.

34. r�sz. Minden rendben lesz.

Reggel nyolckor Bill kopogtatott a szob�d ajtaj�n. Kinyitottad.

-        Bocs, nem akartalak felkelteni, de otthagytad a telefonod n�lunk �s Viki az el�bb h�vott.

-        �s mit mondott?

-        Azt, hogy �gy n�z ki anyud�k lenyugodtak �s kib�k�ltek. Viki is jobban van m�r, �s azt �zeni, maradj nyugodtan, nem lesz gond. Azt is mondta, hogy szeret �s okosan Tommal.

-        K�sz�n�m.

-        �r�l�k, hogy rendben van minden.

-        H�t m�g �n.

-        Akkor maradsz?

-        Igen.

-        Akkor j�, mert m�r �trakattam a jegyed a 6 �rai j�ratra. – mosolygott, mint egy rossz kisfi�.

-        Im�dlak. – adt�l neki egy hatalmas cuppan�s puszit.

-        Na, k�s�bb tal�lkozunk, j� sz�rakoz�st. – mondta �s elment.

-        Ki volt �s mit akart hajnalok hajnal�n?

-        Bill volt. Maradok estig, apu�k kib�k�ltek.

-        Na ez egy j� h�r. – b�jt k�zelebb �s simogatni kezdett.

-        Valaki fel�bredt.

-        Fel bizony. �s nem is akar visszafek�dni.

-        Nem is hagyn�m. – mondtad �s megcs�koltad.

11-kor mentetek �t a fi�khoz.

-        J� reggelt. – k�sz�nt�tt�tek �ket.

-        �gy �rzem nektek j� volt. – Georg.

-        Mit csin�lunk ma? – Tom.

-        Szeretn�k egy kicsit Billel �s Gustavval lenni. Nem igaz�n t�r�dtem vel�k eddig. – v�laszoltad.

-        H�t igen. De sajnos nekem haza kell mennem nemsok�. A h�gom beteg lett �s anyu megk�rt j�jjek haza, mert d�lut�n elmenn�nek otthonr�l. – Gustav szemreh�ny�an.

-        Ne m�r. – te.

-        De. M�r be is pakoltam.

-        Sajn�lom, hogy ilyen h�ly�n alakultak a dolgok. Legk�zelebb bep�toljuk. – �lelted meg.

-        Aj�nlom is. De h�vlak majd, ahogy eddig is tettem rendszeresen ok�?

-        Rem�lem. V�rni fogom.

-        �n viszont itt vagyok. – sz�lt k�zbe Bill.

-        Mit csin�ljunk? – te.

-        Menj�nk, mondjuk �llatkertbe. Ott j�l el vagyunk �s besz�lgetni is tudunk. – tal�lta ki.

-        Ok. Remek �tlet.

-        Mi meg Tommal elmegy�nk abba a frank� git�ros szak�zletbe. K�ne p�r �j penget� meg n�h�ny alkatr�sz.

-        Kir�ly. – Tom.

-        Azt�n 1, 2 k�r�l tal�lkozunk valahol �s megeb�del�nk egy�tt. – Bill.

-        Akkor h�vjuk egym�st. – Georg �s m�r indult is.

-        �n elk�sz�nn�k a csajomt�l, ha nem haragszotok. – Tom.

-        K�s�bb tal�lkozunk. – cs�koltad meg.

-        Alig v�rom. – cs�kolt vissza.

Elk�sz�ntetek Gustavt�l. Tom �s Georg elmentek �s ti Billel is elindultatok az �llatkertbe.

-        �s hogy vagy? – k�rdezte Bill mikor m�r s�t�lgattatok az �llatkertben.

-        Nagyon j�l. �r�l�k, hogy Tommal �gy alakult a helyzet. Mindketten tal�lunk majd m�st, �s ezt a h�tv�g�t meg nagyon j�l kihaszn�ltuk arra, hogy utolj�ra egy�tt lehess�nk.

-        Klassz, de �n most a sz�leidre gondolok.

-        Tudod j� h�zass�gban �lnek, alig l�ttam �ket veszekedni. Azt�n anyu �j munk�t kapott �s egyre t�bbet kell elutaznia ak�r hetekre is. Apu ilyenkor mag�nyos, de mikor hazaj�n boldogok. �gy h�rom h�napja furcsa a l�gk�r. Anyu alig van otthon, apu meg sokat szomorkodik. Sokat t�r�dik velem �s l�tom rajta, hogy nincs j�l.

-        Besz�ltetek err�l?

-        Nem. �gy �rzem tudni fogja, mikor j�n el az ideje. Majd elmondja akkor, ha �rettnek �rez hozz�.

-        �s Viki?

-        � ink�bb anyus. Mikor anyu �ton van, sokat besz�lnek telefonon. Anyu engem ritk�bban h�v, de persze t�r�dik az�rt velem is.

-        �s anyuk�d nem tudta, hogy itt vagy?

-        Semmit nem tudott. Azt sem, hogy lefek�dtem Tommal, azt sem, hogy klippet forgattunk �s azt sem, hogy erre a h�tv�g�re idej�ttem. Apuval mindent megbesz�ltem, de anyu nem volt otthon. Telefonon meg nem akartam.

-        � a konzervat�vabb?

-        Igen. � �gy gondolja, fiatalok vagyunk m�g a fi�khoz. Apu pedig �gy van vele, hogy nem tiltja csak sz�moljunk be neki arr�l, mit csin�lunk.

-        Tudod a mi sz�leink elv�ltak. Tom �s �n nagyon nehezen viselt�k, de szerencs�re szinte veszeked�s n�lk�l v�ltak sz�t. Anyuval maradtunk, de apuval is rendszeresen tal�lkozunk.

-        Nem akarom, hogy a sz�leim elv�ljanak. Azt nem �ln�m t�l.

-        Minden rendben lesz. Ha pedig elv�lnak, hidd el, azt az�rt teszik majd, mert mindenkinek jobb �gy.

-        Lehet h�ly�n fog hangzani, amit mondani fogok, de �gy �rzem, hab�r m�g csak kb. k�t h�napja ismerlek, nem tudom hogy �lhettem r�gebben, �gy hogy nem volt�l nekem. �rted ezt?

-        Nagyon k�zel ker�lt�l a sz�vemhez nekem is. Mintha mindig is ismert�k volna egym�st.

-        Igen. Ez olyan fura.

-        Az, de j�. – mondta �s megfogta a kezed. – Gyere, erre egy�nk egy vattacukrot.

1 �ra k�r�l felh�vt�tok Tom�kat �s megbesz�lt�tek, hogy hol fogtok eb�delni. 2-kor tal�lkoztatok az �tteremben.

-        Vett�l egy �j git�rt? – �lt�l le Tom mell�.

-        Nem tudtam otthagyni, �s m�g a nevem is belegrav�roztattam. �s ti mit csin�ltatok?

-        Besz�lgett�nk, �llatokat etett�nk, amit lehet egy �llatkertben csin�lni. – Bill.

Megrendelt�tek az eb�det �s neki is l�ttatok.

-        �s, mit csin�ltok majd, ha hazamentek, most hogy v�ge a turn�nak?

-        Most j�nnek az interj�k, fot�z�sok, d�j�tad�k.

-        Ja, kicsit laz�bb lesz, de nem fogunk unatkozni, az biztos.

-        Nekem meg, egy h�nap �s kezd�dik a suli. – mondtad unottan.

-        T�nyleg, most fogsz �retts�gizni, nem? – Bill.

-        De, �gyhogy hossz� �vnek n�zek el�be.

-        Ut�na, akkor elm�sz valami sz�n�sz suliba, azt mondtad, nem? – Tom.

-        Szeretn�k, de megl�tjuk.

-        Kaja ut�n akarsz egy kicsit m�g kettesben lenni velem? – k�rdezte Tom egy puszi k�s�ret�ben.

-        Igen. M�g �ssze kell pakolnom, meg le is akarok f�rdeni, miel�tt indulok, de mindenk�pp szeretn�k veled lenni.

-        Akkor seg�tek pakolni. S�t m�g ak�r f�rdeni is. – mondta huncut mosollyal az arc�n.

-        Szeretem, hogy �nzetlen�l vagy seg�t�k�sz. – megcs�koltad.

-        Sr�cok, el�bb az�rt egy�tek meg az eb�det. – Georg.

Megkaj�ltatok �s Tommal felmentetek a szob�dba. Bepakoltad a b�r�nd�d, ami eltartott legal�bb egy �r�ig, ugyanis Tom cs�kolgatott meg tapizott egyfolyt�ban. Mire v�gre bepakolt�l m�r kicsit lenyugodott.

-        Ha �gy haladok, mire elk�sz�l�k, indulhatunk a rept�rre.

-        Nem tehetek r�la. Olyan j� veled.

-        Akkor gyere velem zuhanyozni.

-        V�gre. M�r azt hittem nem kellek. – v�gta be a m�durcit.

-        Tom, ezzel nem �rsz el semmit n�lam. �gyhogy jobban teszed, ha lekapod a ruh�d �s bej�ssz ut�nam a zuhany al�.

-        Szeretem, mikor hat�rozott vagy.

Lezuhanyoztatok, azt�n le�ltetek az �gyadra.

-        Nemsok� mennem kell.

-        Fura ez a helyzet most. Nem tudom, igaz�n mit mondjak.

-        �n sem.

-        N�ha felh�vhatlak?

-        Ha szeretn�l. De ha esetleg Budapesten koncerteztek, mindenk�pp h�vj fel.

-        �s, ha te itt leszel a nagysz�leidn�l, sz�lj �s tal�lkozhatunk.

-        Csak arra k�rlek, ha lesz valakid, vagy esetleg m�r nem �gy �rzel ir�ntam, akkor azt mond meg ny�ltan.

-        Szeretn�m, ha �szint�n tudn�nk egym�shoz viszonyulni, mert �gy mindenkinek k�nnyebb. Te �gy is fogsz hallani r�lam Bill�kt�l, �s ha azt akarod, �k is mes�lnek nekem r�lad.

-        Rem�lem otthon is minden rendben van. – s�hajtott�l.

-        Jaj, baba, megl�tod nem lesz semmi baj.

-        Hi�nyozni fogsz. – b�jt�l hozz�.

-        Te is nekem. – mondta �s megcs�kolt.

�tmentetek Bill�k�rt �s elindultatok a rept�rre.

-        H�vj�l fel, ahogy haza�rsz. – Bill.

-        J�l van. Amint bel�pek a lak�sba, egyb�l felh�vlak, apuci.

-        Na, ne g�nyolj, csak agg�dok mindig a rep�l� miatt.

-        Ja, mindig riny�l. – nevetett Georg.

-        Na j�. Akkor �n megyek. Megpusziltad Georgot. Azt�n Billt meg�lelted.

-        H�t, akkor ennyi volt. Nem tudok mit mondani. – l�pt�l oda Tomhoz.

-        Akkor csak cs�kolj meg. – h�zott mag�hoz �s gyeng�den megcs�kolt.

-        Sziasztok. – k�sz�nt�l el �s felsz�llt�l a g�pedre.