124. Ne agg�dj, megv�runk.

-         K�sz�n�m apu.

-         Mit?

-         Hogy rendes volt�l Billel.

-         Eg�sz j�fej sr�c. M�g a vicceimet is �rt�keli.

-         Ugyan dr�g�m, csak udvariass�gb�l nevetett rajtuk.

-         Szerintem nem. Ez egy �rtelmes �s �szinte gyerek. �s � az unok�m apja.

-         De az�rt csal�dott vagy, hogy nem h�zasodunk �ssze, ugye? – k�rdeztem.

-         Igen, de nem esem k�tszer ugyan abba a hib�ba. Niki�kre is r�er�ltettem a h�zass�got �s l�tj�tok mi lett a v�ge.

J�l �reztem magam anyu�kn�l. S�t�lgattunk, k�z�s programokat szervezt�nk. De hi�nyzott Bill. Nagyon. Annyira j� volt vele az ut�bbi hetekben m�g �gy is, hogy nem vagyunk egy p�r. Hab�r akkor este �gy �reztem, mintha azok lett�nk volna. Ahogy massz�rozott �s kedvesen puszit nyomott a homlokomra. De tal�n mi t�nyleg jobbak vagyunk bar�tk�nt. �s tal�n a picinek is �gy lesz a legjobb. Ha nem kock�ztatjuk meg, az �jb�li kudarcot.

Cs�t�rt�k reggel j�tt �rtem Bill, mivel d�lut�n orvoshoz kellett mennem. Egy�tt megreggelizt�nk n�gyen, azt�n hazaindultunk.

-         J�l vagy? – k�rdezte, mikor kisz�lltunk a kocsib�l.

-         Igen, csak ez az aut�k�z�s m�r nem nekem val�.

-         Most m�r nem is nagyon k�ne utazgatnod. M�r nincs 3 h�t h�tra.

-         �n is �gy �rzem.

-         Fek�dj le egy picit. Van m�g id�d, 4-re megy�nk a dokihoz.

-         J�ssz velem?

-         Ha nem baj.

-         Dehogy, �r�l�k neki.

Az orvos ism�t csak megnyugtatott, hogy minden rendben �s a magzat nagyon j�l �rzi mag�nt odabent. �vva intett az utazgat�st�l �s hosszabb kocsig�zgat�sokt�l. Azt mondta, sokat mozogjak, de nem meger�ltet� mozdulatsorokkal, s�t�lgassak, vegyek forr� f�rd�t, s�t m�g tan�csokat is adott az �trendemet illet�en, ami seg�thet majd megind�tani a sz�l�st.

M�g mindig hihetetlen volt sz�momra, ez a kifejez�s… megindul a sz�l�s. De m�r nagyon v�rtam.

Bill t�nyleg nagy seg�ts�gem volt. Az aj�nlott �trendet betartva f�z�tt, vagy hozatott kaj�t Tom �tterm�b�l. Az utols� id�szakra lek�lt�ztem Georg szob�j�ba, hogy ne kelljen fel-le m�szk�lnom. Ezt kicsit otthonosabb� is tette p�r holmimmal.

M�r csak k�t h�t volt h�tra, mikor Billt Velenc�be sz�l�totta egy divath�t. Nem nagyon akart elmenni, de r�besz�ltem. Nem hinn�m, hogy pont azon az egy h�ten fogok sz�lni. R�ad�sul im�d ilyenekre elmenni �s nem is kev�s p�nzt kap ez�rt az alig egy h�t�rt. Nagy nehezen, de megdum�ltam.

-         Hah�. – keltegetett.

-         Most m�sz? – k�rdeztem m�g f�l�lomban.

-         Igen. Gondoltam elk�sz�n�k.

-         Hi�nyozni fogsz.

-         Te is nekem. – simogatta meg a hasam.

-         Van m�g id�d?

-         �gy negyed �ra maximum. – n�zett az �r�j�ra.

-         Akkor gyere. – emeltem fel a takar�m. – Magamhoz t�rek, addig b�jj be mell�m.

-         Rendben. – mosolygott �s beb�jt a takarom al�. – �g�rd meg, hogy h�vsz, b�rmi van. Ha csak �gy �rzed, megmoccan akkor is. Nem sz�m�t, ha �pp kifut�n vagyok. A telefonomon non-stop el�rsz, nem kapcsolom ki, mindig velem lesz.

-         Ne agg�dj papi. Nem lesz semmi. Megv�runk.

-         Nagyon rem�lem. Nem szeretn�k lemaradni.

-         Nem fogsz. Tuti. �rezd j�l magad, kapcsol�dj ki.

-         Biztos ne maradjak ink�bb itthon?

-         Bill. Menj. – emeltem fel r�la a takar�t.

-         Ne m�r. Csak agg�dom.

-         De nem kell. Hidd m�r el. Nem engedem kij�nni, am�g nem vagy itt. – mosolyodtam el magam.

-         Na j�. Mennem k�ne. Nagyon vigy�zz magadra �s t�nyleg h�vj, b�rmi van.

-         Te is h�vsz majd az�rt?

-         Minden nap. – sz�llt ki az �gyb�l. – Szia. – hajolt fel�m �s megpuszilt.

-         Szia.

Kiment az ajt�n �n pedig vissza is aludtam. Azt �lmodtam, hogy ott �l�k a sorok k�z�tt �s n�zem, ahogy Bill makul�tlan k�ls�vel s�t�l v�gig a kifut�n. A vakuk villognak, � pedig engem keres a tekintet�vel. Mikor megtal�l, r�mmosolyog �s azt t�togja, szeretlek.

Valamelyik d�lut�n kik�sz�l�dtam az �gyamb�l. Kitty �s Gustav �pp eb�deltek.

-         J� reggelt! – k�sz�ntek.

-         Sziasztok. J� �tv�gyat.

-         L�ttad m�r a mai �js�got? – Kitty.

-         H�t mivel most keltem fel, nem igaz�n.

-         C�mlapon vagytok.

-         Kik?

-         Te �s a hatalmas hasad.

-         Mi van? – k�rdeztem, mire Gustav az asztalon l�v� �js�gra mutatott.

T�nyleg �n voltam a c�mlapon, hatalmas szalagc�m k�z�lte: „�ton a Kaulitz baba!”

Az �js�g 3. oldal�n volt m�g p�r k�p. Amint Bill �s �n s�t�lunk ki a rendel�b�l, �s mikor egy�tt s�t�lunk a bev�s�rl� k�zpontban, �n �pp leveszek valamit az egyik polcr�l, Bill pedig a bev�s�rl�kocsit tolja.

A k�pek alatti magyar�zatok a k�vetkez�k: „Viktoria Nolting �s Bill Kaulitz egy p�r” , „A 9. h�napban j�rnak”

Le�ltem egy sz�kre �s a cikket is elolvastam. Nagyj�b�l arr�l sz�lt, hogy Bill �s �n, aki r�gen azt a cs�nya kritik�t �rtam a Tokio Hotelr�l, egym�sra tal�ltunk �s biztos forr�sb�l tudj�k, hogy k�z�s gyermek�nket v�rjuk imm�r 8 h�napja. M�g azt is tudj�k, hogy egy�tt �l�nk, s�t azt is, hogy m�lt h�tv�g�n anyum�kn�l voltunk. Az ellent�tek vonzz�k egym�st… ezt a b�lyegz�t nyomt�k a kapcsolatunkra. A cikk v�g�n az �llt, nem tudj�k, mikor lesz az esk�v�, de amint tudom�st szereznek r�la, term�szetesen �rtes�tik az olvas�kat.

-         Ez mi a fene? – k�rdeztem.

-         Valaki elkotyogta. – Kitty.

-         De ki?

-         Nem mindegy?

-         V�g�lis igen.

Cs�rg�tt a telefonom.

-         Tess�k?

-         Viktoria Nolting?

-         Igen, �s maga?

-         A Bravo ifj�s�gi magazint�l keresem, szeretn�k egy interj�t k�sz�teni �nnel.

-         �s m�gis mir�l?

-         A sz�letend� gyermekr�l, a Bill Kaulitzal val� kapcsolat�r�l.

-         Honnan tudja a telefonsz�momat?

-         Ezt nem �rulhatom el.

-         �n meg nem adok mag�nak interj�t.

-         Maga idi�ta! Milyen alapon zaklat egy terhes n�t? Aj�nlom, hogy fejezze be, mert legk�zelebb az �gyv�d�nkkel fog besz�lgetni. – kapta ki a kezemb�l a telefonomat Gustav.

-         Kivel besz�lek?

-         Gustav Sch�fer vagyok.

-         �rvendek. Nos a szavaib�l arra k�vetkeztetek, hogy nem �ll m�djukban v�laszolni p�r k�rd�semre.

-         Gratul�lok. Visszhall. – tette le a telefont.

-         K�szi. – h�l�lkodtam.

-         Te ne idegeskedj. Ezt majd �n elint�zem. Felh�vom a f�szerkeszt�t. Tudod a nev�t ennek az alaknak?

-         Nem mutatkozott be.

-         Sebaj. Megtudjuk azt is. Te ne is foglalkozz ezzel.

-         K�sz�n�m aranyos vagy. Felh�vom Billt.

-         Majd ink�bb �n. – aj�nlotta fel seg�ts�g�t Kitty is.

-         F�j a gyomrom. – fogtam meg a hasam �s kicsit �sszeg�rnyedtem.

-         H�vjunk orvost? – Gustav.

-         Nem. Nem kell, csak iszom egy poh�r vizet �s led�l�k.

-         Biztos? – Kitty.

-         Igen. Csak az idegess�g �s �hes is vagyok.

-         Te fek�dj le, �n k�sz�tek valami szendvicset.

-         K�sz�n�m.