.

37. r�sz. K�lt�z�s.

D�lben kelt�l fel. Bill helyett, pedig egy cetlit v�rt az �gyadon.

„N�ztem, ahogy alszol, �s nem volt sz�vem felkelteni. �r�l�k, hogy l�ttam v�gre a szob�d, rem�lem, miel�bb l�tod majd te is az eny�m. K�s�bb h�vlak, puszi.”

-        Mit vigyorogsz ennyire? – l�pett be Viki az ajt�n.

-        Nem is vigyorgok, csak mosolygok.

-        Persze, l�tom. Na mutasd, mi az.

-        Bill �rta. – adtad oda neki.

-        Tal�lkoztam vele, mikor kisurrant. Anyu nem vette �szre, hogy egy�tt aludtatok, de �n igen!

-        Megk�rtem, hogy aludjon velem. Olyan j� volt, hogy itt van velem.

-        �s mi t�rt�nt?

-        Semmi! Csak besz�lgett�nk �s egy�tt aludtunk, ennyi.

-        Ugye nem z�gt�l bele?

-        Dehogy is!

-        Ok�, csak k�rdeztem. – mondta, gonosz mosollyal az arc�n.

-        Baroms�gokat k�rdezel! Tudod j�l, hogy Tomot szeretem. �s ne vigyorogj!

-        Na gyere, folytat�dik a sz�l�i kupaktan�cs. Elmegy�nk eb�delni valahova.

-        Mert �tterembe nem fogok hisztizni mi? A filmekben is mindig ez van. – mondtad nevetve.

-        Tudtam, hogy j�bel�t�sra t�rsz majd.

-        Akkor fel�lt�z�k. Negyed �ra �s k�sz vagyok.

-        Ok.

Elmentetek egy �tterembe.

-        Nos, l�nyok. Ap�tokkal rem�lj�k, hogy most m�r nyugodtan meg tudjuk besz�lni ezt a fontos dolgot.

-        Igen. – mondt�tok egyszerre.

-        Holnap elmegy�nk az �gyv�dhez �s elind�tjuk a v�l�si folyamatot. …(neved) tudnod kell, hogy mivel mire v�ge lesz a v�l�snak m�r nagykor� leszel, te d�ntheted el, hogy melyik�nkkel szeretn�l lakni.

-        De velem fogtok mindketten. Ap�tok pedig, holnap elk�lt�zik.

-        M�r holnap? – te.

-        Igen. Elj�tt�k velem megn�zni hol lakom?

-        Persze. – Viki.

-        Ok�. Akkor eb�d ut�n megmutatom. Kicsim ne s�rj!

-        De nem akarom, hogy elk�lt�zz. – te.

-        Sajnos nem lehet m�shogy. De nincs messze. Busszal 20 perc.

-        Eddig egy pillanat is el�g volt. Csak �tmentem a szob�tokba.

-        Tudom, hogy neh�z lesz �s szokatlan eleinte, de majd megszokod. Nekem is ugyan olyan rossz, mint nektek. �s any�toknak is.

-        Pr�b�lj�tok meg feln�ttk�nt kezelni a dolgot.

-        Besz�lj�nk m�sr�l. – te.

-        De musz�j err�l besz�ln�nk.

-        Nem. Nekem nem az. Nem hisztizek �s nem ellenkezek, de nem akarok err�l besz�lni.

Megeb�deltetek. Anyutok hazament, ti pedig elmentetek megn�zni, hol fog lakni apuk�tok.

-        H�t ez lesz az �n h�zam. �s b�rmikor j�hettek, amikor csak akartok.

-        Nagyon sz�p, apu! T�nyleg. – Viki.

-        Nem nagy ez neked egyed�l? – te.

-        De igen. Kisebbet nem akartam venni. Egyszer tal�n lesz egy �j …- nem mondta v�gig.

-        Csal�dod, igaz? – te.

-        Nem, dr�g�m. Sosem lesz �j csal�dom. Ti ketten vagytok az �n csal�dom �s ez m�r �gy is marad.

-        �n veled akarok lakni. – jelentetted ki ellentmond�st nem t�r�en.

-        Mi? – Viki.

-        Igen. Idek�lt�z�k. Azt mondt�tok, eld�nthetem.

-        Igen, de �gy gondoltuk any�tokkal k�ne maradnotok.

-        De �n nem akarok vele maradni. Veled akarok lakni. Seg�tek majd, mint otthon. F�zni is megtanulhatok, takar�tok is majd.

-        Nem tudom kicsim. Meg kell besz�ln�nk ezt any�ddal.

Hazamentetek.

-        Na, ugye hogy nincs messze. – fogadott anyutok.

-        T�nyleg nincs. – Viki.

-        Van valami, amit meg k�ne besz�ln�nk. – apud. - …(neved) velem szeretne lakni.

-        Igen anyu. Apuval k�lt�z�k.

-        Kisl�nyom, mi�rt nem maradsz itt Vikivel �s velem? Vagy Viki, te is ap�ddal akarsz lakni?

-        Nem anyu. �n veled szeretn�k maradni.

-        …(neved), itt hagyn�l engem is �s Vikit is?

-        Mint mondtad, nincs messze. Viki am�gy is alig van itthon, a suli is kezd�dik. Apu h�za k�zelebb van a sulihoz �s a parkomhoz is. A suliban b�rmikor tal�lkozhatunk Vikivel, �s �n is �tj�v�k majd hozz�d.

-        Az�rt akarsz ap�ddal lakni, mert miattam v�lunk el?

-        Nem csak az�rt.

-        �t jobban szereted?

-        Ugyan�gy szeretlek mindkett�t�ket. Csak apuval jobban �rzem magam. �s nem hagyom, hogy egyed�l lakjon, csak az�rt mert te m�st szeretsz.

-        Ezt m�g megbesz�lj�k.

-        Azt mondt�tok, �n d�nt�m el. �s apu holnap m�r k�lt�zik nem?

-        De igen. – apud.

-        Akkor �n is mehetn�k vele.

-        Na, mit sz�lsz? – k�rdezte apud anyudat.

-        Te mit sz�ln�l hozz�? – k�rdezett vissza.

-        Fel�lem ok�. �r�ln�k neki. Nem lenn�k egyed�l �s …(neved) is j�l �rzi mag�t, mikor ketten vagyunk. �gyhogy rajtad �ll.

-        Rendben. De tudd kicsim, ak�rmikor vissza akarsz j�nni, gyere.

-        K�sz�n�m anyu. Szeretlek. – pusziltad meg. – Megyek, pakolok.

-        Veled megyek. – Viki.

Felmentetek.

-        T�nyleg itt hagysz?

-        Ne haragudj r�m.

-        Nem haragszom, szerintem j�l d�nt�tt�l. Sejtettem, hogy ez lesz. Te apus vagy, �n pedig anyus. Ez van.

-        Annyiszor tal�lkozunk, majd ah�nyszor csak akarunk.

-        �s nem is leszel messze.

-        Szeretlek.

-        �n is t�ged. – meg�lelt�tek egym�st �s elkezdtetek pakolni.

K�t napba telt, m�g az �sszes holmid �tvitt�tek apud h�z�ba. Ugyan�gy, az emeleten volt egy saj�t szob�d. A falakra felraktad a k�peket, fot�kat, mindent ugyan�gy rendezt�l el. Miut�n k�sz lett�l, egyb�l felh�vtad Billt.

-        Szia, k�pzeld, bek�lt�ztem.

-        Hogy mi? Hova?

-        Ja igen. Apu bejelentette, hogy elk�lt�zik. �n pedig mivel nagykor� leszek mire lez�rul a v�l�per, v�laszthattam kivel lakok. �s v�lasztottam. Apuval idek�lt�zt�nk �gy 20 percre anyu�kt�l.

-        Viki ottmaradt?

-        Igen.

-        �s mikor k�lt�zt�l be?

-        Ebben a pillanatban tettem az utols� ruh�m a szekr�nybe. Egyb�l t�ged h�vtalak.

-        Akkor teh�t, megem�sztetted a dolgot?

-        Fura lesz. �s neh�z lesz megszokni, de szerintem j� lesz ez �gy.

-        �r�l�k neked.

-        Olvastam a leveled.

-        Baj, hogy nem keltettelek fel?

-        El�sz�r m�rges lettem, de tetszett, amit �rt�l, hogy majd �n is megn�zhetem a te szob�d. M�r alig v�rom!

-        S�t, most m�r nekem megint meg kell n�znem a tied.

-        T�k ugyan�gy rendeztem be. De att�l m�g el kell j�nn�d.

-        Min�l el�bb. De most mennem kell. Egy fot�z�sr�l surrantam ki, mikor l�ttam, hogy h�vsz.

-        Bocsi, h�vj�l majd, ha lesz id�d.

-        Ok�. Vagy holnap h�vlak, vagy majd holnap ut�n, vas�rnap.

-        Puszillak.

-        �n is t�ged.

Letett�tek.

-        Ki volt az? – j�tt be apuk�t a szob�dba.

-        Bill. El�js�goltam neki, hogy idek�lt�zt�nk.

-        Rendes sr�c ez a Bill.

-        A legrendesebb. K�r hogy a t�bbieket nem ismered.

-        Majd egyszer h�vd meg �ket ide. K�v�ncsi vagyok r�juk.

-        K�szi apu.

-        H�tf�n suli. V�rod m�r?

-        Igen is meg nem is. Az�rt v�rom, mert ez az utols� �v, az�rt pedig nem, mert megint a h�lye oszt�lyt�rsaimmal kell lennem.

-        Gyorsan elrep�l majd. �s nagyon sokat kell majd tanulnod.

-        H�t igen.

-        Na gyere, menj�nk el v�s�rolni. Semmi kaja, t�ny�r, ev�eszk�z, konyhai holmik, ed�nyek nincs itthon.

-        J� m�ka lesz.

-        Beugrunk Viki�rt is. Biztos sz�vesen elj�n vel�nk.