95. r�sz. Clar titka.

-        �s min vesztetek �ssze? – Tom.

-        �n nem tudom. Eleve rossz kedve volt. Azt�n kicsit megenyh�lt �s le akart fek�dni velem. De �n nem akartam itt, anyu�kn�l. Erre tot�l ber�gott r�m, de miel�tt reag�lni tudtam volna, h�vta �t ez az ak�rki.

-        J�l hallom a hangodon, hogy nem hiszel neki?

-        H�t �szint�n? Sosem szokott kimenni a szob�b�l, ha h�vja �t valaki. Azt�n ez a duma, hogy egy partner h�vta �s nincs rendben egy e-mail. R�ad�sul szombaton, k�s� este?

-        Ugye nem hiszed, hogy van valakije? – Esther.

-        Nem. Vagyis nem tudom. De ut�na m�r egy�ltal�n nem akart velem besz�lgetni. Most meg k�v�t iszik �s lel�p sz� n�lk�l.

-        M�g mindig nem �rtem a k�v� dolgot. – Gordon.

-        Hossz�. – Bill.

-        Szerintem paranoi�s vagy. – Esther. – Viki tuti nem csal meg, mert szeret t�ged. �s hogy mi baja veled? H�t megmondom �n neked. � mi�ta �sszej�ttetek, mindent megtesz, amit k�rsz, mindenhova elmegy veled. � annyit k�rt tegnap, hogy menjetek el a sz�leihez, akik m�r meg szeretn�k ismerni azt a f�rfit, aki�rt Viki ennyire oda van. Neked meg eszed �g�ban sincs elmenni vele.

-        Nyugi baba. – Tom.

-        Nem nyugi. Mi�rt kell mindig Vikiben keresni a hib�t? Te csak t�k�letes lehetsz Bill?

-        Nem, de ne feledd, hogy egyszer m�r megtette.

-        Basszus, nem csalt meg azzal a pasival, ezt te is tudod. Csak cs�kol�ztak, de akkor nem is j�rtatok.

-        Cs�kol�ztak? – Bill.

-        Ezt nem tudtad? – Esther.

-        H�t nem. Ezt valahogy elfelejtette eml�teni.

-        De nem mindegy m�r �csi? T�ll�ptetek azon a cs�nya szak�t�son, �s most �jra egy�tt vagytok. Pr�b�lj meg b�zni benne �s t�nyleg kicsit te is alkalmazkodhatn�l hozz�. Am�gy meg tudod az �n v�lem�nyem.

-        Miszerint?

-        Miszerint nem valami okos dolog nem lefek�dni vele. Gyerekes vagy �s csak rontod a helyzetet. Azt hiheti, hogy vele van valami baj.

-        Azt is hiszi. De �n elterveztem, hogy fog megt�rt�nni.

-        De ebben a kapcsolatban csak a te �tleteid sz�m�tanak? – Esther.

-        Baba! Ne h�zd fel magad. – csit�totta Tom.

-        Nyugodtan. Hagy mondja el a v�lem�ny�t. – Bill.

-        A v�lem�nyem, hogy �nz� vagy �s bek�pzelt. – felelte r�viden �s t�m�ren, majd �gy d�nt�tt okosabban teszi, ha most felmegy Tom szob�j�ba, �gyhogy �gy is tett.

Ek�zben mi Clarrel bev�s�roltunk, azt�n hazament�nk �s nekil�ttunk valami eb�det �sszehozni.

-        Na akkor most mond el, mi a helyzet. – �lt�nk le a nappalimba. – Mi�rt nem akarsz �sszek�lt�zni Georgal? Korainak tartod?

-        Igenis, meg nem is. Szeretem �t, mi�ta megl�ttam. �s t�nyleg rossz ez a t�vols�g. De m�g nem ismerj�k egym�st. Legal�bbis � m�g nem tud r�lam mindent.

-        Valamit rejtegetsz?

-        Igen. De nem szeretn�k besz�lni r�la.

-        Meg�rtem, hiszen nem ismersz engem sem, de ha nem tudok mindent, nem tudok seg�teni.

-        Tudom, de neh�z nekem err�l besz�lnem. F�leg, mert eddig titokban tartottam Georg el�tt is.

-        Na j�. Sz�val van valami titkod, ami miatt nem akarsz elj�nni Ausztri�b�l?

-        Igen.

-        �rtem. Nos, ak�rmit is rejtegetsz, el kell mondanod Georgnak mindenk�ppen. Persze, ha vele akarsz maradni.

-        Persze, hogy vele akarok. De nem olyan egyszer� ez.

-        �s mit gondolsz? Georg odak�lt�zne hozz�d?

-        Nem tudom. Ez annyira bonyolult. Alig vagyunk egy�tt p�r hete. Tudnia kell r�lam mindent, de…

-        De m�g nem j�tt el az ideje.

-        Igen.

Ek�zben Bill, Tom �s Esther be�ltek a kocsiba �s hazaj�ttek. Egy sz�t nem sz�ltak eg�sz �ton egym�shoz. Esther d�h�s volt, Bill s�rt�d�tt, Tom pedig jobbnak l�tta csendben maradni.

Esthert hazavitt�k �s a sr�cok is hazamentek.

-        Na sziasztok! – Gustav.

-        Megj�tt�nk. - Tom.

-        A szob�mban leszek. – mondta Bill, �s felment.

-        Ennek mi baja? – Georg.

-        Viki lel�pett, Esther beolvasott neki. Ja �s azt hiszi, Viki megcsalja. R�viden, t�m�ren ennyi.

-        Hossz� volt a h�tv�ge. – Gustav.

-        Ez mind ma reggel t�rt�nt. �s veled mi van haver? El vagy ken�dve. – n�zett Georgra.

-        Semmi. Csak rossz napom van.

�n elmentem zuhanyozni, m�g Clar egy picit megnyugodott. Ezut�n v�gre eljutottunk a k�vetkez� szintre. R�j�tt, �gy nem tudok tan�csot adni, ha nem �rulja el nekem f�ltve �rz�tt titk�t.

-        Na j�. Elmondom. Van egy kisfiam.

-        Hogy?

-        Igen. Egy kisfiam. Az apja, mikor megtudta, hogy teherbe ejtett, lel�pett. �n mindenk�pp meg akartam tartani. Neki csak �n vagyok �s az anyuk�m. Anyu sokat seg�t, h�tv�gente Kevin n�la van. Nekem m�r �gy kell �lnem az �letem, hogy �t is belekalkul�lom. �s hidd el, neh�z �gy randizni, hogy kett� az egyben akci�ban kap meg minket a kiszemelt. �gy el�bb mindig ink�bb megismerem az illet�t, �s ut�na mondom el neki, hogy van egy kisfiam.

-        Huh. Erre nem sz�m�tottam. �gy m�r �rtem, mi�rt nem akarsz elj�nni onnan.

-        Kevin �let�t nem v�ltoztathatom k�nyem-kedvem szerint, mert szerelmes lettem egy n�met sr�cba.

-        Igaz. De szerinted Georg elhagyna az�rt, mert van egy gyereked?

-        Azt mondta tegnap, hogy szeret engem. De ha r�j�n, hogy eddig eltitkoltam el�le Kevint, akkor jogosan fog megut�lni.

-        Nem hiszem. � t�nyleg szerelmes bel�d. Komolyan veled akar �lni, �s nem hinn�m, hogy ezt a kisfiad miatt nem tenn� meg.

Ekkor csengeni kezdett a kaputelefon.

-        Ez biztos Bill. Kikapcsoltam a telefonom �s agg�dik. – �ltem tov�bb nyugodtan.

-        �s nem engeded be?

-        Most nem. Majd k�s�bb felh�vom, de most szerintem ez fontosabb.

-        Ne vesszetek �ssze miattam.

-        Most �gy is, �gy is veszekedn�nk.

Ekkor kopogtak �s kin�ztem a kukucsk�l�n.

-        Ez Georg.

-        Nem akarok besz�lni vele most. K�rlek, ne mond meg neki, hogy itt vagyok. – k�rt �s bement az egyik szob�ba.

-        Elk�ld�m. – tekertem szorosabbra a t�r�lk�z�t magam k�r�l �s kinyitottam az ajt�t. – Szia.

-        Szia, bocs, csak ki van kapcsolva a telefonod, �s gondoltam megn�zem itthon vagy-e.

-        Bocs, de most nem alkalmas.

-        Nem vagy egyed�l? – n�zett kicsit sz�t a nappaliban.

-        Figyelj, k�s�bb felh�vlak �s besz�l�nk.

-        H�t j�. – felelte gyanakv� tekintettel �s elment.

Egyenesen hazament.

-        H�t, te hol j�rt�l? – Tom.

-        Elmentem Vikihez.

-        Vikihez? – Bill.

-        Igen, �s h�t…

-        Mi h�t?

-        Nem engedett be. Csengettem, mire egy szomsz�d arra j�rt �s beengedett a h�zba. Azt�n Viki ajt�t nyitott egy sz�l t�r�lk�z�ben, �s azt mondta, nem alkalmas. Megk�rdeztem, van-e n�la valaki, erre azt mondta majd k�s�bb h�v �s becsukta az ajt�t.