116. r�sz. Simone seg�t.

A baba nagyon sok�ig mocorgott m�g. Besz�ltem hozz� egy darabig. �r�ltem, mert �gy �reztem, Bill megny�lt. Nem ut�l m�r annyira. Mikor hozz�m�rt meg�llt az id�. �gy �reztem, �n vagyok a legnagyobb barom a vil�gon, ami�rt ezt ki akartam hagyni az �letemb�l. Kit �rdekel az a h�lye cs�k? Kit �rdekelnek a probl�m�k? Sz�l�k lesz�nk, nem sz�m�t m�s. Semmi m�s.

Mikor reggel felkeltem, nem volt m�r otthon senki. �pp az els� te�mat kortyolgattam, mikor csengettek. Az ajt� m�sik fel�n Simone �llt.

-         Szi...a. – k�sz�ntem meglepetten.

-         Szia. Bej�hetek? – mosolygott.

-         Ja persze, gyere. De csak �n vagyok itthon.

-         Hozz�d j�ttem.

-         Hozz�m?

-         Igen. Bill h�vott, hogy sz�ks�ged lehet egy kis seg�ts�gre.

-         H�t el�g bizonytalan vagyok.

-         Ez�rt vagyok itt. Hoztam egy p�r k�nyvet �s egy telefonsz�mot. Egy kedves ismer�s�m, aki mindenben a rendelkez�sedre fog �llni, ha szeretn�d. Terhes oktat�s, torna �s felk�sz�t�s.

-         Huh, ez egyszerre kicsit sok. �n azt hittem…

-         Hogy m�rges vagyok r�d, ami�rt lel�pt�l az unok�mmal. – folytatta.

-         Igen.

-         Mikor este meghallottam Bill hangj�t a telefonban elfeledtem minden d�h�met. Boldog �s nekem csak ez sz�m�t. �n csak arra k�rlek, vond be �t mindenbe. Tudtam, hogy � lesz hamarabb csal�dapa a k�t fiam k�z�l �s tudom, hogy j�l fogja csin�lni.

-         Csal�d… - s�hajtottam egy nagyot.

-         Igen az. Akkor is csal�d a csal�d, ha az apa �s az anya nem �lnek egy p�rkapcsolatban. A l�nyeg az, hogyan viszonyultok a picihez, �s hogy �t ki ez az eg�sz rajta. � sosem l�thatja, mi van k�ztetek. Neki csak az sz�m�t, hogy van anyuk�ja �s van apuk�ja, akik mindketten szeretik �t nagyon.

-         Anya leszek. Igen. Mostant�l az �letem fenekest�l felfordul majd. Mindig vigy�znom kell r�, mindig gondoskodnom kell r�la. Egyed�l nem tudom, v�gig tudn�m-e csin�lni.

-         Tudod, mit gondoltam, mikor el�sz�r megl�ttalak?

-         Hogy ez a bolond r�szeg ty�k mit keres a fiaddal.

-         Nem. – nevetett. – Azt gondoltam, te j� �g! A fiamat r�g l�ttam ennyire kivirulva. Maradjon kett�nk k�zt, de mikor v�get �rt a TH-s id�szak �n megk�nnyebb�ltem. Visszakaptam a k�t pici fiamat, akiknek n�lk�lem kellett feln�ni�k. Akiknek id� el�tt kellett feln�tt� v�lni �s �n kimaradtam mindenb�l. Sosem haragudtam senkire, s�t boldog voltam. �jra otthon voltak, �jra felszabadultak. �jra napszem�veg �s hatalmas ronda sapk�k n�lk�l mehettek az utc�ra, test�r�k n�lk�l. Lehet, hogy ez nem miattad t�rt�nt, de az�rt �n k�sz�n�m neked. �s most te vagy az els� unok�m �desanyja. Jobbat nem is tudn�k elk�pzelni. Te is fiatalon v�lt�l �rett n�v�. Lehet, hogy n�ha el�g �rdekes a vil�gszeml�leted �s lehet, hogy sokszor megb�ntod a k�r�l�tted l�v�ket, de ki nem? Most az a legfontosabb, hogy b�zz magadban. Ne t�r�dj Billel, ne �rdekeljen, hogy szeret-e, hogy lesztek-e ti egy�tt. Azzal t�r�dj, hogy p�r h�nap m�lva gyermeket hozol a vil�gra, akit legal�bb 18 �ves kor�ig kell majd nap, mint nap nevelned. Kett�t�kre r��rsz akkor koncentr�lni, ha a pici megsz�letik �s megvan a kell� h�ttere.

-         K�sz�n�m.

-         Nem sz�ks�ges. – �lelt �t.

Ittunk egy te�t �s besz�lgett�nk. Tov�bbra is olyan kedves volt velem, mint eddig. Nagyon �r�lt a picinek, �gy ink�bb �n is �r�ltem �s lepleztem f�lelmeimet.

-         Hallottam Billt�l, hogy �desap�d nem igaz�n kedveli �t.

-         Apu…hogy is mondjam. K�pzelj el egy 50-es �veiben j�r� mogorva pasit, aki szakm�j�b�l is ad�d�an mindent �s mindenkit kritiz�l, aki egy hajsz�lnyit is elt�r az � elk�pzel�s�t�l.

-         H�t gondolom, Bill nem csak hajsz�lnyit t�r el ett�l.

-         Bill �ll t�le eddig a legt�volabb. De azt hiszem, kezd enyh�lni. Ez a kisember a pocakomban, mindenkib�l valami j�t hoz ki. �gyhogy tal�n j� v�ge lesz.

-         Tudod Bill nagyon tart �desap�dt�l. Mondta, hogy ez�rt haragudt�l is r�, mert nem akart elmenni a sz�leidhez.

-         Igen. Haragudtam r�, mert �n is tartottam t�letek �s m�gis elmentem. Ak�rmennyire le�gettem magam, odamentem, mert � ezt szerette volna.

-         Igen a kisebbik fiam kicsit �nz�bb, mint a b�tyja.

-         Vettem �szre.

J� volt kibesz�lni Billt �s a kapcsolatunkat egy olyan emberrel, aki ennyire ismeri �t. �s nem volt tot�l elsz�llva a fia viselked�s�t�l, p�rtatlan volt �s ez nagyon j�l esett. Sokkal nagyobb lett az �nbizalmam �s jobb lett a kedvem is, most hogy �gy �rezhettem, nem minden�rt �n vagyok a felel�s, nem minden az �n hib�m.

P�r �ra m�lva Simone elk�sz�nt �s elment Tom�khoz is, ha m�r erre j�rt.

Napokig b�jtam a k�nyveket, amiket kaptam t�le. Volt k�zt�k felvil�gos�t�s a sz�l�sr�l, amit�l teljesen kibuktam. Tudtam �n eddig is, hogy nekem kell megsz�ln�m, de a n� a k�pen valahogy nem t�nt t�l boldognak.

Ahogy teltek a napok kezdtem mag�nyos lenni, �s m�g jobban f�lni kezdtem ett�l az eg�sz helyzett�l. Kitty �s Gustav olyannyira felvir�goztatt�k a c�get, hogy csak �mlik hozz�juk a munka. Esther sulij�ban itt az �retts�gi id�szak �s az ember nem is hinn�, h�ny di�k szorul ilyenkor az � seg�ts�g�re. Tom teraszt �p�ttetett az �tteremhez �s �lland�an ott volt. Bill szint�n dolgozott. Vagy fot�z�sra ment, vagy egy-k�t napra l�pett le valahov� modellkedni, vagy a divatc�gn�l volt eg�sz nap.

Eg�sz nap s�t�lgattam, fek�dtem, ettem, olvastam. Bill n�ha felh�vott, hogy megk�rdezze, mi van velem, de ez ritk�n fordult el�. Mire haza�rt �n m�r aludtam, mikor reggel ment, tal�n egy 5 percre l�ttam. Rendszerint mosolyogva tette a hasamra a kez�t, majd elk�sz�nt �s megint nem l�ttam m�snap reggelig. De ezen k�v�l nem �rt hozz�m. N�ha mosolygott �s a picir�l sz�vesen besz�lgetett velem. De �n annyira m�r nem �rdekeltem.

Anyu szerint depresszi�s lettem. A sok aggodalom, az ismeretlent�l val� f�lelem �s zaklatotts�g.

Ami v�gleg kicsin�lt, az a sz�linapom volt. Reggel anyu �bresztett �s apuval egy�tt k�sz�nt�ttek, majd letettem a telefont �s lementem reggelizni. Egy cetli v�rt a h�t�n, miszerint: „Szia! K�s�n j�v�nk, ne v�rj meg. Boldog sz�linapot, h�tv�g�n �nnepl�nk ;) „

Ez Kitty �r�sa. K�ts�gtelen. Nem felejtett�k el, csak nincs idej�k r�m. Bill m�r fel�lt�zve slattyogott le a l�pcs�n. Mikor meghallottam �temes csoszog�s�t, let�ptem a cetlit az ajt�r�l �s �sszegy�rtem.

-         J� reggelt. – k�sz�nt. – Hogy vagytok?

-         J�l.

-         Na m�g k�v�ra sincs id�m. – n�zett az �r�j�ra. – Vas�rnap reggel j�v�k.

-         Vas�rnap?

-         Mondtam m�r a m�lt h�ten. P�ntek reggel utazom Sv�jcba, �s vas�rnapig maradok.

-         Ja igen.

-         Na vigy�zz a picire. Sziasztok! – simogatta meg a hasam �s elment.

Fasza. Egyed�l maradtam megint. Cs�rg�tt a telefonom, de mire fel�rtem �rte az emeletre (mi�ta ekkora a hasam nem vagyok valami eredm�nyes a r�vidt�vfut�sban, f�leg nem ezt l�pcs�n felfel� kombin�lva) a telefon elhallgatott. Esther volt az. M�r vissza is h�vtam.

-         Igen?

-         Szia, mi�rt h�vt�l?

-         H�t szerinted? Boldog sz�let�snapot! M�r megint t�k �reg vagy. – nevetett.

-         Te csak ne dum�lj. �n 25 lettem, te pedig mennyi is leszel?

-         Sok. Na j�. Mes�lj, hogy vagytok? Tudom, hanyagoltalak az ut�bbi id�ben.

-         Semmi baj.

-         Dehogynem. Figyelj. H�tv�g�n �sszedobunk egy vacsit Tomn�l, mit sz�lsz? Mind egy�tt.

-         J� �tlet. De most, ha nem gond, �n elk�sz�nn�k. Van m�g p�r dolgom, meg ehhez hasonl�k.

-         J�-j�. Akkor majd besz�l�nk.

-         Szia. – tettem is le a telefont.