111. rész. Bill megtalál.

-         Én megértem, hogy Viki a legjobb barátnőd, megértem, hogy sokat köszönhetsz neki. De képes vagy itt élni Billel és eltitkolni, hogy gyereke lesz? Hogy vagy képes ilyet tenni? Ez nem te vagy.

-         Tudom. De titkon azt reméltem és még most is reménykedem benne, hogy Viki minél előbb jobb belátásra tér és elmondja neki.

-         Na figyelj. Oké. Tegyük fel, hogy megértem azt, hogy ezt Vikitől kell megtudnia. De mit mondtál hányadik hónapban van?

-         6.

-         Akkor még egy hülye is látja rajta, hogy terhes.

-         Igen.

-         Nos, Bill amint meglátná Vikit, egyből levágná. Szóval semmiképp sem jutna el a dolog odáig, hogy Viki tudja előbb közölni vele.

-         Ez igaz.

-         Na ugye.

-         De akkor is.

-         Nem akadályozhatjuk meg, hogy Bill odautazzon. Főleg, mert dolgozni megy oda.

-         Tudom.

-         Úgyhogy egyezzünk meg. Én hajlandó vagyok megérteni téged és nem haragudni rád, de egy feltétellel.

-         És mi az?

-         Nem próbálod Billt megakadályozni.

-         De Vikit figyelmeztethetem?

-         Nem.

-         Tessék?

-         Nem szólhatsz neki. Bill több mint fél éve hülyének van nézve. Viki is megérdemel ennyit.

-         De én nem szúrhatok ki vele.

-         De igen. Édesem. Bill így is, úgy is meg fogja tudni. Most már nem mindegy, hogyan?

-         De igen. Viszont Vikinek fel kéne készülnie a találkozásra.

-         Az se biztos, hogy megtalálja.

-         Meg fogja.

Végül abban egyeztek meg, hogy ha Bill pénteken odautazik és nem sikerül kiderítenie, hol lakom, akkor Kitty felhív és értesít.

-         Jó reggelt! – lépett be Lilyann az ajtómon.

-         Szia.

-         Jó korán keltél ma. – vettem el a kezéből a tejet és a kávét.

-         Ma este dolgozom!

-         Tényleg, már péntek van.

-         Igen. És te is eljössz.

-         Igen?

-         Még szép! Most látsz először kifutón.

-         Igazából dolgozni is most látlak majd először.

-         Hehe. Nagyon vicces. Szóval eljössz?

-         Nem hagynám ki. Viszont nekem egy óra múlva el kell indulnom dolgozni.

-         Nahát itt az album. – vette el a konyhaasztalról.

-         Ja igen. Beragasztottam a képeket, amiket a múltkor csináltál.

-         Elviszem, belerakom a többit is.

-         Rendben.

-         Hogy fejlődtök. És az első képeket is benne hagyod?

-         Igen.

-         Tehát el fogod mondani neki?

-         Igen. Pár hét múlva lesz egy hét szabim. Elutazom hozzá és elmondom neki.

-         Biztos?

-         Igen. Még szülés előtt el kell mondanom, emlékszel.

-         Igen, Tom. De te is ezt akarod?

-         Igen. Tudnia kell és kész. Mérges lesz, utálni fog, de legalább nem kell tovább ilyen bűntudatban élnem.

-         Küldj egy e-mailt.

-         Tényleg, mi van Dominikkal?

-         Értem a célzást. Na lépek. Jó munkát, délután találkozunk. – megpuszilt és hazament.

-         Jó napot! Viktoria Noltinghoz jöttem. – jelent meg Bill az újság épületének recepcióján.

-         Neve?

-         Bill Kaulitz.

-         Meg van beszélve?

-         Nem. Meglepném.

-         Nem engedhetem fel, ha nincs megbeszélve senkivel.

-         Figyeljen. Hónapok óta nem láttam. Németországból utaztam ide, hogy meglepjem. Ne tegye ezt velem. Mit szólna, ha a szerelme egy másik országban élne, és félévente láthatná csak?

-         Megkérdezem. – enyhült meg a recepciós és felemelte a telefont.

-         Tessék. – Mark.

-         James vagyok a recepcióról, Viktoria Noltinghoz jött egy barátja Németországból.

-         Pillanat. Viki!

-         Igen?

-         A recepción vár valaki. Azt mondja egy barátod Németországból.

-         Ki az? – álltam fel.

-         Ki az? – kérdezte Mark.

-         Egy bizonyos Bill Kaulitz.

-         Bill Ka… - Mark.

-         Nem vagyok itt. Mondja meg, hogy nem jöttem ma be.

-         Viki nincs itt. Ma nem jött be dolgozni. – továbbította.

-         Értem, köszönöm. A titkára azt mondja, nincs itt. Nem jött be ma dolgozni.

-         Értem, és megadná a címét vagy a telefonszámát?

-         Én nem tudom.

-         Akkor a titkára.

-         Nem adhatjuk ki.

-         Kérem. Meg kell találnom.

-         Kérem, Bill. Értse meg, hogy nem adhatom meg.

-         Köszönöm a semmit. – mondta Bill és sértődötten lelépett.

Kinéztem az irodám ablakán és láttam, ahogy beszáll egy taxiba. Újra láttam őt, fél év után. Talán hiba volt elküldenem.

Felhívtam Lilyannt.

-         Szia, én vagyok. Itt járt Bill.

-         Mi van?

-         Itt volt a recepción.

-         Honnan tudta meg, hol dolgozol?

-         Nem tudom. Ezt senki nem tudja a szüleimen kívül. Ők pedig tuti, hogy nem árulták el.

-         Akkor talán csak próbálkozott. Azt tudja, hogy újságnál dolgozol?

-         Nem tudom. A csajok tudják. Lehet, kikotyogták.

-         Akkor tudod, mi lehet? Megtudta, hogy egy helyi lapnál dolgozol, és most végig megy az összesen.

-         De már tudja, hogy itt vagyok.

-         Miért?

-         Azt mondtam, nem jöttem ma be dolgozni.

-         Na de elment már?

-         Igen.

-         Azt nem tudja, hol laksz. Gyere haza. Még most, amíg nincs ott.

-         Rendben. Beszélek Alexel és eljövök.

Hazamentem, de beláttuk, hogy azért Amsterdam elég nagy és zsúfolt város. Nem lenne egyszerű Billnek rám találnia. Habár, ahogy ismertem magam és a véletleneket, van rá esély, hogy megtaláljon.

Lilyann elment a bemutató próbára, én pedig később, kezdésre mentem utána.

-         Na szevasz öcsi, mi a helyzet? – hívta fel Tom a testvérét.

-         Most épp ruhapróbán vagyok.

-         Megtaláltad?

-         Meg, de nem találkoztam vele. Letagadtatta magát. Azt mondta a titkára, hogy nem ment ma be. De tudom, hogy ott volt.

-         Honnan?

-         Nem tudom, érzem. De miért nem akar látni?

-         Talán csak nincs felkészülve rá.

-         Mindegy. Most dolgoznom kell. Holnap lesz még nap. Megtalálom. Még akkor is, ha ő nem akar látni engem.

-         Lehet, hogy tényleg nem volt ott.

-         Remélem. Nagyon remélem, hogy nem hazudott.

-         Hívj fel holnap, hogy mi a helyzet.

-         Rendben. De most mennem kell.

-         Sok sikert öcsi.

-         Köszi. Szia.

-         Szia.