119. r�sz. Besz�lj�nk �szint�n.

-         �hen halok. – jelentette ki Bill, mikor haza�rt�nk.

-         Nagyon f�radt vagyok.

-         D�lj le, rendelek valamit, azt�n esz�nk, ha felkelt�l.

-         Egy�l nyugodtan n�lk�lem. – mondtam �s felmentem a szob�mba.

�gy h�rom �r�t alhattam. Nagy volt a csend, csak a gyomrom korg�s�t hallottam. Les�t�ltam a l�pcs�n �s Bill ott �lt az �tkez�asztaln�l. K�t szem�lyre volt megter�tve.

-         H�t te? – k�rdeztem.

-         Tudom, hogy rosszul esett, ami�rt lemaradtam a sz�linapodr�l, de hidd el, nem felejtkeztem meg r�la.

-         Semmi baj Bill. Nem kell menteget�zn�d. Nem vagyok a kedvenced �s ez �rthet�.

-         Na j�, ne dum�ljuk t�l. Sz�val most bep�tolom, amir�l lemaradtam. �lj le. – h�zta ki ez egyik sz�ket, �n pedig helyet foglaltam.

M�r hozta is a kaj�t.

-         Mil�n�it csin�ltam, mivel m�st nagyon nem tudok. – szedte tele t�ny�rom mosolyogva.

-         K�sz�n�m.

Nekil�ttunk enni. Nem igaz�n jutottam sz�hoz. Nem tudtam, mit mondhatn�k most.

-         K�sz�n�m, ez eg�sz j� volt.

-         Eg�sz j�, vagy ehetetlen, csak nem akarsz megb�ntani?

-         Eg�sz j�.

-         Nem k�rsz m�r?

-         K�szi, tele vagyok.

-         Rendben. – fel�llt �s leszedte a ter�t�ket, hogy kivigye a konyh�ba.

Egy perc m�lva egy kis p�rszeletes tort�val a kez�ben j�tt ki, rajta egy gyerty�val.

-         Boldog Sz�let�snapot!

-         Nem kellett volna. – v�gtam r�.

Tudom, hogy nem ezt akartam mondani, de meg kellett sz�lalnom, hogy valahogy eltereljem a figyelmem a s�rhatn�kr�l.

-         F�jd el.

-         Rendben. – vettem nagy leveg�t.

„Azt szeretn�m, ha �gy is boldog lenn�l!” – n�ztem le a hasamra, �s �gy mondtam el magamban a k�v�ns�gom, majd elf�jtam a gyerty�t.

-         �s van aj�nd�k is. – vigyorgott.

-         Bill… - kezdtem volna, de m�r el is t�nt.

Mikor visszaj�tt k�t aj�nd�kzacsk� volt a kez�ben.

-         Az egyik a ti�d, a m�sik a pici�. – adta oda. – Bontsd ki. K�v�ncsi vagyok.

-         Rendben. – vettem el t�le �s nekil�ttam az egyik zacsk� tartalm�t felkutatni.

Egy pici gyerek ruh�t vettem ki bel�le. Piros-fekete nadr�g, hozz� sz�nben ill� pulcsi, egy pici cip� �s sapka volt benne.

-         �n terveztem a picinek. – magyar�zta b�szk�n.

-         Ez csodasz�p. – v�laszoltam k�nnyeimmel k�szk�dve.

-         Rem�ltem, hogy tetszeni fog. �s ez a sz�nkombin�ci� illik fi�hoz is �s l�nyhoz is.

-         �h�m… - b�logattam szabadon engedve egy k�nnycseppet, ami a szememb�l indulva v�gigszaladt egy pillanat alatt az �llamig.

-         N�zd meg a te aj�nd�kodat is.

-         Ok�. – nyitottam sz�t a m�sik aj�nd�kzacsk�t is.

Ebben egy piros fot�keret volt, amiben n�gy k�pnek volt helye. Ebb�l h�rom m�r be is volt t�ve. Az egyiken Bill �s �n voltunk. Egym�s mellett �llva mosolygunk a kamer�ba. A m�sikon az els� ultrahang k�p, a harmadikon egy k�p r�lam m�r nagy pocakkal.

-         A negyedik helyre a baba ker�lhetne. – tette hozz�.

-         K�sz�n�m. – b�jtam hozz�.

Csak �llt �s hagyta, hogy �t�leljem. Mikor r�j�ttem, tal�n ezt nem k�ne, pr�b�ltam elh�z�dni t�le, de � �t�lelt �s mag�hoz szor�tott. Fejem a mellkas�ra tettem �s azt k�v�ntam, ez a pillanat ne m�ljon el sosem. Ha most el kell engednem, �s a szem�be kell n�znem, nem tudom, mit mondan�k. De nem �llhat meg az id�. �gy elengedtem �s elt�volodtam t�le. Let�r�ltem az arcomon v�gigfolyt k�nnycseppeket �s visszatettem a k�pet a zacsk�ba.

-         Bocs. El�g �rzelg�s vagyok az ut�bbi id�ben. – menteget�ztem.

-         Semmi baj. Ne k�rj folyton bocs�natot.

-         �gy �rzem, musz�j.

-         Nem az. Figyelj. Pr�b�ljunk meg t�ll�pni a t�rt�nteken. Elsz�rtuk, de m�r nem lehet visszatekerni az id�t. �n igyekszem t�bbet foglalkozni veletek, veled. Te pedig ne �rezd mindig �gy, hogy haragszom r�d.

-         Pr�b�lom azt hinni, hogy megbocs�tott�l, de �gy �rzem, ez nem �gy van. Szeretn�k �szint�n besz�lgetni veled. Nem csak a bab�r�l.

-         Rendben.

Le�lt�nk a kanap�ra �s v�rta, hogy elkezdjem. Miut�n �n nem tal�ltam szavakat, � sz�lalt meg.

-         Mi�ta itthon vagy, nem igaz�n t�r�dtem veled. �s ez sz�nd�kos. Menek�ltem itthonr�l, el�led. Pr�b�lok nem d�h�s lenni, de neh�z elfeledni f�l �vet. Neh�z f�lretenni azt, hogy eltitkoltad el�lem a gyerekemet. Tudom, �n k�nyszer�tettelek, hogy haza gyere, de mikor itt volt�l, �gy �reztem, nem tudok a szemedbe n�zni. Hidd el, �r�l�k, hogy itt vagy. J� t�ged l�tni minden nap �s alig v�rom m�r, hogy megsz�lessen.

-         �s mi lesz, ha megsz�letik? Itt �lek majd veled, Kittyvel �s Gustavval? Bill, �n hazaj�ttem, mert ezt kellett tennem. De nem vagyok boldog. Ez nem az �n h�zam. Nem �rzem �gy itthon magam. Egyfolyt�ban arra gondolok, melyik�t�k j�n m�r v�gre haza. Ha megsz�letik a baba, hogy fogunk itt �lni? �t is idek�nyszer�ted a sr�cok nyak�ra?

-         El akarsz k�lt�zni?

-         L�ssuk be, ennek �gy nincs �rtelme. Nem vagyunk mi m�r olyan kapcsolatban, mint voltunk. Nem vagyunk egys�ges frontot alkot� sz�l�k. Van egy apa, meg egy anya �s ennyi. Ezen k�v�l itt van m�g egy szerelmes p�r is, akik nem biztos, hogy erre v�gynak. Szeretn�nek n�ha kettesben lenni, amit meg is tehetn�nek, ha �n nem lakn�k itt, mert te alig vagy itthon. �s itt lesz a baba, aki majd egyfolyt�ban s�r, felfordul a lak�s.

-         �n ezt meg�rtem.

-         Nem veszem el t�led. De nem b�rok itt �lni arra v�rva, mi lesz vel�nk.

-         De maradsz, am�g megsz�letik?

-         Igen. Nem akarok m�r k�lt�zk�dni, idegeskedni.

-         Meg�g�rem, hogy t�bbet fogok veled foglalkozni.

-         Nem kell meg�g�rned. Nem v�rom el. Semmit nem v�rok el. Csak ut�lok ebben a k�nyszerhelyzetben �lni. Hi�nyzik a szabads�g, hi�nyzik az, hogy csak magammal t�r�djek. Hi�nyzik a munka, a h�tv�gi ereszd el a hajam bulik. J� ideig kell ezeket mell�zn�m, �s ezt bel�tom. El is fogadom, de akkor legal�bb szeretn�k �gy �lni, ahogy nekem az a legjobb.

-         Szeretn�k t�bb terhet levenni a v�lladr�l.

-         K�zt�nk m�r sosem lesz semmi term�szetes. Megj�tszott mosolyok, k�nyelmetlen �lel�sek, k�nyszer� besz�lget�sek. Nem kell er�ltetned semmit. Nem kell hib�snak �rezned magad, ami�rt �n mag�nyosnak �rzem magam. �n akartam ezt. �n mentem el, hogy egyed�l csin�ljam v�gig. Az persze m�s, hogy �tk�zben r�j�ttem, egyed�l nem vagyok r� k�pes. De ne j�tszunk meg semmit. Tedd azt, amit j�nak l�tsz, miattam ne agg�dj. Csak az ir�ntam �rzett d�h�d ne vet�tsd ki a gyerek�nkre. Ennyit k�rek, semmi t�bbet.

-         M�g mindig bel�m l�tsz.

-         Volt id�m �tgondolni mindent �s r�j�nni p�r dologra. Tudom, hogy dolgod volt, de mikor elfelejtetted a sz�linapom r�j�ttem, minden megv�ltozott. Szeretn�k kikeveredni ebb�l a helyzetb�l, amiben most vagyunk �s tov�bbl�pni. M�r megint rugdos. – mosolyodtam el magam. – Mikor veled besz�lgetek, �lland�an ezt csin�lja.

-         Szerinted tudja, hogy �n vagyok az apuk�ja?

-         H�t azt olvastam, az �n hangom ismeri. Ez�rt j� sokat besz�lni hozz�. Mikor megsz�letik, tudni fogja, hogy �n vagyok a mami, mert megismeri majd a hangom. Tal�n a megv�ltozott �rzelmi �llapotomat �rzi, mikor veled besz�lgetek, �s ezzel jelzi.

-         Megfoghatom?

-         Nyugodtan. – emeltem fel a p�l�mat �s odatettem a kez�t, ahol a rugdal�st �reztem.

-         Szeretn�k minden ilyen oktat�sra elmenni veled, amin ma voltunk.

-         �r�ln�k neki. Egy h�ten k�tszer megy�nk, r� fogsz �rni?

-         Megoldom.