy mondja el a véleményét. – Bill.

-        A véleményem, hogy önző vagy és beképzelt. – felelte röviden és tömören, majd úgy döntött okosabban teszi, ha most felmegy Tom szobájába, úgyhogy így is tett.

Eközben mi Clarrel bevásároltunk, aztán hazamentünk és nekiláttunk valami ebédet összehozni.

-        Na akkor most mond el, mi a helyzet. – ültünk le a nappalimba. – Miért nem akarsz összeköltözni Georgal? Korainak tartod?

-        Igenis, meg nem is. Szeretem őt, mióta megláttam. És tényleg rossz ez a távolság. De még nem ismerjük egymást. Legalábbis ő még nem tud rólam mindent.

-        Valamit rejtegetsz?

-        Igen. De nem szeretnék beszélni róla.

-        Megértem, hiszen nem ismersz engem sem, de ha nem tudok mindent, nem tudok segíteni.

-        Tudom, de nehéz nekem erről beszélnem. Főleg, mert eddig titokban tartottam Georg előtt is.

-        Na jó. Szóval van valami titkod, ami miatt nem akarsz eljönni Ausztriából?

-        Igen.

-        Értem. Nos, akármit is rejtegetsz, el kell mondanod Georgnak mindenképpen. Persze, ha vele akarsz maradni.

-        Persze, hogy vele akarok. De nem olyan egyszerű ez.

-        És mit gondolsz? Georg odaköltözne hozzád?

-        Nem tudom. Ez annyira bonyolult. Alig vagyunk együtt pár hete. Tudnia kell rólam mindent, de…

-        De még nem jött el az ideje.

-        Igen.

Eközben Bill, Tom és Esther beültek a kocsiba és hazajöttek. Egy szót nem szóltak egész úton egymáshoz. Esther dühös volt, Bill sértődött, Tom pedig jobbnak látta csendben maradni.

Esthert hazavitték és a srácok is hazamentek.

-        Na sziasztok! – Gustav.

-        Megjöttünk. - Tom.

-        A szobámban leszek. – mondta Bill, és felment.

-        Ennek mi baja? – Georg.

-        Viki lelépett, Esther beolvasott neki. Ja és azt hiszi, Viki megcsalja. Röviden, tömören ennyi.

-        Hosszú volt a hétvége. – Gustav.

-        Ez mind ma reggel történt. És veled mi van haver? El vagy kenődve. – nézett Georgra.

-        Semmi. Csak rossz napom van.

Én elmentem zuhanyozni, míg Clar egy picit megnyugodott. Ezután végre eljutottunk a következő szintre. Rájött, úgy nem tudok tanácsot adni, ha nem árulja el nekem féltve őrzött titkát.

-        Na jó. Elmondom. Van egy kisfiam.

-        Hogy?

-        Igen. Egy kisfiam. Az apja, mikor megtudta, hogy teherbe ejtett, lelépett. Én mindenképp meg akartam tartani. Neki csak én vagyok és az anyukám. Anyu sokat segít, hétvégente Kevin nála van. Nekem már úgy kell élnem az életem, hogy őt is belekalkulálom. És hidd el, nehéz úgy randizni, hogy kettő az egyben akcióban kap meg minket a kiszemelt. Így előbb mindig inkább megismerem az illetőt, és utána mondom el neki, hogy van egy kisfiam.

-        Huh. Erre nem számítottam. Így már értem, miért nem akarsz eljönni onnan.

-        Kevin életét nem változtathatom kényem-kedvem szerint, mert szerelmes lettem egy német srácba.

-        Igaz. De szerinted Georg elhagyna azért, mert van egy gyereked?

-        Azt mondta tegnap, hogy szeret engem. De ha rájön, hogy eddig eltitkoltam előle Kevint, akkor jogosan fog megutálni.

-        Nem hiszem. Ő tényleg szerelmes beléd. Komolyan veled akar élni, és nem hinném, hogy ezt a kisfiad miatt nem tenné meg.

Ekkor csengeni kezdett a kaputelefon.

-        Ez biztos Bill. Kikapcsoltam a telefonom és aggódik. – ültem tovább nyugodtan.

-        És nem engeded be?

-        Most nem. Majd később felhívom, de most szerintem ez fontosabb.

-        Ne vesszetek össze miattam.

-        Most így is, úgy is veszekednénk.

Ekkor kopogtak és kinéztem a kukucskálón.

-        Ez Georg.

-        Nem akarok beszélni vele most. Kérlek, ne mond meg neki, hogy itt vagyok. – kért és bement az egyik szobába.

-        Elküldöm. – tekertem szorosabbra a törölközőt magam körül és kinyitottam az ajtót. – Szia.

-        Szia, bocs, csak ki van kapcsolva a telefonod, és gondoltam megnézem itthon vagy-e.

-        Bocs, de most nem alkalmas.

-        Nem vagy egyedül? – nézett kicsit szét a nappaliban.

-        Figyelj, később felhívlak és beszélünk.

-        Hát jó. – felelte gyanakvó tekintettel és elment.

Egyenesen hazament.

-        Hát, te hol jártál? – Tom.

-        Elmentem Vikihez.

-        Vikihez? – Bill.

-        Igen, és hát…

-        Mi hát?

-        Nem engedett be. Csengettem, mire egy szomszéd arra járt és beengedett a házba. Aztán Viki ajtót nyitott egy szál törölközőben, és azt mondta, nem alkalmas. Megkérdeztem, van-e nála valaki, erre azt mondta majd később hív és becsukta az ajtót.