115. r�sz. Szerintem megoldjuk.

Eg�sz nap apu�kn�l voltam, de Bill egyszer sem h�vott. Pedig nem tudta, hol vagyok. Nagyon rossz �rz�s volt, hogy ennyire nem �rdeklem. K�s� este �rtem haza.

-         Sziasztok. – l�ptem be.

-         Szia. Merre j�rt�l? – Kitty.

-         Anyu�kn�l.

-         Gondoltam. Vacsi a h�t�ben. Mi elmegy�nk enni Tom�kkal.

-         �rtem. Pedig kivettem egy filmet, rem�ltem hogy egy�tt megn�zz�k.

-         N�zz�tek meg Billel, szerintem nemsok� haza�r. – Gustav.

-         Ugye nem direkt akartok minket kettesben hagyni?

-         H�t van benne n�mi igazs�g. – mosolygott Kitty.

-         Sejtettem. De �r�l�k neki.

Hamarosan lel�ptek, �n pedig nekil�ttam ter�teni. K�t szem�lyre. Nemsok� Bill is meg�rkezett.

-         Sziasztok.

-         Szia. Egyed�l vagyok.

-         Gustav�k?

-         Tom�kkal vacsor�znak.

-         V�rsz valakit? – utalt a ter�t�kre.

-         T�ged v�rtalak.

-         H�t �n nem vacsor�zom itthon. Csak �t�lt�zni j�ttem haza.

-         �s hova m�sz? – k�rdeztem megszok�sb�l, de r�j�ttem, hogy hiba volt, amint kimondtam. – Bocs, nem tartozik r�m.

-         Randim lesz. – mondta.

-         �rtem…nos…akkor �n nekil�tok enni, nem v�rok tov�bb.

-         Egy�l nyugodtan. – mondta, majd felment a szob�j�ba.

F�l �ra m�lva Bill kics�pve, kisminkelve, bel�tt hajjal j�tt le a l�pcs�n.

-         Szia. J� �jt. – k�sz�nt, majd kiment.

Ahogy becsukta maga ut�n az ajt�t, a huzat az eg�sz lak�sban k�rbevezette Bill finom, �desk�s parf�mj�nek illat�t.

A sz�vem szakadt meg. Randija lesz. �s ezt csak �gy k�z�lte. P�r napja vagyok itt, � meg m�r randizik.

Vacsora ut�n betettem a lej�tsz�ba a k�lcs�nz�tt dvd-t �s led�ltem a kanap�ra. F�l �ra m�lva kulcsz�rg�st hallottam �s le�ll�tottam. Bill l�pett be az ajt�n.

-         Szia. – k�sz�ntem.

-         Szia.

-         Ez gyors volt.

-         Nem megy m�g a randiz�s. – �lt le mell�m. – Mit n�zel? – terelte a sz�t.

-         Forrest Gump.

-         Im�dom ezt a filmet.

-         Tudom. �n is.

-         Hol tart?

-         Most fek�dt le az anyja azzal a pasassal, hogy Forrestet felvegy�k a suliba.

-         Csatlakozhatok?

-         Persze.

Innent�l nem sz�ltunk egym�shoz, csak meredt�nk a k�perny�re. �r�ltem. Nem megy m�g neki a randiz�s, akkor csak szeret m�g. Vagy a gyerek miatt? Nem tudom. De nem is akarom megk�rdezni. Nem tudom m�gegyszer azt v�gighallgatni, hogy �n m�r nem �rdeklem �t, csakis a baba. Az a mondat m�g most is f�j, hab�r �rthet�.

-         Nem f�zol? – k�rdezte, mikor v�ge lett.

-         Nem.

-         Akarsz enni valamit? Mert nekem kilyukad a gyomrom.

-         �n m�r ettem.

-         Na akkor �n eszem.

-         Rendben. – feleltem.

Mi�rt akar ennyire besz�lgetni velem? Legsz�vesebben felmenn�k �s bez�rk�zn�k a szob�mba.

5 perc ut�n emellett is d�nt�ttem.

-         H�t �n lefekszem. J� �jt.

-         J� �jt.

Felmentem a szob�mba, azut�n lezuhanyoztam. Befek�dtem az �gyamba �s b�multam a plafont. Kopogtak a szob�m ajtaj�n. Kiz�r�sos alapon Bill.

-         Gyere. – mondtam �s m�r be is j�tt.

-         Gondoltam megn�zem, alszol-e m�r.

-         M�g nem.

-         Nincs kedved besz�lgetni? Nem igaz�n besz�lt�nk, mi�ta hazaj�tt�l.

-         Nem t�nt�l �gy, mint aki besz�lni akar velem.

-         Kezdj�k el�r�l.

-         Ok�.

Az �gyamhoz s�t�lt �s hanyatt fek�dt mell�m. Mindketten a plafon egy pontj�t b�multuk p�r percig csendben.

-         Sajn�lom. – ny�gtem v�gre ki.

-         �n is.

-         Nem akartam elvenni t�led, csak egy kis id�t akartam.

-         Tudod nagyon d�h�s voltam. De mikor megl�ttam a k�perny�n a picit, �gy �reztem, � az eny�m. �s itt van velem. Ha elmondtad volna, hogy terhes vagy, nem engedtelek volna el. �s tudom, hogy ezt nem akartad volna. De meg kell �rtened, hogy f�l �vig kerestelek. Egyik nap olvastam a neved egy cikk v�g�n �s megtal�ltalak. Azt�n megl�ttalak �s… �s te az �n gyerekem v�rod. Nem akartalak megfenyegetni, de akartam hogy tudd, mit �rzek.

-         �rtem. �s tudom, mit �rzel. �n sem akarom, hogy a baba apa n�lk�l maradjon. De nek�nk ez valahogy nem megy.

-         Lehet�nk �gy is a sz�lei, hogy nem vagyunk egy�tt. De �n a k�zel�ben akarok maradni. Nem akarok h�tv�gi apuka lenni.

-         Sosem venn�m el t�led. Hidd el. Au..

-         Mi az? – �lt fel.

-         Rugdos.

-         Megfoghatom?

-         Persze. – megfogtam a kez�t �s a hasamra tettem. – �rzed?

-         Ez hihetetlen.

-         Igen. Az.

-         Milyen er�s.

-         Igen.

-         �s milyen �rz�s?

-         Furcsa. Nem tudom megszokni.

Bill a fej�t a hasamra tette, f�l�t a p�l�mra tapasztotta.

-         V�rj. – mondtam �s felh�ztam a h�l�ingem. – Most tedd oda.

�gy m�r a b�r�mh�z tudta tenni k�zvetlen�l a f�l�t.

-         Na? Mit hallasz?

-         Mintha mocorogna. De lehet, csak k�pzelem.

-         H�t nem tudom. �n nem hallottam m�g. – mosolyogtam.

-         Szerinted fi� vagy l�ny?

-         Szerintem l�ny.

-         Biztos fi�.

-         Ezt m�r Tom is el�adta. Egy Kaulitz csak fi� lehet.

-         �s gondolkodt�l m�r neveken?

-         Nem. Majd ha megl�tom, tudni fogom.

-         Nincs belesz�l�som? – emelte fel a fej�t �s r�mn�zett.

-         Tudod mit? Ha fi� lesz, te adsz neki nevet, ha l�ny, akkor �n.

-         Rendben. �gyis fi� lesz.

-         Megl�tjuk.

Bill visszafek�dt mell�m.

-         M�g mindig furcsa, hogy apa leszek.

-         �n rettegek.

-         T�nyleg? – hajolt fel�m.

-         Igen. Milyen anya leszek? Mit csin�ljak vele? Nem tudom, mi kell egy ekkora cs�pps�gnek. Semmit nem tudok a bab�kr�l, csak n�h�ny dolgot, amit Vivienn�l l�ttam.

-         H�t �n sem tudom, milyen apa leszek. De szerintem megoldjuk.

-         Megj�tt�nk! – hallatszott Kitty hangja lentr�l.

-         Na, �n lefekszem. – pattant fel Bill. – J� �jt.

-         Neked is.

Miut�n Bill kiment, lement a nappaliba.

-         H�t ti? L�ttam, hogy megy a t�v�. – Kitty.

-         Besz�lgett�nk. R�gott a baba �s hallottam, ahogy mocorog odabent. Ez hihetetlen sr�cok. Apa leszek. Telefon�lok egyet.

-         Ilyen k�s�n? – Gustav.

-         M�r ennyi az id�? – n�zett a telefonj�ra.

-         Igen.

-         Akkor majd reggel. J� �jt!

-         Boldog. – Gustav.

-         Az. De nem tudom, mi lesz vel�k.

-         Szerintem j� v�ge lesz. Ez a gyerek majd �sszehozza �ket, megl�tod.

-         �s az j� lesz?