120. r�sz. Sz� sem lehet r�la.

Mindketten �gy �rezt�k, hogy v�gre megbesz�lt�k, amit meg kellett. R�szemr�l nem hiszem, hogy ez majd v�ltoztatni fog a dolgokon �s azon, ahogy Bill viszonyul hozz�m, de majd megl�tjuk.

Elk�sz�ntem �s felmentem a szob�mba. �rtam egy sms-t Georgnak.

„K�sz�n�m, hogy besz�lt�l vele, sokat seg�tett. Azt hiszem, tartunk v�gre valamerre. Im�dlak, j� �jt!”

M�r j�tt is a v�lasz.

„Nem tudom, mir�l besz�lsz. J �lmodj sz�peket �s puszilom a picit is.”

Reggel, mikor felkeltem eltakar�tottam az esti vacsi maradv�nyait. Bill ugyan f�z�tt, kitett mag��rt, de a rendrak�sra �gy l�tom, nem tudta r�venni mag�t.

A mai programom v�ltozatosabb, mint az ezel�ttiek�. Mivel Gustav�k k�t h�tre elutaztak �s Kitty k�r�s�re az �zletet is mell�zik ez id�re, Gustav megk�rt, hogy int�zzek el p�r dolgot. �gy reggeli ut�n nekil�ttam a szervezked�snek. Meg kellett hallgatnom p�r tehets�get �s kiv�lasztani k�z�l�k a „befut�t”. J� volt �jra ezt csin�lni, de valahogy rossz �rz�ssel t�lt�tt el, hogy csak beugr� vagyok. Ez m�r nem az �n c�gem, nincs a nevem a t�bl�n. Lemondtam r�la, �s m�r nem t�ncolhatok vissza. Hab�r, ha jobban belegondolok, nem is akarok visszaj�nni. Nem tudok m�r annyit dolgozni �s annyi energi�t, id�t r�sz�nni. M�r nem. Itt �l�k �s n�zem, hallgatom ezeket a fi�kat �s l�nyokat. R�gen m�r szerveztem volna fejben nekik a j�v�j�ket, egy �t�s klipet, egy hatalmas koncertet. De most nem. Most hallgatom �ket, �s azon elm�lkedem, az �n pici bab�m vajon milyen nem� lesz.

�t k�r�l cs�rg�tt a telefonom. Bill az.

-         Tess�k?

-         Szia. Csak most �rtem haza �s gondoltam megk�rdezem, merre j�rsz.

-         Szia. Az irod�ban. Most fogok indulni. Negyed �ra �s otthon vagyok. Te m�sz valahova?

-         Nem. Hulla vagyok.

-         Vigyek kaj�t?

-         Hoztam.

-         Ok�. Akkor otthon tal�lkozunk.

-         Szia.

-         Szia.

Otthon tal�lkozunk. Csak mi ketten k�t h�tig. Jaj de �rzelg�s lettem. Elk�sz�ntem a sr�cokt�l �s indultam is haza.

-         Hah�. – l�ptem be a h�zba.

-         Szia. Te hogyhogy az irod�ban volt�l?

-         Gustav megk�rt, hogy int�zzek el p�r dolgot, am�g nyaralnak.

-         Ez norm�lis?

-         Mi�rt?

-         T�ged ugr�ltat, � meg nyaralgat? – h�borodott fel.

-         Nyugi. Csak �ltem �s hallgattam a jelentkez�ket. Elint�ztem p�r telefont, ennyi.

-         Nem k�ne dolgoznod az utols� h�napokban.

-         Bill, hal�lra unom magam, ha nem dolgozom. �s fogy�ban a p�nzem is, amit magamra k�lthetek.

-         Figyelj, �n akartam, hogy itt lakj, �s van el�g p�nzem. �n eltartalak benneteket, am�g sz�ks�ges.

-         Sz� sincs r�la. Engem legut�bb a sz�leim tartottak el, �s ennek is m�r vagy 4 �ve. A gyereket eltarthatod, de engem nem.

-         Ismerlek. Ha beleveted magad a munk�ba, azt te nem t�l eg�szs�gesen m�veled. �s az �rt a picinek is. �gyhogy egyezz�nk meg.

-         Hallgatlak.

-         Mostant�l eg�sz addig, am�g a gyereknek sz�ks�ge van arra, hogy a nap 24 �r�j�ban �gyelj r�, addig �n dolgozom meg �rtetek.

-         Tiszt�ban vagy vele, hogy az minimum 3 �v?

-         Igen. �s erre is gondoltam, belegondolva, hogy te munkam�ni�s vagy. Sz�val, ha megsz�letik a pici, �s k�szen �llsz munk�ba �llni, akkor dolgozhatsz itthon is. Seg�tesz Gustavnak ugyan�gy, mint most. Nem teljes munkaid�ben. �s addig elviseled, hogy �n tartalak el t�ged is.

-         De �n nem akarok n�lad kuncsorogni, ha p�nz kell valamire.

-         Nem kell.

-         Hanem? Havonta adsz majd nekem p�nzt, mintha az anyas�g lenne a munk�m? Sz� sem lehet r�la. Nem. �s ha �j p�rod lesz? �s ha m�r nem �l�nk egy�tt?

L�ttam az arc�n, hogy ebbe nem gondolt bele.

-         Megoldom majd, te ezzel ne foglalkozz l�gy sz�ves. Van most el�g p�nzem m�g egy ideig.

-         Tudtam, hogy nem lesz ez �gy egyszer�.

-         Ez van. De megoldjuk. Ne agyaljunk ezen id� el�tt.

-         Rendben. Majd visszat�r�nk r�, ha itt lesz az ideje.

-         Helyes. �s most ink�bb enn�k valamit, mert �hen halok.

-         Te csak �lj le, �n hozom a kaj�t.

�des volt. Hozatott kaj�t valami �tteremb�l, megter�tett �s felt�lalta. Nem hagyta, hogy seg�tsek. Eddig nem igaz�n t�r�d�tt velem, most meg egyfolyt�ban f�lt �s aggodalmaskodik. Annyira szeretem.

-         �s mit csin�lsz holnap? – k�rdezte vacsi ut�n.

-         H�t a holnapi napom arra fog r�menni, hogy r�vegyem magam anyuk�d sz�l�si vide�j�ra.

-         M�g nem n�zted meg?

-         Nem.

-         �n m�r l�ttam.

-         Te beteg vagy.

-         Mi�rt? Te nem volt�l k�v�ncsi, hogy sz�lett�l?

-         Valahogy nem. Eszem �g�ban sem volt v�gign�zni, ahogy anyu kiszenved mag�b�l. T�l sok t�v�t n�zek �s l�ttam m�r p�r sz�l�st.

-         De igazit m�g sosem.

-         Igazit m�g val�ban nem.

-         Az teljesen m�s. Fantasztikus.

-         Akkor a k�vetkez�t te sz�l�d. – v�gtam r� nevetve, de amint kimondtam lefagyott az arcomr�l a vigyor.

-         Rendben. – felelte Bill egy f�l perc gondolkod�s ut�n �gyesen oldva a fesz�lts�get.

-         Na j�, �n rendet rakok, azt�n �tmegyek Niki�khez.

-         Menj csak, majd �n megcsin�lom.

-         Bill, nem kell ezt tenned. Nem fogok belehalni, ha bepakolom egyed�l a mosatlant a mosogat�g�pbe.

-         Keveset vagyok veletek, �gyhogy legal�bb akkor hagy seg�tsek, ha igen. – vette el a t�ny�rokat a kezemb�l.

-         K�sz�n�m.

�t�lt�ztem �s elmentem a n�v�remhez.

-         Szia.

-         Szia, gyere. Vivi m�r alszik. J�l meglept�l.

-         Billel most kettesben vagyunk k�t h�tig.

-         Akkor mi�rt nem otthon vagy vele?

-         Nem tudom. Eddig k�s� estig dolgozott. Mikor m�r aludtam, akkor �rt haza. Most meg kora d�lut�n otthon van. Egy�tt vacsizunk, besz�lget�nk.

-         �s ez rossz?

-         Egyik nap m�g ker�l, m�sik nap m�r felh�v, hogy hol vagyok �s hoz kaj�t. El akar tartani, de k�zben nem gondol bele, hogy nem vagyunk m�r egy p�r. Egyik pillanatban �gy �rzem, szeret m�g, m�sikban azt �rzem, a gyerek miatt visel csak el. Im�dom, ha velem van est�nk�nt, de belehalok, mikor elk�sz�n�nk, �s k�l�n szob�ban b�junk �gyba.

-         Neked az agyadra ment a szerelem �s a terhess�g.

-         Pont ez�rt voltam szingli. Pont ez�rt �ltem csak a munk�mnak. Francnak hi�nyzott az �letemb�l Bill �s a gyereke.

-         Csak, mint j� n�v�r szeretn�m elmondani a v�lem�nyem.

-         Hallgatom.

-         Te nem vagy norm�lis. Felejtsd m�r el, mi volt! Unalmas m�r ez a folytonos riny�l�s. Bill �gy, Bill �gy, r�gi Viki, gondok, szeretem, nem szeret… el�g ebb�l! Vedd �szre, hogy nem csak te vagy. Otthon van Bill, miattad! Nem csak a pici miatt! Nem bizony.

M�g �gy 20 percig hallgattam Niki oktat� jelleg� besz�dj�t �s hab�r n�hol egyet�rtettem �s r� is j�ttem, van n�mi igazs�g abban, amit mond, ezt az�rt nem vallottam be neki.

Hazamentem �s lefek�dtem aludni.

M�snap reggel egy szok�sos f�rd� ut�n les�t�ltam a konyh�ba, ahol m�r Bill v�rt r�m.

-         J� reggelt.

-         Neked is. H�t te itthon?

-         Igen. Tegnap annyira be volt�l rezelve a vide�t�l, gondoltam, itthon maradok, �s egy�tt megn�zz�k. �gyis ott akarok lenni a sz�l�sn�l.

-         T�nyleg?