102. rész. Vikisen makacsul…

-        Megismered a kisfiát?

-        Igen. Sokat gondolkodtam. Eleinte dühös voltam, amiért nem árulta el nekem, de aztán rájöttem valamire. Nehéz lehetett neki így. Egyedül nevelni a gyereket és olyan férfit találni, aki megfelelő lenne mindkettőjük számára.

-        Te képes lennél elfogadni a gyereket?

-        Igen. Szeretem Clart. Ha vele akarok élni, akkor hárman kell élnünk. Persze nem erre számítottam, de nem állhat közénk. Talán egyszer lesz közös gyerekünk is. Nem tudom. De iszonyúan tisztelem Clart, amiért egyedül végigcsinálta.

-        Szerinted én is képes lennék erre?

-        Hogy érted?

-        Egyedül végigcsinálni. Vagyok én annyira erős? Képes lennék egyedül kihordani és nevelni egy gyereket?

-        Szerintem igen. Erős vagy, magabiztos. Mindig két lábbal állsz a földön. De hogy jön ez ide?

-        Nem tudom, csak kérdeztem. Szóval, hétfőn elmész és megismered Kevint.

-        Igen.

-        És azután? Idejönnek hozzád?

-        Nem. Én költözöm oda.

-        Tessék? Elköltözöl Ausztriába?

-        Igen. Ha ők nem jöhetnek ide, akkor én megyek oda.

-        És a suli? A diákjaid? Az ösztöndíj? A srácok? És én?

-        Suli ott is van. Az ösztöndíjat nekik nyertem és meg is kapták. A srácok. Hát a srácok még nem tudnak semmit. Nem mertem még elmondani. Te pedig nem fogsz elveszíteni. Csak ritkábban látjuk egymást.

-        Biztos ezt akarod?

-        El kell szakadnom végre a bandától. Együtt vagyunk és élünk gyerekkorunk óta. Saját életet kell már végre kezdenem. Majd megértik ezt ők is.

-        Igazad van. Új életet kell kezdeni. Elmenni innen messze.

-        Mit tervezel?

-        Semmit.

-        Ugye nem akarsz lelépni?

-        Ugyan. Hova mennék? Itt a cégem, itt a családom, a barátaim.

-        Helyes. Akkor szent a béke köztünk?

-        Igen. És sajnálom, amiket mondtam.

-        Megértem. Jogos volt.

-        Tudom, mit akarsz kérdezni.

-        Mit?

-        Hogy mi lesz velem és Billel.

-        Igen. Tudod az a csaj megcsókolta, de ennyi történt.

-        Mindegy. Ha tökéletes lett volna minden, akkor nem jutunk el odáig, hogy Mandy megcsókolja.

-        Feladod?

-        Igen. Nem törődhetek mostmár csak magammal. Így lesz a legjobb.

-        Nem értem.

-        Úgy értem, hogy ez mindenkinek jobb lesz.

-        Te tudod, én nem befolyásollak. De azért gondold meg. Én megértelek, azt hiszem. De ha egy pici esélyt is látsz arra, hogy Bill az az ember, akivel az eddigi sok szarral együtt boldog tudnál lenni, akkor add fel a makacsságod.

-        Nem akarom, hogy elmenj. – mondtam szomorúan.

-        Te is hiányozni fogsz nekem. De tartjuk a kapcsolatot, és ahogy tudunk, találkozunk.

-        Tehát már biztos, hogy elköltözöl.

-        Azt hiszem, igen.

Hamarosan Georg elment én pedig ágyba bújtam. Nem tudtam nem gondolni azokra a dolgokra, amiket mondott. Egész hétvégén azon gondolkodtam magányomban, hogy egyedül kell végigcsinálnom ezt az egészet. És ő ebben megerősített. Másrészt viszont elbizonytalanított, mikor Clart említette. Hogy nehéz egyedül álló anyaként az élet. Fogalmam sincs, mit tegyek.

Hétfő reggel egy újabb hét kezdődött. És hétvégén Karácsony.

-        Jó reggelt. – léptem be az irodába.

-        Szia. – puszilt meg Gustav. – Hogy vagy?

-        Jól köszönöm.

-        A csajok egész hétvégén halálra aggódták magukat.

-        Igen?

-        De még hogy. Nem lehetett beszélni velük, egyfolytában a telefonjukat lesték, mikor hívod őket. Nem tudtam, hogy ennyire ki vagy.

-        Szerintem túlreagálják. Kicsit egyedül akartam lenni. Ennyi az egész.

-        Akkor jó. Örülök, hogy jól vagy.

-        Köszi. De inkább dolgozzunk végre.

-        És mi lesz hétvégén?

-        Hogy érted?

-        Hát itt a karácsony. Mi a srácokkal évek óta együtt töltjük. 24-én a szülőkkel mindenki, de másnap együtt nálunk.

-        Ezt én kihagyom, ha most meg akarsz hívni.

-        Biztos nem tudnád elviselni Bill társaságát?

-        Biztos. És inkább ő legyen veletek. Én elmegyek Nikiékkel anyuékhoz. Ott töltöm a hétvégét.

Ez volt az első olyan „problémám”, amiről a munka sem tudta terelni a gondolataimat. Egyfolytában a hasamban lévő fejlődésnek indult magzaton járt az eszem. Mindig is egyik napról a másikra élő ember voltam, nem nagyon terveztem egy hétnél előrébb. De most muszáj.

Kitty már délben beért és rontott be az irodába.

-        Szia Viki!

-        Szia. – néztem rá meglepődve feldúltságán.

-        Szia. – köszönt újra és átölelt. – Hogy vagy?

-        Jól. Csak szakítottunk, nem haldoklom. – céloztam, nehogy elszólja magát.

-        Helló drágám. – köszönt Gustav.

-        Szia, ne haragudj. – csókolta meg.

-        Sosem értél még ilyen korán ide.

-        Siettem.

-        Na jó. Én most megyek az ügyvédhez. Később jövök. – öltözött fel Gustav.

-        Jól van. Siess vissza. – Kitty.

-        Sziasztok. – mondta és elment.

-        Na végre ketten maradtunk.

-        Egy kicsit visszavehetnél az aggodalmadból, mert ez egyelőre hármunk titka.

-        Tudom, csak nagyon aggódtam. Nem hívtál egész hétvégén.

-        Bocs, de nem vágytam társaságra.

-        És mi lesz? Mit fogsz tenni?

-        Nem tudom.

-        Tényleg nem akarod elmondani Billnek?

-        Tényleg. És ne is győzködjetek.

-        De egyszer el kell mondanod. Hamarosan meglátszik majd rajtad, hogy terhes vagy. Aztán ha talán azt nem is veszi észre, amit ugye kétlek, mert Gustavval és Georgal is tartod a kapcsolatot, akkor is. Mi lesz, ha megszületik? Ha kiderül, hogy Billtől van, az összes újság ezzel lesz tele. Ha megkérdezi, ki az apukája, mit fogsz mondani?

-        Állj le. Nyugi. Még nem gondoltam mindent át.

-        Ugye nem tervezel lelépni?

-        Kitty. Ha úgy tervezem, majd szólok. Nem hagylak itt téged szó nélkül, elhiheted.

-        Tehát megfordult már a fejedben.

-        Nem fogok hazudni, meg. Hiszen így lenne az egyetlen módja, hogy az én titkom maradjon.

-        Elmész és mi Estherrel titkolhatjuk? De meddig? És mi se látunk majd? Mit mondasz miért mész el? És mi lesz a céggel? Ha azt itt akarod hagyni, arra nem lesz elég az a magyarázat, hogy így lesz a legjobb.

-        Kitty, kérlek. Hagyd abba. Tudom, hogy aggódsz. Köszönöm, hogy törődsz velem, de ezt nekem egyedül kell átgondolnom. Az egész életem meg fog változni. Most egy kicsit hanyagoljuk ezt a témát. Jó lenne nem állandóan ezen rágódni.

-        De nem szeretném, ha Vikisen makacsul döntenél. Billnek joga van tudni egy gyerekről, ami az övé. Akármennyire dühös vagy most rá. Nem kell összejönnötök. Nem kell megbocsátanod. De a gyerekkel nem teheted meg, hogy apa nélkül nőjön fel. És Billel sem teheted meg, hogy szó nélkül lelépsz, és többé felé se nézel. Ha egyszer kiderül, mert biztos, hogy ki fog, akkor szerinted neki milyen érzés lesz, hogy kimaradt a saját gyereke életéből? Mond el neki. Tudnia kell. Most csak össze vagy zavarodva. Azt hiszed ez csak a te dolgod. De nem. Ez kettőtök dolga.