105. r�sz. Georg elmondja.

-        Esther mondta, hogy nem kar�csonyozol vel�nk.

-        Nem. Elutazom anyu�kkal.

-        Hova?

-        Amsterdamba. Ott t�ltj�k a Szilvesztert.

-        A Szilvesztert sem t�lt�d vel�nk?

-        Nem. Ki kell kapcsol�dnom.

-        De az�rt ut�bulizunk egyet, ha hazaj�ssz?

-        Igen. – mondtam halkan �s belekortyoltam a forr� csokimba.

-        Na �n megyek is, anyu�k m�r biztos v�rnak. Meddig vagy Magdeburgban?

-        Holnap indulunk.

-        Nem futunk �ssze m�g el�tte? Nekem nem volt alkalmam odaadni az aj�nd�komat.

-        Ne haragudj, de ma Szent este, holnap meg k�sz�l�d�nk.

-        H�t j�. Akkor, majd ha hazaj�ssz.

-        K�rlek, ne mond el Billnek, hogy tal�lkoztunk.

-        Nagyon hi�nyzol neki. Legal�bb besz�lj vele. Eml�kszel m�ltkor is milyen j�l �rezt�tek magatokat, pedig m�g nem is j�rtatok.

-        Tom.

-        Igen?

-        Szia. – �leltem meg, szorosan. – Vigy�zz magadra �s az �cs�dre is. – mondtam �s visszamentem Vivienhez.

�g�retemet betartva elvittem Vivit eb�delni a mekibe. Vettem neki egy gyerek men�t, ami j� id�re lefoglalta.

Az este k�l�n�s hangulatban telt. Anyu egyfolyt�ban �reztette velem �ldott �llapotomat. Nem akarta, hogy sokat seg�tsek, ink�bb le�ltetett. F�z�tt nekem te�t, �s sorra hozta a s�tiket. Apun lehetett �rezni, hogy d�h�s. Nem r�m, hanem a helyzetre, amibe ker�ltem. Sajn�lt engem �s ez nem volt t�l j� �rz�s.

Kor�n felmentem a szob�mba. Elf�rasztott ez a mai nap. Egyfolyt�ban a Billt�l kapott albumot b�multam �s nem ment ki a fejemb�l, amit �rt. Hogy rajtam m�lik mi lesz a t�bbi oldallal. Igaza van. Csakis rajtam m�lik. El�vettem a t�sk�mb�l az els� ultrahang felv�telt �s beraktam az els� �res oldalra. Ennek itt a helye. Egy korszak lez�rult az �letemben, de m�r k�veti is egy �jabb. Egy egyel�re kil�t�stalan �s retteg�ssel elt�lt� korszak, de ahogy n�v�rem fogalmazta, nincs vissza�t.

Reggel megreggelizt�nk �s nekil�ttunk anyu�k csomagjait kihordani a kocsimba. Egy �ra m�lva m�r �ton voltunk a legk�zelebbi rept�r fel�.

Amsterdam zs�folt, de sz�p v�ros. Az emberek itt sok nyelven besz�lnek, t�bbnyire bar�ts�gosak. Ez is egy tipikus rohan� v�ros, de valahogy az embereknek van idej�k a m�sikra. Az els� p�r napot v�rosn�z�ssel t�lt�tt�k. Persze apu ismert itt p�r embert, mint ahogy ez lenni szokott. Ezeknek be is mutatott benn�nket. Volt k�zt�k menedzser, kritikus, f�szerkeszt� valami n�v�s lapn�l. Apu k�szs�gesen mutatott be ezeknek az embereknek �s b�szk�n mes�lt nekik eddigi p�lyafut�somr�l. Aranyos ilyenkor, l�tom, mennyire b�szke r�m. �n vagyok az a gyereke, aki eddig is sokra vitte.

J�l �reztem magam. T�nyleg kikapcsoltam.

Tal�n ezt h�vj�k �gy, hogy az ember hipochonder. Am�g nem tudtam a terhess�gr�l tal�n p�r m�l� rosszull�t utalt r�. Mi�ta tudom, egyre t�bbet vagyok rosszul, a hangulatom ingadozik. Mintha bel�l teljesen �tszervez�dn�k. Anyu szerint ez norm�lis �rz�s, a hormonh�ztart�som felborul, megv�ltozik bennem valami.

Furcsa m�d az els� perct�l kezdve automatikusan az eb�d mell� az eddigi kellemesen �desk�s kedvenc v�r�sborom helyett, vitaminokban �s �sv�nyi anyagokban gazdag gy�m�lcsleveket v�lasztottam. Az �tkez�semre is odafigyeltem, hab�r erre ink�bb anyu h�vta fel a figyelmem. T�bb feh�r h�s, ez volt az � „tippje”.

Cs�t�rt�k reggel a telefonom cs�rg�se �bresztett.

-        Igen?

-        Szia, felkeltettelek? – Georg.

-        Igen.

-        Bocs, csak k�v�ncsi voltam, mi van veled. Milyen Hollandia? Hogy vagy?

-        K�sz�n�m �n j�l vagyok. Hollandia nagyon sz�p �s szeretn�m l�tni a t�bbi r�sz�t is. Voltunk m�r p�r v�rosban, de Amsterdamban van a sz�ll�sunk. �s te? Mi �js�g Clarral?

-        J�l vagyunk. Holnap utazom hozz�, egy�tt szilveszterez�nk.

-        T�nyleg. Elmondtad m�r a sr�coknak?

-        M�g nem mertem.

-        Hogyhogy nem merted?

-        Nem tudom. Billnek sz�ks�ge van most mind a n�gy�nkre. Bocs, ezt nem kellett volna.

-        Nem, semmi.

-        Sz�val m�r annak sem nagyon �r�ltek, hogy ez lesz az els� Szilveszter�nk k�l�n, m�r gyerekkorunk �ta. Nem volt er�m elmondani nekik, hogy oda is k�lt�z�m.

-        �s m�gis akkor mikor lesz er�d? Janu�rban akarsz k�lt�zni, azt mondtad. Majd ha megk�rdezik, hova pakolsz, akkor bejelented?

-        Nem tudok elszakadni t�l�k. Igaz, hogy az �vek sor�n az agyamra mentek sokszor �s n�ha m�r a vil�gb�l ki tudtam volna rohanni, de nekem �k olyanok, mint a testv�reim.

-        Meg�rtem. De biztos nem csak berezelt�l a k�lt�z�st�l?

-        Nem. Abban biztos vagyok.

-        H�t akkor szerintem m�g ma mond el nekik. Meg fogj�k �rteni.

-        Gondolod?

-        Biztos vagyok benne. Tom majd szok�sa szerint leolt. Gustav b�szke lesz r�d, Bill pedig �rzelg�sen bes�rt�dik, mint egy gyerek.

-        �gy ismersz m�r minket?

-        T�bbet tudok r�latok, mint gondoln�d.

-        Igazad van. Ma elmondom. Azt�n lesz r� p�r napjuk, hogy feldolgozz�k. Te mikor j�ssz haza? J� lenne l�tni t�ged, miel�tt elmegyek.

-        Nem tudom.

-        Hogyhogy nem tudod?

-        Figyelj, most mennem kell. K�s�bb besz�l�nk.

-        H�t j�. Majd h�vj.

-        Ok�, szia.

-        Szia.

Ahogy letettem, m�r rohantam is a mosd�ba. Reggeli rosszull�t. Ez eddig mi�rt nem volt?

Este a sr�cok, Georg k�r�s�re, mind a nappaliban �lve v�rt�k, vajon mit akarhat.

-        Nos. Egy ideje el akarok m�r nektek mondani valamit, csak nem ment.

-        Buzi vagy? – Tom.

-        Hehe. Marha vicces. Sz�val. Szeretem Clart �s mint tudj�tok, van egy kisfia. El�g id�s vagyok m�r, hogy tudjam, itt az ideje csal�dot alap�tani �s �gy �rzem, megtal�ltam a n�t, akivel k�pes lenn�k erre. �ssze akarunk k�lt�zni. A kisfia miatt � �rthet� m�don, nem hagyja el az orsz�g�t, �gy �n k�lt�z�m Ausztri�ba. – mondta v�gig szinte egy szuszra, v�rva a reakci�kat.

-        T�rj�nk vissza a k�lt�z�s r�szhez. – Tom.

-        Ausztri�ba k�lt�z�m.

-        Mikor? – Bill.

-        Janu�rban. M�g nem tudom pontosan.

-        Itt hagysz minket?

-        Igen. Rem�lem meg�rtitek.

-        Persze. Feln�ttek vagyunk m�r �s eleget �lt�nk �gy n�gyen. – �llt fel Gustav �s meg�lelte bar�tj�t. – B�szke vagyok r�d.

-        Ezt nem hiszem el. – Tom.

-        Mit?

-        Nem hiszem el, hogy a puhap�cs� haverom el�bb hinti el magvait, mint �n. Haver ez nagyszer�. – veregette meg Georg v�ll�t.

-        K�ssz haver.

-        Gy�l�l�m a v�ltoz�sokat. – Bill.

-        Ugyan Bill, ne csin�ld.

-        Egy�tt n�tt�nk fel. �s te ma bejelented, hogy ak�r j�v� h�ten m�r k�lt�z�l el t�l�nk?

-        Eddig nem mertem. Viki tan�csolta, hogy mindenk�pp mondjam el nektek mihamarabb.

-        Viki tudta?

-        M�r hetek �ta tudja.

-        Bill, most ne t�rj�nk r� a Viki t�m�ra. – Tom.

-        Igazatok van. Bocs haver, gratul�lok. – �lelte meg Georgot. – �s hi�nyozni fogsz nek�nk, rem�lem tudod. – mondta �s felment a szob�j�ba.

-        Tal�n nem ez volt a kell� id�, hogy t�laljam a dolgot.

-        Ugyan. Mikor lett volna? Hetekig depis lesz m�g Viki miatt. Nem v�rhatod ki, mikor lesz m�r j� alkalom. – Gustav.

-        De neked itt van Kitty, Tomnak Esther, �n most elmegyek Clarral, � meg egyed�l marad.