96. rész. Hagyjatok engem békén!

-        Tudtam. Én megmondtam. – Bill.

-        Én mondtam, hogy nem célszerű nem lefektetni. – Tom.

-        Ne legyél bunkó. Biztos nem az, amire gondoltok. – Gustav.

-        Akkor mi más? – Georg.

-        Tudtam. – hajtogatta Bill.

-        Menjünk oda, verjük össze azt a pasit. – vette a kabátját Tom.

-        Nem. Én mégegyszer nem vagyok képes végignézni egy pasit Viki ágyában. Nem akarok magyarázkodást, nem akarok sírást, nem akarok verekedni sem.

-        Belenyugszol? – Georg.

-        Hé! Álljatok már le! Nincs mibe belenyugodni. Nem is tudjátok, mi van! – Gustav.

-        Szerintem egyértelmű. – Tom.

-        Igen. Beigazolódott, amit reggel mondtam. – felelte ingerülten Bill.

-        És most akkor mit akarsz tenni? Itt fogsz ülni és várod, hogy felhívjon? – Tom.

-        Nem. Ha ő így, akkor én is. – mondta és felment a szobájába.

Clar és én még úgy két órát beszélgettünk. Én megígértem neki, hogy beszélek Georgal, ő pedig elindult haza.

Bekapcsoltam a telefonom és már jött is két sms. Egy Esthertől.

„Szia. Jól leléptél, én meg beolvastam a barátodnak. Hívj, ha megkapod az üzenetem. Pussz.”

Mit sem törődve a másik üzenettel, már nyomtam is a híváskezdeményező gombot.

-        Na végre. – vette fel.

-        Szia. Mi van a barátommal?

-        Bill kitalálta, hogy biztos van valakid. Ezen én felhúztam magam és elmondtam a véleményem.

-        És az mi volt?

-        Hogy egy önző, beképzelt bunkó.

-        Nem mondod?

-        De. Nagyon felidegesített.

-        Azt hiszi, hogy megcsalom? De miért?

-        Hát mert este hívott téged valaki és nem hisz neked, hogy egy ügyfél volt.

-        Igaza is volt.

-        Ne csináld. Én meg…

-        Nyugi. Nem csalom meg. Clar volt az. És Georg.

-        És ezt miért nem lehetett elmondani Billnek?

-        Mert Clar megkért, ne szóljak Georgnak, Georg pedig, hogy ne szóljak a srácoknak.

-        De mi ez a nagy titkolózás?

-        Na jó. Elmondom. De Tomnak egy szót sem. Georg megkérte Clart, hogy költözzön hozzá. De Clar nem költözik el Ausztriából, mert van egy kisfia, akit egyedül nevel.

-        Az igen.

-        Hát igen. Úgyhogy Clar most ment el tőlem, én meg megyek és beszélek Georgal. Te meg békülj ki Billel.

-        És veletek mi van? Beszéltél egyáltalán ma már vele?

-        Nem. Eddig Clarrel voltam. És nincs kedvem folytatni az esti beszélgetést. De ezt majd később, most beszélek Georgal. Szegényt elküldtem, mikor átjött.

-        Na jó. Akkor majd hívj.

Elköszöntük, letettük és elolvastam a másik üzenetet.

„Szia. Hívj, amint megkapod az üzentet, nagyon nagy gáz van, azt hiszem.”

Na ez megrémített. Egyből hívtam őt is.

-        Szia, mi van?

-        Szia. Beszélned kéne Billel. Gyere le ide ebbe a bárba, ahol múltkor voltunk. Majd itt mindent megtudsz.

-        Rendben. 10 perc és ott vagyok. – hadartam és letettem.

Felkaptam valami göncöt, ami a kezembe került és már mentem is.

Amint beléptem a bárba, már tudtam, miért hívott ide Gustav. Bill táncolt a parkett közepén azzal a modell lánnyal, akivel miattam szakított. Mandy.

-        Mi folyik itt? – kérdeztem Gustavot, aki arrébbhúzott egy csendesebb helyre.

-        Figyelj. Georg hazajött és azt mondta, te törölközőben nyitottál ajtót, tutira vette, hogy van nálad valaki és te el is küldted. Ebből Bill és a többiek is arra következtettek, hogy megcsalod Billt, mert nem fekszik le veled. Én nem hiszem el, de Bill felhívta Mandyt és most itt kötöttünk ki. Én is lejöttem, Kitty is itt van valahol. Csak gondoltam szólok.

-        Állj! Bill azt hiszi, megcsaltam és ezért most ő épp visszavág? Te meg lehívtál, hogy ezt végignézzem?

-        Csak beszélj vele, mielőtt bármi történne. – jött oda Kitty.

-        Szia. Ha jól értem, most Bill készül megcsalni engem, én meg akadályozzam meg? Mi ez, egy játék? Ne idegesítsetek már! – mondtam és megindultam Bill felé.

-        Szeretlek! – mondta Mandy és megcsókolta Billt.

Sarkon fordultam és eljöttem.

-        Viki… - Kitty.

-        Hagyjatok!

Bepattantam a kocsimba és egyenesen Georghoz mentem. Dörömböltem az ajtón, mire Tom kinyitotta azt.

-        Helló. – köszönt megvetően.

-        Georg?

-        Itt van. – mutatott a konyha felé.

Arrébb toltam Tomot és bementem.

-        Georg!! – kiabáltam.

-        Tessék? – jött ki a konyhából.

-        Hogy lehetsz ilyen szemét? Hogy uszíthatod ellenem Billt, mert neked nem jött össze a dolog Clarrel? Tudod mit? Gyerekes vagy és aljas! Igaza van Clarnek, hogy nem bízik benned! Tudod Clarnek van egy kisfia, akit egy hozzád hasonló szemét pasi miatt egyedül nevel! Ezt nem merte neked elmondani és ezért nem akar hozzád költözni! Én barom, egész nap azon voltam, hogy rábeszéljem, te jó ember vagy! De hatalmasat tévedtem!

-        Állj már le! – Tom. – Mit ordibálsz vele? Te csaltad meg az öcsémet már megint.

-        Dehogy csaltam meg! Most mondom, hogy egész nap Clarrel voltam! Akkor is, mikor Georg átjött! Azért nem mondtam el, hogy ki van nálam, mert Clar megkért! Erre ez a szemét kitalálja, hogy pasi van nálam? Bill épp a volt csajával smárol a bár kellős közepén!! Most örültök?

-        Mit csinál? – Tom.

-        Gyereke van? – Georg.

-        Dögöljetek meg mind a ketten! Hagyjatok engem békén! – kiabáltam még utoljára és már csaptam is be magam mögött az ajtót.

-        Mi a… - jött szembe Esther.

-        Ne most. – mondtam és beszálltam az autómba.

-        Mi volt ez az ordibálás? Mi van Vikivel? – lépett Esther a házba, ahol a két srác még mindig az ajtót bámulta.

-        A rohadt életbe!! – Georg.

-        Mi van?? – Esther.

-        Azt hittük, hogy Viki megcsalja Billt és Bill visszavágott a volt csajával. De kiderült, hogy Viki nem csalta meg, hanem Clarrel volt, hogy segítsen Georgnak. – Tom.

-        Mekkora barmok vagytok? Viki meg ahogy Clar lelépett, már jött is hozzád Georg, hogy bocsánatot kérjen, amiért lerázott. Te jó ég!

-        Ne már Baba, te mire gondoltál volna, ha azt hallod, hogy egy szál pöcsben nyitok ajtót és elküldöm a delikvenst? Egyből arra, hogy nő van nálam.

-        És miért kell Billnek ezt előadni, ha még nem vagytok benne ti sem biztosak, hogy mi történt?

-        Clarnek gyereke van? – kérdezte Georg még mindig lesokkolva.

-        Igen.

-        Sziasztok, mi történt? – lépett be Kitty és Gustav.

-        Kérdezd ezt a kettőt. Én megyek Vikihez. – Esther.

-        Veled megyek. – csatlakozott Kitty és elindultak hozzám.

Hamarosan már az ajtómon kopogtattak.

-        Nem vagyok itt.

-        Ne csináld! Engedj be. Csak mi vagyunk, Esther és Kitty. – Esther.

Ajtót nyitottam.

-        Gyertek be.

Leültek a kanapéra, de nem tudtak mit mondani. Én csak járkáltam fel s alá és tudták, most meg kell várniuk, míg lenyugszom.