122. rész. Mi lesz a neve?

-         Hát te?

-         A barátnőid felhívtak két hete, én pedig kicsit átszerveztem a programjaimat és eljöttem. Nem hagyhattam ki egy bababulit.

-         Nagyon örülök neked.

-         És ajándékot is hoztam, habár nem tudom, mit takar a bababuli kifejezés.

-         Ezzel én is így vagyok. – mosolyogtam, majd bemutattam őt a többieknek.

Mint kiderült Esther fejéből pattant ki, hogy meghívják őt is. Tudta, mennyire megszerettem Lilyannt és hogy ő volt az én támaszom Hollandiában.

-         Na akkor mi papabulizunk. – vett elő a konyhából egy rekesz sört Tom.

-         Ti elhiszitek, hogy 20 nap múlva apa leszek? – bontott egyet Bill.

-         Emlékeztek, mikor először beszélgettünk a jövőnkről? – Gustav.

-         Igen. A buszban zötyögtünk München felé. – Tom.

-         Akkor Tom azt mondta, 30 éves koráig minden csajt ágyba dug, aki szembe jön. És hogy is volt? Hogy minden csaj kap… – Bill.

-         Rudambólgélt. – emelgette szemöldökét vigyorogva Tom.

-         Emlékszem. – Gustav. – Georgal ezen visítottatok napokig miután kitaláltad.

-         Totál betegek voltatok. – Bill.

-         Azt mondtátok, nekem lesz először gyerekem. – emlékezett tovább Gustav.

-         És most Georg a barátnőjével és a gyerekével él Ausztriában. Tom is egy igazi nővel él és még meg sem csalta.

-         Nem is fogom. Haver, találkoztam ma Lilyann Klein, modellbombázóval. Megnéztem jól, hogy tényleg olyan tökéletes-e a popója, mint a képeken, aztán újra Estherre koncentráltam. Persze, ha nem lenne, közelebbről is megvizsgáltam volna azokat a popókat. – vigyorgott sokatmondóan.

-         Te sosem változol meg teljesen. – Bill.

-         Én megtaláltam az igazit, neked meg gyereked lesz alig 3 hét múlva. – tért vissza az eredeti témára Gustav.

-         Tényleg, mi van most veletek? – Tom.

-         Már sokkal jobb a viszonyunk, mint mikor hazajött. Az oktatásokon annyira ráéreztünk. Itthon nem csak úgy elmegyünk egymás mellett, hanem van pár jó szavunk a másikhoz. Édesen veszi át tőlem reggelente a bögréjét és beszélgetünk.

-         Mikor mondod meg neki, hogy szereted? – Gustav.

-         Nem akarok semmi ilyesmibe belevágni a szülés előtt. Most csak a picire koncentrálunk. Majd utána meglátjuk mi lesz. Én nem akarok kezdeményezni. Úgy érzem, ő így jól el van. Sőt, el akar költözni.

-         Hova? – Tom.

-         Az előző lakásába. Tegnap, mikor nem volt itthon hívta őt az ingatlanosa. Viki megkérdezte, visszaveheti-e a lakását és ez a nő elintézte neki, hogy szeptember végén költözhet is.

-         És Viki mit szólt? – Gustav.

-         Nem mondtam még el neki.

-         De miért?

-         Nem akarom, hogy elköltözzön. Azt akarom, hogy mind a ketten itt legyenek velem. De szerinte neked és Kittynek nem lesz túl kényelmes a picivel élni. És úgy gondolja, ha lesz majd új barátnőm, akkor sem szerencsés.

-         Beszéltünk már erről Kittyvel és úgy döntöttünk, elköltözünk. Nekünk is jó lesz, külön élni kettesben, ti meg itt maradtok ebben a házban hárman.

-         Hát öcsi, akkor még szeptember végéig van időd rábeszélni, hogy itt maradjon. Szerintem, amint megszületik a baba, az majd ráébreszti őt is, hogy téged akar. Nem csak, mint apukának, hanem mint élettársnak is.

-         Remélem igazad lesz.

-         Akkor ezt megbeszéltük. Áttérhetünk a másik témára. – Tom.

-         És mi lenne az? – Gustav.

-         Már rég meg akarom kérdezni, mikor szexeltél utoljára öcsém?

-         Tom! Semmi közöd hozzá!

-         Szóval már baromi rég. Hidd el, ez látszik rajtad. Nem csak a bőrödön, az aurádon is. – gúnyolódott testvérével.

-         Legutoljára akkor szeretkeztem, mikor megfogant a gyerek.

-         Te nem mondod, hogy egy modellcsajt sem dugtál ágyba azóta?

-         De mondom. Szeretem Vikit, és nem tudok még mással lefeküdni.

-         Miért nem fekszetek le? – Tom.

-         Te hülye vagy.

-         Ne mond, hogy nem kívánod?

-         Megőrülök tőle. Annyira szexi terhesen, hogy meg áll az eszem. Ahogy a kis rövid köntösében sétálgat fel s alá itt előttem. Ahogy vizes hajjal, kijön a fürdőből egy szál törölközőben. Basszus, már most feláll, hogy rágondolok. Ahogy a pici vízcseppek összegyűlnek gyönyörű vállának gödrében.

-         Szerintem ránts egyet rajta, addig mi iszunk. – nevette ki őt Tom.

-         Tudtam, hogy nem lehet veled ilyenekről beszélgetni.

-         Figyelj. Szerintem beszélnetek kéne erről. Mármint ezt ne mond el neki, amit megosztottál velünk, csak kérdezd meg tőle, hogy ő mit gondol most kettőtökről. És ha nem úgy gondol már rád, legalább lezárhatod és továbbléphetsz. – Gustav.

-         Félek, hogy azt mondja, nem szeret már.

-         Szerintem szeret. – Tom. – Különben már nem itt élne. Ismered őt. A mániája az önállóság, de most itt él veled.

-         De most mondtam, hogy már vissza akarja venni a lakását. Ha szeretne, így tenne?

-         Talán ő is így van vele, mint te. – Gustav.

-         Igen. Lehet, hogy sem tudja, te mit érzel. Hiszen azt mondtad, barátkoztok.

Eközben nálunk másról folyt a téma.

-         Na és gondolkodtál már neveken? – Violet.

-         Persze. Rengeteg eszembe jutott már. Gondoltam, hogy rímelhetne, mint Molly Nolting.

-         Ez édes. – Kitty.

-         Igen. Molly. – Lilyann.

-         És ha fiú lesz? – Niki.

-         Én tudom, mit szeretnék, de abban egyeztünk meg Billel, ha fiú lesz, ő ad neki nevet.

-         És te mit szeretnél neki?

-         Brian. – néztem nővéremre kicsit elszomorodva. Láttam a tekintetén, hogy ez őt is meghatja.

-         De várj. Nolting? Nem Kaulitz lesz? – Esther.

-         Nem beszéltünk erről még Billel. De nem kell az ő nevére vennie.

-         Szerintem ő úgy képzeli eleve, hogy Kaulitz lesz. – Kitty.

-         Apu meg is ölne. – nevetett Niki.

-         Én azt szeretném, ha Nolting lenne. Szerintem Bill nem fog megsértődni ezen.

A témát a lányok is ügyesen átvezették más területre. A szexre természetesen. Eszméletlen, hogy milyen kíváncsiak.

Niki bíztatott, hogy nyugodtan lehet szeretkezni az utolsó hónapban, úgyhogy csak csábítsam el Billt nyugodtan.

Kitty volt az, aki megértette, hogy miért nem fogom Billre vetni magam. Hiszen ő lát minket nap, mint nap.

Aztán elmondtam nekik tervemet a költözésről. Ezen mind meglepődtek. Arra számítottak, hogy Bill és én szépen lassan a magunk módján újra egymásra találunk és nem gondoltak arra, hogy mi tényleg külön fogjuk tovább élni az életünket.

Csalódtak, ezt láttam a szemükben. Számukra Bill és én egy pár vagyunk. Nem akarták erőltetni a témát, így gyorsan másmerre terelték a beszélgetést.

Éjfél körül indultam haza. A csajok még nyakukba vették a várost, ha már pasik nélküli estét tartanak. Elbúcsúztam Lilyanntől és megígértem neki, hogy küldök majd képet a piciről, és amint lehet meg is látogatjuk őt.

Halkan próbáltam bemenni a házba, de hiába való volt, mert Bill ott feküdt a kanapén és nézte a tévét. Odamentem megnézni, ébren van-e.

-         Szia. Srácok?

-         Nem rég ment el Tom, Gustav már alszik.

-         Hulla vagyok. Tettem le az ajándékokat a földre.

-         Miket kaptál?

-         Nem bontottam ki őket. – nyögdicséltem, közben a bal kezemmel a jobb vállamat nyomkodtam.

-         Fáj?

-         Mindenem fáj. A lábaim, a derekam, a hátam, mindenem sajog.

-         Gyere. – ült fel és maga mellett lévő felszabadult helyre mutatott. – Megmasszírozlak.

Leültem, ő pedig levette rólam a topánomat, az ölébe vette a lábaimat és nekilátott masszírozni a lábfejemet.