109. rész. Új hely, új munka.

Kicsit később elindultunk felfedezni a várost. Lilyann elvitt, bemutatott a nőgyógyászának, a házi orvosának. Szimpatikusak voltak, és nagyon örültem neki, hogy nem nekem kell keresgélnem utánuk. A nőgyógyásszal meg is beszéltem az első időpontot, hétfő délutánra. Megmutatta, merre van a konditerem, kedvenc szórakozóhelyei, éttermei. Ez utóbbiban meg is ebédeltünk. Eléggé megéheztünk a sok látnivaló után. Igaz, kocsival mentünk, de azért így is el lehet fáradni. Ebéd után hazamentünk, mert Lilyann nekilátott készülődni az esti randijára. Van egy pasi, Dominik. Nem a barátja, nem járnak, csak néha együtt vacsoráznak, vagy elmennek szórakozni, és néha együtt is alszanak. Olyan se veled, se nélküled kapcsolatuk van. Ahhoz szerintük nem elég, hogy komoly kapcsolatuk legyen. És úgy tűnik Lilyann inkább a szingliség felé hajlik.

Hétfőn volt az első napom az újságnál. Egy taxi jött értem és vitt el oda. Negyed óra, talán 20 perc volt az út. Rögtön rájöttem, hogy vennem kéne egy autót. Persze részletre, és ha már meg lesz a szerződésem.

Alex szót kért és bemutatott engem. Ez után személyesen bemutatott pár szerkesztőnek, és fontosabb embernek. Majd a fotósoknak és a titkáromnak. Amin nagyon meglepődtem. Először is mert nem számítottam rá, hogy lesz, másodszor pedig azért, mert férfi. Mark. Jóképű, fiatal gyakornok.

A hetek teltek. Az új munka nagyon tetszett. Az első cikkem már az első héten megjelent, egy holland együttes új albumáról.

Élveztem, újra ezt csinálni. Elég szőrszálhasogató, nagyszájú és önfejű vagyok. A kritikusi állás, pont nekem való. Lilyannel viszonylag sokat találkoztunk, együtt ebédeltünk néha, és volt hogy szombat este megmutatta nekem az amsterdami éjszakát is.

Az első héten megvettem az új simkártyámat és lízingeltem egy fekete-piros kis coupé Bmw-t.

Hiányoztak az otthoniak. Anyuékat fel is hívtam, Viviennel is beszéltem. Megnyugtattam szüleimet, hogy jól vagyunk, jól érzem magam és tényleg minden jó.

És tényleg jó is volt. A pocakom kerekedett, az idő melegedett. Új ruhákra volt szükségem.

Az első e-mailt februárban küldtem, már kicsit több mint 3 hónapos pocakkal. Kittynek és Esthernek is elküldtem. Már kaptam is a választ mindkettőjüktől. Gyönyörű vagy; örülök, hogy jól vagy; nagyon hiányzol; mikor beszélünk telefonon?… és ehhez hasonló mondatok. Úgy döntöttem, most.

-        Igen? – szólt bele Kitty.

-        Szia, én vagyok.

-        Viki!! Szia!!

-        Szia. – nevettem.

-        Több mint egy hónapja nem beszéltünk már.

-        Gondoltam, itt az ideje. Mi újság otthon? Mesélj.

-        Hát sok minden. Miután elmentél Georg is elköltözött Ausztriába. Ezen felbuzdulva Tom, Estherhez költözött, így én ide Gustavékhoz.

-        Az igen. És hogy vagytok?

-        Jól. A cég nagyon jól megy. Violet albuma a listák élén, már forgatjuk az új klipet. Egyre többen jönnek hozzánk, és képzeld Sam felhívta Gustavot, hogy nem akarunk-e társulni. Természetesen Gustav nemet mondott.

-        Mérgesek rám?

-        Georg azt mondta csalódott benned. Gustavot nagyon boldoggá tetted, hogy ekkora bizalmat szavaztál neki. Tom egyfolytában gyanakszik és kérdezgeti Esthert, de nyugi, nem szóljuk el magunkat.

-        És Bill?

-        Úgy döntött megkeres. De azon kívül, hogy Hollandiában vagy, nem tud semmit. Próbálta kiszedni apudékból, de Charles elhajtotta. Elég durva volt vele.

-        Ezt gondoltam.

-        Kicsit magába zuhant, de nem hinném, hogy feladja.

-        Remélem, fel fogja.

-        És hogy vagytok?

-        Jól. Nő ez a gyerek, én meg egyre többet kajálok. Olyan dolgokat kívánok meg, amiket azelőtt nem ettem volna meg.

-        És ismersz már valakit a munkatársakon kívül?

-        Igen. A szomszéd lánnyal nagyon jóban lettem. Néha elmászkálunk együtt. És a titkárom, Mark. Jópofa srác. Persze ti is nagyon hiányoztok már.

-        Te is nekünk.

-        Na most felhívom Esthert is. Ez az új számom, ezen elérsz, ha szeretnél.

-        Jól van. Majd hívlak. Te pedig küldj majd még képeket.

-        Rendben. Puszi.

-        Pussz.

Letettem és a noteszomból kikerestem Esther számát is.

-        Tessék.

-        Tom?

-        Viki?

-        Igen én vagyok. Szia.

-        Szia. Hol vagy? Hogy vagy? Mi újság?

-        Jól vagyok, köszi. De Estherrel szerettem volna beszélni igazából.

-        Fürdik.

-        Hallom együtt laktok.

-        Igen, ideköltöztem. Mikor látunk?

-        Nem tudom.

-        Nem jössz haza, ugye?

-        Nem hiszem. Még nem.

-        És mi lesz Billel? Hetek óta próbál megkeresni. El sem köszöntél tőle.

-        Tudom. De ne keressen. Felejtsen el. Én is azon vagyok. Tom, én ide új életet jöttem kezdeni. Tudom, hogy nem a legmegfelelőbb módon tettem, de most már itt vagyok, és nem megyek vissza.

-        Értem. De azért néha jelentkezz, hogy tudjuk, jól vagy.

-        Jelentkezem, ígérem. Mond meg Esthernek, hogy kerestem.

-        Meg mondom.

-        Hát akkor, szia.

-        Szia.

Amint letettem már kopogtak is.

-        Szia. – köszöntem Lilyannek.

-        Szia. Mit csinálsz ma este?

-        Nincs tervem.

-        Helyes. Átjön pár barátom, akiket már te is ismersz. Gyere le, elleszünk.

-        Nem rossz ötlet.

-        Jól látom, hogy ideges vagy?

-        Most beszéltem Tommal. Azt mondta Bill keres engem.

-        De nem tudja, hol vagy.

-        Csak annyit, hogy Hollandiában.

-        Hát akkor nincs rá nagy esély, hogy meg is találjon.

-        Nem is ez idegesít.

-        Hanem?

-        Igazuk van. Tudnia kell, hogy terhes vagyok az ő gyerekével.

-        Figyelj, már kétszer is beigazolódott, hogy ti nem vagytok egy egyszerű pár. Ha úgy érzed, a gyereknek nem tenne jót ez a viszony, akkor jól döntöttél.

-        De joga van a gyerekhez.

-        Szereted őt még mindig, igaz?

-        Igen. Azt hiszem. Nagyon hiányzik. De azt nem akarom, hogy rám találjon. Én akarom elmondani neki, tőlem kell tudnia. De még nem. Most még nem.

-        Te se tudod, még mit akarsz. Azért jöttél ide, hogy egyedül légy. Hogy itt majd megtudod, mi kell neked. Több mint egy hónapja vagy itt és most felkavart, hogy Tommal beszéltél. Ha nem beszéltél volna vele, akkor is így éreznél most?

-        Nem tudom. Figyelj, én inkább ma itthon maradok. Nincs kedvem társaságra.

Ittunk egy teát, aztán Lilyann elment. Hülyén érzem magam. Már nem tudom, hogy Bill előli elbujkálásom tényleg a baba miatt van-e, vagy csak miattam. Csak azért menekültem el előle, mert félek újra csalódni benne? Tényleg ennyire önző vagyok, hogy hajlandó vagyok még a saját gyerekemre is kivetíteni ezt? Tényleg jó lenne a picinek, ha itt élnénk úgy, hogy Bill nem tudja meg, hogy ő létezik? Vagy az lenne a helyes, ha elmondanám Billnek, hogy gyerekünk lesz, de nem kívánom őt is bevenni az életembe újra? Ha tovább bujkálok, Bill hamarosan meg fog gyűlölni. És akkor majd ráfoghatom ezt az egészet. Nem tehetem ezt vele. Nem akarom, hogy gyűlöljön, szeretem őt.