125. A doki tan�csa.

F�radtan �s �melyegve nyitottam ki a szemem.

-         Szia. – suttogott egy ismer�s hang.

-         H�t te? – n�ztem r�, majd �jra behunytam a szemem.

-         N�ztem, ahogy alszol. Hogy vagy?

-         J�l. Mikor j�tt�l haza?

-         Amint Kitty felh�vott, m�r j�ttem is az els� g�ppel.

-         Nem kellett volna.

-         Mondta, hogy nem �rzed j�l magad.

-         Csak ideges voltam, ennyi. Nem kell agg�dni. Nyugodtan maradhatt�l volna.

-         Mostm�r nem mozdulok mell�led.

-         Akkor hozz egy poh�r vizet �s aludjunk.

-         Itt a v�z. – tartott fel�m egy poharat.

-         K�szi. – fel�ltem, megittam, majd visszafek�dtem.

T�nyleg nem mozdult mell�lem. Mindenhova elk�s�rt �s ez engem egy�ltal�n nem zavart. N�ha szembetal�lkoztunk egy-egy lesifot�ssal. A boltban a sorok k�z�tt, a parkban a f�k �rny�k�ban elb�jva, vagy a h�z el�tt egy kocsiban rostokolva. De nem zavartattuk magunkat. Mi tudjuk, mi a helyzet, tudjuk, hogy nem zavarhat meg minket egy buta �js�gcikk, ami a k�zelg� esk�v�nket r�szletezi. Zavarban voltam persze egy-egy ilyen cikk olvas�sa ut�n. N�hol m�r azt is tudt�k, hol varratom a ruh�m �s milyen �zes�t�s� tort�t rendelt�nk. Csak nevett�nk ezeken.

A 25-e gyorsan elj�tt. Aludni sem b�rtam �jszaka. Arra a percre v�rtam, hogy meg�rezzem, itt az id�. Bill m�r napok �ta a kanap�n �beren alszik, mellette a sportt�sk�m, megpakolva a sz�ks�ges holmikkal. Ha csak kimentem inni egy poh�r vizet, m�r felpattant �s �tra k�sz volt. M�g �titervet is k�sz�tett, ahogy a leggyorsabban �r�nk majd a k�rh�zba. A h�z el� nem engedte be�llni Gustav aut�j�t, hogy ne legyen �tba, ha menni kell. Annyira fel volt k�sz�lve, hogy �n m�r egy�ltal�n nem izgultam semmi miatt. Csak �s kiz�r�lag a r�m v�r� f�jdalom miatt �s hogy mi lesz azut�n. Az ingatlanos nem h�vott, amit furcs�lltam, de mivel azt besz�lt�k meg, hogy amint megtud valamit, egyb�l �rtes�t, �gy nem kerestem �t.

25-e p�ntekre esett. Egy�tt vacsor�ztunk mind a 6-an n�lunk. Tom hozta a kaj�t, �s m�g �k pasidolgokat besz�ltek ki, addig mi a l�nyokkal elkezdt�k tervezni a fi�k sz�linapi bulij�t. Id�n azt tal�ltuk ki, hogy Gustav �s az ikrek sz�linapj�t egybe tartjuk. Mivel akkorra m�r megsz�letik a pici, �gy egy halkabb kis bar�ti hatszem�lyes �sszej�vetelt tal�ltunk ki ebbe a h�zba. Szeptember elseje szint�n p�ntek lesz. Mind a h�rom fi� dolgozik aznap. Mi sz�pen feld�sz�tj�k a h�zat �s meglepet�sszer�en csapunk le r�juk.

Vacsi k�zben er�teljes g�rcs�l�st �reztem. Nem tulajdon�tottam neki nagyobb jelent�s�get, el�fordult m�r az ilyen.

-         J�l vagy? – Kitty.

-         Fal feh�r vagy. – Esther.

-         Kicsit g�rcs�l�k. – feleltem megijedve a l�nyok reakci�j�t�l.

-         Indulunk. – �llt fel Bill az asztalt�l �s vill�mgyors sebess�ggel felkapta a t�sk�mat, majd mag�ra a kab�tj�t.

A k�vetkez� pillanatban m�r a h�tamra ter�tette az �n kab�tomat �s fel�ll�tott a sz�kr�l.

-         Azonnal indulunk.

-         Nem akarok. F�lek.

-         Jaj, ne csin�ld. Menn�nk kell.

M�r fejb�l tudta az �tvonalat, �gyhogy hamar oda�rt�nk a k�rh�zba. Az orvosom kivizsg�lt, majd csak annyit mondott:

-         Bent tarthatunk megfigyel�sre, de ez a gyermek m�g nem akar kij�nni. Az elk�vetkezend� p�r napban val�sz�n�leg bent marad.

-         De m�ra van ki�rva. – Bill.

-         Tudom. El�fordul, hogy kicsit k�sik. J�l �rzi mag�t odabent a magzat.

-         Nem akarok akkor itt maradni. – �ltem fel.

-         De akkor mi volt ez a g�rcs�l�s? – Bill.

-         Semmi jelent�s�gteljes. Ha elj�n az ideje, azt �rezni fogod.

-         K�sz�n�m.

-         Biztos nem akarsz bentmaradni addig? – n�zett r�m Bill agg�dva.

-         Nem. Nem akarok itt fek�dni tehetetlen�l. Hallottad, napok lehetnek m�g a sz�l�sig.

-         Van p�r tan�csom, ami megind�thatja a sz�l�st.

-         �s pedig? – �rdekl�dtem.

-         Cs�p�s �telek, sok testmozg�s �s a szex.

-         Szex? – k�rdezt�k szinte egyszerre.

-         Igen. El�fordult m�r, hogy seg�tett. Az orgazmus v�lthat ki olyan g�rcs�t, ami esetleg el�seg�theti a magzat megindul�s�t a k�lvil�g fel�.

-         Nos akkor, mi megy�nk is haza. – vettem fel a kab�tomat.

-         �…igen, k�sz�nj�k. – csatlakozott Bill is.

A haza�ton egy sz�t sem sz�ltunk egym�soz. Amikor kimondta a doki azt a sz�t, nevetnem kellett. Szinte nem m�lt el �gy nap az ut�bbi h�napokban, hogy ne gondoltam volna a szexre. Billel. De �gy nem. Nem fogok az�rt lefek�dni vele, hogy meginduljon a sz�l�s. �s nem is �rzem magam t�l vonz�nak. Minden tagom f�j, a hasam �ri�si, r�ad�sul 9 h�napja nem szexeltem. El sem tudom k�pzelni, hogy fogn�nk hozz�. Nem is f�rn�nk el rendesen. Nem tudna r�mfek�dni, �n sem igaz�n �r�. Na nem. Nem is akarok erre gondolni. Itt �l mellettem, �s tal�n soha �let�ben nem figyelte ennyire mereven az utat. Egy pillanatra sem veszi le r�la tekintet�t. �t, l�mpa, jobbra, ballra, �t, l�mpa… De egyszer sem esik ki ebb�l a szerepb�l. L�tom rajta, hogy nem akar err�l besz�lni. Zavarban van. �s ett�l az arckifejez�st�l, ha lehet, m�g jobban k�v�nom �t.

-         Sziasztok, na mi van? – Kitty.

-         �gy n�z ki, ez a gyerek m�g ragaszkodik a bentl�thez. – mondtam, majd be is mentem a szob�mba.

-         Mi volt? – Gustav.

-         A doki szerint m�g ak�r napokig is elh�z�dhat.

-         Na akkor �n lefekszem. – puszilta meg Kitty Gustavot, majd bement a szob�jukba.

-         Viki nem eszik cs�p�s kaj�t.

-         Mi van? – n�zett r� �rtetlen�l Gustav.

-         Azt mondta az orvosa, hogy egyen cs�p�set, mozogjon sokat…vagy szexelj�nk.

-         Gondolom, marad a mozg�s.

-         H�t �n gondoltam r�, hogy esetleg lefek�dj�nk. Nagyon k�v�nom, �gy hogy az �n gyerekemet v�rja, pl�ne. De m�g azt sem tudom, h�nyad�n �llunk.

-         Pedig mostm�r t�nyleg nincs sok id�d a totoj�z�sra. L�pned kell.

-         Amint megsz�letik a pici, megk�rem a kez�t. – jelentette ki Bill magabiztosan.

-         Tess�k? Az nem lenne kicsit elhamarkodva? El�bb �ssze k�ne j�nn�t�k.

-         M�r most is olyanok vagyunk, mintha egy�tt lenn�nk. Egy�tt �l�nk, egy�tt megy�nk mindenhova. Az �sszes c�mlapon rajta vagyunk, mint boldog p�r.

-         De att�l m�g nem ez az igazs�g.

-         Tudom, hogy szeret. �rzem. �n is szeretem �t. Lesz egy gyerek�nk. Nem k�lt�zik el.

-         Csak mert te eltitkoltad el�le, hogy visszavehetn� a lak�s�t p�r h�t m�lva.

-         Az most nem l�nyeg. Ha megk�rn�m a kez�t, maradna.

-         Biztos vagy ebben?

-         Nem tudom.

-         Gondold �t. Meg kell bizonyosodnod err�l, mert ha nemet mond, azzal elsz�rj�tok azt, amit nagynehezen eddig el�rtetek. V�gre norm�lis a viszony k�ztetek.

-         Nem k�ne neked most a v�llamat veregetned, hogy b�szk�n azt mondhasd, gratul�lok?

-         Ezt is tenn�m, ha biztos lenn�k benne, hogy j�l d�ntesz. V�rd meg mi s�l ki ebb�l. V�rd meg, hogy alakul majd a dolog, ha megsz�letik a pici. Ne ronts r� egy gy�r�vel a sz�l�szob�n. V�rj… te m�r gy�r�t is vett�l?

-         Igen. – vette ki a zseb�b�l.

-         �s mindig n�lad van.

-         Persze.

-         Eml�kszel mi volt a baj el�sz�r? Hogy t�ls�gosan r�telepedt�l. �s m�sodszor? Hogy minden �gy volt, ahogy te akartad. Ebbe a hib�ba akarsz megint beleesni? Fejjel rohansz a falnak Bill.

-         K�tszer vesz�tettem el. Nem b�rn�m v�gign�zni, ahogy kis�t�l ezen az ajt�n a gyerek�nkkel. Nem akarok n�ha �tj�rni hozz�, hogy l�thassam �ket. Szeretem �t. Azt hittem, csak a baba miatt, de nem. �t akarom, � az igazi. M�g akkor is, ha nemet mond. Akkor is tudom, hogy vele akarom le�lni az �letem. Ha most nemet mond, majd k�s�bb �jra megk�rdezem. Mindaddig, am�g k�nnyes szemekkel azt nem v�laszolja, igen.

-         Na most azt mondom, gratul�lok. – veregette v�llon Billt, majd meg�lelte. – Ezt szeretem benned.