123. r�sz. Mintha tegnap lett volna…

Nagyon j�l esett. Ahogy nyomkodta er�s kezeivel a l�bfejemet, �nk�ntelen�l lehuny�dtak a szemeim. �gy 5 perc ut�n hagyta abba.

-         Fordulj meg. Most a v�llad j�n. – mondta mosolyogva.

A hajam fel volt k�tve �s egy p�ntos fels� volt rajtam. Be�ltem sz�tt�rt l�bai k�z� h�ttal neki.

�vatosan �rt a b�r�mh�z, �n pedig teljes testemmel beleremegtem ebbe az �rint�sbe.

-         Hideg a kezed. – j�tt ki a sz�mon ez az irt�zatosan gyenge hazugs�g.

„Idi�ta” – szidtam magam.

Bill tal�n bevette, tal�n csak emp�ti�t�l vez�relve megd�rzs�lte tenyer�t �s �jra hozz�m�rt.

-         �gy j�? – k�rdezte halkan.

-         Igen.

Komoly k�zdelmet v�vtam a testemmel, hogy ez�ttal mozdulatlan tudjak maradni.

Lassan �s finoman mozgatta kezeit a b�r�m�n, ami �gy �reztem, b�rmelyik pillanatban l�ngra gy�lhat. Nem sz�laltunk meg. Mindketten �gy tett�nk, mintha a t�v�re figyeln�nk, a massz�roz�s csak p�tcselekv�s lenne.

Lehunytam a szemem �s elk�pzeltem, ahogy kezeivel lecs�sztatja v�llaimr�l a fels�m p�ntj�t, majd megford�t, �s gyeng�den megcs�kol.

Ekkor a pici �gy d�nt�tt k�zepes er�ss�g� r�g�st int�z a hasfalamra.

-         Ez volt eddig a legnagyobb.

-         Mi? – �llt le Bill.

-         Megint rugdos. – h�trad�ltem Bill mellkas�ra �s k�t kez�t a hasamra tettem.

-         Im�dja ezt csin�lni.

-         �gy t�nik nekem is.

-         Sz�p nagy m�r a hasad.

-         K�v�ncsi vagyok mekkora lesz, aki benne van. – h�ztam fel a fels�met.

Simogatni kezdte a hasamat lassan �s gyeng�den.

-         Alig 3 h�t �s megsz�letik.

-         Ne is mond. Olyan hamar eltelt ez a p�r h�nap. Mintha tegnap lett volna, hogy elkezdtem kerekedni.

-         Sajn�lom, hogy arr�l lemaradtam.

-         �n is. – feleltem.

Akartam, hogy tudja, �szint�n sajn�lom �gy felhajtottam a fejem, �s a szem�be n�ztem.

-         Sajn�lom.

-         Most itt vagytok �s ez a l�nyeg. – mosolygott halv�nyan majd megpuszilta a homlokomat.

Kopogtak. Fel�ltem, Bill pedig ajt�t nyitott.

-         Bocs. Nincs kulcsom, Esther meg elment bulizni a csajokkal. – l�pett be Tom. – Szia Viki.

-         Szia. Na �n lefekszem. J� �jt sr�cok.

-         Szia. – Tom.

-         J� �jszak�t. – sz�lt ut�nam csal�dottan Bill.

-         Rosszkor j�ttem?

-         Dehogy. Gyere, de Georg szob�j�ban alszol.

-         Persze.

-         Na �n is lefekszem. J� �jt.

-         �csi v�rj m�r. Mi t�rt�nt?

-         Semmi. Megmassz�roztam.

-         �s?

-         Legsz�vesebben megcs�koltam volna, �s itt a kanap�n szeretkeztem volna vele.

-         De?

-         De �gy �reztem, � nem biztos, hogy benne lenne.

-         Te p�cs vagy.

-         Na j� �jt. – indult fel a l�pcs�n Bill.

-         Irt� nagy p�cs. – sz�lt m�g ut�na b�tyja, majd � is lefek�dt Georg szob�j�ban aludni.

M�snap reggel kor�n keltem, mert anyum�knak meg�g�rtem, hogy megl�togatom �ket �s egy p�r napot ott is t�lt�k. Bill nem akarta, hogy egyed�l kocsik�zzak annyit, �gy szembesz�llva f�lelm�vel �gy d�nt�tt, elj�n velem. El�re sz�ltam anyu�knak, hogy sz�m�tsanak Billre.

Azt besz�lt�k meg, hogy elvisz, azt�n csak bek�sz�n a sz�leimnek, �s m�r j�n is haza. Azt�n, mikor felh�vom, hogy hazaj�nn�k, elj�n �rtem.

�tk�zben megreggelizt�nk egy mekiben �s d�l k�r�l �rt�nk Magdeburgba.

-         Megj�tt�nk!

-         �desem. Sziasztok. – �lelt meg anyum, azt�n Billt is.

Bill megszeppenve anyum k�sz�nt�s�t�l zavartan mosolygott.

-         Hogy vagytok? – simogatta meg a hasam.

-         Nagyon j�l. Apu?

-         A kertben grillezi az eb�det.

-         Kimegy�nk, �dv�z�lj�k.

-         �n azt hiszem, megyek. – Bill.

-         Ne f�lj fiam. Gyere nyugodtan. – mosolygott r� b�ztat�an anyum.

�gy mindh�rman ment�nk a kertbe apuhoz.

-         N�zd, kik vannak itt Charles!

-         Sziasztok! Kincsem! – �lelt mag�hoz.

-         Szia apu. Gondolom, nem kell Billt bemutatnom.

-         Szerbusz Bill.

-         �dv�zl�m. – fogott kezet apummal.

-         Mi j�t esz�nk? – k�rdeztem.

-         �pp citromos csirk�t grillezek, any�d z�lds�gk�retet k�sz�t mell�.

-         Nagyon j�. �hen halok.

-         Most ett�l k�t �r�ja. – Bill.

-         Ha ismern�d apu citromos csirk�j�t, meg�rten�l.

-         Maradj itt Bill. Eb�delj vel�nk. Persze ha csak nincs m�s dolgod. – lepett meg mindh�rmunkat apu.

-         T�nyleg, maradj itt eb�dre. – b�ztatta anyu.

Bill k�rd�en n�zett r�m, �n pedig csak b�logattam.

-         Ez esetben, k�sz�n�m a megh�v�st. Maradok.

-         Helyes. Eva hozzatok egy bort a l�nyoddal.

Na most kellett volna l�tni Bill k�ts�gbeesett arc�t. M�r meg is b�nta, hogy elfogadta a megh�v�st. Legsz�vesebben t�vig nyomta volna a g�zt, �s f�st�lg� kerekekkel t�nt volna el a h�zunk el�l.

-         Nos, Bill. A legut�bbi tal�lkoz�sunk nem siker�lt t�l f�nyesre.

-         H�t nem igaz�n.

-         De nagyon n�tt�l a szememben. Ahogy viselted ezt az eg�szet. Azt hogy nem hagyt�l m�s v�laszt�st a l�nyomnak, �s nem hagytad �t egyed�li any�v� v�lni. �szint�n sz�lva nem gondoltam volna erre. Azt hittem majd beh�zod f�led-farkad �s elmenek�lsz az apas�g el�l.

-         �r�l�k, hogy apa leszek.

-         Nagyon helyes. �s rem�lem, vigy�zol az �n l�nyomra.

-         Azon vagyok.

-         Ne tarts t�lem. A csal�d tagja lett�l, ak�r �sszeh�zasodtok, ak�r nem.

-         K�sz�n�m uram.

-         Charles.

-         K�sz�n�m Charles.

Mire visszament�nk a borral �s a poharakkal, apu m�r v�llon veregette Billt, aki l�tsz�lag �pp apu valamelyik fantasztikusan j� tipikus vas�rnap d�lut�ni grillez�s vicc�n r�h�g�tt. �s ez nem m�r�h�g�s volt. Anyuval k�rd�en n�zt�nk egym�sra. Lehet, hogy csak mi nem tudjuk apu eredeti vicceit �rt�kelni?

Egy�tt megeb�delt�nk �s nagyon j�l �rezt�k magunkat. Valahogy mindenkinek term�szetes volt, hogy Bill is itt �l k�zt�nk. Apuval j�l kij�ttek. Meglep�en j�l.

Eb�d ut�n anyu�k a szok�sos eb�d ut�ni szieszt�jukat t�lt�tt�k, �n pedig kik�s�rtem Billt az aut�hoz.

-         �r�l�k, hogy maradt�l.

-         J�l �reztem magam.

-         L�ttam. Apu gyorsan megkedvelt.

-         �n is �t. Eg�sz j� fej, mikor nem ordib�l, �s nem nevez senkih�zinak.

-         Sajn�lom. – nevettem.

-         Akkor el�g rosszul esett. �s azt v�laszoltam, �n szeretem a l�ny�t maga idi�ta.

-         Nem mondod?

-         De igen.

-         Akkor ez�rt kedvelt meg. Nem tart m�r ny�picnak. B�szke vagyok r�d.

-         K�szi. Na megyek, mert �gy is k�s�n �rek haza.

-         Rendben. Vigy�zz magadra.

-         Te is. H�vlak majd.

-         �n is t�ged.

-         H�t, sziasztok. – hajolt le �s megpuszilta a hasamat, majd �t�lelt.