97. r�sz. P�r nap otthon.

�gy 10 perc m�szk�l�s ut�n kicsit lehiggadtam, kivettem egy �veg bort a h�t�b�l �s le�ltem a csajok k�z� a kanap�ra.

-        Gondolt�tok volna, hogy Bill megcsal? Hogy � k�pes erre? An�lk�l, hogy megk�rdezett volna, mi t�rt�nik val�j�ban? Hogy hihette, hogy k�pes vagyok �t megcsalni ennyi bizony�t�s ut�n? – s�rtam el magam. – Most mihez kezdjek? – k�rdeztem zokogva.

Sz� n�lk�l �leltek magukhoz, �n pedig csak zokogtam.

-        Ezt elsz�rtuk. – Tom.

-        Mit mondtam nektek? Hogy Viki tuti nem csalja meg Billt. – Gustav.

-        De annyira egy�rtelm�nek t�nt. – Georg.

-        Minek h�vtad oda Vikit? Te nem vagy norm�lis. – Tom.

-        Nem n�ztem ki Billb�l, hogy k�pes megcsalni �t. Gondoltam, ha Viki azonnal elmondja neki, hogy f�lre�rt�s az eg�sz, akkor minden rendben lesz. De mire Viki oda�rt, ezek m�r cs�kol�ztak.

-        Az �cs�m nagyon k�ts�gbe lehetett esve, ha k�pes volt erre.

-        �s el�tte egy �r�n kereszt�l ivott. Azt is vedd sz�m�t�sba.

-        Clarnek gyereke van. – Georg.

-        Tudjuk, haver! H�vd fel �s besz�lj vele! De most ez fontosabb. – Tom.

-        Nem h�vom fel. Ezt �t kell gondolnom. Eddig titkolta el�lem. Hetekig hazudott.

�jf�l m�r elm�lt, mikor Bill bet�ntorgott a h�zba.

-        Hell�. – mondta egy nagy csukl�s k�s�ret�ben.

-        Na v�gre! – Tom. – Tot�l r�szeg vagy.

-        �s akkor mi van?

-        Az van, hogy nagy barmok voltunk. Viki nem csalt meg. Clarrel volt eg�sz nap. Georg h�vta �t este mikor kiment telefon�lni �s Clar miatt sietett haza reggel. Tudod, mit kaptunk Vikit�l?

-        Itt volt?

-        Igen. �s el�tte v�gign�zte, ahogy Mandyvel sm�rolsz.

-        Elmegyek hozz�. – indult vissza az ajt�hoz.

-        Nem m�sz te sehova. Nem vagy abban az �llapotban. �s m�r besz�ltem Estherrel. �gyba dugt�k Vikit nem r�g.

-        Tes�, �n…

-        Tudom. A mi hib�nk. Mi besz�lt�k tele a fejed. �s hidd el, helyre hozunk mindent. Te most fek�dj le �s megl�tod, holnap mindent helyre hozunk. �g�rem.

Bill nem igaz�n tudott mit kezdeni, �gy led�lt a kanap�ra, �gy ahogy volt �s megpr�b�lt elaludni.

Reggel kor�n cs�rg�tt a telefonom.

-        Tess�k?

-        Szia, Gustav vagyok.

-        Szia.

-        Felkeltettelek?

-        Igen.

-        Csak azt akartam k�rdezni, bej�ssz-e ma?

-        Persze, csak kicsit �sszeszedem magam.

-        Figyelj, ha akarod, viszem a h�tamon a c�get egy p�r napig.

-        Nem kell. Megyek, mondom, egy �ra �s ott vagyok.

-        Rendben. V�rlak.

-        Szia.

Lezuhanyoztam, fel�lt�ztem �s bementem.

-        J� reggelt. – l�ptem be az irod�ba egy hatalmas b�gre k�v� k�s�ret�ben.

-        Szia. Hogy vagy?

-        Sehogy. De ma van a premier. �gyhogy itt a helyem.

-        Id� k�zben h�vtak az mtv-t�l, hogy ma nem lesz premier. Azt mondt�k, majd p�nteken.

-        �s mi�rt?

-        Mert nem pontosan az a forgat�k�nyv, amit leadtunk nekik, �gy ezt az �jat m�g enged�lyeztetni kell.

-        �rtem.

-        Figyelj, ha akarsz, menj nyugodtan haza.

-        Nem tudom, mit akarok.

-        Ne haragudj, hogy odah�vtalak. �n azt hittem, Bill nem k�pes ilyenre.

-        �n is. De rajtad k�v�l �gy l�tszik, mindenkit f�lre ismertem.

-        Sajn�lom.

-        Neked nincs mit sajn�lnod. Viszont �n most lel�pek.

-        Nem akarsz besz�lgetni? Mondta Kitty, hogy vel�k nem siker�lt.

-        H�t a s�r�st�l nem tudtam nagyon megsz�lalni, azt�n lefek�dtem.

-        Most mihez kezdesz?

-        Fogalmam sincs. De ha arra gondolsz, kib�k�l�k-e Billel, a v�laszom, nem. Ma m�g biztos nem. �s most �n hazamegyek. T�ged Bill biztos h�vni fog, hogy megk�rdezze, mire sz�m�tson. Mond meg neki nyugodtan, hogy nincs kedvem besz�lni vele.

-        Rendben. Vigy�zz magadra. – �lelt �t.

-        K�szi.

A lak�somba mentem �s �sszepakoltam p�r holmit. Bez�rtam a lak�st �s elindultam haza. Haza anyu�khoz.

-        Sziasztok. – l�ptem be a h�zunkba.

-        Szia kicsim. – �lelt mag�hoz anyuk�m. – H�t te? Mi�rt nem sz�lt�l, hogy j�ssz?

V�laszk�pp els�rtam magam.

-        Jaj kicsim. Mi a baj? – �lelt tov�bbra is �s simogatta a hajamat.

-        Nem akarok besz�lni r�la.

-        Rendben. Menj fel a szob�dba, pihenj egy kicsit. Azt�n egy�tt k�sz�t�nk ap�dnak valami kaj�t, mire haza�r.

-        K�sz�n�m anyu.

Felmentem a r�gi szob�mba �s lefek�dtem a r�gi �gyamba. Anyu ilyen. Ha valami bajom van, hazaj�v�k. Nem k�rdez, csak hallgat. Ha �n akarom, �gyis elmondom. De ide sz� n�lk�l mindig j�hetek. Ez az �n b�v�helyem. Itt a k�t legfontosabb ember, a sz�leim. Apu j�n majd a szok�sos dum�j�val, de nem sz�m�t. Igaza volt �s ezt m�r �n is tudom nagyon j�l.

K�t �r�t alhattam. A telefonom cs�rg�s�re keltem. Bill. Hangpost�ig cs�rgette, majd elcsendesedett.

Alig p�r perc m�lva sms-ben kaptam �rtes�t�st, miszerint Bill �zenetet hagyott a hangpost�n.

„Vedd fel, k�rlek. Besz�lj�nk. Akkora barom voltam, nem tudom mi �t�tt bel�m. Ez nem �n vagyok. �n az vagyok, aki szerelmes bel�d �s a vil�gon b�rmit megtenne �rted. K�rlek, kicsim. Ha kell p�r nap, megkapod. B�rmit megkapsz. Helyre hozzuk, tudom.”

Legsz�vesebben felh�vtam volna. Akartam, hogy tudja, mit �rzek. � is megosztotta velem, mikor szak�tottunk, �gy ez most nekem is j�r. De nem b�rn�k a szem�be n�zni, nem akarom hallani a hangj�t. Felh�vtam a k�zpontot �s letiltottam az � sz�m�r�l �rkez� bej�v� h�v�sokat.

Lementem anyuhoz �s nekil�ttunk f�zni. Vagyis ink�bb �, mert �n csak �ltem, �s amit a kezembe nyomott, azzal elsz�szm�t�ltem. K�zben mes�lte, mik t�rt�ntek itthon, hogy milyen aranyos az � pici unok�ja. �s azt is, mivel k�sz�l Kar�csonyra apunak. �sszesp�rolt egy �tra Hollandi�ba. Apu kedvenc v�rosa Amsterdam. Ott t�ltik majd az �nnepeket, �gy a Szilvesztert is. Tudtam j�l, hogy anyu mi el�l menek�l. El innen azon a bizonyos �vfordul�n. Tudtam. L�ttam a szem�ben.

-        Sz�vem, fal feh�r vagy. J�l �rzed magad?

-        Nem igaz�n. – mondtam �s t�lt�ttem egy poh�r vizet.

-        Ett�l ma m�r valamit?

-        Nem. Tegnap d�lut�n �ta nem ettem, csak ittam k�t k�v�t.

-        Megint k�v�zol?

-        Igen.

-        Akkor k�sz�tek egy szendvicset. A v�rnyom�sod rakonc�tlankodik.

-        Megj�ttem! – hallottuk apu hangj�t a bej�rat ir�ny�b�l.

-        Itt vagyunk! – sz�lt ki anyu.

-        Mi ez a t�bbes sz�m? �desem, te is? – puszilta meg a homlokom. – Nem n�zel ki t�l j�l.

-        K�ssz apu.

-        Valami baj van, ugye? Azzal az �nekes-modell gyerekkel.

-        Dr�g�m, hagyd b�k�n. – anyu.

-        Igen. Baj van. De nem akarok err�l besz�lni. Csak p�r napig maradok, azt�n hazamegyek.

-        Ugyan, sz�vem. Addig maradsz, ameddig akarsz. Majd ha szeretn�l besz�lni, besz�lsz. Charles, te pedig �lt�zz �t, mindj�rt vacsora. – tett rendet anyu.

-        K�szi anyu. – mondtam, miut�n apu kiment a konyh�b�l.

Cs�t�rt�k reggel �gy d�nt�ttem, el�g az �nsajn�latb�l �s a magamba fordul�sb�l.

A h�t eddigi napjain, olyan dolgokat csin�ltam, amiket m�r viszonylag r�g.