100. r�sz. Az�rt �n nem adom fel.

-        Na? – sz�lt be Esther. – Van cs�k vagy nincs?

-        Van. – feleltem �s kinyitottam az ajt�t. – Egy szabad szemmel is t�k�letesen l�that� s�t�t k�k mer�leges vonal.

-        Terhes vagy.

-        Azt �rja, nem 100%-os a teszt. Holnap elmegyek a n�gy�gy�szomhoz.

-        Szombaton?

-        Mi�rt? Szombaton ezek mit csin�lnak?

-        Pihennek.

-        H�tf�ig v�rjak? Azt nem.

-        Musz�j leszel.

-        Dehogy leszek. Akkor elmegyek egy m�sikhoz. Valamelyik csak dolgozik szombaton is. – mondtam �s le�ltem a laptopom el�.

Felemeltem a b�gr�met �s belekortyoltam. Amint leesett, hogy k�v� van benne, m�r k�ptem is vissza. Ekkor esett le, hogy terhes vagyok. Ett�l a h�lye k�v�t�l pedig rosszul leszek.

Esther csendben �lt mellettem, m�g �n a k�rny�k lehets�ges szombaton is el�rhet� n�gy�gy�sz�t kutattam fel.

-        Meg is van. Egy n�. Holnap 8-12-ig rendel.

-        Akarod, hogy elmenjek veled?

-        Nem. Ha elj�ssz, azt el kell mondanod Tomnak. Ha elmondod, � elmondja Billnek. Ha Bill megtudja…

-        V�rj. Te nem akarod elmondani Billnek?

-        Fogalmam sincs, mit akarok. Nem eg�szen f�l �r�val ezel�ttig m�g abban a hitben voltam, hogy a stressz sz�rakozik velem. Nem azt, hogy egy magzat fejl�dik bennem. Nem hi�nyzik most ide Bill.

-        Ok�, de ha terhes vagy. M�rpedig az vagy. Akkor azt elmondod neki?

-        Esther. Nem tudom, mit akarok.

-        J�l van. Nyugodj meg.

-        Rendben. Te pedig menj. Vidd el ezeket Billnek �s k�ny�rg�m, egy sz�t se sz�lj senkinek. Tomnak sem.

-        J�l van. Meg�g�rem. Senki nem tudja meg t�lem. De te azt �g�rd meg, hogy holnap felh�vsz, amint megtudsz valamit.

V�g�l elk�sz�nt�nk �s Esther magamra hagyott. �r�ltem neki. El�g ebbe a lak�sba most egy tehetetlen n�. Nem kell kett�. �s nincs most sz�ks�gem a lelkiismeretemre. M�r pedig Esther azt j�tsza.

De igaza van. El kell gondolkodnom. Szeretn�m bemagyar�zni magamnak, hogy a teszt t�ved, de nem tehetem. Re�lisan kell gondolkodnom. Ha terhes vagyok, akkor Bill az apja. Ha elvetetem, arr�l tudnia kell. Joga van hozz�. Vagy az lenne a legjobb, ha nem is tudn� meg. A bab�t elvetetem, �s Bill soha nem tudja meg. Soha. S�t. A n�gy fi� egyike sem tudhat r�la soha.

Nem tudtam enni. �hes voltam, de egy falat sem ment le a torkomon. Turk�ltam a t�ny�romban �s bambultam. Elt�k�ltem, b�rmi lesz, �n nem hordom ki ezt a gyereket. Nem vagyok r� k�szen. Egyed�l vagyok. Emiatt nem fogok Billel kib�k�lni.

Lefek�dtem, �s �lomba s�rtam magam. Az �r�m m�r f�l 7-kor cs�rg�tt. Azonnal felh�vtam az este megtal�lt n�gy�gy�sz telefonsz�m�t, �s 10-re kaptam is id�pontot. Iszony� lassan telt az id�. F�l 10-kor m�r a v�r�ban toporogtam.

-        Ezek az �n cuccaim? – mutatott Bill a nappaliban hever� t�sk�ra.

-        Igen. Este hoztam �t, de nem volt�l itthon. – Esther.

-        Esther, mond meg nekem �szint�n. Tudom, hogy nem vagyok a kedvenced �s tudom, hogy szerinted, jobb nek�nk k�l�n. De. Ha ezt f�lreteszed, szerinted, Viki l�t m�g r� es�lyt, hogy megbocs�t nekem?

-        �szint�n? Nem.

-        Ezt gyorsan r�v�gtad.

-        Mert ezt gondolom. M�g ha be is l�tn�m, hogy szeretitek egym�st �s tal�n meg tudn�tok oldani a probl�m�itokat, akkor is �gy �rzem, Viki nem fog visszat�ncolni ebbe a kapcsolatba harmadszor.

-        Az�rt �n nem adom fel. – jelentette ki magabiztosan, majd felkapva a t�sk�t, felment a szob�j�ba.

-        Mi�rt volt�l ilyen sz�vtelen? – Tom.

-        Az igazat akarta.

-        Mi�rt nem besz�lsz Vikivel? – Georg.

-        Szerinted nem besz�ltem vele? Szerinted j� n�zni, hogy megint szenved Bill miatt? Csak magatoknak k�sz�nhetitek. De ezt m�r t�lt�rgyaltuk. Joggal haragszik r�tok is �s az is jogos, hogy Billt sem akarja l�tni. Egy eg�sz h�napon �t hagyta �t szenvedni Bill. Megal�zta, h�tat ford�tott neki, mert azt hitte, megcsalta. Erre a nagy pr�dik�tor elhiszi a k�t idi�ta bar�tja k�pzelg�s�t, �s azon nyomban megcsalja Vikit. Nos. Ezek ut�n �n enn�l durv�bban b�ntam volna mind a h�rmotokkal.

-        Mi�rt h�ztad �gy fel magad? – Tom.

-        Csak ideges vagyok. Semmi k�l�n�s.

-        Van valami Vikivel, ugye? – Gustav. – Valami baja van? Beteg?

-        Mib�l gondolod ezt?

-        Tegnap orvosn�l volt �s nem tudom, de furcsa volt nekem. �s most a kellet�n�l jobban agg�dsz �rte. Legal�bbis azt veszem ki a szavaidb�l.

Esther telefonj�nak cs�rg�se zavarta meg a besz�lget�st.

-        Tess�k?

-        Szia, �n vagyok.

-        Szia, egy pillanat. - mondta �s k�sz�lt kimenni, de meggondolta mag�t. Ha most fel�ll �s kimegy a szob�b�l, tuti hogy gyan�t fognak. Ha most ler�z engem, mondv�n, hogy k�s�bb visszah�v, az is felt�n�. – Mi a helyzet? – k�rdezte h�t k�z�ny�sen.

-        Terhes vagyok. Tot�l biztos �s visszaford�thatatlan. Most mihez kezdek?

-        Hol vagy?

-        A kocsimban �l�k a h�zam el�tt.

-        10 perc m�lva ott vagyok. – mondta �s �n le is tettem a telefont. – Nem tudom, majd kital�ljuk. Persze, tudom. Szerintem j� �tlet. Ok�, szia. – tett �gy, minta m�g besz�ln�nk, majd letette � is.

-        Viki? – Tom.

-        Igen. Tegnap megbesz�lt�k, hogy ma egy�tt eb�del�nk. Csak m�g nem tudtuk hol.

-        �s m�ris menned kell?

-        Igen. Majd k�s�bb felh�vlak. – cs�kolta meg p�rj�t, azt�n elj�tt.

10 perc m�lva t�nyleg begurult mell�m a kocsij�val. Kisz�llt az �v�b�l �s besz�llt az eny�mbe.

Csak �ltem a vezet� �l�sen �s n�ztem magam el�.

Le�lt mell�m �s megfogta a kezemet. Nem sz�lt semmit, csak v�rta, hogy �n megsz�laljak. Az els� sz� �gy 5 perc m�lva j�tt ki bel�lem. Nyugodt voltam �s lass�. Nem n�ztem Estherre, tov�bbra is meredtem magam el� a t�volba.

-        Nem lehet elvetetni. M�r 6 hetes. Sok p�nz�rt �s kock�zatosan el lehetne, de arra nem vagyok k�pes. Joga van az �lethez, azt mondta a doktorn�.

-        Neki nincs joga befoly�solni.

-        De igaza van. Nem �lhetem meg. Itt az els� k�p r�la. – ny�jtottam �t az eddig kezemben szorongatott ultrahang felv�telt. – Nem l�tom rajta, de a doki szerint ott van. Bennem. Fejl�d�snek indult �s �lni akar.

-        Igen. Ez itt �. – mutatott a k�p egy apr� pontj�ra.

-        Nem akarom megn�zni. – toltam el a kez�t.

-        Mit akarsz?

-        Nem tudom. Most itt j�.

-        Menj�nk fel. Nagyon hideg van.

-        Nem akarok felmenni.

-        Akkor mit csin�ljak? Mit mondjak?

-        Mond, hogy ez nem igaz. Mond, hogy csak �lmodom. Mond, hogy m�g mindig boldog vagyok Billel �s az �letem t�k�letes.

-        Ezt nem mondhatom.

-        Akkor mond, hogy ezt az ut�bbi m�sf�l hetet kit�r�lhetem az �letemb�l, mintha meg sem t�rt�nt volna.

-        Nem lehet.

-        Mi�rt? Mi�rt kell egyszer mindennek t�k�letesnek lennie, azt�n egyik pillanatr�l a m�sikra pokoll� v�lnia?

-        Nem lesz semmi baj.

-        De igen. Anya leszek nem eg�szen 8 h�nap m�lva. Egyed�l�ll� anya.

-        Te is tudod, hogy nem kell egyed�l�ll�nak lenned. Billel rendbehozz�tok a dolgot �s k�z�sen nevelitek fel.

-        Nem. Nem hozzuk rendbe. Nem akarom magamhoz l�ncolni egy gyerek miatt. Nem lenne �rtelme.

-        Bill szeret. Ha nem lenn�l terhes, akkor is veled lenne.

-        De �n nem. Ha nem lenn�k terhes, eszem �g�ban sem lenne visszamenni hozz�. Harmadszor m�r nem.