|
110. Tom és Gustav rájön.
2009.02.10. 21:35
110. rész. Tom és Gustav rájön.
Reggel már pozitívabban keltem. Adok még időt magamnak.
Újabb két hónap telt el. Eljött az április és a tavasz. A hasam egyre nagyobb volt. Már az ötödik hónapban jártam. A csajoknak rendszeresen küldtem képet a lakásomról, a környékről, Lilyannről és a hasamról is. Még az újabb ultrahang felvételeket is beszkenneltem és elküldtem nekik. Ez volt a hiba.
Szombat este Tom a gép előtt ülve várta, hogy Esther végre elkészüljön. Bill tervezett egy tavaszi ruhakollekciót és azt mutatták be este. Erre volt meghívója az összes barátjának.
Esther a képeket lementette, hogy kinyomtassa, mert anyukámnak is meg akarta mutatni. Rendszeresen így tett.
Tom meglátta az „5.” nevű mappát az Asztalon és megnyitotta.
- Esther! – kiabálta.
- Mi van? – jött ki Esther a szobájából.
- Viki terhes? Mik ezek a képek?
- Basszus!
- Ne basszusozz! Viki terhes?
- Igen.
- Kitől?
- Baba…
- Billtől? Ezért ment el? Ezt nem mondod komolyan, ugye?
- Ezt nem szabadott volna látnod.
- De láttam! Az ott Viki, az pedig a hasában a rokonom. Az öcsém gyereke, ugye?
- Igen.
- És ezért lépett le. Hogy eltitkolja, ugye?
- Igen. De nem mondhatod el Billnek.
- Mi az, hogy nem mondhatom el? Hogy voltál képes hazudozni nekem 5 hónapon keresztül?
- Megkért.
- És? Engem szeretsz! Velem élsz! Bazd meg Esther, ezt hogy tehettétek?
- Pont ezért. Ha megtudod, hogy Bill gyerekét várja, így reagálsz és elmondod Billnek. De Viki nem akarja ezt. Nem akarja elmondani.
- De akkor minek tartotta meg? Minek?
- Nem vetethette el. Késő volt már.
- Hogy lehettek ilyen undorítóak? Az öcsémnek ott a gyereke! – mutatott az épp előtte lévő képre. – Érted ezt? Az övé! Nem egyedül Vikié! Ki tudja még?
- Csak én. – hazudta.
- Félreismertelek.
- Nem baba. De Viki megkért. Meg kell értened. Ő a legjobb barátnőm. Nem akart gyereket, de így jött. Nem tudott tenni ellene. Úgy érezte, az lesz a legjobb, ha elmegy innen.
- Te ilyen hülye vagy? Vagy csak annyira önző vagy te is, mint Viki? Az öcsém totál összezuhant, amiért Viki lelépett. Hónapokig kereste és próbált rájönni, hova mehetett. Te végig tudtad, hol van. Végig! Hallgattad Billt, ahogy szenved, sőt sírni is láttad. Végignézted az egészet, és közben tudtad nagyon jól, hogy hol van Viki, sőt azt is, hogy az öcsém gyerekét várja.
- Én megértem, hogy dühös vagy…
- Dühös? Fel tudnék robbanni!
- Megértem, de érts meg engem is. Tudom, hogy nem ezt kellett volna tennie, hidd el. Nagyon jól tudom. Azt hiszed nem próbáltam lebeszélni róla? De nem lehetett. Ne mond el Billnek, mert ezt nem tőled kell megtudnia.
- Igen? És várjam meg, míg Viki úgy dönt, hogy mégis szól a gyerekről Billnek?
- Igen.
- És ha sosem akarja elmondani? Majd a gyerek megkérdezi, ki az apja és nekilát megkeresni? Mi ez, valami szar szappanopera?
- Baba…
- Most ne babázz! – kiabált és felvette a kabátját.
- Hova mész?
- Meghívóm van a testvérem első bemutatójára. És te itthon maradsz. – mondta és bevágta maga után az ajtót.
Esther nem tudta, mit tegyen. Engem nem akart ezzel semmiképp sem felidegesíteni. Kittyt viszont nem akarta belerángatni.
Csak ült a lakásban és várta Tomot.
Késő este haza is jött, Esther már az ágyban feküdt.
- Na végre! – pattant fel Esther.
- Nem mondtam el neki. De rád nem vagyok kíváncsi. – felkapta a takaróját és a párnáját, majd kint megágyazott magának a nappaliban.
- Baba.
- Ne Esther! Csak azért nem megyek haza, mert akkor Bill megtudja, hogy összevesztünk, és én elmondanám, min.
- Viki a barátnőm és megkért.
- Nekem pedig Bill a testvérem.
- Tudom. Figyelj, beszélek Vikivel. Tudom én is, hogy Billnek tudnia kell a gyerekről, de te is beláthatod, hogy Vikitől kell megtudnia.
- Ez igaz.
- Na ugye.
- Ettől még nekem elmondhattad volna.
- Megígértem. Kérlek, ne haragudj rám.
- Bill szeretné azt a gyereket.
- Tudom.
- A barátnőd most nagyon kihúzta a gyufát.
- Tudom.
- És ha nem mondja el, mielőtt megszüli, akkor én mondom el Billnek.
- Rendben.
- Sajnálom, hogy úgy beszéltem veled.
- Tudom. – csókolta meg. – Sajnálom, hogy titkolóztam.
- Tudom. – húzta magára. – Szeretek veszekedni.
- Tudom. – bújt be Tom mellé a takaró alá. – Mert imádsz békülni.
Esther másnap reggel felhívott és szólt, hogy Tom mindent tud. Elmondta azt is, hogy Tom milyen kompromisszummal egyezett bele a titoktartásba. Jogosnak véltem. Igaza van.
- Meg van! – lépett be egy délután a házba kiáltozva Bill.
- Mi van meg? – Gustav.
- Viki!
- Mi? – Kitty.
- Vettem pár újságot, köztük az Amsterdam’s Eye-t is. Itt egy cikk, aminek a végén Viktoria Nolting van feltűntetve. Ő írta ezt a cikket. Amsterdamban van.
- És most mit fogsz csinálni?
- Hétvégén ott lesz bemutatóm. Előbb megyek és megkeresem. Elmegyek az újsághoz. – mondta és felment a szobájába.
- Ez nem jó ötlet. – Kitty.
- Miért?
- Mert Viki nem akarja, hogy megtalálja.
- Figyelj. Semmi rossz nem történhet. Leülnek és megbeszélik a dolgot. Ha nem is jönnek össze, legalább megbeszélik. Nem igazán váltak el úgy, ahogy kéne. Talán könnyebb lesz Billnek is így lezárni.
- Nem lesz az.
- Miért?
- Nem mondhatom el. Fel kell hívnom Esthert.
- Kitty Markus! Azonnal elmondod, mi folyik itt! – vette el tőle a telefont Gustav.
- Nem mondhatom el.
- Ok, akkor kitalálom. Ha eltalálom, akkor nem te mondtad el.
- Na jó. Elmondom, de meg kell ígérned, hogy nem leszel rám dühös, és nem mondod el Billnek.
- Ezt nem tudom előre megígérni.
- Akkor nem mondom el.
- Na jó. Nem leszek rád mérges.
- És nem mondod el Billnek.
- Rendben.
- Megígérted kicsim!!
- Meg.
- Viki gyereket vár. Közel 3 hónap múlva meg is szüli.
- Tessék??
- Halkabban. – rángatta be a szobájukba. – Ne kiabálj.
- Viki terhes?
- Igen. És ha megtalálja Vikit, akkor megtudja ezt is.
- Nagyon helyes. Még jó, hogy megtudja a saját… Várj, Billtől van a gyerek?
- Igen.
- Akkor meg is kell tudnia!
- Vikitől. Nem mástól és nem véletlen.
- Na jó én most lelépek.
- Hova?
- Nem akarod, hogy kiabáljak, úgyhogy most elmegyek. Kicsit el kell ezen gondolkodnom.
- De min?
- Min? 6 hónapja hazudozol nekem. A barátnőd gyereket vár a legjobb barátomtól, úgy, hogy nem is tud róla.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
